Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-07 / 27. szám

új ifjúság 5

SZERELMEM DONNA RITA

(JEGYZETE* A THÁLIA SZÍNHÁZ BEMUTATÓJÁRÓL)

A kassai Thália Színházban az évad utolsó bemutatója nagy sikert hozott — a darabnak és az előadásnak egyaránt.

Th. Brandon — Halász R. — Nádas G.: Szerelmem Donna Rita c. zenés vígjá tékának története — mint minden operett vagy zenés vígjáték története — egyszerű és átlátszó, gúnyoros és csipkelődő.

Az álszent nevelés, a lealacsonyult politikai trükkök és az emberi gyengeségek kerülnek porondra, de csak halvány derengésben, csendes szellőfuvailatban — és ez is természetes —, mint ahogy ez a nyugati társadalomban szokás. Diákok, szerelem, gazdag nagynéni, szerelmi bonyodalmak és happy-end — szóval minden jóra fordul. A keret persze üres és unalmas is lehetne, ha nem társulna hozzá az a fergeteges mókázó kedv, az a sok tarka ötlet, kitűnő ritmus és olykor-olykor a fülbemászó zene is.

Nos, ezzel már el is mondtuk, hogy a darab rendezése ötletes, célravezető és határozott; azt is elmondtuk, hogy az együttes nagy kedvvel és kitűnően játszotta. Beke Sándor, a színház művészeti vezetője, rendezője és Gál Sándor az együttes dramaturgja ezúttal sem fogtak mellé.

Ha összevetjük az előző darabokkal, bemutatókkal, meglepetés és természetes láncszem is egy kicsit. Meglepetés abban, hogy zenés vígjáték, de épp e zenés mivoltával és az általa támasztott feladatokkal épül be a színház talapkövébe. A színház szakszerű és céltudatos vezetése számolt itt sok egyéb tényezővel is. Miről is van szó? Arról, hogy bár a színház játszik, szórakoztatja a közönséget, valamiféle nagy feladatra, önálló alkotásra is készül; egyre igényesebb és nehezebb feladatok megoldására törekszik.

És itt kel! közbeiktatni, hogy nagyon jó segítőkét kért fel, segítőkre talált a színház Szigeti Károly magyarországi koreográfus, illetve Spisák Géza, a Kassái Állami Színház művészének személyében. Ha ők nem segítenek nyi'ván nem lett volna ilyen jó és tökéletes az előadás.

I

Az előadás alatt olyan érzésünk volt, hogy a „diákok“, tökéletesen visszaadják azt, amit a tanító, tehát a rendező és a koreográfus megmutatott és igényelt tőlük. Az egészben az az érdekes, hogy nemcsak a fiatalok bizonyíthatták tudásukat, hanem az idősebbek is. Egyéniségüktől, korábbi szerepeiktől eltérően ismét újabb és masabb oldalukról mutatkoztak és bizonyították sokoldalú tehetségüket. Lengyel Ferencnek, Gombos Ilonának, Csendes Lászlónak, Gyurkovics Mihálynak ez sikerült is. Nagyfokú tudatosságot és tájékozottságot látunk abban is, hogy a szereposztásban nem erőltették csupán saját lehetőségeiket, hanem — nagyon helyesen — a főszerepre Szombathy Gyulát, a Szolnoki Szigligeti Színház fiatal művészét kérték fel. A rendező engedhetett volna a csábításnak és dönthetett volna Csendes László mellett is, hogy ő játssza a főszerepet. De a vendégművésszel nemcsak a tehetség, hanem a rutinosság és szakmai tökély is helyet kapott a színpadon. Szombathy Gyula vérbő és komisz figurája többszöri alakváltásaival telitalálat volt.

Csendes László Charly szerepében tökéletes és biztos volt. Az ó alakítása egyenrangú volt Szombathy Gyula alakításával, és tehetségét, valódi intuitív színészi ösztöneit dicsérhetjük.

Érsek György kissé darabosabban és görcsösebben játszott. Mintha túlságosan is nagy felelősséget érzett volna, ezért Larry szerepét nem tudta maradéktalanul visszaadni, holott talán tőle vártuk volna leginkább azt, hogy azonosuljon hősével, hiszen az életben sokkalta könnyedebb és fiatalosabb.

Dolly és Molly szerepében Varga Zzsuzsanna és Tamás Jolán lépett színre. Élvezték fiatalos szerepüket, és ez volt a legmegnyerőbb bennük.

Rajtuk kívül külön még két alakításra szeretnénk felhívni a figyelmet. Az első, Lord John Lavery képviselő szerepében, Gyurkovics Mihály minden igényt kielégített és ismét igazolta sokrétű, gazdag egyéniségét. Lengyel Ferenc Winston ezredes alakítása valódi meglepetés. Végre nem a régi, kicsit szenvelgő, kicsit modotos karakter-figura volt előttünk, hanem egy új, más ember.,

Gombos Ilona Donna Rita Rosannája, Bittó Eszter Lady Astorja, Kövesdi Szabó Mária Dianája, Horváth Lajos Howard iskolaigazgatója és Várady Béla Albert pedellusa közül talán csak Várady Béla szerepe adott elég lehetőséget, hogy igazán megmutassa tehetségét, és ezt Várady Béla meg is tette.

A háromtagú kis zenekar játéka, főleg talán előjátékai kiválóak és élvezetesek voltak. Platzner Tibor díszletterve csak jelezte jelenlétét, de így volt töké- tes és élvezetes. A jelmezek is jól sikerültek.

Elmondhatjuk tehát, hogy a Magyar Területi Színház kassai részlegének, a Thália Színháznak ez a bemutatója nemcsak közönségsikerévei, hanem művészi teljesítményeivel is figyelemreméltó eredményt ért el. Lassan kialakul az új színház arculata, és látható, hogy az együttes szocialista kultúránk sokoldalú egyéniségévé válhat.

NÉMETH ISTVÁN

„TÖRTÉNELMI44 FELVÉTEL

Egy kis túlzással történelmi felvételnek nevezhetnénk az alábbt képet, amely fbalról jobbra/ Várady Bé lát, a kassai Thália Színház művészét. Sztqetl Károlyt, az ismert, kiváló budapesti koreográfust, Szombathy Gyulát, a Szolnoki Szigligeti Színház színészét és Gyúr- kovich Mihályt, a Thália tagiát ábrázolfa. Az a közép-, sö hölgy, akiről mind ez ideig szándékosan nem esett szó — Sunyovszky Sylvia. Lapunk olvasói már tudták is talán, hogy Sylvia rozsnyói származású, s most — mint a pozsonyi Színművészen Főiskola vendéghallgatófa — fejezte be tanulmányait Budapesten. Számos nagyszerű ajánlatot kapott az ottani színházaktól, ám pályáját mégis itthon, a kassai Tháliában kezdi. A felvételen a szerződés aláírása után látható a „Szerelmem donna Rita“ o. darab szereplőivel és és koreográfusával.

Amikor legutóbb írtunk Sunyovszky Sylviáról, első filmje kapcsán tettük Azóta néhány tévéjátékban is láthattuk, és természetesen — a budapesti színházak deszkáin. A nyáron még Magyarországon marad, három új filmben szerepel, de ősszel már itt próbál új kollégáival, hogy bemutatkozhasson az itteni színházszerető közönségnek.

Szeretettel köszöntjük ismét itthon Sunyovszky Syl- oiát. Kívánjuk neki, hogy tudása legjavát nyújtsa a Tháliában és úgy illeszkedjen be a közösségbe, hogy öröm legyen a munka vele

A közeljövőben bemutatjuk a Thália tagjatt. és alkalmunk nyílik részletesebben Írni hazai színművészetünk új reménységeiről, köztük Sípviáról is.

(bt)

ÉVADVÉG a MATESZ-ban

A komáromi Magyar Területi Színház a „Szalmakalap“ című zenés vígjáték sikeres színre hozatalával zárta évadját, és a színház dolgozói, színészek, műszakiak, szervezési dolgozók megérdemelt pihenésre mennek. Akárcsak a diák, aki egy tanévet sikeresen maga mögött érez, az évad végén mi is, színháziak visszatekintünk „tanévünkre“, a színházi szezonra azzal a gondolattal, hogy megvizsgáljuk, mit is végeztünk.

Nyugodt lelkiismerettel megyünk szabadságra, mert úgy érezzük, jó munkát végeztünk, elvégeztük feladatunkat. A bizonyítványt ugyan másoknak kell kiállítani rólunk, mi legfeljebb csak „megmagyarázhatjuk“ a bizonyítványt, mint a Karinthy-diák, ha valami hiba becsúszott. Ügy érzem, nem kell semmit megmagyaráznunk. Ebben az évadban két szlovák szerző művét mutattuk be nevelő szándékkal, azzal a céllal, hogy a velünk egy hazában élő tesí- vérnép irodalmát a magyarokkal és ezen belül a fiatalsággal megismertethessük. Bemutattunk egy orosz klasz- szikust, Tolsztoj Anna Karenináját, mellyel méltón ünnepeltük meg Lenin születésének 100. évfordulóját. Lenin nagyra becsülte Tolsztojt és munkásságát, így előadásunk mintegy tükrözte Lenin óhaját, aki mindig felhívta a figyelmet Tolsztoj műveire. Negyedik darabunkat, a Szalmakalapot a szórakoztatás, nemes időtöltés jegyében játszottuk; tudtuk, hogy a nevettetés, a kikapcsolódásra való alkalomadás ugyancsak a közönség érdekében történik, amelyet nem szűntünk meg ebben az évadban sem szeretni és híven szolgálni.

Első bemutatónk, Ján Solovics „Ez aztán a meglepetés“ c. vígjátéka a fiatalság problémáival foglalkozott — nagy sikere volt előadásunknak. A darabot Magyarországon is játszottuk, a Magyar Rádió hangfelvételt készített róla, és műsorára tűzte. Több pedagógussal, diákkal, öreggel és fiatallal beszéltem a darab tematikájáról és hasznosságáról. Tény: huliganizmusra való hajlam, rossz neveiési módszer, fiatalok kilengései, idősebbek közönye — ez mind adva van korunk társadalmában, tehát a színpadnak is feladata küzdeni ellene. És Solovics darabja kiváló anyag erre a küzdelemre. A fiatalokhoz szóltunk Ladislav Luk- nár A bölcs kádi című mesejátékával is. A darab állásfoglalásra készteti legfiatalabb közönségünket a rossz és a jó harcában. Nos, előadásaink azt bizonyítják, hogy ez sikerült. A kis nézők szenvedélyesen állnak a jó pártján és elítélik a rosszat, a hitszegést, a hamisságot, az irigységet; tehát a negatív szereplő minden rossz tulajdonságát. Ezzel éppoly pedagógiai feladatot oldunk meg, mint az iskolában a tanító. Itt is, ott is erkölcsre, igazságsze- I retetre nevelünk.

Két fiatal színészünk helytállásáról is örömmel számolok be. A tavaly felvettek közül Pőthe István és Kovács Júlia, akik a komáromi anyaszínházban dolgoztak az évadban, jól beilleszkedtek az együttesbe, a rájuk bízott művészi feladatot szorgalmasan, legjobb tudásukhoz mérten oldották meg. Kovács Julika különösen az Anna Ka- renina-beli Szerjozsa alakításával vonta magára a figyelmet. Fiatal lánynak „nadrágszerepet“ játszani mindig hálás feladat, de vannak buktatói is. Júlia kedvesen fiús, kedves és bájos gyermekfigurát keltett életre a színpadon Anna Karenina tragikus sorsú kisfiának alakításával. Pőthe István a jól játszott huligánfiú szerepében állt helyt a Solovics-darabban, valamint a Szalmakalapban könnyed komédíázó kedvvel keltette életre Bobin alakját. Persze még sokat kell tanulniuk, fejlődniük, hogy úgy mondjuk: érniük. De reméljük, idővel felemelkednek a színház törzsgárdájához, és később még igényesebb feladatokat is megoldanak majd. Tehát tehetségesek, szorgalmasak, minden csak tólük függ. A kassai részlegünkben dolgozó fiatalok is — úgy olvastam Gál Sándor értékeléséből — jól beilleszkedtek az együttesbe, sikerrel küzdötték le az első akadályokat. Summázva tehát: a felvett fiatalok nagy részben helytálltak a MATESZ-ben, ami nem kis öröm számunkra, hisz az utánpótlást a színház életszükségletének tartjuk.

Ebben az évadban színészpedagógiailag is a színház tagjainak többletet igyekeztünk adni azzal, hogy Jozef Fel- bam, az eperjesi Ukrán Nemzeti Színház művészeti vezetője, valamint Klimits Lajos, a Csehszlovák Rádió magyar adásának rendezője vendégként színházunkban dolgozott és rendezett. Konrád József rendezői és színészpedagógiai módszerei mellett — úgy érzem — hasznos doíog volt e két vendégrendezés, a színészek nagyon sokat tanultak tőlük, és változatosságot is jelentett művészi munkájukban a két vendéggel való kitűnő együttműködés.

Szinte szokványos ilyenkor leírni, hogy a tervet teljesítettük, sőt több mutatóban túlteljesítettük, de ez tény, és erre büszkék vagyunk.

Az Ez aztán meglepetés több mint ötvenszer, az Anna Karenina 45-ször, a mesejáték 25-ször, a Szalmakalap az évad végéig ugyancsak 25 ízben került színre, és még az 1970/71-es évadban is műsorunkon hagyjuk mindegyiket. Az évad elején játszott Handabasa és Volpone c. darabokkal együtt, az előírt 160 helyett több mint 180 előadása volt a komáromi anyaszínháznak. A kassai részleg is teljesítette tervét, így globálisan a színház mind az előadások számának, mind a nézők számának a tervét teljesítette, így a bevétel tervét is —, ami a művészi törekvések mellett nem lényegtelen pozitívum.

A színház a csehszlovák-magyar kulturális csereegyezmény keretében tovább ápolta és erősítette a testvéri kapcsolatokat a győri Kisfaludy Színházzal. Mi az említett Solovics-darabon kívül a mesejátékkal is ellátogattunk hozzájuk, amelyet a győri színház a Bob herceg című Husz- ka-operett előadásával viszonzott. A színház utolsó két előadásának jelmezeit Csonka István, a győri színház tagja tervezte. Igazgatónk, Dráfi Mátyás viszont Győrött vendégszerepei az évad végén. Kreont játssza Szophoklesz Oedipusz király c. drámájában. Együttműködésünket folytatjuk majd a következő évadban is.

Kellemes érzés azzal a tudattal menni pihenőre, hogy jól végzett munka áll mögöttünk. Ezzel az érzéssel búcsúzunk a jövő évad megkezdéséig az Üj Ifjúság olvasóitól, a mi kedves ifjú nézőinktől, akik mögött szintén egy eredményes évad áll — az elvégzett jó munka, tanév, szemeszter. Kívánunk kellemes nyaralást, jó pihenést.

Siposs Jenő,

a Magyar Területi Színház tagja