Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-12-29 / 52. szám

ABEBE BIKILA KOSÁRLABDÁZIK (KARÁCSONYI SZÁMUNKBAN IRTUNK BIKILÁRÓL IS, EZÚTTAL EGY KIS RIPORTOK KÖZLÜNK RÓLA) — TenastlUng, Ato Abebe. Régi ismerősöm, Haile Szelasszié csá­szár gárdakapitánya hasonlóképpen vála­szolt és barátságosan elmosolyodott. Meg­kért, hogy várjam meg, míg ebédel. Aztán három társához hasonlóan, megforgatta székének jól gördülő kerekeit. Nem akar­tam hinni, hogy Abebe Bikilát látom ma­gam előtt, aki jászi könnyedséggel legyőzte a világ legjobb maratoni futóit, s az olim­piai játékok egyes számú hőse lett. Abebe Blkila most súlyos beteg, valószínűleg so­hasem fog lábra állni. 6 új ifjúság ---------­VÉGZETES UTAZÄS 1968 őszén Addisz-Abeba közelében au­tószerencsétlenség áldozata lett: egy szem­bejövő gépkocsi fényszórói elvakították és Volkswagenjével egy fának üközött. össze­zúzva, eszméletlen állapotban szállították kórházba, ahol az orvosok nyakcsigolyatö­rést állapítottak meg. Életét megmentet­ték, de deréktól lefelé béna maradt . Érthető az ilyen ember állandó levert­sége; számára a mozgás jelentette az él­tető erőt. Már gyermekkorában szinte egy- végtében szaladta le az iskolához vezető húsz kilométernyi utat, s talán ez is hoz­zájárult ahhoz, hogy 1960-ban és 1964-ben aranyéremmel térhetett vissza Sába királv- nője országának hírneves fia, a császári gárda ifjú kapitánya. ANGLIÄTÖL A FEKETE ERDŐIG Ez év július 15— 26-a között négy, kere­kes székhez kötött etiópiai fiatalember részt vett Angliában a Stoke Mendeville-i újraképesítő központban megrendezett ke­rekes székes sportversenyen. A versenyen a vildbadi újraképesítő központ igazgatója vendégül hívta őket. így jöttek ide. Ebben a központban különleges gyógy­móddal segítik a betegeket, hogy kezüket minél több mozzanathoz használják. Töb­bek között megtanítják őket kizárólag ké­zi vezérlésre átalakított autókat vezetni. MEGHlVÖ A MÜNCHENI OLIMPIAI JÁTÉKOKRA Kérdésünkre Abebe Bikila elmondta, hogy a sporton kívül semmi sem érdekli, sem­miféle kedvtelése nincs. Szívesen megnézi a televízióban a nagy nemzetközi sportver­senyeket. A jövőben nem marad más számára, mint a lehetőségek szerint szórakozni, utazni és egy keveset dolgozni a császári gárda iro­dájában. Lelkesedik az ötletért, hogy egy író se­gítségével megírja emlékiratait. Könyvében tanácsokat adhatna a fiataloknak, hogyan válhatnak bajnokokká. Aztán örömmel köz­li, hogy meghívták a legközelebbi olimpiai játékokra Münchenbe mint tiszteletbeli vendéget. Feltétlenül elmegy. Hol szeretne élni? Csak Etiópiában, ott van az otthona, felesége, négy gyermeke. Időnként szívesen meglátogatná Európát ÜJ SPORTJA Látogatásom végén Abebe Bikila barát­jával és a központ néhány lakójával bemu­tatják a kosárlabdajátékot, mely az íjászat és az asztalitenisz mellett a legkedvesebb sport a házban. Abebe Bikila felszabadult barátai között, s vidáman felkacag, amikor nehezen mozgó ujjaival sikerül feldobni a labdát a kosár magasságáig. Ő is, mint a többiek, gyorsan forgatja a kerekeket, hogy a labda után „szaladjon“. De amikor barátja, Abraham, kétszer egymás után kosarat dob, Abebe szó nélkül megfordítja kerekes székét és a kijárat felé irányítja. Senki sem csodálkozik. Abebe Bikila han­gulatváltozásait mindenki megérti. —O— A kijáratnál, a központ előtt, a pácien­sek autói parkolnak. Valószínűleg Abebe Bikilának is lesz nemsokára egy ilyen spe­ciális autója, hiszen anyagi gondjai nin­csenek. A császár továbbra is bőkezű tá­mogatója marad. A Panathinaikosz edzője befe­jezte a villanyfényes edzést, le­zuhanyozott, mint tanítványai, és a Klub szállóba sétált. Budapest­től Pozsonyba rándult barátai tár­saságában megvacsorázott, meg­ivott egy-két sört. és szerkesztő­ségünk két munkatársa rendelke­zésére állott. (A sorozat szerző­jén kívül lapunk főszerkesztő-he­lyettese, Tóth Elemér is részese volt az interjúkészítésnek). A kis japán magnó is reszketett az iz­galomtól, amikor bekapcsoltam és az első kérdést! föladtam: — Az edzésen megfigyeltem, hogy nem volt szüksége tolmács­ra. Görögül beszélt a játékosok­kal. Milyen nyelveket beszél még? — Görögül nagyon keveset. Be­szélek viszont olaszul, németül, angolul, spanyolul — és egy ki­csit magyarul. (Az utolsó szava­kat széles mosollyal illusztrálja). — A görög bajnokhoz két évre szerződött, ezt olvastuk a lapok­ban. — Igen, a szerződés két évre szól. de megkötésekor mindkét fél leszögezte: ha tizenkét hónap el­teltével nem lesz a Panathinai­kosz vagy én elégedett, fölbont­hatjuk a megállapodást. Én nem­igen bontom föl, mert a föltéte­lekkel elégedett vagyok, és ha a csapat nyerni fog, nem lesz ak­tuális ez a lépés. — Mielőtt bármit is kérdeznénk tovább, meg szeretném érdeklőd­ni, mi van Cziborra! és Kocsissal. Róluk tudunk a legkevesebbet. — Czibor és Kocsis Spanyolor­szágban élnek. Kocsis egy har­madosztályú csapat edzőie. Czibor pedig a Kék Duna nevű bár tu­lajdonosa, ebből él. — Milyen kapcsolatban áll az a- ranycsapat többi tagjával ön, az egykori kapitány? Grosiccsal ké­szített beszélgetésem során meg­tudtam. hogy időnként levelet vál­tanak. — Grosiccsal és a többiekkel összefutunk néha. Legutóbb ez év nyarán Jugoszláviában találkoz­tunk. a Jugoszláv Testnevelési Szövetség rendezvényén, egy ö- regfiú-találkozón. Egyébként egy- egy lapot vagy levelet valóban váltunk, és ha tehetjük, fölkeres­sük külföldön egymást. — Puskás Ferenciből edző lett. Mi a különbség a játékos és az edző sorsa között? Hogyan látja azt ön? — A különbség „csupán“ az, hogy mint edző ott keil ülnöm a kispadon, szenvednem, lenyelnem mindent, ami a gyepen történik, s mindezt úgy keli tennem, hogy eleve tétlenségre vagyok ítélve, nem szaladhatok be, nem segíthe­tek a fiúknak. — Milyen a görög bajnok háza tája? Nálunk vagy Magyarorszá­gon talán az edzők vannak a leg­kiszolgáltatottabb helyzetben a sporttársadalom tag iái között. Még a fölállításba is belekotyog­nak itt-ott, nem kezelik türelem­mel a csanatépítés munkáját. Hogy van mindez a Panathinai- kosznál? — Egyszerű érthető: a csapatot én vezetem, senki más. — A mai napig nagyon sok vi­ta folyik szurkolók, szakmabeliek között, hogy Puskás Ferencnek hol volt a fénykora, az aranycsa­patban, vagy a Real Madridban... / — (Közbevágva) Most van a fénykorom! — Most? De én arra céloztam hogy mint aktív labdarúgó hol ért a csúcsra, melyik csapatnál? — Most van a fénykorom. Ami volt, elmúlt. Az már a múlté. Az a szakasz lezárt már. A szépre kellemes dolog visszagondolni, de jobb róla nem beszélni. — Lapunk Tichy Lajossal, a Honvéd ma is aktív labdarúgójá­val is készített egy interjúsoroza­tot. Tichy akkor — ennek két esztendeje immár — azt mondta: a magyarok szövetségi-kaoitányi kérdését Puskás tudná a legideá- lisabban megoldani- üt mindenki tisztelné, hatalmas tudása tekin­télyt biztosítana bármelyik mai labdarúgóval szemben. Ő lenne a7 eszményi megoldás! Mi erről a véleménye? V ÍS3IÖ-ÜI — Azt hiszem Tichy téved. Szövetségi kapitánynak lenni nem hálás feladat. A munkalehetőség nagyon limitált, nagyon korláto­zott. Az én természetem nem sző vetségi kapitánynak való. Ha föl kérnének rá, nem hiszem, hogy kötélnek áilnék. Sokan talán azt hiszik, hogy a pénz játszik ebben szerepet, hogy, talán nem lennék elégedett azzal az összeggel, a- melyet felajánlanának. Nem erről van sző. Az eltelt tizennégy esz­tendő alatt én is változtam. Nem tudnék szűkített körülmények kö­zött ténykedni, mert sikeres mun­kát csakis akkor lehet kifejteni, ha minden lehetőség adva van, és nem akkor ha megmondják, mit kell csinálni. — Mikor látogat Magyaror-_ szágra? Visszatér? — Vissza fogok menni. Mihelyt lesz rá időm, megyek. Sajnos na­gyon el vagyok foglalva, de mi­helyt több időm akad, megyek. Sok ott a rokonom, ismerősöm barátom, ezért két-három napra nem megyek, az nem elég. Nem követem azt a gyakorlatot, amit a legtöbb külföldi magyar, hogy a hét végére átruccan. — és milyen kapcsolata van az óhazával ? — Azt hiszem, elég jó, mert mint látja, az„asztal .j^jrül ülnek régi barátain! akik fáradságot nem kímélve utaztak ide egypár órára, hogy láthassanak, beszél­hessenek velem. Számos könyvet és újságot vásároltam az évek so­rán, úgyhogy mindenről tudok, ami Magyarországon zajlik. A fe­leségem és a kislányom már hat­szor jártak Budapesten. — Mondjon valamit a családjá­ról. A lánya, azt hiszem, Anikónak hívják, nagy lány már. — Igen. Hárman vagyunk, a fe­leségem, a lányom és én, na meg egy kutya, amely szintén család­tagnak számít. Pollák úr. a tit-' károm szintén megvan még. (A magnószalagra egymás után rögződnek az érdekesebbnél ér­dekesebb válaszok. Egészen közel- rőt szemlélem a nyilatkozót. Itt ül, harminc centiméterre tőlem, egy világhírű ember, remekül sza­bott szürke öltönyben, sörét 1- szogatva. Itt ül egy labdarúgó, aki nemcsak a futballtörténelem, hanem az újkori világtörténelem­nek is egy darabja, egy érdekes része, aki olyan tökélyre fejlesz­tette művészetét, hogy ma is cso­dálják. Lám, az ötven felé hala­dó férfi hat nyelven beszél, jára­tos a világ nagyvárosaiban és szállóiban, és ahol megjelenik, ^mindenütt az érdeklődés közép­pontjába kerül. Az arca vöröskés egy kicsit, a frizurája éppen o-< lyan. éppen olyan gondosan hát­rafésült, mint évekkel ezelőtt. Itt ül és beszél. De az idegeiben már ott vibrál a másnapi nagy mérkő­zés feszültsége. Talán hálás is u- tólag, hogy eltereltük egy kicsit a figyelmét. Ki tudja? Mindene­setre másnap továbbjutott a gö­rög bajnok.) (Folytatjuk) MAGAS ÉS ERŐS LÁNYOK TATÁN Más csónakázni és más evezni. Más a hullámzó Balaton tetején, szerelmesen egy csillagos estén — és más tűző napon a Dunán, felfelé, birkózva a kilométerekkel és a stopperórával. Versenyszerűen! De mindig voltak és lesznek, akik vállalják az edzések gyötrelmeit, a napi több órás verít- tékezést, mert szeretik az evezést a sportot. S nemcsak férfaik. nők is vállalják ezt. Rég­óta. Feljegyzésekből megtudhatjuk, hogy a Ti­szán már 1893-ban rendeztek női evezős ver­senyt, de a vízj amazonok vetélkedését nem nézték jó szemmel és hamar kimondták a tiltó szót a hasonló „szemérmetlen attrakciókra". Szerencsére ez már mind a múlté, s többszöri feléledés után huszonöt éve végleg polgárjogot nyert a női evezés. Ha akad sportot kedvelő, magas, erős lány — mert a női sportok közül egy sincs, amelyben olyan fontos az erő, mint az evezésben —, a „lámpással járó" szakemberek mindjárt elszip­kázzák őket az ugyancsak csábító kosárlabdá­tól. röplabdától magy más, több szórakozást nyújtó versenyágtól. Tizenhat éve Amszterdamban megrendezték az első nő) Európa-bajnokságot, amely azóta min­den esztendőben a sportág legnagyobb esemé­nye. Ilyenkor randevút beszélnek mea a legjob­bak. s öt bajnoki számban versengenek a babé­rokért. Idén különös érdeklődéssel várhattuk a ma­gas lányok találkozóját, mert a sportág törté­netében először vállalta magyar város — Tata a házigazda szerepént. A festői környezetben, augusztusban bonyolították le a nagy parádét, amelyen tizenhét ország vett részt. Akárcsak az atlétikában, a 100 méteres síkfutás, vagy az ú- szásban a 100 méteres gyors, az evezésben az egyes (skiff) a klasszikus szám. Evezni szép, evezni jő, de nem könnyű — mondja Bartók Ernő. aki a magyar lányok fel­készülését dirigálta. Tata csak megerősítette a Szovjetunió ver­senyzőinek előkelő helyezését az evezős sport­ban, mert a szovjet versenyzők ez ideig több mint hatvan aranyérmet nyertek. Papp Jenő- nének, a legjobb magyar evezősnőnek sajnos nem volt utóda, ezt bizonyította Tata is. A csehszlovák versenyzők szintén a várakozás alatt szerepeltek. Reméljük, az új esztendőben Ismét lesznek magyar és csehszlovák sikerek. . ARCOK 1970-BŐL RIVELINO — Van-e, ki e nevet nem ismeri? A brazil focista esi Mag- I szóró volt azon a karácsonyfán, amelyen Pelé volt a legfényesebb l dísz, és amelyre öröm volt nézni. DOMENGHINI — Kevésbé attraktív focista, de ezért bármelvik edző elfogadná. Kocsányi és Hoffer tárt karokkal várná. I ......................................

Next

/
Thumbnails
Contents