Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-08-25 / 34. szám

8 új ifjúság Az örökifjú Mester Ha igaz, hogy Tízlano Vecel- lio 1477-ben született, akkor száz évet ért meg. Születésének dátumát azonban a mai napig ottatják. Kilencéves korában szülei nagybácsijához küldik Veneziá- ba. / — Hallottam, festő akarsz lennt — szólt a bácsi a bátor tekintetű, széles vállú fiához. — Bn festő vagyok — vá­laszolt a fiú. — Ezt hogy gondolod? — Vlrágnedvekkel a házunk falára festettem Madonnát. Azért még nagyon sokat kell tanulnod! — Természetesen. Bn leszek Venezta legnagyobb festőié vá­laszolta magabiztosan az tffá Tizian. Egész életét és müvét fém­jelzi ez az őnmegqyőzése kül­detéséről. Mint a herceg, aki tudja, hogy apja halála után trónra lép, Tizian Is már gyer­mekkorától kezdve biztos ben­ne, hogy ő tesz Venezia festő- királya. 1510-ben forradalmi fordulat áll be életében. Ekkor harminchárom éves — ha igaz születésének dátuma. Ebben az évben fejezi be az elhányt Gior­gione Vénuszát, és megfesti leg­híresebb képét: A mennyel és földi szerelmet, amely már Ti­zian egyéni ütfát fetzt a festé­szetben. Ez az üt az emberi test szépségéhez vezet. Elérkezett­nek látta az időt, hogy megva­lósítsa régi tervét: megmutatni a női testet teljes szépségében és érzékiségében. Most, amikor munkája által a királyok, her­cegek és pápák kegyeltje lett, megengedheti magának — a- nélkül, hogy különösebb bajba kerülne — olyan képek festé­sét, mint a vad Bacchanália, az indiszkrét Bűnbeesés vagy az Urbtnoi Vénusz. Venezta egyik előkelő ne­gyedében, a Via del Bixt ütőn van Tizian pompás kastélya. A hatalmas parkot lagünák veszik körül. Tizian nagy ünnepséget rendez ttt egy forró nyári éj­szakán. A vendégsereg kedve már magasra hág, amikor a ház ura hogy. hogy nem, de kettesben találja magát egy fel­tűnően szép hölggyel egy gon­dolában. — Ha nem tévedek, ön Al­fonso herceggel jött — szólal meg a festő. — Talán — válaszolja a szép­ség titokzatosan mosolyogva. — Milyen néven szólíthatom? — A nevem Laura Dianti — mondja a hölgy, majd hozzáte­szi —, nem vagyok nemest származású. A „bevallástól“ felbátorítva, Tizian közeledni kezd a nőhöz: — Az egész este figyeltem Önt, szeretném lefesteni. — Azt hiszem, a jövendő fér­jem ezt nem nézné jó szem­mel. — Es ki az Ön jövendő fér­je? — A ferrarai herceg. Ez nagy szó. Nemcsak azért, mert Alfonso d’Este Ferraro hercege Itália leghatalmasabb embere, hanem azért is, mert VI. Sándor pápa leányának, lucretla Borglünak a férje. Tizian hozzáér Laura mezíte­len vállához: — A hercegnő még él. — Várjuk ki az időt! — vá­laszol Laura. — Es amíg várunk, addig én lestent fogom magát. Tizian viszonya Laurához megfelel isteni küldetéséről al­kotott meggyőződésének. Egész Venezta tudta, hoqy a polgári származású Laura, aki csak Lucretla hercegnő halálára vár. Tizian szeretője. Az öntelt fes­tő nem csinál ebből semmi tit­kot. Festi a lányt és szeretkez­nek. Ez abban sem zavarja, hogy a nő esküvőjén — Lucré- tia Borgia 1519-ben meghal — díszvendégként vegyen részt. Laura ezután elérhetetlenné vá lik számára, más modell után kell néznie. Az egynéhány festő között, akik a XVI. század első felé­ben némiképpen „konkurálhat­tak" volna Tiztannak, megtalál­juk Jacopo Negreti Palma ne­vét is. Az utókor Palma Vech- chio név alatt ismeri. Tiziant annak idején Flóra nevű lánya ejtette varázsba. A nagy korkü­lönbség ellenére szeretőjévé te­szi. Mint modell, Flóra a vene- ziaí szépség jelképévé válik. „Gyönyörű vöröses, aranyra emlékeztető haj omlott le ke­cses vállán..." — írja róla Ti­zian egyik életrajzírója. Az u- ,tánozhatatlan „Tlzlan-vörös" színt azonban nemcsak Flóra képein találtuk meg. Majdnem úgy néz ki, mintha Tizian újra és újra festené Flórát, még ak­kor is, amikor már sem mo­dellje, sem szeretője. Felismer­ték Flóra vonásait a Szent Mag­dolna című képén, de az egyik leghíresebb festményén, az Ur- binoi Vénuszon ts. 1530-ban — ötvenhárom éves ekkor a Mester — meghal a felesége. Bár házasságuk elég szürke volt, Tizian nagy pompá­val temeti el feleségét. Ebben az évben találkozik V. Károly királlyal Bolognában. Elkíséri a Rendek augsburgi ülésére. Az auqsburgiak majdnem olyan ün­neplésben részesítik öt, mint a királyt. V. Károlyról festett portréi hosszú évszázadokra megszabják a portréjestés stí­lusát. Rubens, van Dyck, Ve­lasquez és Goya festményeiről is visszatükröződik hatása. Es a modellek? Flóra után két modellt fest magát és Lavinia nevű lányát, különleges előszeretettel. Ön- Lavlnta — aki anyja halála u- tán a háztartást is vezeti — nagyon szép. De valószínű, hogy Lavinidban is elsősorban önmagát látja. A qyümölcsöstá-. las szűz az egyik leghíresebb festménye, amelyhez lánya állt modellt. Bär Tizian' halhatatlannak tartja magát, mégis elfogja a halálfélelem. A XVI. század kö­zepén Európán halál söpör vé­gig — a dögvész. 1576-bgn elér Veneziába is. Európa legbüsz­kébb városának utcáin hullák százai hevernek. A lagúnák fö­lé a halál átható bűze Száll. — Mennyi a halott? — kérdi mindennap szolgáitól. — Ötvenezerről beszélnek. És ez nem is túlzás. A la­kosság ’ több mint negyedrészét viszi el a dögvész. Tizian lezáratja kastélyának a kapuit. A bekészített élelmi­szer-tartalékokból élnek. Meg­szakad minden kapcsolat a kül­világgal. A majdnem százéves mester nem akar meghalni. Munkakedve sem hagyja él. De a halált nem lehet megállítani. Egy forró augusztust délutánén kilehelt lelkét. Halála után Is egy félkész képet találnak az állványon. Bár Venezta törvényei ki­mondták. hoqy aki dögvészben halt meg. nem lehet templom­ban temetni, Tlzlannál itt is ki­vétett tesznek. A kormány pa­rancsára augusztus 28-én a San Marco katedrálls püspökének vezetésével Venezta egyik templomában helyezik örök nyugalomra. Lavinia lánya még előtte meg­hal. Néhány héttel Tizian távo­zása után meghal Orazio nevű fia is. Amíg Orazio a kórház­ban fekszik, kirabolták a kas­télyt, és így sok értékes müve örökre elveszik. Venezta koronázatlan királya majdnem feledésbe merül. Csak a XX. század elején fedezik fel a müértők Tizian nagyságát, és visszaállítják a neki kijáró tisz­teletet. Lapunk 31. számában közölt krimirejtvé­nyek helyes megfejtése: A NŐK BÁLVÁNYA Az első bizonyíték: Egy kistermetű nő, alig magasabb 150 cm-nél, nem tudta volna másképp levenni a falről a tőrt, amely fél méterrel s felügyelő feje fölött füg­gött — csak ha feláll egiy székre. A második: Robert Vane sosem hagyta volna pohárban a fogsorát, ha nő­látogatót fogad, különben meghazudtolta volna önmagát, az „asszonyok bálványát“. Sohasem mondott volna le arről, hogy egyszer is be ne mutassa a híres Vane- mosolyt. KÉNYES ÜGY Megfejtés: Az állítólagos d’Orsaglio gróf arca egyen­letesen volt lesülve. Ha a szakállSt csak az előző nap borotválhatta volna le, a helye fehér lett volna. Miután nem így volt, misem volt könnyebb a hazug csaló fel­ismerésénél. A sok helyes megfejtő közül sorsolással a követke­zők részesülnek könyvjutalomban: Farkas Gyula, Tany 278, komáromi járás, Aradamica Ferenené, Losonc, Jésensky u. 5. Izsmán László, Bajcs 85. dunaszerdahelyi járás Lipták Éva, Borsi 297, terebesi járás, Végh Éva, Rimaszombat, Gottwald tér 8. Evans nagyszerű ember volt, de hülye megjegyzéseivel gyakran főibosszantott. Szerdán is, amikor felhívott azt kérdezte: — Halló, doktor, van valaki a heveröjén? — Nincs — válaszoltam dühösen. — Hányszor magya­rázzam, hogy nem pszichiáter, hanem pszichológus va­gyok. — ö azonban végig sem hallgatott. — Ha van egy kis ideje, jöjjön azonnal le, a kijá­ratnál várjuk. Letettem a kagylót, fejembe csaptam a kalapot, és beszálltam a liftbe. Mire leértem, Evans már a bejárat­nál topogott. Autóba ültünk. Olyan sebességgel indí­tott, hogy ijedtemben minden hajam szála az égnek állt. Egy sportkocsit mellőztünk, amikor Evans meg­szólalt: — A 88. utcában egy alak megúnta az életét. Le a­— 2 — karja magát vetni a mélybe, magára van szükségünk, hegy lelki prédikációban részesítse őt. Azt hiszem, eh­hez talán csak ért. Bólintottam. Az épület egy irodaház volt. A tizenne­gyedik emeleten, a keskeny párkányon egy férfi állt, szorosan a falhoz simulva. Evansszal bementünk a ház­ba, föl a tizenegyedik emeletre. Ott már vártak ben­nünket. — Doktor úr, mindenképpen be kell csalogatnia — fordult hozzám Evans. Kihajoltam az ablakon. A fiú mintegy három méterre állt tőlem, fejét félrefordította, szemét behúnyta. Húsz­éves lehetett, bőrzakó és szűk bársonynadrág volt raj­ta, az arcát nem láthattam, mert elfordította. — Meg kell hagyni, bátor gyerek vagy — szólaltam meg. — Bn ezt soha sem merném megtenni. Tudom, hogy eltökélted magad, de hidd el, ostobaságot cselek­szel. — Csak beszéltem, beszéltem, s közben arra gon­doltam, hogy ezt a fiatalembert lehetetlen megmenteni. Egyelőre azonban nem adtam fel a reményt. — Hagyjon békében, ha közeledik leugrom — szakí­totta félbe prédikációmat a fiatalember. Már az is eredmény volt, hogy szóra bírtam. Ekkor Evans rántotta meg a kabátom ujját.-— Most közbelépnek a tűzoltók. Fölrohantuk a tetőre. Fönt már elő volt készítve egy kezdetleges felvonó, amelyen az ablaktisztítók közle­kednek, azt akarták a tizennegyedik emeletre engedni. A szívem a torkomban dobogott, mert nem éppen gyen­ge idegzetű pszichológusoknak való tizennégy emeletnyi magasságban egy nyitott tákolmányban egyensúlyozni. De azért beszálltam. Veszélyesen htmbálódzott alattam. Már majdnem a fiatalemberhez értem, amikor Ismét megszólalt: — Ha lejjebb ereszkedik, ugróm! Megálltam. Még egy méter hiányzott, hogy elérjem. Felkiabáltam a tűzoltóknak, hogy húzzanak fel, ugyan­akkor azonban intettem Evansnak, hogy csak engedje­nek tovább. Ebben a pillanatban az utcán valaki htszté- *íkusan felstkoltott. A fiatalember is lenézett, és így nem vette észre., hogy már mellette Is vagyok. —- F tatai ember, cMk egy lépést kell tenned, és márts — 3 — Itt vagy ebben a kosárban, néhány pillanat, és bizton­ságban a tetőn lehetsz — mondtam neki. — Ha belerúgok ebbe a vacak tákolmányba, mind a ketten az aszfalton kötünk ki — fenyegetőzött. — Ne beszélj őrültségeket — mondtam neki. — Gon­dolj arra, hogy tíz percen belül a sarki étteremben le­hetünk két csinos hölgy társaságában. Tíz percen belül, tehát négy órakor.-• Ez persze nem vóH igaz, mert még fél négy sem volt. De a fiatalember légre ment. — Húzzatok feli — ordítottam, és amikor felértem, Evanshoz fordultam: — Felügyelő úr, a ml ftataiemberünknek esze ágában sincs leugrani, szépen vissza fog mászni amerre kijött. Kérjen erősítést, és kutassák át az egész épületet eme­letről emeletre. Evans elrohant, én pedig a tűzoltók­hoz fordultam, hogy engedjenek vissza a fiatalember­hez. Mielőtt még elindultam volna, lekiáltottam: — Fiatalember, mindjárt megérkezik a taxii Másszál be, mielőtt valami bajád történik! A fiatalember egy lépést tett, lent a tömeg felordí­tott, de a kővetkező pillanatban már beszállt a felvo­nóba. Amikor felértünk, már el is felejtettem, hogy mit mondtam Evansnak, csak azt tudtam, hogy sikerült meg­mentenem egy életet. Kisegítettem őt a felvonóból, és megkínáltam egy cigarettával — Vége a játszmának, fiatalember — kiáltotta a fel­bukkanó Evans, és bilincset kattintott a csuklófára. — A cinkosaid már mindent bevallottak. Rajtakaptuk őket, amint a tizenegyedik emeleten a kasszát fúrták. Te vál­laltad, hagy akrobata műt at vá.:y óddal magadra tereled a figyelmet, hogy ők háborítatlanul dolgozhassanak. — Kár volt annyira csodálnia a srác bátorságát, dok­tor! Kiderült, hogy légtornász. Evans az autóban hozzám fordulp — Mondja, doktor, honnan tudta, hogy ez a fiatal­ember nem akar leugrani? — Ez a pszichológia. Megmondhatom. Amikor a fia­talembernek azt mondtam, hogy tíz perc múlva négy óra lesz, a karórájára pillantott. Márpedig én nem lát­tam még olyan őngyilkosjelöltet, akti ennyire érdekelt a pontos idő.

Next

/
Thumbnails
Contents