Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-29 / 52. szám
/* ■Ai orgia Hát igen, szokásom szerint itt vagyok újra, homlokomat az ablaküveghez támasztom, és nézem elmerülten a szemközti házat. Az utca egy szélesebb út rövid keresztutcája. A férjem építette, a rendkívül tevékeny ifjú vállalkozó. Két villasor az egész, teljesen egyforma, ka- kaószínü házakkal, háromemeletes mindegyik. A férjem még nem adott túl minden lakáson. Ezért annak a villának a földszintjén, ahol mi lakunk, az ingatlaniroda még nyitva van. A függöny "mögött állok, félig elrejtőzve és valamit nézek. Hogy mit nézek? A szemközti villa felső emeletének három ablakát. Két ablak a nappaliból, egy a hálószobából nyílik. Ebben a házban egy nő lakik, akt nagyon hasonlít rám, úgyszólván az alteregóm. Magas és szőke, mint én. Remek lába van és semmi melle, akárcsak nekem. Az arca is olyan szigorú és germánns, mint az enyém. No de ezzel vége is a hasonlatosságnak. Mert én, mint ahogyan már említettem, férjnél vagyok, az én lakásomban velem lakik a két .gyermekem, a férjem, a cselédlány, a svájci nevel'ónő. Az alteregóm pedig egyedül él. Ez az alapvető különbség kettőnk között, és ebből származik minden egyéb. Hogy mit figyelek egész nap, miközben a lakásába bámulok? Tulajdonképpen semmi mást, mint a kettőnk élete közötti eltéréseket figyelem meg. Tizenegy óra, ő ilyenkor persze még alszik, ezt már régen megfigyeltem, úgy látszik, alaposan kimerítik a dáridók, a féktelen tivornyák, érzelmi bonyodalmak. Hiszen az élete előttem pereg le. Még az ablaküvegek ragyogása sem akadályozhat meg abban, hogy s nappali szobájába ne lássak, és amit ott látok, ahhoz nem kell sok magyarázat. Természetesen az ő nappalija egészen másféle, mint az enyém. Én derék, jóravaló polgárasszony vagyok, a szalonom is ilyen: hagyományos és ostoba. Csecsebecsék, lámpaernyők, pamlagok, k zsámolyok, támlásszékek és így tovább, a többiről 4iem is szólva. Az övé, ezzel szemben, egy szünet nélkül zajló dráma színhelye. óriási fehér heverő, amelyen tizenöt személy is elfér sorban egymás mellett. Keskeny, hosszú, rozsdamentes acélból és törhetetlen üvegből készült asztal. Néhány súlyos és nagy értékű dísztárgy, absztrakt' kép a falon, narancs- színű szőnyeg a padlón. Már mondottam, hogy mindaz, amit látok, önmagáért beszél. Valójában a nagy asztal zsúfolva van üvegekkel, palackokkal, poharakkal, mindez a legnagyobb rendetlenségben. Három hamutartó tömve csikkekkel és tele hamuval, De ami ennél is rosz- szabb: kivehetők bizonyos szétnyitott papírlapok, hasonlók azokhoz, amelyek orvosságos porokat tartalmaznak, azonfelül bizonyos kistányérok, cukordarabkákkal. A heverő különben az összelapított, szétdobált, tönkregyúrt párnákkal feldúlt ágynak látszik fés az is a valóságban) egy tomboló ölelés után. Nem kétséges tehát, hogy abban a szobában jobban mondva ugyanabban a nappaliban 'vagyunk, ahol tegnap éjjel orgiát, féktelen és botrányos orgiát tartottak. A színpad üres, de a drámát rekonstruálni lehet minden részletben: először is az alkohol (palackok és poharak), azután kábítószer (papírlapok, cukordarabkák), végül az érzékiség) a heverő párnái, női ruhadarabok). Lám, így van ez. Miközben én a közeli moziba megyek a férjem karján, hogy megnézzem a szokásos szellemes-sziporkázó vígjátékok egyikét, itt, ebben a nappaliban az alteregóm sok rossz fát tesz a tűzre. Szégyen és gyalázatI De miért is nem lépnek közbe, hogy az ilyesmit megakadályozzák? Az, hogy nem nyilvánosan játszódnak le hasonló dolgok, még nem elfogadható ok arra, hogy szemet hányjanak fölöttünk. Végre itt van a romlott, a féktelen! A nappalt mélyén kiveszem az alakját, amint habozva, támolyogva előrejön az ablak felé. Pongyolában van, fekete-vörös, súlyos selyemből készült, japán stílusú pongyolában, amely cseppet sem hasonlít az én kis rózsaszín vagy halványkék pongyoláimhoz. A nyitott pongyolából kivillan a parázna Walkür szemérmetlen amazonteste. Ásít, kezével rendbe hozza a haját, az ujjal között már ott szorongatja a meggyújtott cigarettát. Az ablakhoz lép, és én tudom, hogy miért. Az ablak párkányán a telefon: minden reggel ugyanebben az órában, fél tizenkettőkor hívja fel ót az állandp szeretője, az a férfi, aki valószínűleg kitartja, aki minden ügyében irányítja, tanácsot ad neki, és felhasználja őt gondolatai kísérleteihez. Sovány és sápadt en- tellektüel, sima arccal, hideg acélfényű szemmel: igen, ő telefonál, hogy aprólékosan tájékozódjon az élete felöl. Már fel is vette a kagylót, hogy egy szorgalmas és pontos iskoláslány arckifejezésével válaszoljon a tanítómester kérdéseire. A romlottság tanulója az ördögi tanítómesternek! Eközben a nappali hátteréből csaknem teljesen meztelenül, egy szál fecskében, atléta termetű bolyhos mellű férfi közeledik, sátáni kifejezéssel az arcán: ő az, aktvei a nő az éjszakát töltötte. A férfi hirtelen megragad egyet a rengeteg palack közül, aztán egyszerre felhajtja a tartalmát. Képzeljék el: vodka vagy whisky, délelőtt tizenegykor. Mennyire mások az én reggeleim. A férjem hétkor elhagyja a házat, egyedül kelek fel, a gyermekeimmel foglalkozom, nem telefonál senki, és amikor végre a fürdőkádban vagyok, nincs férfi, aki beszappanozna és úgy szappanosán átölelne a tus alatt. Szolid úrhölgy, családanya vagyok én, Nem afféle kalandornő, semmirekellő, mihaszna, mint az ot■L tan. Végre mind a ketten felöltözködtek. A férfi kasmír mintájú, magas nyakú indiai zubbonyt visel, fekete bársony nadrággal. Sátáni arcát két hatalmas oldalszakáll és vad sörény keretezi. A nő miniszoknyában van, ágyéka csaknem fedetlen, és a köldöke is szabadon látszik. Haját feketére festette, frizurát csinált, és felcicomáz- ta magát: rengeteg lánc a nyakán, a csuklóján. Tunyán, macs- kaszerúen, elegánsan jön-megy a szalpnban, rendet csinál. A férfi eközben egy karosszékben ül és cigarettázik. No de már itt is a második reggelt telefon. Ezúttal a harmadik férfi jelentkezik. Pontosan fél egykor, mint mindennap. A nő arckifejezése, amint a telefonkagylóba beszél, újra megváltozik. A sátánt arcú férfival bűnös, cinkos, az entel- lektüellel, aki irányítja, szófogadó, alázatos; a harmadikkal gyengéd és kedves. Hogy ki a harmadik férfi? Egy fiatalember, valami diák. Szeretik egymást, és ezt a sátáni arcú tudja és jóváhagyja. Az entellektü- ell ezzel szemben nem tud még erről. Ö, vétkesen összekúszált bonyodalmas helyzetek: nem elég csalni, azzal együtt kell csalni, akit szintén megcsalunk, és ráadásul az ő beleegyezésével, az 0 bűnrészességével is. Ha meggondolom, hogy én milyen hű vagyok a férjemhez. Igaz, hogy a múlt év augusztusában a tengernél egy jó nevelt, tisztelettudó fiatalember udvarolt nekem, de csak udvarolt. Egy csókot, ami igazán semmiség, még egy csókot sem adtam neki. A nő nevet, tréfálkozik, ajkához szorítja a kagylót egy búcsúcsókkal. Aztán újra kezébe veszi a poharat és a cigarettát, majd minden teketóriá- zás nélkül a sátáni arcú térdére ül. Hosszú csók. Azután valamiről komolyan beszélgetni kezdenek, valamiről, ami semmi más nem lehet, mint a pénz. Mert ugyan mi más komoly dolog lehet hasonló emberek köKus&utíányi István illusztrációja zött, mint a pénz? Az eszmecsere végén az alteregóm belenyúl a férfi zubbonyába, előveszi a pénztárcáját, és. kivesz belőle néhány tízezres bankjegyet. A pénzt az asztalra teszt. Ojabb csók, biztosan köszönetképpen. Most a nappali hátterében lassan nyílik az ajtó, és belép az a fiatalember, aki nemrég telefonált. Viharkabát, farmer- nadrág, nyers borjúbőrböl készült mokasszín, tiszta selyem sál. Barna, sovány, finom arca átszellemült, van benne valami szabad és agresszív. A nő feláll, fogja a bankjegyeket, és miközben megöleli, megcsókolja a fiút, kezébe csúsztatja a pénzt. A kéz rácsukódik a bankjegyekre, majd felemelkedik és eltűnik a zsebben. Közben a csók folytatódik a sátáni arcú férfi élvező tekintete előtt. Még ilyet, no de ilyet!? És én ezt nézem. Azok meg nem veszik észre, hogy nézem őket. Hogyan létezhet pár lépésnyire tőlem az enyémtől eny- nyire különböző élet? Furcsa, különös dolgok ezek. De ez még nem minden. Tudtam, hogy valami még hátra van. Hogy is ne lenne. Most közeledik valaki a szoba mélyéből. Nagyon rövidre nyírt, lekopasztott, vörösesre festett, egyáltalán nem szép nő. Arcán vastagon áll a fehér púder, szája vérvörös, szeme felett szénnel kihozva. Ügy öltözik, mint egy férfi, mályvaszínű nadrágot, fekete pulóvert visel. Olyan, mint valami vén, züllött pojáca, lehet vagy negyvenéves, de talán több is. Miközben azok ketten csókolóz- nak, és a másik érzéktelenül, de nem teljesen közömbösen nézi őket, ez a nő az alteregóm mögé lopakszik, tenyerével befogja a szemét, mintha azt mondaná „Kukukk, kt vagyok?“ Meg kell adni, bájos kis jelenet. Tulajdonképpen a két nő közötti gyöngéd barátság megnyilatkozása is lehetne, ha nem volna olyan különös a sátáni arcú férfi tekintete, amint nézi őket. No és ott van még az a másik férfi s, a két nó között. Tudok, amit tudok, mondhatnak nekem, amit akarnak. No de most itt a vég! A nappali mélyéből valaki közeledik. És ugyan ki az? Ki más lehetne, mint a sima arcú entel- lektüel, hideg, acélfényű szemével. Előrejön, megáll, néz; látja az alteregómat, amint a dtákkkal csókolózik, és a férfinak öltözött nőt, amint a kezet a hasonmásom szemén tartja, a sátánt arcú férfit, aki mindezt élvezettel, szadista módon figyeli. Olyan az egész, mint egy fénykép, amely a felvillanó magnézium fényénél egy pillanat alatt örökre rögzít egy hihetetlen és túlhajtott jelenetet. Ugyan mi következhet még ezek után? A gyűlölet kitörése? Vagy, amint elképzelhető, valamiféle általános megegyezés, amely bevezetője lehet egy ennél még sokkal szélesebb körű tivornyázó társulásnak?. Egy kéz nehezedik a váltamra, felugróm, nem hittem volna, hogy a férjem ilyen hamar visszatér reggelizni. Gyűlölöm a hangját, amint mondja: „Ugyan mit nézel, igazán szeretném tudni, mi az ördögöt nézel? Azt az üres lakást? Mi látnivaló van három csukott ablakon? Egyébként, erről jut eszembe, jó hírem van: végre kiadtam a lakást, éppen ma reggel. Egy abszolút megbízható személynek. A nagy autószalon tulajdonosa itt mellettünk, a téren. Felesége és három apró gyereke van. Gál Sándor versei: ► ◄ KI JÖN UTÁNAM éjszakára új éjszaka zuhog hóra hó szélre szél nehéz márvány utak épülnek szememben meghalt boróka-bokrok lábainál s lent a mélyben hol a karszt vizel keresik a fényt évezredek lüktetése még még még hiányzó kiáltások a fémbenger felett' ködbe felhőbe öltözött reggel árnyal eltévedt mozdulataim az űrben a nem létező magasság ölelésében eső képében kopogó fájdalom ó ki jön utánam a halál carnokalba megkeresni a nyugalom lábnyomait v> REGGEL mo&t jött fel a nap a házfalon kialvatlan árnyam didereg gazdag ez a reggel is egy éjszakányi fájdalom rakódott kapuként nyitódó életemre FELNÉZNI itt jár a szél fejmagasan a fák és az ablakok hajlonganak feszül a végtelen ezer hurok fonódik s az éjszakában szétfolyt szemek halott szemek szemeimből kivált látomások fagyottan jéggé-lényegülten jelölik a bennem térdeplő elmúlást ősz ősz itt jár a szél a szél tündöklése a délutánban az égő sereegő virradatban felhasadt dombok kongó üregeiben vak szavak szárnya alatt ellenem ellenünk mert itt már nincs könyörület nincs megboesájtás bűn az élet a felemelt fej a tekintet mely túlnéz e férges csődületen megalkuvó belenyugváson és szikrázik benne a nem a tagadás a kövek büszkesége a színek a formába ind'- ■ mozgás a füvek méltósága humusz ereje és a tenger mindig-újra-szűz fövenye roncsok felett pusztulás felett könnyű álmot a szemnek a kövek csúcsain emelkedést a lezárt szemhéjak alatt a tág láthatár elérhetetlen pereméig s felnézni egyetlen hullámverés zajában a partokon felejtett lábnyomok emlékéig ÉJSZAKA magányos víz vak fénysorok felnégyelt szemű rettegések süllyed az indigó-puha éjszaka fagy nő füvekre fakoronákra bent legbelül kibomlott hajjal havazik a sötétség októberi csendje és betemeti a születő verssorokat
