Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-12-29 / 52. szám

ABEBE BIKILA KOSÁRLABDÁZIK

(KARÁCSONYI SZÁMUNKBAN IRTUNK BIKILÁRÓL IS, EZÚTTAL EGY KIS RIPORTOK KÖZLÜNK RÓLA)

— TenastlUng, Ato Abebe.

Régi ismerősöm, Haile Szelasszié császár gárdakapitánya hasonlóképpen válaszolt és barátságosan elmosolyodott. Megkért, hogy várjam meg, míg ebédel. Aztán három társához hasonlóan, megforgatta székének jól gördülő kerekeit. Nem akartam hinni, hogy Abebe Bikilát látom magam előtt, aki jászi könnyedséggel legyőzte a világ legjobb maratoni futóit, s az olimpiai játékok egyes számú hőse lett. Abebe Blkila most súlyos beteg, valószínűleg sohasem fog lábra állni.

6 új ifjúság ---------VÉGZETES UTAZÄS

1968 őszén Addisz-Abeba közelében autószerencsétlenség áldozata lett: egy szembejövő gépkocsi fényszórói elvakították és Volkswagenjével egy fának üközött. összezúzva, eszméletlen állapotban szállították kórházba, ahol az orvosok nyakcsigolyatörést állapítottak meg. Életét megmentették, de deréktól lefelé béna maradt .

Érthető az ilyen ember állandó levertsége; számára a mozgás jelentette az éltető erőt. Már gyermekkorában szinte egy- végtében szaladta le az iskolához vezető húsz kilométernyi utat, s talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy 1960-ban és 1964-ben aranyéremmel térhetett vissza Sába királv- nője országának hírneves fia, a császári gárda ifjú kapitánya.

ANGLIÄTÖL A FEKETE ERDŐIG

Ez év július 15— 26-a között négy, kerekes székhez kötött etiópiai fiatalember részt vett Angliában a Stoke Mendeville-i újraképesítő központban megrendezett kerekes székes sportversenyen. A versenyen a vildbadi újraképesítő központ igazgatója vendégül hívta őket. így jöttek ide.

Ebben a központban különleges gyógymóddal segítik a betegeket, hogy kezüket minél több mozzanathoz használják. Többek között megtanítják őket kizárólag kézi vezérlésre átalakított autókat vezetni.

MEGHlVÖ A MÜNCHENI OLIMPIAI

JÁTÉKOKRA

Kérdésünkre Abebe Bikila elmondta, hogy a sporton kívül semmi sem érdekli, semmiféle kedvtelése nincs. Szívesen megnézi a televízióban a nagy nemzetközi sportversenyeket.

A jövőben nem marad más számára, mint a lehetőségek szerint szórakozni, utazni és egy keveset dolgozni a császári gárda irodájában.

Lelkesedik az ötletért, hogy egy író segítségével megírja emlékiratait. Könyvében tanácsokat adhatna a fiataloknak, hogyan válhatnak bajnokokká. Aztán örömmel közli, hogy meghívták a legközelebbi olimpiai játékokra Münchenbe mint tiszteletbeli vendéget. Feltétlenül elmegy.

Hol szeretne élni? Csak Etiópiában, ott van az otthona, felesége, négy gyermeke. Időnként szívesen meglátogatná Európát

ÜJ SPORTJA

Látogatásom végén Abebe Bikila barátjával és a központ néhány lakójával bemutatják a kosárlabdajátékot, mely az íjászat és az asztalitenisz mellett a legkedvesebb sport a házban.

Abebe Bikila felszabadult barátai között, s vidáman felkacag, amikor nehezen mozgó ujjaival sikerül feldobni a labdát a kosár magasságáig. Ő is, mint a többiek, gyorsan forgatja a kerekeket, hogy a labda után „szaladjon“. De amikor barátja, Abraham, kétszer egymás után kosarat dob, Abebe szó nélkül megfordítja kerekes székét és a kijárat felé irányítja.

Senki sem csodálkozik. Abebe Bikila hangulatváltozásait mindenki megérti.

—O—

A kijáratnál, a központ előtt, a páciensek autói parkolnak. Valószínűleg Abebe Bikilának is lesz nemsokára egy ilyen speciális autója, hiszen anyagi gondjai nincsenek. A császár továbbra is bőkezű támogatója marad.

A Panathinaikosz edzője befejezte a villanyfényes edzést, lezuhanyozott, mint tanítványai, és a Klub szállóba sétált. Budapesttől Pozsonyba rándult barátai társaságában megvacsorázott, megivott egy-két sört. és szerkesztőségünk két munkatársa rendelkezésére állott. (A sorozat szerzőjén kívül lapunk főszerkesztő-helyettese, Tóth Elemér is részese volt az interjúkészítésnek). A kis japán magnó is reszketett az izgalomtól, amikor bekapcsoltam és az első kérdést! föladtam:

— Az edzésen megfigyeltem, hogy nem volt szüksége tolmácsra. Görögül beszélt a játékosokkal. Milyen nyelveket beszél még?

— Görögül nagyon keveset. Beszélek viszont olaszul, németül, angolul, spanyolul — és egy kicsit magyarul. (Az utolsó szavakat széles mosollyal illusztrálja).

— A görög bajnokhoz két évre szerződött, ezt olvastuk a lapokban.

— Igen, a szerződés két évre szól. de megkötésekor mindkét fél leszögezte: ha tizenkét hónap elteltével nem lesz a Panathinaikosz vagy én elégedett, fölbonthatjuk a megállapodást. Én nemigen bontom föl, mert a föltételekkel elégedett vagyok, és ha a csapat nyerni fog, nem lesz aktuális ez a lépés.

— Mielőtt bármit is kérdeznénk tovább, meg szeretném érdeklődni, mi van Cziborra! és Kocsissal. Róluk tudunk a legkevesebbet.

— Czibor és Kocsis Spanyolországban élnek. Kocsis egy harmadosztályú csapat edzőie. Czibor pedig a Kék Duna nevű bár tulajdonosa, ebből él.

— Milyen kapcsolatban áll az a- ranycsapat többi tagjával ön, az egykori kapitány? Grosiccsal készített beszélgetésem során megtudtam. hogy időnként levelet váltanak.

— Grosiccsal és a többiekkel összefutunk néha. Legutóbb ez év nyarán Jugoszláviában találkoztunk. a Jugoszláv Testnevelési Szövetség rendezvényén, egy ö- regfiú-találkozón. Egyébként egy- egy lapot vagy levelet valóban váltunk, és ha tehetjük, fölkeressük külföldön egymást.

— Puskás Ferenciből edző lett. Mi a különbség a játékos és az edző sorsa között? Hogyan látja azt ön?

— A különbség „csupán“ az, hogy mint edző ott keil ülnöm a kispadon, szenvednem, lenyelnem mindent, ami a gyepen történik, s mindezt úgy keli tennem, hogy eleve tétlenségre vagyok ítélve, nem szaladhatok be, nem segíthetek a fiúknak.

— Milyen a görög bajnok háza tája? Nálunk vagy Magyarországon talán az edzők vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben a sporttársadalom tag iái között. Még a fölállításba is belekotyognak itt-ott, nem kezelik türelemmel a csanatépítés munkáját. Hogy van mindez a Panathinai- kosznál?

— Egyszerű érthető: a csapatot én vezetem, senki más.

— A mai napig nagyon sok vita folyik szurkolók, szakmabeliek között, hogy Puskás Ferencnek hol volt a fénykora, az aranycsapatban, vagy a Real Madridban...

/

— (Közbevágva) Most van a fénykorom!

— Most? De én arra céloztam hogy mint aktív labdarúgó hol ért a csúcsra, melyik csapatnál?

— Most van a fénykorom. Ami volt, elmúlt. Az már a múlté. Az a szakasz lezárt már. A szépre kellemes dolog visszagondolni, de jobb róla nem beszélni.

— Lapunk Tichy Lajossal, a Honvéd ma is aktív labdarúgójával is készített egy interjúsorozatot. Tichy akkor — ennek két esztendeje immár — azt mondta: a magyarok szövetségi-kaoitányi kérdését Puskás tudná a legideá- lisabban megoldani- üt mindenki tisztelné, hatalmas tudása tekintélyt biztosítana bármelyik mai labdarúgóval szemben. Ő lenne a7 eszményi megoldás! Mi erről a véleménye?

V ÍS3IÖ-ÜI

— Azt hiszem Tichy téved. Szövetségi kapitánynak lenni nem hálás feladat. A munkalehetőség nagyon limitált, nagyon korlátozott. Az én természetem nem sző vetségi kapitánynak való. Ha föl kérnének rá, nem hiszem, hogy kötélnek áilnék. Sokan talán azt hiszik, hogy a pénz játszik ebben szerepet, hogy, talán nem lennék elégedett azzal az összeggel, a- melyet felajánlanának. Nem erről van sző. Az eltelt tizennégy esztendő alatt én is változtam. Nem tudnék szűkített körülmények között ténykedni, mert sikeres munkát csakis akkor lehet kifejteni, ha minden lehetőség adva van, és nem akkor ha megmondják, mit kell csinálni.

— Mikor látogat Magyaror-_ szágra? Visszatér?

— Vissza fogok menni. Mihelyt lesz rá időm, megyek. Sajnos nagyon el vagyok foglalva, de mihelyt több időm akad, megyek. Sok ott a rokonom, ismerősöm barátom, ezért két-három napra nem megyek, az nem elég. Nem követem azt a gyakorlatot, amit a legtöbb külföldi magyar, hogy a hét végére átruccan.

— és milyen kapcsolata van az óhazával ?

— Azt hiszem, elég jó, mert mint látja, az„asztal .j^jrül ülnek régi barátain! akik fáradságot nem kímélve utaztak ide egypár órára, hogy láthassanak, beszélhessenek velem. Számos könyvet és újságot vásároltam az évek során, úgyhogy mindenről tudok, ami Magyarországon zajlik. A feleségem és a kislányom már hatszor jártak Budapesten.

— Mondjon valamit a családjáról. A lánya, azt hiszem, Anikónak hívják, nagy lány már.

— Igen. Hárman vagyunk, a feleségem, a lányom és én, na meg egy kutya, amely szintén családtagnak számít. Pollák úr. a tit-' károm szintén megvan még.

(A magnószalagra egymás után rögződnek az érdekesebbnél érdekesebb válaszok. Egészen közel- rőt szemlélem a nyilatkozót. Itt ül, harminc centiméterre tőlem, egy világhírű ember, remekül szabott szürke öltönyben, sörét 1- szogatva. Itt ül egy labdarúgó, aki nemcsak a futballtörténelem, hanem az újkori világtörténelemnek is egy darabja, egy érdekes része, aki olyan tökélyre fejlesztette művészetét, hogy ma is csodálják. Lám, az ötven felé haladó férfi hat nyelven beszél, járatos a világ nagyvárosaiban és szállóiban, és ahol megjelenik, ^mindenütt az érdeklődés középpontjába kerül. Az arca vöröskés egy kicsit, a frizurája éppen o-< lyan. éppen olyan gondosan hátrafésült, mint évekkel ezelőtt. Itt ül és beszél. De az idegeiben már ott vibrál a másnapi nagy mérkőzés feszültsége. Talán hálás is u- tólag, hogy eltereltük egy kicsit a figyelmét. Ki tudja? Mindenesetre másnap továbbjutott a görög bajnok.)

(Folytatjuk)

MAGAS ÉS ERŐS LÁNYOK TATÁN

Más csónakázni és más evezni.

Más a hullámzó Balaton tetején, szerelmesen egy csillagos estén — és más tűző napon a Dunán, felfelé, birkózva a kilométerekkel és a stopperórával. Versenyszerűen!

De mindig voltak és lesznek, akik vállalják az edzések gyötrelmeit, a napi több órás verít- tékezést, mert szeretik az evezést a sportot.

S nemcsak férfaik. nők is vállalják ezt. Régóta. Feljegyzésekből megtudhatjuk, hogy a Tiszán már 1893-ban rendeztek női evezős versenyt, de a vízj amazonok vetélkedését nem nézték jó szemmel és hamar kimondták a tiltó szót a hasonló „szemérmetlen attrakciókra". Szerencsére ez már mind a múlté, s többszöri feléledés után huszonöt éve végleg polgárjogot nyert a női evezés.

Ha akad sportot kedvelő, magas, erős lány — mert a női sportok közül egy sincs, amelyben olyan fontos az erő, mint az evezésben —, a „lámpással járó" szakemberek mindjárt elszipkázzák őket az ugyancsak csábító kosárlabdától. röplabdától magy más, több szórakozást nyújtó versenyágtól.

Tizenhat éve Amszterdamban megrendezték az első nő) Európa-bajnokságot, amely azóta minden esztendőben a sportág legnagyobb eseménye. Ilyenkor randevút beszélnek mea a legjobbak. s öt bajnoki számban versengenek a babérokért.

Idén különös érdeklődéssel várhattuk a magas lányok találkozóját, mert a sportág történetében először vállalta magyar város — Tata a házigazda szerepént. A festői környezetben, augusztusban bonyolították le a nagy parádét, amelyen tizenhét ország vett részt. Akárcsak az atlétikában, a 100 méteres síkfutás, vagy az ú- szásban a 100 méteres gyors, az evezésben az egyes (skiff) a klasszikus szám.

Evezni szép, evezni jő, de nem könnyű — mondja Bartók Ernő. aki a magyar lányok felkészülését dirigálta.

Tata csak megerősítette a Szovjetunió versenyzőinek előkelő helyezését az evezős sportban, mert a szovjet versenyzők ez ideig több mint hatvan aranyérmet nyertek. Papp Jenő- nének, a legjobb magyar evezősnőnek sajnos nem volt utóda, ezt bizonyította Tata is.

A csehszlovák versenyzők szintén a várakozás alatt szerepeltek. Reméljük, az új esztendőben Ismét lesznek magyar és csehszlovák sikerek.

.

ARCOK 1970-BŐL

RIVELINO — Van-e, ki e nevet nem ismeri? A brazil focista esi Mag- I szóró volt azon a karácsonyfán, amelyen Pelé volt a legfényesebb l dísz, és amelyre öröm volt nézni.

DOMENGHINI — Kevésbé attraktív focista, de ezért bármelvik edző elfogadná. Kocsányi és Hoffer tárt karokkal várná.

I

......................................