Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-07 / 27. szám

sa 1 PELÉ Közép-Európában az u- tóbbi években egyre több szomorúságot és gyakran bosszúságot szerzett hívei­nek a sokmilliós tömegek varázslatos szórakoztatója — a futball. A régi évek gólparádés, s nem utolsó­sorban tetszetős mérkőzé­seiből Kocsisék és Puskásék óta alig láthatott néhányat a közönség. A tv-müsor e- gyik sztárja, a labdarúgó­mérkőzés, már ritkán nyúj­tott a 6:3-hoz hasonló él­ményt rajongóinak. Természetesen ilyen ta­pasztalatok alapján nem a legoptimistább hangulatban tekintettem a VB elé, és fenntartással készültem a képernyő előtt eltöltendő éjszakákra. Most már öröm­mel mondhatom, rögtön az első mérkőzés, és minde­nekelőtt annak főszereplője, Pelé, eloszlatta aggodalmai­mat. Pelé — akire talán jj túlzás nélkül vonatkoztat­hatjuk a fekete gyémánt elnevezést —, érdeme, hogy í a szép futball iránt telje­sen visszatért a bizalmam, és a jövőben ismét örömte­li izgalommal fogom várni a labdarúgó-mérkőzéseket. Ha szabad ilyen hasonlattal él­nem: Pelé a labdával olyan harmóniában van, mint a drágakövek a sokszínű, sze­met kápráztató csillogásuk­kal. Pelé nem küszködik, mindig játszik; a verejtéke­ző, ú. n. erőfutballt produ­káló robotfutballistákkal szemben az ő mozgása az önfeledt, pajkos, játszadozó gyermekek könnyedségét juttatja eszünkbe. Minden mozdulatával és érintésé­vel szinte életet lehel a labdába. Gyorsasága, labdaérzéke, | technikája, lövései, okos | passzai s váratlan megoldá- “ sai utánozhatatlan egység- ben vannak jelen játékában. Állításomat a VB-n látottak közül elég, ha a csehszlová­kok elleni mérkőzésen lőtt góljával illusztrálom. Vagy ahogyan az angolok elleni gól előtt a játékosok gyűrű­jében Jairzinhónak leadta a labdát. És még olyat sem j láttam csatártól, hogy egy mozdulattal úgy becsapjon { egy világhírű kapust, mint ő Mazurkievviczet. Peléék játéka láttán az emberek újból megteltek reménnyel, hogy a futball ismét játék, nem pedig csu­pa küzdelem, keménység, \ harc. Az, amit Pelé a lab­dával művel, a szó legszo­rosabb értelmében vett mű­vészet. Bízom benne, hogy a sablonos, gépies, gólokban nagyon szegény futball he­lyett végleg teret hódít majd a fantáziadús Pelé- féle labdarúgás, mert e7 kell, és így reneszánszát él hetné az ötvenes évek lab­darúgása. KASZA MIKLÖS 6 új ifjúság — «ASS A VB-DÖNTŐ KÉT KAPITÁNYA Giacinto Facehetti évek óta az olaszok együt­tesének kapitánya. A döntő előtti napokban az ezüst maradt. Facehetti állítólag ezek után sem búskomor... Carlos Alberto a VB-mezőny egyik legjobb­ja volt, s aztán ő emelhette magasba az any- nyira óhajtott Rímet Kupát. Persze az a pár dollár is szerzett némi örömet... ■EBI 40* PELÉ 00 AZ UI. KERDEZ a- VÁLASZOL Kedves Pelé, a világbajnokságon lőtt öt gólja ámulatba ejtette a vi­lágot. Csodálták önt filozófusok, de háztartásbeliek is. Különösen emlé­kezetes a csehszlovákok ellen lőtt dugója, az a bizonyos második, a- melynél mellel csavarintotta lábai elé a bőrt, és olyan pillanatot használt ki a lövéshez, amikor Viktor és Ma­gara nem tudott beavatkozni. Kér­désünk: mire gondolt a gól előtti pillanatokban? PELÉ: Bevallom, egyszerre több gondolat futott végig agyamon. E- szembe jutott, hogy az előző nap sárga szoknyácskát vettem ajándék­ba a lányomnak, ő viszont inkább a kék színt kedveli, s nem tudtam el­dönteni, kicseréljem-e majd a ruha­darabot vagy újat vegyek? Töpreng­tem továbbá azon is, hogy milyen lesz az élet planétánkon a negyve­nedik században. A labda azonban szállt felém, döntenem kellett. A- gyam még egy variánst termelt meg­oldásként: a labdát úgy veszem mellre, hogy két méterre pattan, az­tán kétségbeesett mozdulattal utána nyúlok és toronymagasan fölé dur­rantam. Mint látták, nem ezt tettem, pe­dig ezt várta mindenki. Dehát ezért vagyok Pelé!-0­VI. PÁL pápát a Vatikánban keres­tük fel. A mexikói küzdelemsorozat néhány percét ő is nyomon követte. Kérdésünk ekképp hangzott: Szent­atyám, megmenthette volna-e a dön­tőben az olasz csapatot egy rendkí­vüli fohász az Egek Urához? Nem jutott-e eszébe 2:1 után valamit tenni Fachettiék érdekében? VI. PÁL: Isten a világegyetem ura. Mi hozzá képest parányi porsze- mecskék vagyunk. Ha az ő akarata szerint brazil győzelemnek kellett születnie, mit sem tehetünk. (A pá­pa aztán leállíttatta a magnetofont, és megsúgta: megpróbálkoztam a fo­hásszal. Sajnos, eredménytelenül).-0­Sophia Loren még mindig igéző. O- laszországi villájának egyik helyisé­gében vagyunk, vakít a nap. A mű­vésznő karalábéfőzeléket készít ha­zatérő férjének. Asszonyom, az utóbbi időben a gyengébb nem képviselői is sok időt töltöttek a képernyő előtt, és élvez­ték is, amit látnak. Nagyon ritka volt az olyan eset, amikor egy-egy ném- ber tizenegyesnek hitte a szögletrú­gást. A brazilok bizonyára Önt is megszédítették. Engedélyezi-e tehát ezek után a férje mérkőzésre járá­sát? És egyáltalán: támogatja-e a vasárnap délutáni futballsziesztákat? SOPHIA LOREN: A kérdés látszó­lag könnyű. De csak látszólag. Kár, hogy éppen karalábéfőzeléket főzök, és nem tudok teljesen a kérdésre koncentrálni. Mit is kérdezett? Ja igen! Hát persze. Miért ne? Csak e- löbb mosogasson, törölgessen el, hoz­za rendbe a lakást, vigye le a sze­metet, oltsa be a barackfákat, ves­se meg az ágyat, varrja meg a ron­gyost. Aztán mehet a mérkőzésre, mert még mindig jobb, ha odamegy, és nem Z. Macához, aki időszámítá­sunk óta csalja a férjét.-0­Chaplint nehéz volt szóra bírni. Az öreg zseni kedvenc ligete kedvenc padján, kedvenc fája alatt ült, és kedvenc rigóját hallgatta. Végül mégiscsak kötélnek állt, és válaszolt kérdésünkre, amely így hangzott: Mi lett volna a magyar válogatottal Me­xikóban? CHAPLIN: Eredményt nem tudok mondani, csak következtethetek. Az angolok ellen már a tizedik percben kifulladnak, és ezen a jámbor britek percekig kuncognak. Ha a szövetségi kapitány ezt az állapotot kihasználja, és cserejátékost küld a pályára, minden valószínűség szerint a pihent cserejátékos belövi a győztes gólt. S mivel ezt az eseményt az angolok újabb ámulata követi — világos, ki nyeri a meccset. Kár, hogy szegény Latabár kollé­gám nem várt Mexikóig. Vele a bra­zilokat is ripityára szedhette volna a gárda, Pelé és társai fetrengtek volna a gyepen. Mindenesetre roppant sajnálom, hogy Páncsicsék nem voltak ott. Az ember idős korában már nem szó­rakoztatni, hanem szórakozni szeret­ne!-0­íme a négy világhírű egyén vála­sza! Kommentárjaink lennének fele­leteikhez, de nem akarjuk megmásí­tani egy szavukat sem. Annál is in­kább, mert ezek a beszélgetések kép­zeletben zajlottak, és a valósághoz annyi közük van csak, amennyi a csehszlovákiai magyar újságírók vá­logatott csapatának a következő lab­darúgó-világbajnoksághoz. BATTA GYÖRGY NAGYON SZÉPÉN KÖSZÖNÖM! EGYSZERŰ A DARAB A színen egymással szemben két ketrec — lécvázakra háló erősítve. Zöld pázsiton 11-11 ifjú egymással szemben állva kezdi az előadást. Ar­ról szói a „darab“, hogy a színtér közepéről elmozdított, levegővel kitömött bőrgömböt ’lehetőleg minél többször a szemköztiek ketrecébe kell futtatni. Ugyanakkor megakadályozni őket abban, hogy befuttassák a gömböt a másik — gyakran kapunak nevezett — ketrec hálófába. Mindezt bizonyos szabályok értelmében csinálják. Ugye, milyen egyszerű az egész? Mégis ennek' a „darabnak“ van 1970-ben a legnagyobb sikerei Egy-egy előadást 800 millió néző tekint meg; vagy százezren a helyszínen a többiek a ív­ben. Mindannyian kíváncsiak a művészek teljesítményére. A legjobbak az adott témára a legváratlanabb drámai fordulatokat vagy vígjátéki poéno­kat rögtönzik... Mit szólsz ehhez, Hamletkém? Falstaff, ugye megpukkad­ná! ennyi néző előtt? Az elmúlt hetek estéin és éjszakáin egyike voltam a 800 millió nézőnek, és megnéztem szinte minden előadás tv-közvetítését. ]ó néhányszor fel­ugrottam a gyönyörűségtől vagy az izgalomtól. Amikor lecsillapodtam, az jutott az eszembe, hogy csak egyet tehetek: szépen kifejezem hálámat o legjobb művészeknek! Nagyon szépen köszönöm, Carlos Alberto, Clodoaldo, Rivelino, fairzinho, Tostao, Relé... Feeler, Miiller, Beckenbauer... Rwa, Fachettl... Banks, Moore művész urakI Hálás köszönet a maradandó élményekért! NAPSZÁMOSOK ES MŰVÉSZEK Való. hogy nemcsak az igazi mesterek jutottak komolyabb szerephez. Láthattunk, könnyed, erőlködéstől mentes, igazi művészt produkcióra jel­lemző váratlan alakításokat, de csak néhány játékos és együttes szere­pelt így. Most Is sok volt az erőszakos, törtető, tehetetlen, ám ravasz gán- csoskodó; vagy pedig tisztességes bérmunkás,, aki becsületes „gürivel“ igyekszik pótolni a zsenialitást. Az elmúlt években sokszor már úgy tűnt, hogy csak ők lehetnek a - győztesek. Néhányszor már el is keseredtünk, hogy a NAGY JÁTÉKBAN csak így lehet nyerni. Nekem nagyon jólesett, hogy Carlos Alberto, Clodoaldo, Rivelino, fairzinho, Tostao, Pelé — Seeler, Müller, Beckenbauer H ■ Riva, Fachetti... Banks, Moore művész urak bebizonyították, hogy a jobbik és a becsü­letes is lehet eredményesebb! Igazán köszönöm... SHAKESPEARE-T IS FELÜLMŰLTÁK azon az igazi drámán... Ahol a fordulatok, az események a legváratlanabb helyzetekben robbantottak valódi örömet, izgalmat, esetleg szomorúságot vagy kétségbeesést. Történt ez „Azurro“ és a német föld szívós harcosai­nak szereposztásában. Kristálytiszta bolt a játék. Semmi álnokság, sem­mi durvaság. Csak becsületes kifejezőeszközök. Valódi konfliktusok izgal­mas véggel. Az életben is így kellene mindent megoldani. Még a JÁTÉ­KOT is! Szívből sajnálom a talpig férfias teljesítmények ellenére vesztes Beckenbauer, Müller, Seeler, Shnellinger famíliát... Hiába .ezúttal a Riva- Rivera dialógus szerencsésebben jutott el a katarzisig. Persze, mi nézők így is hálásak lehetünk. Köszönöm... A LEGJOBB SZEREPLŐ A királyt alakító PELÉ komikusként is ragyogó erényeket csillogtatott. Brazília válogatott művészei az angol bulldog játékfelfogásával szemben többször jutottak kényelmetlen helyzetbe. Így hát nem csoda, hogy a vér- fagyasztó, tragikus konfliktusok közepette a legjobb színészek vígjátéki elemeket is felhasználtak. Ilyen volt, amikor az egyik „sir“ lenn maradt a füvön. (Gyakori jelenet.) Önzetlen segítségére elsőnek a csokoládészí­nűre sminkelt Pelé művész úr siet. Én még annyira odaadóan egyetlen „sir“-t sem láttam ápolni! Pelé szakszerűen és rajongva ápolja őt. Kide­rül, hogy az angol nem sérült meg, csupán elesett. Már fel szeretne kelni... A doktori szerepben csillogó Pelé ezt nem tanácsolja. Sőt nem is engedi a jámbor britet. Arca cáfalhatatlanul tükrözi aggodalmát: nem szeretné, ha páciense elkövetkező perceit valami komplikáció nehezítené. Igen, már az ügyeletes orvosnak is integet. Közben a játék is leáll. A poén nyilván­való: a játékszünet az önjelölt ápolónak kedvez! Mégis sokan bedőlnek az alakításnak. Még a játékvezető is! Pelé az időhúzásban is egyéniség. Iga­zán jót nevettem... Mester, még ezt is köszönöm! S e játék neve: labdarúgás. Vagy ahogy a valamikori nagy alakítók el­nevezték — csak egyszerűen: foci! Most láthattuk; mégis VAN FOCI A VILÁGON! GÁLÁN GÉZA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents