Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-12-29 / 52. szám

I Biró Lajos: A MOLITOR-HÁZ Az elmúlt napokban az MKBK tagjai új könyvet kaptak: Bíró Lajos: Ä Molitor-ház című re­gényét. Bíró Lajos neve és műve eléggé ismeretlen a mai olvasók körében. Nincs az iro­dalmi köztudatban, az iroda­lomtörténet is elég mostohán bánik vele, pedig nem ezt ér­demli és nagyobb figyelem il­lethetné meg. Neve és egyéni­sége elválaszthatatlan a szá­zadfordulótól, az 1919-es - for­radalmas esztendőig tartó ma­gyar irodalomtörténet főbb mozzanataitól. 1880-ban, ezelőtt kilencven évvel ’született Bécsbon. Gyer­mekkora és ifjúsága Heves vá­rosában zajlott le. Ez a hely­ség városnak alig mondható, hivatalosan nem is város, In­kább központ, a hatalmas, nagy hírű hevesi dinnyeföldek köz­pontja. Innen származnak Bíró Lajos élményéi. Rövidesen a- zonban el kellett szakadnia kör­nyezetétől; először Egerben, majd Budapesten végezte kö­zépiskoláit. Itt kapta annak a mély tudásnak és nyelvkultú­rának az alapjait, amely végig­kísérte egész pályáján, és min­denütt, ahol megfordult és élt, tiszteletet és megbecsülést szerzett a számára. Iskolái elvégzése után újság­íróként működött, húszéves ko­rában már a nagyváradi Sza­badság című radikális polgári napilap szerkesztője volt. Aki ismeri Ady Endre életútját vagy foglalkozott Ady Endrével, az tudja, milyen szerepet játszott a század elején Nagyvárad. Azon ritka magyar városok kö­zé tartozott, ahol ‘ erőteljes és nagyszámú polgárság élt, s ez a réteg élénk kereskedelmet folytatott, jólétet - teremtett, pezsgő szellemi életet élt. Fo­lyóiratok, újságok, viták, szín­házak — mind-mind nagy sze­repet játszottak a város kul­turális életében. Nem kis gőg­gel a város lakói városukat ,,Kőrös-parti Párizsnak“ nevez­ték el. Innen indult a modern magyar újságírás és á modern magyar költészet. . ___________ Amikor Bíró Lajos Nagyvá­radra került, csakhamar Ady Endre legjobb barátja lett. Együtt is laktak, szerkesztősé­gen kívüli életük nagy részét is együtt töltötték. Barátságuk Ady haláláig tartott. Harcosan és sokat ígérőén indult. Tárcanovellái, elbeszé­lései és regényei társadalmi és lélektani kérdésekkel foglalkoz­nak. Első színműve, a Férfiak még nem váltott ki nagy vissz­hangot, de azután egyre han­gosabb sikerek kísérték. A há­ború kitörésekor haditudósító, a Világba írt háborúellenes cik­keket, bátor háborúellenes pub- licita volt, s nemcsak békét, hanem társadalmi változást is sürgetett. Szerepet játszott az 1918-as polgári forradalomban. A Károlyi-kormány külügymi­niszteri államtitkárrá nevezte ki. A Tanácsköztársaság buká­sa után emigrálnia kellett. Bécsben élt, majd Londonban telepedett le. Korda Sándorral megalapította a ..London Film Production‘‘-t. Filmjei: a VIII. Henrik magánélete, a Nagy Ka­talin — világsikerek voltak. Életműve számszerűen is te­kintélyes: 1*8 novelláskötet, 14 regény, 8 dráma, 5 kötetnyi politikai publicisztika. De írt németül és angolul is, és mind­két nyelven könyvei is jelentek meg. A Molitor-ház című regé­nyét Bíró Lajos 1918 elején ír­ta. A magyarság a legnehezebb éyeket élte, már negyedik éve pusztított a háború. Mint em­lítettük, Biró Lajos ismerte a helyzetet, haditudósító volt, mint Móricz Zsigmond, járta a lövészárkokat, s látta, hogy pusztul a nép színe-java. Mint politikai és gazdasági kérdé­sekben jártas ember, ismerte és tudta a hábgrú igazi okát és célját, de várta azt a pillana­tot is, amikor a sokat szenve­dett és elkeseredett nép fellá­zad sorsa ellen. Ezt az ese­ményt ragadja meg és ábrázol­ja egy jelképes család szörnyű eseményekkel tarkított életé­ben. Molitorék lehetnének a magyar uralkodóosztály jelké­pei is. Érdekes és különös csa­lád. egy málladozó palotában laknak, nem Is biztos, hogy ro­konok, de nagyon ragaszkodnak az azonosság hitéhez. Mindezt és mást is, nagyon jól tudják, de ők nem akarják tudomásul venni a valóságot és egy kicsit talán játszanak is. mint Mik­száth hősei. A családfő a múlt­ban él, egy rögeszme megszál­lottja. A leány alakja már egy kissé előremutat, más gondol­kozást szinte mai nőtípus, sa. ját\htvatást akar. Ä főhős Molitor Géza, ákire más és szebb hivatás várt vol­na, de kitört a világháború, őt is elvitték, rengeteget szenve­dett, idegei felmondták a szol­gálatot, meghasonlott az osz­tályával, nem találja a helyét, várja, óhajtja a forradalmat, de ő maga nem forradalmár. Apja éppen az ellenkezője, konzerva­tív nézeteket képvisel. Érdekes alakja a regénynek Molitor Gé­za barátja. Rappaport doktor, a magyar értelmiség egyik kép­viselője. Ezeken a szereplőkön kívül, mellettük megjelennek a szolgák, szolgálók, a sofőr, a tisztiszolga, ők képviselik a né­pet, sorsuk a fnegalázottság és a félelem. A regény kettős bűncselek­mény körül bonyolódik, témá­jánál fogva bűnügyi regény is. lehetne, de nem az. A regény­ben az író bemutatja Molitor Géza fejlődését, szakít a Moli- tor-múlttal, azonosul a nép szenvedésével, emberhez méltó életet talál, lekűzdi előítéleteit, és az új típusú nő oldalán megkezdi idegbetegségének le­küzdését is. Bíró Lajos regénye nem szé­les korkép, hanem csak Moli­torék világát mutatja be, de ezt részletesen, élesen megvi­lágítva és kritikusan. A regény 1918-ban keletke­zett, cselekménye is akkor ját­szódik. Érdekes lett volna, ha az író folytatja Molitor Géza életútját a további fontos tör­ténelmi események folyamán, de ezt nem tette meg, mert köz­beszólt a történelem. (pazderák) Az -i képzős mLVMums származékok hangjelölése és kezdőbetűje Az -i képző segítségével név­szókból is képezhetünk mellék­neveket. Nagyon gyakori kép­zőnk, de az írásával kapcso­latban nagy a bizonytalanság. Nagyon terjed az a hiedelem, hogy kötőjellel kell kapcsolni az alapszóhoz. Az Igazság az, hogy kétféleképpen kapcsoljuk a névszókhoz: kötőjellel és kö­tőjel nélkül. Ez alkalommal tisztázzuk ezt a kérdést. A Püspöki községből való em­ber püspöki, nem püspökii, a Kassa melletti- Szepsiben tanuló diák szepsi diák, nem szepsii. Az -i végű helynevekből -i kép­zővel alkotott mellékneveket tehát csak egy i-vel Írjuk. A -falva, -háza, -földe, -telke (vagyis az -a, -e végű) utóta­gé összetett főnevek -e, -e végződése az -1 melléknévkép­ző előtt szintén kiesik: ,,Mesz- sze van a nyíregyházi kaszár­nya" — mondja az ismert nó­ta: vigtelki állomás (nem víg­telkei), pannonhalmi apátság (nem pannonhalmai), lénártfal- vi rokonom (nem lénártfalvai). kiskunfélegyházi táj (nem kis- kunfélegyházai). Raghoz nem kapcsolódhat az -i képző, ezért helytelenek a természetbeni lakás, újbóli fi- gelmeztetés. nagybani eladás, az ellenséggel szembeni hősiesség stb. kifejezések. Az -i képző előtt a szóvégi -ó, -ő helyén -a, -é-t haszná­lunk: Brassó — brassai, Kálló — kállai, mező — mezei, erdő — erdei stb. Az elseje birtokos szeméty- ragos alak képzős származéka elseji és elsejei formában egyaránt használatos mind a beszédben, mind az írásban: pl. május elseji (vagy: elsejei) felvonulás. A belseji (belseje!: nem belsei), az eleji (elejei: nem elei) szavakban a -je bir­tokos személyrag e hangja ki­esik. Már említettük, az i-re végződő magyar helységnevek -i képzős származékában csak egy -i-t ejtünk és írunk. Ez a . szabály azokra az idegen hely­ségnevekre is érvényes, ame­lyeknek végső -i hangját i be­tűvel jelöli az eredeti írásmód. Helsinki és Pompeji -i képzős származéka tehát helsinki, pom- peji. Az -i képzőt egybeírjuk a szóval. Ha azonban a szóvégi i-t y-nal jelöljük, vagy az i után ún. „néma" betű követ­kezik, a képző i-jét fel kell tüntetnünk. Aki tehát Nancy (kiejtése: nanszi), Vlchy (ki­ejtése: visi) vagy Chamonix (kiejtése: samoni) városban la­kik, az nancyi, vichyi, illetőleg chamonix-i lakos. A legutóbbi származékot már kötőjellel Ír­juk. Sok idegen (elsősorban angol és francia) tulajdonnév végén ún. „néma" betű vagy betű­csoport áll. Ezeknek a betűk­nek nincs hangértékük, nem ejtjük ki: Barbusse (kiejtése: barbüsz), Bordeaux (kiejtése: bordó), Cambridge (kiejtése: kémbridzs), Dumas (kiejtése: düma), Marseille (kiejtése: marszej), Maupassant (kiejté­se: mopasszan), Shakespeare (kiejtése: sékszpír), Versailles (kiejtése: verszáj) stb. Ezek­hez mindig kötőjellel kapcsol­juk az -i képzőt. Pl. barbus- se-i, bordeaux-i, cambridge-i. marseille-i shakespeare-i, ver- sail!es-i. Ha a tulajdonnév két- vagy többelemü, akkor az eredeti nagy kezdőbetűket megtartjuk s az utolsó elemhez kötőjellel kapcsoljuk a képzőt: Szun Jat- szen-i (elgondolás) Port Said-I, Rio de Janeiró-i, Karlovy Va- ry-i stb. Az -i melléknévképzős szár­mazékok kezdőbetűjére vónat- kozó tudnivalók a következők: Azokat, amelyeknek alapsza­va egyetlen' szóból áll vagy egybeírt összetétel, kis kezdő­betűvel írjuk: kossuthi, goet­hei, shakespeare-i, balatoni, európai, marseille-i, pécsi, ér­sekújvári stb. A kötőjeles tulajdonnevek származékában általában mind­két tagot kisbetűvel kezdjük: al-dunai, márvány-tengeri, dél­afrikai, kál-kápolnai, majna- frankfurti, kelet-szlovákiai, észak-afrikai, velencei-tavi stb. Csupán azokban tartjuk meg az eredeti kezdőbetűket, amelyek­ben az alapszó előtagja önma­gában is tulajdonnév, utótagja pedig köznév: Csepel-szigeti, Lajta-hegységi, Pó-alföldi, Szé- chényi-hegyi, Szent Gotthárd- hágói stb. A különirt tulajdonnevek -i képzős származékában általában megtartjuk az alapszó kezdő­betűit és a különírást. Ha a képző előtti elem önmagában is tulajdonnév, akkor kötőjellel kapcsoljuk hozzá a képzőt, e- gyébként egybeírjuk vele: Arany János-i, Bemard Shaw-i, New York-i, Rio de Janeiró-i, Baranya megyei, Lenin utcai, stb. A különirt tulajdonnevek -i képzős származékának kezdőbe­tűjére vonatkozó általános sza­bály alól kivételek a Magyar Népköztársaság típusú ország­nevekből és az intézményne­vekből alkotott melléknevek. Az előbbieknek valamennyi elemét kisbetűvel kezdjük, az utób­biakban csak azokat, amelyek önmagukban nem tulajdonne­vek: csehszlovák szocialista köztársasági, magyar népköz- társasági stb.; Eötvös Lőránd tudományegyetemi, magyar tu­dományos akadémiai, rimaszé- csi kilencéves iskolai stb. Pazderák Bertalan SZILVESZTERI VITAINDÍTÓ Mit kell tudni egy költőnek? (ADALÉK A HAZAI KÖLTŐLÓGIÁHOZ) Minden kornak megvan a maga tömeg­szórakozása. A harmincas évek közepén erősen dívott a jojózás, ez afféle kis fa­henger volt, amely az ügyes ember kezé­ben fel és alá száguldozott egy cérnaszá­lon. Olcsó volt, és az ügyességen kívül semmilyen alapműveltséget nem igényelt. Az ötvenes éveket a rock-and-roll és a charleston fémjelezte, szintén minden szel­lemi igény nélkül. Mai napokban erősen el­terjedt a versírás: Mivel eddig, még nem jelent meg a versírás kézikönyve, hézag- pótlásul a versírást igénylőknek átnyújtom e szerény tanulmányt. Munkám nem tart igényt tudományos értekezés elismerésére. Alapjául egynéhány fiatal költő művét vet­tem. Nos hát először is — miből áll egy köl­tő? Fejből, nyakból, törzsből és végtagokból. A leglényegesebb a fej. Főleg ami kívül van rajta. A költő azzal kezdi pályafutá­sát, hogy megnöveszti a haját vagy a sza- kállát. Ha esetleg valamilyen családi vagy fiziológiai oknál fogva ez nem megy, nincs még nagy baj, mert maradt még egy költői attribútum — az együgyű bamba tekintet. Ez azért' előnyös, mert időszakosan is le­het használni, és a tükör előtt különböző pózokban gyakorolhatjuk be — így lega­lább nem válunk sematikussá. A nyaknak két szerepe van. Először, hogy a fejünket a vélt tisztelőink irányába ke­gyesen elforgassa, másodszor a verseink­hez szükséges élményeket megszerző úton a felszálló port felfogja. Bár az ereklyének számít, ha emberek között mozgunk, idő­közben (mondjuk negyedévenként) azért mossuk meg. A test többi része csak arra jó. hogy elnyűtt farmernadrágot és sötét­szürkére vedlett, virágokkal ékesített, fe­hér teniszcipőt hordjon. A többi elhanya­golható. A költő tekintélyét erősen emeli a ká­véházak látogatása. Itt lehetőleg nagy el- merültséggel lapozzunk ilyen könyvekben, mint például Szent Ágoston művei erede­tiben, Homérosz Iliásza ógörög nyelven, vagy teszem azt a talmud. Társaságban sosem próbáljuk magunkat kihúzni a vitából. Adódjék bármilyen téma az űrrepüléstől a paralízis progresszíváigi, mindig hümmögjünk hozzáértőén néhányat. Ha híres irodalmárok vagy művészek ke­rülnek terítékre, ezekről kizárólagosan csak mint például Szent Ágoston művei erede­Ha mindezt megtanuljuk, a nehezén már túl vagyunk, a többi csak játék. Nézzük hát! Először is jegyezzük meg: a modern köl­tészet nem ismer nagy betűt, mondat ele­jét, végét, pontot, vesszőt. Ez arra szolgál, hogy különlegesek legyünk, és arra is, hogy elkendőzze az elemi iskola ötödik osztályában tanított helyesírási tudnivalók hiányát. Hogyan keletkezik egy vers? Nagyon egyszerű. Vegyünk három alapszót — le­hetőleg minél szokatlanabbat és egymástól legtábolabb esőt. Például: kristálygörbe, mákos núdli és csontzene. Most „helyez­zük“ ezeket a szavakat különböző szófaj- csoportokba. (Amennyiben a szófaj kifeje­zés nehézséget okozna, negyedikes kis- öcsénk szívesen ad felvilágosítást.) A ma­tematikai permutáció ismerete nélkül is könnyűszerrel hat gyönyörű verssort alkot­hatunk. Tessék! „ kristálygörbe mákos nudliban csontzene mákos núdlis csontzenében krlstálygörbe csontzenés kristálygörbében mákos núdli krlstálygörbe csontzenében mákos núdli mákos núdli kristálygörbében csontzene csontzenés mákosnúdllban krlstálygörbe. Most már nem marad más hátra, mint kiválasztani a legnyakatekertebbet, és meg­van versünk első sora. A többi változatot megőrizhetjük későbbi verseinkhez. Ha négy alapszót használunk, huszon­négy változatot kapunk. Egy kisebb kötet­re majdnem elég. Ilyen sorok képezik versünk gerincét. Ehhez járulnak azután a díszítőelemek. Például az emeletes szavak. Ezek lehetnek egyszerűek: has­csi­karö­vagy 1 1 C «>41 C ja szél es De ismerünk „dadogó“ emeletes szavakat is: mik ük cik tik- kadt uk műk fűk púk- kanás pok lók hók nők- edli Szinte feleslegesnek látszik a versben az állítmány. (Felvilágosításért forduljunk is­mét kisöcsénkhez!) Ezt a régi konzerva­tív elemet a költők eldobták mint fölösle­ges tehert. Nem szebb így? futásod gatyáin térdgörbítő kisbaltám pengetyűk ollózva pulikutya könyökvédve leginkább mifene Nagyon emelik a vers értékét az újon­nan alkotott • szavak. Főleg, ha nincs sem­mi értelmük. Lépjünk ezért bátran nyelv­újítóink nyomdokaiba! Alkossunk! Például ilyeneket: burkolhám, fülpilice, állésáll, dilidedill. Még egy lényeges dologról nem szabad megfeledkezni. Az emberi test fiziológiai szükségletére és az emberiség megmara­dására szolgáló testrészekről, de főleg ezek termékeiről. E nélkül nincs igazi vers. Ezek adják minden igazi vers ízét és zamatját. Ezek úgymond a költő fényképei. Nos hát, röviden ennyi az egész. Ezután már csak egy szerkesztőt kell találnunk, aki versünket közli, esetleg (a gyengéb­bek kedvéért) magyarázó használati uta­sítással látja el. Ez mindkettőnek jó. A költő publicitáshoz jut, a szerkesztő pedig bizonyíthatja irodalmi szakértelmét a nagy­világ előtt. Hogy a költő nem tudja, mit akart versével mondani, következésképp a szerkesztő is hasból írta a magyarázatot, ez már igazán lényegtelen mellékügy. Még két figyelmeztetés. Valamikor ré­gen voltak mihaszna emberek, akik azon munkálkodtak, hogy a versírást valamiféle törvények közé szorítsák. Verstan, vagy Így valahogy hívják ezt a bárgyú müvet. Ha véletlenül valakinek a kezébe kerülne, óva figyelmeztetem, ne nyissa ki. Egyrészt, úgysem értené, másrészt, ha netalán meg­próbálna eszerint verset írni, megrendít­hetné saját küldetésébe vetett hitét. fis voltak valamikor költők, akik olyan szamársággal foglalkoztak, hogy érthető verseket írtak. Sőt, még ma is vannak együgyű kiadók, akik ezeket a müveket ki­adják és még együgyűlbb emberek, akik ezeket olvassák. Ne higgyetek nekik. Ba­darság az egész. Mindez csak arra szolgál, hogy diszkreditálja zsenialitásotokat. Jó munkát! Horváth Rezső

Next

/
Thumbnails
Contents