Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-18 / 33. szám
új ifjúság 3 A tardnskeddi szövetkezet három és fél ezer hektárnyi nagyságú határában már húsz nappal ezelőtt is hiába keresett arató kombájnt a határjá- rő újságíró. Az elnököt nehezen találtam meg. Az irodában azt mondták, délelőtt szinte felesleges őt keresni, a határt járja, és nagy ám a határ. Délután háromkor annyit tudtak mondani róla, állítólag hazament ebédelni. Megtaláltam. Az elnök mosolyog. — Micsoda? Az aratást? Mi, kérem, már a tarlóhántást is rég elfelejtettük. Pedig több mint ezer hektárt kellett felszántani. A lánctalpas traktorok erejét nem nagyon veszik igénybe. Költséges. Az idén még semmilyen munkában, egyetlen alkalommal sem dolgozott lánctalpas ötvenhat traktora van a tar- doskeddi szövetkezetnek. Ezek bezzeg nem állnak kihasználatlanul, mert olcsón is dolgoznak, munkájuk mindig akad; s traktoristából sincs hiány, hisz közel kétszáz fiatal dolgozik a szövetkezetben. A traktor meg bármilyen gép nyeregében ők érzik magukat a legbiztonságosabban. Rájuk is bízták az egész gépparkot. A húsz évvel ezelőtt alakult szövetkezetnek Csányi Gyula még csak egy esztendeje elnöke, de lelkesedése, ambíciói — nekem úgy tűnt — jó néhány évtizedre elegendőek. Még csak negyvenéves az elnök. A szobájában — ahol keveset tartózkodik — egy, az Építésben szerzett érdemekért című kitüntetés függ a falon. Április óta tulajdonosai a köztársasági elnök eme legnagyobb kitüntetésének. A tavalyi évben elért eredményeikért kapták. Mellette a járási termelési igazgatóság Vándorzászlaja — ugyanezekért az eredményekért. S az érsekújvári járásban elért legjobb mezőgazdasági eredményekért jövőre is meg akarják tartani a Vándorzászlót. Hogy erre most, augusztus derekán van-e már garancia? Van! Az elnök magabiztosan, számokban válaszol; — Búzaföldjeink idei hektárhozama tisztán harminc és fél mázsa. Az árpa még ennél is jobb volt. Ezer hektáron lucerna áll. Ebből kétszáz hektárnyi termést kicsépelünk, a többi takarmánynak marad. A magért szép pénzt kapunk majd, s a takarmányalap sem kis mennyiség. A mai napig hetvenezer korona a bolgár paprikafajtából származó jövedelmünk — hektáronként persze. Nincs ok az aggódásra. Biztosak vagyunk abban, hogy a szezon végéig hektáronként százezer korona tiszta jövedelmet könyvelhetünk el a paprikaföld terméséért. A tavalyi évet harmincöt millió korona tiszta jövedelemmel zárta a tardoskeddi szövetkezet, és a tagoknak sem fizettek szűkösen. Harminc koronát kaptak egy munkaegységre. A negyven hektárnyi gyümölcsösben első osztályú alma, a tizenhat hektárnyi szőlőföldön pedig kitűnő bornakvaló terem. A gyümölcsöst és a kertészetet alaposan ki akarják bővíteni, hiszen fél évvel ezelőtt alig néhány kilométernyire tőlük lerakták az ország egyik legnagyobb — a leendő érsekújvári konzervgyárnak az alapjait. A szövetkezet a szakosítás útjának még csak a legelején iát, de a felsorolt eredményekből, számokból is láthatjuk, hogy jó úton szalad. Fokozatosan térnek át a szakosított, nagyüzemi mezőgazdasági termelésre. — , To dice klid!“ - mondja egy jelenlevő dolgozó. Kukoricátermesztésrp és állattenyésztésre térnek majd át. Már ma is kukoricából termelnek a legtöbbet. Rövidesen hozzálátnak az óriásszárítók építéséhez, s két év múlva egy ötezer férőhelyes hizlalda építésébe is belekezdenek. Köztudott, hogy Érsekújvár környéke híres, dinnyetermő vidék. Sajnos Újvár környékén az utóbbi évtizedben meglehetősen elszoktak a dinnyeter- meléstöl. Tardoskedden is. Talán ez is lényeges oka annak, hogy a piacon manapság hiába keres dinnyét az ember. De az idén már újra terem a dinnyeföldjük, és nagyban vásárolják fel a tardoskeddi dinnyét. Hogy a fővárosi piacon mégsem talál az ember? A tardoskeddiek egyelőre csak afféle „piackutatási“ szempontból termesztik — három fajtát. — Egy hónap múlva már kilencvenöt százalékra biztosak leszünk az idei esztendő gazdasági sikerében vagy sikertelenségében — mondja az elnök. Ö is tudja, és tudja az egész falu, hogy a siker most sem marad el, hiszen az év legelején ,se henyéltek A hat és fél ezer lakosú falu szövetkezetének felezer állandó dolgozója van. Nyolc saját és két kisegítő kombájnnal nyolc napig arattak az idén. Gyorsan, takarékosan és sokat. Rengeteg munka áll még előttük — de a jövő évi kenyér miatt nem kell aggódniak már most sem. -kszlA NEMZETKÖZI IFJÚSÁGI KIKÖTŐ ÉPÜL A DUNA PARTJÁN A z Új Ifjúság hű olvasói a lapban hétről hétre í- rásokat, riportokat olvashatnak a dolgozó, az alkotó, az üdülő, a sportoló, a bűnöző és még nem tudom milyen fiatalokról, de a katonáskodó fiatalokról csak elvétve vagy még úgy sem. Vajon miért? Az é- desanvákat, testvéreket, kedveseket talán nem érdekli a fűzőid egyenruhás fiúk sorsa? De még mennyire, hogy érdekli! Az igazságot legjobban megközelítő ok abban rejlik, hogy Szlovákia magyarlakta területein jóformán nincs is kaszárnya. A magyar fiúk szinte kivétel nélkül Csehországba rukkolnak. Két hosszú esztendőre langyos intenzitású levelezőviszonyba kerülnek az aggódó é- desa nyákkal, a kíváncsi testvérekkel és a kitartó vagy kevésbé kitartó kedvesekkel. A levelezöviszony állóképességét a legtöbb esetben a katona a- nyagi helyzete határozza meg. Például: „Drága mami! Az alakulatomnál német nyelvtan- folyam indult a haladók számára. Beiratkoztam. Tudod, a suliban az alapokat már elsajátítottam, nem szeretném eltétlenkedni ezt a két esztendőt. A tanfolyam díja szimbolikus, 45 korona, a tankönyveket csak a jövő héten kapjuk meg, de két kitűnő szótárt már kiszemeltem a könyvkereskedésben. Csekélység, cca 150 koronával befedem az egészet. Postafordultával várom a pénzt, amelyet előre is „danke schön, meine liebe Mutter.“ Az igazság: Százötven koronáért néhány doboz BT jelzésű cigarettát és rengeteg habzó protivíni világost kapni a Fehér Rózsa sörözőben. Vagy: „Drága mami! Nem tudom, mi a fene történhetett vele, de elromlott az órám. Talán nem is hiszed, de szinte nap mint nap szolgálatba járok, s óra nélkül elveszett ember vagyok. Az óra megjavítása biztosan eltart egy hónapig hiszen tudod, hogy megy ez mostanában. Azért amilyen gyorsan csak tudsz, küldjél egy százast.“ Az igazság: Egy százasért ugyan kevesebb BT-t és protivíni világost kapni, de ez csak a fejszámolás kérdése. Ehhez hasonló „vagy" van még bőven, és az „igazság“ mindig ugyanaz. Természetesen ezzel nem akarom állitani, hogy az igazi ügyes-bajos dolgaikat nem írják meg a szülőknek. Hisz távol élnek a családtól, szükségük van valakire, aki legalább levélben meghallgatja és természetesen megvigasztalja őket. Nem lehet általánosítani, de egy biztos: a katonának éreznie kell, hogy valahol otthon szüntelenül vele éreznek, s ha valami probléma merül fel, elég egy levél, távirat vagy telefon... S máris itt a második megállapítás: A katona ugyan nem mindig a leghűebb helyzetét közli a távoli legközeiebbjeivel, • 0 a célegyenesben de őszintén igényli, hogy azt elhiggyék neki. Helytelen lenne azonban azt gondolni, hogy a katonai nevelés a leszerelő ifjú fizikumán és jellemén lemérhető eredményeken kívül mást nem ad. Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy a kétévi kemény szolgálat nem korlátozza, hanem bizonyos módszertani elvek szerint segíti és irányítja a fiatalok kulturális és egyéb érdeklődését, tevékenységét. Az már más kérdés, hogy ki hogyan él ezekkel a lehetőségekkel. Például: A doborgazi Vasik István, akinek az általános középiskolai műveltsége ellenére „halvány dunctja“ sem volt a morzejelekről, ma egy egész hadosztály egyik legkitűnőbb rádiósának vallhatja magát. Vagy: A perbetei Bélán Ernő jelentéktelen zenei ismeretekkel és egy bájos citerával érkezett a katonasághoz, és egy kötetnyi eredeti csehszlovákiai magyar táncdal szerző- jeként készülődik haza. Ila jól emlékszem, egy-két díjnyertes fiatal énekesünk úgy nyilatkozott e lap hasábjain, hogy a következő versenyeken már eredeti csehszlovákiai magyar táncdalokkal szeretnének szerepelni. Hát tessék! Vagy: A sókszelőcei Farkas József igazán kedveli a habzó protivíni világost, de azért a német nyelvtanfolyam szimbolikus díját történetesen nem a Fehér Rózsa pincérének fizette ki, hanem „hősies aszkézi- sében“ odáig ment, hogy tankönyvekre és szótárakra is összespórolt. Az utóbbi időben minden kimenőről a Neues Deutschland és a Junge Welt legújabb számaiba feledkezve tér vissza. Sorolhatnám még tovább a példákat, de ennyiből is megállapítható, hogy a katonai szolgálat a jó szándékú fiatalt nemcsak, hogy nem korlátozza kedvteléseiben, hanem inkább segíti. A magyar fiúk között járva, örömmel nyugtázza az ember, hogy teljes mértékben kihasználják az adott lehetőségeket. Hosszú és a legtöbbjük számára kemény a kétévi szolgálat, s a nagy távolság miatt ritkábban jutnak haza, mint a cseh bajtársaik. Büszkeséggel töltött el az egyik sorozókörzet parancsnokának a kijelentése: „A magyar fiúkat szinte követelik a cseh országrészekben levő egységek, mert megbízhatóak, kemények, kérlelhetetlenek, kitartóak...“ Harmadik megállapításként csak annyit: Habár az előző két megállapítás feltétlenül i- gaz, nem kell azért nagy jelentőséget tulajdonítani nekik. Miközben „tombol“ a nyár, az öregkatonák csendesen befordultak a célegyenesbe. Már időszerű számolni a napokat, s árgus szemmel figyelni a ruhásboltok kirakatait, hiszen a legtöbbjük kinőtte a régi civilruhát, és persze a két év a- latt a divat is sokat változott. Kivétel nélkül örülnek, hogy a kétévi szolgálat lassan a végéhez közeledik, de az őszinte örömbe enyhe szorongás is vegyül. Kísérti őket a bizonytalanság érzése, hogy bele tudnak-e újra illeszkedni a régi vagy a már azóta megváltozott munkakollektívákba. Például az iparisták, akik az iskola elvégzése után néhány hetet töltöttek az üzemekben, és máris rukkolniuk kellett; vagy az általános középiskolát végzettek, akik sikertelenül felvételiztek a főiskolán. Jól meg kell gondolniok, hogy milyen körülmények között és hol kezdik el életük újabb szakaszát. Talán a legkedvezőbb helyzetben a szakmával rendelkező fiúk vannak, de közülük is sokan munkahely-változtatásra gondolnak. A szülők, testvérek, barátok, kedvesek talán elcsodálkoznak az egyre sűrűbben érkező levelek láttán, pedig tudhatnák, ez csalhatatlan jele annak, hogy öregkatonák nagy-nagy örömmel és egy kis szorongással befordultak a célegyenesbe. Bereck József ZŰGNAK A KOMBÁJNOK Hogy milyen kevesen értékelik és milyen kevesen fedezték fel eddig a Duna-part Párkány és Kovácspatak közti szakaszának szépségeit, azt misem bizonyltja jobban, mint az ez egyszerű tény. hogy ezen a gyönyörű vidéken még mindig csak néhány szerény nyaraló, s csupán egyetlen szép. kellemes hangulatú csárda épült, fel napjainkig. Sokkal zsúfoltabb, kellemesebb lehetne már ez a vidék. Magam sem tudom, mit mondjak, azt-e, hogy szerencsére még nem forgalmas, vagy azt kifogásoljam, hogy mindmáig sajnos nagyon kevés itt a nyaraló, a pihenést, kikapcsolódást kereső ember. Ha a gazdasági szempontokat vesszük figyelembe, akkor elmarasztaló lehet a véleményünk. De ha nyugalmat kereső nyaralóként akarok szólni a kovácspataki Duna-partról. akkor csak há- lálkodhatom, hogy egyelőre még milyen nyugalmas ez a szép vidék, s mindennek ellenére jót ehet, jót ihat az ember, a szállás miatt sem kell ajánlólevéllel végigrost.okolni a környéket. Ä part is kitűnő. Üszni tudó vagy nem tudó ember keresés nélkül talál magának megfelelő helyet. A parton gyerekricsaj. Körülnézek, kit látok — egy ismerőst, aki parancsolóan inti óvatosságra a gyerekeket. A gyerekek tizenévesek. az Ismerős már túl van a harmincon, Kafka Imre a neve. az Érsekújvári Járási Pionír- és Gyermekotthon igazgatója. Az érsekújvári iárás két falujából jöttek Ide a gyerekek. Lesz még egy turnus, ugyancsak két falu fiataljai jönnek ide üdülni, és dolgozni is egyben. A munkát reggel hatkor, rögtön az ébresztő, a reggeli torna és a mosdás után kezdik. Közben aztán megreggeliznek. és tizenegykor fájront. Ebédig fürdés, ebéd után fürdés, természetjárás, este tábortűz — egyszóval minden úgy zajlik, mint egy pionírtáborban, apropó építőtáborban. Alapjában véve erről is van szó, hiszen építenek, illetve építkezésnél segítenek a gyerekek. A munkának még alig van nyoma, ottjár- tamkor csupán egyetlen nap dolgoztak. A kivitelező vállalat emberei sem voltak még ott akkor teljes létszámban. De áruljam el már végre, miféle építkezés, rö! is vna sző, mit építenek fel két év alatt abból a tizenhárom millió koronából, amit Szlovákia Szocialista Ifjúsági Szövetségének Központi Bizottsága a kivitelező vállalat rendelkezésére bocsátott! Nemzetközi Ifjúsági Kikötő és Kikötötábor épül Kovácspatakon. A tábor fenn lesz a hegyen, a kikötő pedig természetesen a Duna partján. Csónakokkal érkeznek majd ide a fiatalok. Nem csupán hazulról, hanem külföldről is, azokból az országokból, ahonnan a Dunán el tudnak majd jutni Kovácspatakra. Három éven belül teljes lesz Itt a forgalom. A tervek is így követelik meg. az építőknek is elszánt szándékuk, hogy időre befejezzék az építkezést. Kiváncsiak vagyunk, és mi is Így szeretnénk. k. Valamelyik osztrák lapban olvastam, hogy egy bécsi mérnök forradalmasította a mezőgazdasági termelést: a szó szoros értelmében „gyárban" állítja elő a paradicsomot, paprikát, búzát, burgonyát, s mindezt olyan remekül, mintha maga az anyaföld tenné. Kérdés persze, hogy az eredményeket igazolja-e majd az idő. és hogyan terjed el a hihetetlenül merész találmány a világban. Ha minden úgy történik, ahogy a lap Írja. olyan változásnak lettünk kortársai. mint annak idején azok. akik az első gépkocsi létrejöttét megélték. A tornaújfalusi szövetkezetben 1970 nyarán még a hagyományos módszerekkel arattak. Nem tudom, hallottak-e az osztrák találmányról, s ha hallottak is: legfeljebb érdekességként fogtálkor hatnak vele. Sok víz lefolyik a Bódván. amíg itt Is otthonra talál az új termelési forma, amelynek elsősorban az az előnye, hogy független az időjárástól. Körösi Károly, a szövetkezet agronömusa éppen az időjárással áll hadilábon. Sok csapadék hullott, nem lesz olyan gazdag termés, mint várták. és mint az utóbbi esztendőkben volt. Tudniillik a tornaújfalusi szövetkezet, amely I960 óta három falucska földműveseit egyesíti, a legjobbak közül való. Jó megélhetést biztosit a tagoknak, akiknek egy része fiatal. Például Erdélyi Imre kombájnos, aki Béres Vilmossal együtt a legjobb teljesítményt mutatja fel. Körösi károly és Erdélyi Imre a kísérőnk a zivatarra hajló nyári délutánon. Az agronómus véleménye szerint elsősorban a munkaszervezésnek köszönhetők a jó eredmények. A szövetkezet vezetősége ügyesen és rugalmasan gondolkodik. Köteles János mérnök az elnök. Hudák Péter mérnök az üzemgazdász. Erdélyi Imre huszonkilenc éves szóke fiatalember. Tavaly nősült, szép házat épített, s felesége most várja az első gyermeket. A kombájnosnak talán aratás közben is ez jár a fejében. Amikor megkérdezem, fiúnak vagy lánynak örülne-e jobban, diplomatikusan azt válaszolja, hogy „Mindegy az. csak egészséges legyen“. Majd megszólal: „Persze a fiú azért jobb lenne“. Az argronómus szerint Erdélyi Imre nemcsak gyorsan, hanem precízen dolgozik, és kíméli a gépet is. Mi lehet ennek a titka? Erdélyt szerint a jó munka alapvető feltétele: a sebesség eltalálása. Tudni kell. hogy mikor milyen sebességgel haladjon az ember, és akkor minden rendben van. Egyszerűnek tűnik a dolog, azonban bonyolultabb, érzék és alaposság, becsületesség kell hozzá. A kombájnos eredetileg kertésznek tanult, Sellyén járt iskolába, de a sors úgy akarta, hogy kombájnos, illetve a géppark egyik sofőré legyen. Most már nincs ideje a kertészkedéssel törődni, főleg nyáron nem. hiszen reggeltől estig a mezőn van. Érdeklődik a futball iránt, és mint új házas, a családjának él — ezt az utóbbit legalábbis feltételezem. Nincs tehát ideje, sok a munka. A faluban sok jót hallottam róla. általában dicsérték az emberek. Közeledik a zivatar. Engem már csak az autóban. Jászón ér utol. Megint kényszerszünetet kell tartaniuk az aratóknak, de Így is, mire e sorok napvilágot látnak: zsákban lesz a gabona. (bt)
