Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-28 / 30. szám

új ifjúság 3 különös BOSZORKÁNYUZES A vádlott 1908-ban született. *äss „y**" <“ ■A vádlott tehát hatvankét esztendős. Atm,iko/ először ölt embert, húsz évvel volt SnSL iZ áld°T * faiu ^eZloXa lőtte le yrhAHPm’ ° fa?Vöny°n *»resztül tone le. A bábaasszony fértél röviddel ez­Ta^lnnVJÍ***^’ s ernberö1^ alapos vád- la alatt három évig tartották börtönben ad­jS’sg a feles#Se tényleges gyilkosa, C. fnntíl me9 nem ölt egy ú>abb embert. El­fogták, s persze azt kérdezték tőle, miért. „Mert boszorkány volt' - válaszolta 6. ^Jil9yaruZfl0t, leQkt>nnyebben talán az e- adnfnyek tényIeges aisszavetítésével lehet J; a második számú áldozat dlsz­Lászfflf iJU fe?etZn’ mgedélg nélkül. I. László, C. István barátja volt. A bábaasszony — I. László szomszédja — tudott a fekete- vágásról Megfenyegette őt, hogy fel fogta RíVmel ezután ^mélyéé oka a Mtottrá hogy ezt meg is tegye, s való­ban feljelentette I. Lászlót. *Zh?edlg,, eldöntötte> hogy ezt csúnyán kmbmZZUl,2\ Barátíbval, C. Istvánnal ek- sok hosJz(í éjszakát átbeszélgettek. Titokzatos beszélgetések voltak ezek senki nu7J T6\ CSŰk 6k ketten- ^élrevo- ratlva, éjszaka, titokban, mint a szellemek t Egyikük éjjeliőr volt. ven m éS Iehetöség akadt számukra bő­nnBJ^l9fSt,fSe!,k tárgya Immár tizenhét éve papíron fekszik, s tudja a falu, a környék. László azt mondta: „En vagyok a bo­szorkányok királya, az éjszakai szellemek Ä “T ?ekem segtt0 vezér ™ “ s ez te leszel, ha rászolgálsz maid eselekede SS„f. e' c- 'Ä'Ä °ld meg a bábaasszonyt, mert bo- ^orkányj Zavarja éjszakai világunkat, meg- bomlasztja a boszorkányok éjszakai életi- neJc szentségét. voltaknezéklényegében üyen bérbeszédek C. István megölte a bábaasszonyt, 1. Lász- l!ÓoiSZ,0mIZéd1ft,és haragosát, bajkeverőjét a jekete disznóvágás miatt. Aztán C. István megölte I. Lászlót is. Rajtakapták. .lgi3- november 11-én életfogytiglani sza­badságvesztésre ítélte a bíróság. C. István iTk0T^Un a bö.rtbnbe- Ket gyilkosságért, ítél­ték el, de a falu, a környék mindmáig neki tulajdonit több gyilkosságot is, hiszen eze­ket nem bizonyították rá eddig senkire. Hl- vaMosan ad acta ügyek — a falu, a köz­vélemény tudatában Is azok, de úgy ad acta, hogya a gyilkos C. István., C. István tehát -1953. november 10-től rab lett, börtönlakó gyilkos. Otthon három gyermeke maradt és a fe­lesége. ' auerPkodkOS ,e/ßs<?ge"’ -a gyilkos első gyereke , „a gyilkos második gyereke" a gyilkos harmadik gyereke* - Így mondta a laiu. s a szerencsétlen asszonynak és a szerencsétlen gyerekeknek bizony nem volt körúti ű S?rSUk- Neh6z volt Uzenötéves korukig, amíg a kötelező iskolába tárás miatt kénytelenek voltak otthon maradni, de nehéz volt tizenötéves koruk után is mert a hivatalosan viselt nevük és az ap­juk miatt, illetve az emberek miatt kény­telenek voltak távolra menni a falutól. Ma már egyikük sem él a faluban. Any- iuk viszont ott maradt. Szoba-konyhás ház- ban ?kik\Ha tehetik, meglátogatják őt a Vili it t Mdsodik törvényes férjével él ott. Első férje C. István távollétében a bíróság hivatalosan kimondta a válást. Kimondta mert míg otthon volt. ütötte a gyerekeket' durva volt, s miután kétszeres emberölés bb:t0nbe Múlt; ott sem dolgozott CSbk néha. így családjának allq-aliq érke­zett néhány fillér munkájának a béréből A gyerekek anyjuk második férjét vallják ap­juknak — az nevelte őket. Közben C. István életfogytiglani bünteté- sét amnesztiarendelettel húsz évre csökken­tették. Majd 1968. május kilencedikén — majd tizenötéves raboskodás után — útabb amnesztiarendelet meqhózta a szabadulást Hazament a faluba. Nővére házában telepe­dett le. Öreg, nádjedeles pld ház. Talán már pár­TjrZl akör?yéken- pld öregasszony születése óta benne él, s ott élt a lánya ts meg az unokája, ha hazajöttek Csehország­? ]dedmt°tt be C. István, egy kopott e}, b6r0nddeI, amellyel tizenöt évvel az­előtt bevonult a börtönbe. Ogy jött meg mintha mi sem történt volna, és úgy élt c faluban, mintha ml sem történt volna. Emberekkel is találkozott, beszélt, s a- z°k ™é9 asak fel sem említették neki a Növére^ volt az egyetlen, aki meg­mondta neki, hogy a bábaasszony férje há­rom évig miatta ült ártatlanul a börtönben. Szabadulása után csak ten­gődött búskomoran, aztán néhány év múlva A bánat olte meg- Azt mondják, áldott jó ember volt. Es C. Istvánhoz havonként járni kezdett a postás. A nyugdíjat hozta a kicsi, békés r lllet»e hajdan békés — nádfedeles ház­ba, amely bizony kiszabadulása után ko­rántsem volt olyan békés, mint amilyennek a mai ember szeme nézné ezt az apró meg­ható házacskát. C. István fenyegetőzött, or­dított, veszekedett —* mindenkivel, de fő- leg°z, agr6 termetű, tiszta szemű öreg nő­vérével annak már ugyancsak nem a leg­fiatalabb lányával, s annak a lányával még rJ/SÁ l’J%erekeive!’ ha azok hazajöttek Csehországból. A ház szép szegénységében nVn ^ ÍJneQ a béke’ amely az ilyen sze­rény légkörhöz szinte törvényszerűen hozzá­tartozik. C. Istvánhoz havonta járt a postás. Fele­ségének ts üzent, hogy megöli, járt-kelt a lt*uaLárl2?n’ a Vág Partián, és az emberek féltek tőle. A helyi nemzeti bizott- ság ablakán behajított egy fejszét. A üt- karnö íróasztalában állt meq. Ma ts ott a nyoma. A faluban kezdett a helyzet veszélyessé, fenyegetővé válni, a gyerekeket ismét C.- tehetett ijesztgetni, mint tizenöt évvel korábban, s C. István ijesztgetett is, szinte mindenkit. Rettegésben tartotta az egész fa­lut. 3 ' A hnb elnöknője mindent megtett, hogy veget vessen az egyre fenyegetőbb helyzet­nek, de hiába. Mindenütt azt mondták, ti­zenöt évet ült, amnesztiarendelet alapján törvényesen szabadult. „De..." „Semmi de...m Persze, hiszen törvényesen szabadult. De. Igen. De...l Hiszen rettegésben tar­totta ismét a falut... S miután a hnb látta, hogy mint a köz- ség leghivatalosabb szerve sem tud segíte­ni, a maga módián próbálkozott. Szenet küldött C. Istvánnak, s két alkalommal pénzbeli segélyt is folyósított neki. Más megoldás nem volt. Féltek tőle, el akarták távolítani, hogy véget vessenek a rettegésnek, de ö törvényesen, szabad állam­polgárként tartózkodott a faluban. Nem volt mtt tenni, így hát a cél érdekében sze­net vettek, pénzbeli segélyt adtak neki. ßs a nap, amelytől az egész falu félt, be­következett. C. István Isrnét gyilkolt. Nő­vére lányát ölte meg, ott, a szegényes kis ház udvarán — lánccal megfojtotta, aztán elmenekült. A szomszéd falu állomásánál fogták el. Amikor az áldozatot eltemették, a gyilkos ismét börtönben ült. A koporsónál egy na­gyon idős, kedves kicsi öregasszony sirat­ta a lányát, egy fiatalasszony az anyját, mellette két kisgyerek meg a férje. Cseh­országból jöttek haza a temetésre. Azóta ts otthon vannak, ott, a ktcst, szegényes ház­ban. Nem tudják, mit tegyenek, a nagyma­mát nem hagyhatják magára. Az udvaron egy bőrönd hever. C. István, a háromszoros gyilkos bőröndje. Benne van a saját fényképe, egy borotva, borotvafenő szíj, hivatalos Iratok másolatai — minde­gyiken ott áll a szó: gyilkos —, egy ce­ruza, levelek és a gyilkos műfoqsora. Har­minckét műfog., A faluban zajlik az élet tovább, s kisebb már a rettegés, mert bíznak, hogy C. Ist­ván többé soha nem térhet vissza a faluba. Börönben ül a háromszoros gyilkos. Pszi- chtátrtai vizsgálatnak vetik majd alá Ho beszámítható - halálra ítélik, ha nem. o- lyan intézetbe kerül, ahonnét nincs többé szabadulás. A faluban folyik tovább az élet, de a fé- leimet sem lehet letagadni, amely ugyan Wseöö, mint akkor, mikor C. István haza­,„?afatßr.t? Hát van üyen embernek hazá- ,neki hazáta? !gen: * Mm - ogyttglQntg. Vqgy pedig a bitó. A falu még mindig fél. De meddig?! Míg a gyilkos fölött a bíróság ismét ki nem mondja a hivatalos ítéletet. KESZELI FERENC M ■▼■ilyen nevet adnának ■ ■ olvasóink egy mező­gazdasági ifjúsági brigádnak, ha a nevet illető kikötések között az szere­pelne, hogy legyen vidám; ne legyen konvencionális; ne legyen hagyományos, mindamellett tükrözze azt is, hogy fiatalokról van sző, méghozzá olyanokról, akik a mezőgazdaságot majdhogy nem szívügyüknek tekintik. Szóval, ha ezeknek a fel­tételeknek megfelelő nevet találnak, küldjék el a Nagy- megyeri Egységes Földmű­vesszövetkezet ifjúsági bri­gádja címére. XXX — Milyen munkát végez a legszívesebben? — A gyomlálást. Amellett lehet tereferélni, nevetgélni. Tavasszal meg lehet bolon­dulni, olyan szép a termé­szet. £s a gyolálás az első igazi tavaszi munka. Hát ezért is szeretem. — £s a kapálást? — Kapálás? Az más. Ab­ban az ember el is fárad­hat, ha szívből és becsüle­tesen végzi. Meg aztán, ab­ban nincs semmi fantázia. Nyáron az embert más gon­dolatok foglalkoztatják, mint tavasszal. csak rövid időre is. de ki­vették részüket a nyári munkákból. Aztán határoztak. Nem kellett hozzá nagy fejtörés, hogy rájöjjenek, itt lesz nekik a legjobb. Nem csalódtak? Nem. Átlagkeresetük 1500 koro­na. Egy munkaegység érté­ke 38 korona; 30 koronát kézhez kapnak. 8 koronát pedig az év végi elszámolás után osztalékként kapnak meg. Ez körülbelül 2700— 3500 koronát tesz ki fejen­ként. Rengeteg pénz? Nem is, és közben nevet­nek. Ezek a 17-18 éves lányok anyagilag függetlenítették magukat szüleiktől. Önálló­an öltözködnek, takarékos- kodnak, mindamellett, hogy szüléikről sem feledkeznek meg. Sokat költenek szóra­kozásra. A szövetkezet ál­landó munkásként vezeti ő- ket. és ez azt jelenti, hogy keresetük, ha alacsonyabb is, mint nyáron, de télen is biztosítva van. Nádat vág­nak, takarót kötnek. Mun­ka akad mjndig. A brigádnak 43 tagja van, ugyanannyi, mint a szövet­kezet ifjúsági szervezetének. Szép nagy család! Valóban el lehet ezt róluk monda­ni? Többek között azért is, mert van egy Nagy János bácsijuk, aki máskülönben a kertészet vezetője, és min­dig emlegeti, hogyan is volt az az ő idejében. Az i- dén Nagymegyeren ugyan­úgy állítottak májusfát, mint az ö idejében. Sőt még le is táncolták a helyét... Ilyenkor a negyvenhárom fiatal szívesen mondja a. magáénak. Meg olyankor is, amikor jól megy a munka. — • A májusfa felállítása­kor műsort is adtunk, sza­valtunk, énekeltünk mege- gyébb szórakoztató számo­kat adtunk. A Lenin-cente- nárium keretében beszélge­téseket szerveztünk, ame­lyekre meghívtuk Baranyai Mihály párttitkár elvtársat. — Érdekelték a fiatalokat ezek az előadások? — Igen. Minden alkalom­mal jócskán összegyűltünk. A szövetkezet irodahelysé­gében. — És miért az irodahelyi­ségben gyüléseznek? — fag­gatom tovább az ifjúsági szervezet elnökét. z Oj Ifjúság kérdései- re Bognár Zsuzsa, a szövetkezet ifjúsági szervezetének elnöke szinte „kapásból“ válaszol. Sokáig beszélgettünk olyan dolgok­ról, amelyek tárgykörének semmi köze a mezőgazda­sághoz: költészetről, mo­dern irodalomról, pop-ze­néről stb. Csodálkozó olvasóinknak szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy nem diá­kokról, hanem mezőgazda­ságban dolgozó lányokról, fiatalokról van szó. Hány évre is volt szükségük, a- míg ók is eljutottak az ér­telmiségiekre jellemző vi­lágba? Egy generációra, amelyel merőben más világ vesz kö­rül. A ki nem mondott, sokáig kerülgetett kérdés a leve­gőben lóg: Miért éppen a mezőgazdaságot választották életcéljaik megvalósítójá­nak? Érezték-e valamikor, hogy azok, aki más munka­körben dolgoznak, valami­féle felsőbb réteghez tar­toznak? 8|J I Vem. nem érezték in- • ^ kább éreztették ve­lük. Többségük nem azért dolgozik a szövetke­zetben, mert történetesen másutt szégyellték megmu­tatni hatodik osztályos, de egyben utolsó bizonyítvá­nyukat... Nem a kényszer vitte őket rá. Legtöbbjük már az iskola elvégzése e- lőtt megismerkedett a szö­vetkezet kertészetével, hi­szen a vakációk alatt ha á nnak az alapján, amit “ ■* hallottam, állíthatom, hogy igen. Ottjártam előtt egy hét­tel a Balatonnál voltak. Kö­zösen, azon a pénzen, amit brigádmunkáért kaptak. He­rét gyűjtöttek, répát egyel­tek. kapáltak, a mázsaház környékét parkosították, de nemcsak ezt. Májusfát is állítottak. Bogár Zsuzsa, a Nagyme­gyeri Egységes Földműves Szövetkezet ifjúsági szerve­zetének elnöke. Tizennyolc éves. szereti Juhász Gyula és Farkas Jenő verseit, sza- ban idejében sokat olvas vagy fürödni jár a I ányok- kal. Most a paradicsompap­rika köti le minden figyel­mét, amely számára szinte egyenértékű ínyencfalat az őszibarackkal. Napbarnított bőrével akár a napozókré­méit reklámozhatná. Vagy inkább a mezőgazdaságot? Ezt a szép és kedves szo­kást ma már nagyon kevés helyen ünnepük. Megyeren igen. — Hát éppen ez az. Kul- túrházunk nincs, a szövet­kezet azt ígérte, három év múlva felépítik. De nekünk mos kellene. Nincs és nincs. £s így, ha valamilyen meg­beszélnivalónk van, az iro­dában kell kellemetlenked­nünk, kérni, legyenek szíve­vesek megengedni, hogy ott „ülésezzünk.“ Azután érdeklődöm, hogy hol értékesítik terményeiket. Elmondják, hogy a friss zöldséggel gyakran látogat­ják a környező falvakat, Nagymegyeren is van egy zöldséges bódéjuk, és itt helyben, az üvegházaknál is vásárolhatnak a városbeliek. Persze, lehetne ennél többel is próbálkozni... X ^ X ■ ▼ I eglepetésnek ■ ■ gattam eddig a nagyon is őr tes és értékes hírt. Nagymegyeri Eg Földműves Szövetkeze tartozik az „öregek“ Nem gyarapjtja azor ek sorát, amelyek t tűlnyomőrészt már keresztet is hord a Régen nem foglalkc „megfiataiítási“ kér Minek is? Van, aki me a kapanyelet, van, a posztét vágjon, és itt még a szél fs vidámabban fújdo- gál. Fiatalok derekát simo­gatja, akik sokszor versenyt énekelnek vele. Zácsek Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents