Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-29 / 52. szám
SUSZTER Imre: „Régi elvem — suszter maradj a kaptafánál!“ — nyilatkozta költőnk a közelmúltban. Ezen őszinte szavaiért csak becsülni tudjuk... MELYBEN EGY KÉKMELLÜ RINOCEROSZ ELFOGYASZT EGY VERSSORT ÉS MEGDÖGLIK TŐLE gatyamadzaghoz a toronyórát szőke rinocerosz szarvaközt a tőgyéhez a gatyamadzagjhoz a gyertyalángot ki izéli oda indákban az odúk kinyílik a bicska a zsebekben vénusz-tevepúpon vénusz-tevepúpon sarkcsillag-tejbegríz mellett mint a kísérleti pockocskák mögött mint az olvasók égnek meredő hajában égnek meredő hajában mint a kísérleti pockocskákon innen átlátszó iszap ez nagyon se füle, se farka piros pikkelyes virágokban üveg-hónalj láthatáron túl a tehetség béka popója alatt az irodalom arra jön egy rinocerosz lelegeli mint egy cipót felfordul és kampec vérnézés — döghalál. kmeCZECZEkó Mihály: A tanítók énekkarának oszlopos tagja... Igaz, hogy kis oszlop, de oszlop... A fentiek alapján tehát leszögezhetjük, hogy énekelni már tud... SZEREPCSEREP VERSET KÉSZlTGETEK ELŐTTEM AZ IDEGEN SZAVAK SZÓTÁRA A KIS KÉPTELENSÉGEK KÖNYVE ÉS A NAGY MARHASÁGOK LEXIKONA Közben a krumplinak vélt koponyából lecsót főzök gyenge vérrel locsolom és rémült törpeként kuporgok hogy a szerkesztőt megrázza-e már ennyi ész közben egy kis madártrágya hull még A LECSÓBA A GONDOLATAIM KÖZE ÉS A TENYEREMBE és sóhajtok mint szeretkezés közben VÉGRE VALAMI KÖRÖMTELEN ha lecsót KÉSZÍTEK ÉS VERSET ÖSSZEHORDOK BENNE HETET-HAVAT ikaROSSZ LEVEDLEK ÉN IS EGYSZER KÉTSZER JŐ LÖRÁ TESZEK úszók az árral oda-vissza így majdcsak költő leszek Igaz, hogy verseim kissé értelmetlenek (kissé?) de majdha a mindenség küszöbén hányok csonttalan hátam hajlik tüzéné! megsütöm pecsenyémet bár már érződik a hullaszag de tudom hogy egyszer ÉN IS PETÉVÉ ÉREK IRODALMI FOLYÓIRATUNK S HETILAPJAINK SEGEDELMÉVEL. Oktató tóbla K ovács Magda: Kovács pengeti a vasat, sűrűén kopogtatja... Közben írt egy novellát is. Azóta néhány szerkesztő kedves ismerője. Sztriptízbárba nem jár... A sztriptíztáncosnő — Nem Igaz, hogy én erőszakoltalak meg — suttogta a lány és felmászott a csillárra, mert a fényt nagyon szerette. Még annak Idején, fefönő korában megszokta, hogy pompa, miegymás vegye körül... — Nem igazi Én még olyan kis naiv voltam, amíg nem találkoztam veled. Azt hittem, hogy lehet az ember lánya ■ntriptiz- táncosnő anélkül ts, hogy levetkőzne. Mert én csak a nagy-nagy telkemet akartam megmutatni, és mindenki másra volt kíváncsi... Csak te kínáltál vöröshagymával... És ez a pici mozdulat ügy eltörülte az életemből azt 3 harminchét férfit, mint kutya szeméből a derűt, ha a farkára lépnek. Te, egyedül te. Te mondtad először, hogy szép a tyúkszemem és az anyafegy a talpamon. és akkor már nekem nem ts kellett más. Fényes búzatáblát láttam magam előtt és szaladtam, és szaladtam és véletlenül megbotlottam... Szerencsére nálad ébredtem fel... Nálad, aki kijavítottad a hibáimat... Te tanítottál meg Igazán vetkőzni, vagy te vetkőztettél le?! már nem ts tudom — suttogta elhalón. Közben a tükörben megpillantotta a lábát. Gyönyörködött benne. Aztán eszébe jutottak a svábbogarak, a sok-sok zavaros mlltő és mindaz, ami nyugat! íróknál olyan hatásos. Szólt ts ä fiúnak: — Én még életemben nem ültem biciklin. A sóskamártást sem szeretem, csupán a tökfőzeléket. Nem tudom értesz e? — pihegte. Aztán egy kis tdö múlva újra megszólalt: — Akkor most lemászok a csillárról... Ne nézz tde, mert így ruhátlanul nagyon szégyellem magamat. Persze ez olyan kispolgári mentalitás, igyák szem is levetkőzni... Azért mentem sztriptíztáncosnőnek is... Meg aztán, az ember ennyi életszaggal könnyebben befut az irodalomba is... fa, persze, persze még nem ts mondtam, hogy milyen terveim vannak? Nem bail Majd utána elmondom... Mohón vetette magát az ágyra... lehúnyt szeméhen tigrisek bujáikodtak... Aztán a szél befújt az ablakon és 6 ismét látta a lábát a tükörben... /^hIgÍ Péten Gondozott szakálla kilóg a csehszlovákiai magyar irodalomból. Sokáig tehetséges kezdőnek számított... Ma már reményekre jogosító kezdő... . Ökör ség Megvadultam a kossal megvadultál a kossal megvadult a kossal mindenki a kossal \ vadult meg mindnyájan kosok vagyunk a herélés őta és különösen ha a verseimet olvassátok KULACSár Ferenc: r Nem szereti a bort; é> mi ami folyékony... Ennek ellenére időnként verset ír, időnként főiskolára jár, időnként más-, harmad-, sőt negyednapos... Kulacsocskám Az égés, a Napái, tata, a domb fölött az öv alatt, duruzsol, kelepei, duruzsol, kelepei, duruzsol, kelepel. Mert nincs a kulacsocskámbaó eledel. Az égés, a Napái, tata, falja a belemet, falja a belemet, falja a belemet. Nincs erőm, s ez vigaszom így írok hát szabadon, összevissza, összevissza, összevissza. Kicsinyke tehetségecském Állati, kölyök — mondta a sete hajú MESTER — Hajlongj csak lelkesen — s rámnyitotta hunyor-kristály-szemét. Állati, kölyök — nem lehet másképp csak ha én akarom, most csak a mínusz — a hatalom. Vigyorgok hát reá körbe-körbe. Vércse nyakán karvaly arc: a szemem forgott — 'hinta palinta — egy csomó köd és egy csomó tinta kész is a versem, hogy megveszel tőle? — istenem. . Fő hogy a MESTER, a szájtáti virág, a szájtáti papocska mindent leközöl. Mindent összehord. Mert ha olyat írnék amit 6 is ért elverne mint anya — szíjjal. Hát keresem kegyét. A PEGAZUS BOSSZÚJA KESELYŰ Ferenc: Csodagyerekként került irodalmunkba... Azóta is mindenki,csodálkozik... Lóversenyekre jár... A lovak igaz barátai... A rs poetica Költöíejembe hét lyukat adott az isten mondván: a korpának hely kell. ö TUD A hamis város fajtalanjai közt én is az alkalomra várva, az alkalomra és a szerkesztő meg a lányok nélkülem... Gyertyát se tarthatok ha értelem nem ts kísér azért tudom mit csinálnak és szépírással kiahálok a világra 6 kos ösztöneim — hiába benned' a szerkesztő bennem a zsenialitás van egy orvos ismerősöm az majd elkaparja.
