Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-29 / 52. szám
«► KIRK DOUGLAS az utolsó a nagy hollywoodi gárdából A filmeken még szép férfi. Elcsábítja Faya Duna- wayt vagy Sylva Koscinát. Fürdőruhában atlétatermetű; premier plánban is ellenállhatatlan, alighanem az állán levő gödröcskétől. Közelről, amikor a ráncokat nem tűnteti el a jótékony smink, és a haján nincs festék, Kirk Douglas koros férfi, akin meg is látszanak az évek, sőt talán még idősebbnek Is látszik a koránál. A „férfiszépségből“ csak a ma is robusztus, széles vál-' lak maradnak. Haja, bajusza szürkésfehér: szeme apró a sok ránc és szarkaláb között; homlokát is keresztül- kasul szelik a mély ráncok. — ötvennégy éves, ugye Douglas űr? — ö, dehogy. Csak 48. — De hiszen a hivatalos életrajzai szerint..* — Ugyan, hagyja az életrajzokat, különben Is, soha ne firtassa egy színész korát. A színészek olyanok,- mint a szépasszonyok, mindig letagadják a korukat. Bizony 54 éves. 1916. december 9-én született Amsterdamban. És harminc évet töltött filmezéssel. Ját- szott mindent: hőst (Ulysses és Spartacus), cinikus karrieristát (A szépség és a szörnyeteg), válságba jutott negyvenévest (A kompromisszum), férjet, szeretőt, apát és mindent. Megvan mindene, ami egy sztárhoz illik: úszómeden- cés villája Hollywoodiban, válás. a7 első feleségétől „szellemi kegyetlenség” miatt, űjabb boldog házasság, négy gyermek, akik kora ifjűságukat rugby-játékokkal töltötték és most filmsikerekre áhítoznak. Clark Gable, Gary Cooper, Tyrone Power meghalt, már-már ő maradt utolsónak, hogy magasra tartsa a régi hollywoodi gárda zászlaját: Kink Dougilas. — Nos, mister Douglas, nem fél az öregségtől? — Egyelőre nem. És tudja, mit mondok? Hogy a férfi nagyon szerencsés állat, a nő pedig nagyon különös állat. Mert minél több ránc van a férfi arcán, annál jobban tetszik a nőknek. És nemcsak a nőknek, hanem a lányoknak is, még a 15 éveseknek is. Tükörbe néz az ember és azt mondja: „Mennyi ránc, uramisten!“ és egy-egy jelenet forgatása előtt vastagon bekeni magát alapozókkal, hogy sima és napbarnított képe legyen, egyszóval fiatalabbnak lássák. Aztán megy az utcán, így „natúrban“, összes mély ráncaival, és a lányok százával állítják meg és elbűvölten nézik. A nőkkel nem ez a helyzet: bizonyos koron tűi varázsukat a férfiak nem érzik többé: itt van Davis vagy Crawford: milyen pompás nők voltak, és varázsukból semmi sem maradt, elfelejtették őket. A férfiszínésznél más a helyzet: amíg játszani tud, tetszhet is a nőknek. Húszéves korában az ember nem becsüli meg, hogy húszéves. Ostobaságokkal bonyolítja az életét, olyan haszontalanságokkal, hogy bosszantó visszagondolni rá. ötvenéves korában már lehiggadt' és nem csinál magá nak bonyodalmakat, ilyenkor tud igazán örülni az élet apró örömeinek, olyasmiknek, amik a legszebbek. Ha tudná, hogy milyen voltam én húszéves koromban! — Milyen volt, mister Douglas? — Egyetemre jártam, mert apám azt akarta, hogy ügyvéd legyek. Én pedig nem akartam ügyvéd lenni, hanem színész. így aztán boldogtalan voltam. Nappal a könyveim felett görnyedtem, este rohantam a barátaimhoz és késő éjszakáig színdarabokból szavaltam nekik. Aztán ledoktoráltam, és jöttek a, családi veszekedések. „Nem leszek ügyvéd...“ ,,Akkor ne lássalak többé...“ „Színész akarok lenni...“ „Ezt nem teheted meg velünk, akik annyit áldoztunk érted...“ Végül is elköltöztem hazulról, és végigkoldultam a színházakat egy kis szerepért Egész nap talpon voltam. éjszaka pedig az éhségfő! fájó gyomorral álom-1 talanul gyötrődtem: „Jól csinálom én ezt? Megvan a diplomám, miért kínlódom itt? És érdemes? Mi lesz belőlem ötvenéves koromra?“ Aztán végre egyenesbe kerültem, jöttek az első mun-* kák, az első filmszerepek. De az eiső komolyabb szerepig még rengeteg munka, kétség, küzdelem várt rám. A verseny sokszor nemtelen, és olyankor az ember magét Is becstelennek érzi, de nem tehet egyebet, mert el akarja érni a sikert. Reménykedik a sikerben, a ku= darcot a világ legnagyobb csapásának látja, aztán el-- jön a siker, és az ember ugyanolyan elégedetlen marad. mert még nagyobb sikert akar. Hollywood valóságos dzsungel voif: egy sikeres ember mellett kilencvenkilencen hullottak el. És az ember nem szánakozhatott a kilencvenkilenc felett, csak önmagára gondol*» hatott. Farkasélet volt ez! Más a világ lényege Spinoza, és más Rockefeller szerint. <-0Hatalmában állott-e az egysejtűnek, hogy ne fejlődjön emberré?-0Azzal még nem ismertünk meg vala mit, hogy gyártjuk. Nem érdemes külön készülni a ■■ sl ra, teljesen elég megszületni. —O— Descartes nevében tiltakozom az ellen, hogy az autóbusz és villamoskalauz fel- és leszálláskor így intse az utasokat: „Ne gondolkozzunk, kérem!" Ez a címe a filmnek, amelyben Julie Ege, a szép, a megnyerő, a kívánatos, a szexi játssza a főszerepet. Ő, aki feleség is, anya is, Miss Norvégia is. „Every home should have one“ — módja a film angol címe. Hát nem mondom! Ám lássuk, mi is történne, ha minden házban, minden otthonban lenne egy ilyen tünemény, mint amilyen Julie Ege. A világ vége! Földindulás. Szerencsére ettől nem kell tartanunk, mert Julie Ege még nem jutott el minden otthonba. Egyelőre ott ül valamelyik norvég fjord partján, mint egy szirén. Ul és vár, várja a hollywoodi meghívásokat. Az első angol filmig már eljutott, de úgy véli, megérdemli a hollywoodiak figyelmét is. Filmberekekben máris a szexbomba megtestítőjé- nek tartják. Karrierje egy nyilvános pályzaton indult, ahol 4000 részvevő közül került ki győztesen. Nem választottak rosszul. Sok férfi még Így sem bánná, ha a házában lenne egy ilyen... 'SzépségklrálynO-választás pőréiknél:' Kanada Ontario tartományának egyik nudista telepén megválasztották a meztelenek szépségkirály nőét. Mi történt Lolloval? — Barnard professzorral a flört balul ütött ki, és későbbi házassági hírei a dúspazdaa Mr. Kaufmanns! sem bizonyultak valódiaknak Vajon mindez csak rek’ám lett volna? A szép „Gina Naziona- le“, ahogyan honfitársai nevezik, azonban mindenáron igyekszik megőrizni a nyugaton oly fontos „publicityt" — népszerűséget. Kisebb dél-amerikai szereplései, sőt a svájci labdarúgócsapatban való „szereplése" is csak ezt a célt szolgálják. A közönség szívesen látja a szép Lollot, amint á jóvágású játékosokat csókjaival tünteti ki. A közönség szívesen nézi, de a fiúkat bizonyára felvillanyozza. Éz a fajta dopping vajon engedé- i lyezett?!... -siHAZBAN legyen egy ilyen
