Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-08-25 / 34. szám

8 új ifjúság

Az örökifjú Mester

Ha igaz, hogy Tízlano Vecel- lio 1477-ben született, akkor száz évet ért meg. Születésének dátumát azonban a mai napig ottatják.

Kilencéves korában szülei nagybácsijához küldik Veneziá- ba. /

— Hallottam, festő akarsz lennt — szólt a bácsi a bátor tekintetű, széles vállú fiához.

— Bn festő vagyok — válaszolt a fiú.

— Ezt hogy gondolod?

— Vlrágnedvekkel a házunk falára festettem Madonnát.

Azért még nagyon sokat kell tanulnod!

— Természetesen. Bn leszek Venezta legnagyobb festőié válaszolta magabiztosan az tffá Tizian.

Egész életét és müvét fémjelzi ez az őnmegqyőzése küldetéséről. Mint a herceg, aki tudja, hogy apja halála után trónra lép, Tizian Is már gyermekkorától kezdve biztos benne, hogy ő tesz Venezia festő- királya. 1510-ben forradalmi fordulat áll be életében. Ekkor harminchárom éves — ha igaz születésének dátuma. Ebben az évben fejezi be az elhányt Giorgione Vénuszát, és megfesti leghíresebb képét: A mennyel és földi szerelmet, amely már Tizian egyéni ütfát fetzt a festészetben. Ez az üt az emberi test szépségéhez vezet. Elérkezettnek látta az időt, hogy megvalósítsa régi tervét: megmutatni a női testet teljes szépségében és érzékiségében. Most, amikor munkája által a királyok, hercegek és pápák kegyeltje lett, megengedheti magának — a- nélkül, hogy különösebb bajba kerülne — olyan képek festését, mint a vad Bacchanália, az indiszkrét Bűnbeesés vagy az Urbtnoi Vénusz.

Venezta egyik előkelő negyedében, a Via del Bixt ütőn van Tizian pompás kastélya. A hatalmas parkot lagünák veszik körül. Tizian nagy ünnepséget rendez ttt egy forró nyári éjszakán. A vendégsereg kedve már magasra hág, amikor a ház ura hogy. hogy nem, de kettesben találja magát egy feltűnően szép hölggyel egy gondolában.

— Ha nem tévedek, ön Alfonso herceggel jött — szólal meg a festő.

— Talán — válaszolja a szépség titokzatosan mosolyogva.

— Milyen néven szólíthatom?

— A nevem Laura Dianti — mondja a hölgy, majd hozzáteszi —, nem vagyok nemest származású.

A „bevallástól“ felbátorítva, Tizian közeledni kezd a nőhöz:

— Az egész este figyeltem Önt, szeretném lefesteni.

— Azt hiszem, a jövendő férjem ezt nem nézné jó szemmel.

— Es ki az Ön jövendő férje?

— A ferrarai herceg.

Ez nagy szó. Nemcsak azért, mert Alfonso d’Este Ferraro hercege Itália leghatalmasabb embere, hanem azért is, mert

VI. Sándor pápa leányának, lucretla Borglünak a férje.

Tizian hozzáér Laura mezítelen vállához:

— A hercegnő még él.

— Várjuk ki az időt! — válaszol Laura.

— Es amíg várunk, addig én lestent fogom magát.

Tizian viszonya Laurához megfelel isteni küldetéséről alkotott meggyőződésének. Egész Venezta tudta, hoqy a polgári származású Laura, aki csak Lucretla hercegnő halálára vár. Tizian szeretője. Az öntelt festő nem csinál ebből semmi titkot. Festi a lányt és szeretkeznek. Ez abban sem zavarja, hogy a nő esküvőjén — Lucré- tia Borgia 1519-ben meghal — díszvendégként vegyen részt. Laura ezután elérhetetlenné vá lik számára, más modell után kell néznie.

Az egynéhány festő között, akik a XVI. század első felében némiképpen „konkurálhattak" volna Tiztannak, megtaláljuk Jacopo Negreti Palma nevét is. Az utókor Palma Vech- chio név alatt ismeri. Tiziant

annak idején Flóra nevű lánya ejtette varázsba. A nagy korkülönbség ellenére szeretőjévé teszi. Mint modell, Flóra a vene- ziaí szépség jelképévé válik. „Gyönyörű vöröses, aranyra emlékeztető haj omlott le kecses vállán..." — írja róla Tizian egyik életrajzírója. Az u- ,tánozhatatlan „Tlzlan-vörös" színt azonban nemcsak Flóra képein találtuk meg. Majdnem úgy néz ki, mintha Tizian újra és újra festené Flórát, még akkor is, amikor már sem modellje, sem szeretője. Felismerték Flóra vonásait a Szent Magdolna című képén, de az egyik leghíresebb festményén, az Ur- binoi Vénuszon ts.

1530-ban — ötvenhárom éves ekkor a Mester — meghal a felesége. Bár házasságuk elég szürke volt, Tizian nagy pompával temeti el feleségét. Ebben az évben találkozik V. Károly királlyal Bolognában. Elkíséri a Rendek augsburgi ülésére. Az auqsburgiak majdnem olyan ünneplésben részesítik öt, mint a királyt. V. Károlyról festett portréi hosszú évszázadokra megszabják a portréjestés stílusát. Rubens, van Dyck, Velasquez és Goya festményeiről is visszatükröződik hatása.

Es a modellek?

Flóra után két modellt fest magát és Lavinia nevű lányát, különleges előszeretettel. Ön- Lavlnta — aki anyja halála u- tán a háztartást is vezeti — nagyon szép. De valószínű, hogy Lavinidban is elsősorban önmagát látja. A qyümölcsöstá-. las szűz az egyik leghíresebb festménye, amelyhez lánya állt modellt.

Bär Tizian' halhatatlannak

tartja magát, mégis elfogja a halálfélelem. A XVI. század közepén Európán halál söpör végig — a dögvész. 1576-bgn elér Veneziába is. Európa legbüszkébb városának utcáin hullák százai hevernek. A lagúnák fölé a halál átható bűze Száll.

— Mennyi a halott? — kérdi mindennap szolgáitól.

— Ötvenezerről beszélnek.

És ez nem is túlzás. A lakosság ’ több mint negyedrészét viszi el a dögvész.

Tizian lezáratja kastélyának a kapuit. A bekészített élelmiszer-tartalékokból élnek. Megszakad minden kapcsolat a külvilággal. A majdnem százéves mester nem akar meghalni. Munkakedve sem hagyja él. De a halált nem lehet megállítani. Egy forró augusztust délutánén kilehelt lelkét. Halála után Is egy félkész képet találnak az állványon.

Bár Venezta törvényei kimondták. hoqy aki dögvészben halt meg. nem lehet templomban temetni, Tlzlannál itt is kivétett tesznek. A kormány parancsára augusztus 28-én a San Marco katedrálls püspökének vezetésével Venezta egyik templomában helyezik örök nyugalomra.

Lavinia lánya még előtte meghal. Néhány héttel Tizian távozása után meghal Orazio nevű fia is. Amíg Orazio a kórházban fekszik, kirabolták a kastélyt, és így sok értékes müve örökre elveszik.

Venezta koronázatlan királya majdnem feledésbe merül. Csak a XX. század elején fedezik fel a müértők Tizian nagyságát, és visszaállítják a neki kijáró tiszteletet.

Lapunk 31. számában közölt krimirejtvények helyes megfejtése:

A NŐK BÁLVÁNYA

Az első bizonyíték: Egy kistermetű nő, alig magasabb 150 cm-nél, nem tudta volna másképp levenni a falről a tőrt, amely fél méterrel s felügyelő feje fölött függött — csak ha feláll egiy székre. A második: Robert Vane sosem hagyta volna pohárban a fogsorát, ha nőlátogatót fogad, különben meghazudtolta volna önmagát, az „asszonyok bálványát“. Sohasem mondott volna le arről, hogy egyszer is be ne mutassa a híres Vane- mosolyt.

KÉNYES ÜGY

Megfejtés: Az állítólagos d’Orsaglio gróf arca egyenletesen volt lesülve. Ha a szakállSt csak az előző nap borotválhatta volna le, a helye fehér lett volna. Miután nem így volt, misem volt könnyebb a hazug csaló felismerésénél.

A sok helyes megfejtő közül sorsolással a következők részesülnek könyvjutalomban:

Farkas Gyula, Tany 278, komáromi járás,

Aradamica Ferenené, Losonc, Jésensky u. 5.

Izsmán László, Bajcs 85. dunaszerdahelyi járás Lipták Éva, Borsi 297, terebesi járás,

Végh Éva, Rimaszombat, Gottwald tér 8.

Evans nagyszerű ember volt, de hülye megjegyzéseivel gyakran főibosszantott. Szerdán is, amikor felhívott azt kérdezte:

— Halló, doktor, van valaki a heveröjén?

— Nincs — válaszoltam dühösen. — Hányszor magyarázzam, hogy nem pszichiáter, hanem pszichológus vagyok. — ö azonban végig sem hallgatott.

— Ha van egy kis ideje, jöjjön azonnal le, a kijáratnál várjuk.

Letettem a kagylót, fejembe csaptam a kalapot, és beszálltam a liftbe. Mire leértem, Evans már a bejáratnál topogott. Autóba ültünk. Olyan sebességgel indított, hogy ijedtemben minden hajam szála az égnek állt. Egy sportkocsit mellőztünk, amikor Evans megszólalt:

— A 88. utcában egy alak megúnta az életét. Le a— 2 —

karja magát vetni a mélybe, magára van szükségünk, hegy lelki prédikációban részesítse őt. Azt hiszem, ehhez talán csak ért.

Bólintottam. Az épület egy irodaház volt. A tizennegyedik emeleten, a keskeny párkányon egy férfi állt, szorosan a falhoz simulva. Evansszal bementünk a házba, föl a tizenegyedik emeletre. Ott már vártak bennünket.

— Doktor úr, mindenképpen be kell csalogatnia — fordult hozzám Evans.

Kihajoltam az ablakon. A fiú mintegy három méterre állt tőlem, fejét félrefordította, szemét behúnyta. Húszéves lehetett, bőrzakó és szűk bársonynadrág volt rajta, az arcát nem láthattam, mert elfordította.

— Meg kell hagyni, bátor gyerek vagy — szólaltam meg. — Bn ezt soha sem merném megtenni. Tudom, hogy eltökélted magad, de hidd el, ostobaságot cselekszel. — Csak beszéltem, beszéltem, s közben arra gondoltam, hogy ezt a fiatalembert lehetetlen megmenteni. Egyelőre azonban nem adtam fel a reményt.

— Hagyjon békében, ha közeledik leugrom — szakította félbe prédikációmat a fiatalember.

Már az is eredmény volt, hogy szóra bírtam. Ekkor Evans rántotta meg a kabátom ujját.-— Most közbelépnek a tűzoltók.

Fölrohantuk a tetőre. Fönt már elő volt készítve egy kezdetleges felvonó, amelyen az ablaktisztítók közlekednek, azt akarták a tizennegyedik emeletre engedni. A szívem a torkomban dobogott, mert nem éppen gyenge idegzetű pszichológusoknak való tizennégy emeletnyi magasságban egy nyitott tákolmányban egyensúlyozni. De azért beszálltam. Veszélyesen htmbálódzott alattam. Már majdnem a fiatalemberhez értem, amikor Ismét megszólalt:

— Ha lejjebb ereszkedik, ugróm!

Megálltam. Még egy méter hiányzott, hogy elérjem. Felkiabáltam a tűzoltóknak, hogy húzzanak fel, ugyanakkor azonban intettem Evansnak, hogy csak engedjenek tovább. Ebben a pillanatban az utcán valaki htszté- *íkusan felstkoltott. A fiatalember is lenézett, és így nem vette észre., hogy már mellette Is vagyok.

—- F tatai ember, cMk egy lépést kell tenned, és márts

— 3 —

Itt vagy ebben a kosárban, néhány pillanat, és biztonságban a tetőn lehetsz — mondtam neki.

— Ha belerúgok ebbe a vacak tákolmányba, mind a ketten az aszfalton kötünk ki — fenyegetőzött.

— Ne beszélj őrültségeket — mondtam neki. — Gondolj arra, hogy tíz percen belül a sarki étteremben lehetünk két csinos hölgy társaságában. Tíz percen belül, tehát négy órakor.-• Ez persze nem vóH igaz, mert még fél négy sem volt. De a fiatalember légre ment.

— Húzzatok feli — ordítottam, és amikor felértem, Evanshoz fordultam:

— Felügyelő úr, a ml ftataiemberünknek esze ágában sincs leugrani, szépen vissza fog mászni amerre kijött. Kérjen erősítést, és kutassák át az egész épületet emeletről emeletre. Evans elrohant, én pedig a tűzoltókhoz fordultam, hogy engedjenek vissza a fiatalemberhez. Mielőtt még elindultam volna, lekiáltottam:

— Fiatalember, mindjárt megérkezik a taxii Másszál be, mielőtt valami bajád történik!

A fiatalember egy lépést tett, lent a tömeg felordított, de a kővetkező pillanatban már beszállt a felvonóba. Amikor felértünk, már el is felejtettem, hogy mit mondtam Evansnak, csak azt tudtam, hogy sikerült megmentenem egy életet. Kisegítettem őt a felvonóból, és megkínáltam egy cigarettával

— Vége a játszmának, fiatalember — kiáltotta a felbukkanó Evans, és bilincset kattintott a csuklófára. — A cinkosaid már mindent bevallottak. Rajtakaptuk őket, amint a tizenegyedik emeleten a kasszát fúrták. Te vállaltad, hagy akrobata műt at vá.:y óddal magadra tereled a figyelmet, hogy ők háborítatlanul dolgozhassanak.

— Kár volt annyira csodálnia a srác bátorságát, doktor! Kiderült, hogy légtornász.

Evans az autóban hozzám fordulp

— Mondja, doktor, honnan tudta, hogy ez a fiatalember nem akar leugrani?

— Ez a pszichológia. Megmondhatom. Amikor a fiatalembernek azt mondtam, hogy tíz perc múlva négy óra lesz, a karórájára pillantott. Márpedig én nem láttam még olyan őngyilkosjelöltet, akti ennyire érdekelt a pontos idő.