Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-12-29 / 52. szám

2 új ifjúság A FORRADALOM LÍRIKUSA Valahol a mélyben már so­kasodott a jobbégyrobot nyo­morának a paraszti nincstelen­légből a városokba tódult nap­számosok nyomorának, a koro­nás zsarnokság Igájában ver­gődő ország nyomorának a rob­banóanyaga, amikor Andódon 1800. december 17-én megszü­letett Czuczor Gergely. Apja katonának szánta, de ő tanár akart lenni és mert nem volt nemesi származású, ha­nem egyszerű parasztcsaládban született, kénytelen volt be­lépni a bencések rendjébe. Egyetemi tanulmányait Pestén végezte, ahol még felszentelése előtt feltűnt verseivel és csak­hamar csatlakozott a Kisfaludy Károly vezérlete alatt kibonta­kozó romantikához. Vörösmarty, Bajza és Toldi barátja és har­costársaként küzdött a század nagy céljaiért. 1824-től kezdve Győrött, majd Komáromban ta- nárkodott, kalendáriumokat szerkesztett és kitartóan fog­lalkozott a magyar nyelvtudo­mány kérdéseivel. 1835-ben mint a Magyar Tudományos Akadémia titkára került vissza Pestre, és az osztrák császár besúgói hosszú jelentéseket küldtek Bécsbe a hazafias ver­seiről, népdalairól ismert és a haladó elveket nyíltan hangoz­tató papköltőről. Akkor még nem mérték bebörtönözni, ha­nem a kamarilla a kétfejű sas leghűségesebb támogatóját, az egyházat bízta meg, hogy hall­gattassa el a veszélyes poétát. 1837-ben az egyház visszahívta Pestről, műveit egyházi cenzo­rok nyesegették nyomorékká. Csak nyolc év múlva kerülhe­tett vissza Pestre, amikor az Akadémia megbízta a magyar nyelv szótárának szerkesztésé­vel. Aztán robbanás rázta meg Európát! A magyarság felemel­te bilincstől sajgó öklét, és mint történelme során annyi­szor, Ismét megmutatta, hogyan kel! meghalni a szabadságért. A költő szinte lángolva írta a Riadót. Nem kell zsarnok király! csatára magyarok. Fejére vészhalál, ki reánk agyarog. Amikor 1849-ben a Habs- burg-lakáj Windischgrátz el­foglalta a várost, Czuczor azért nem menekült el, mert még nem ért rá összecsomagolni a készülő szótár cédulakötegeit. Akkor a Buda várát visszafog­laló honvédek mentették meg a haláltól, de amikor az euró­pai koronás és egyházi reakció túlereje letiporta a magyar szabadságharc lobogóit, a disz­nópásztorok és lókupecek de- generált ivadéka, Habsburg Fe­renc József osztrák császár hatévi vasban töltendő nehéz várfogságra ítéltette a költőt. A sötét cellában bilincsekbe verve Irta meg A rab című híres versét. „Ülök magányban én, sápadt alak. őriznek zárvasak, szirtkőfalak, Távol tőlem honom, szerelmesem. Szemem törten mereng, s könnynedvesen.“ 1851-ben az Akadémia nyi­totta ki cellája ajtaját. Vissza­térve Budapestre, másfél évti­zeden át dolgozott a nagy szó­táron , és emellett a Nemzeti Színház dramaturgja volt, de költészete úgyszólván teljesen elapadt. Érdemei múlhatatlanok és feledhetetlenek, ő volt a ma­gyar irodalomban az első igazi romantikus eposz (Augsburgi ütközet) alkotója, a hazafias li­beralizmus eszmélnek kifejező­je, a meg nem alkuvó, forra­dalmian hazafias költészet Kép­viselője. Lírájában a népdalok a legjelentősebbek, mert mint a nép fia, nem utánozta a nép dalait, hanem átvette, átélte érzelmeiket és a magával ho­zott paraszti ősöktől örökölt dallamokra alkotta verselt. Gondolatban — hajtsunk fe­jet epnléke előtt! Péterfi Gyula Oj Ifjúság, a Szocialista Ifjú­sági Szövetség Szlov Központi Bizottságának lapja 0 Kiadja a Smena kladówula'/: 9 szer kesztőség és adminisztráció Rra tlslava. Praiská 9. Telefon 485 41-45 Postafiók JC 8 Főszer ■cesz'ő' dr. S r R A f s 7 F e GYÖRGY Nyomja: zaoadoslovenské Ms fiiamé J1 9 Előfizetési dl egész évre 52 — Kés fél évrt 28.— Kés aegyedevre 13.­Kés 9 Terleaztl a Posta Hír lapszolqálata. előfizethető min de» oostakézbesltőnél vagv postahivatalnál 9 Kéziratoké' nem érzünk mer és nem kül dünk vissza 9 A lapot kül főidre a PNV istredné evpe dtda Haée Bratislava. Got* waldovc sám fi. 48 útláp le fiet megrendelni. a hibákból Tanuljunk A Szocialista Ifjúsági Szövetség prágai ala­kuló konferenciájának résztvevői már rég visz- szatértek munkahelyükre, de a konferencián elfogadott program az alapszervezetekben csak most valósul meg. Az utóbbi napokban meg­rendezett beszélgetéseken elhangzott nézetek alapján arra következtethetünk, hogy a fiatal résztvevők Prágából nemcsak az elért cél fe­lett érzett örömüket hozták magukkal, hanem sok hasznosítható tapasztalatot is. Az ifjúsági mozgalomban végbemenő változásokról szóló hí­rek a tárgyalóterem falain kívül is mindig gyorsan terjedtek és terjednek. A párt és a kormány vezetőivel, Idős kommunistákkal, va­lamint a külföldi ifjúsági szervezetek képvi­selőivel megvalósított találkozások és őszinte beszélgetések arra ösztönözték a küldötteket, hogy elgondolkozzanak a SZISZ-ben végzendő munkáról. Azok, akik kivették részüket a CSISZ, va­lamint más későbbi ifjúsági szervezet tevé­kenységéből, pozitív tapasztalataik átadásával hozzájárultak az egységes szervezet problema­tikájának a megoldásához. Az ő tapasztalata­ikból meríthetünk, de okulhatunk is. A kon­ferencia csak az első lépéseket jelentette. A továbbiakra, amelyeket a SZISZ programnyi­latkozata tartalmaz, csak most kerül sor, és bizony sok esetben nehezebbek és bonyolul­tabbak lesznek, mint a kezdeti lépések. A sza­vak után tehát a tettek következnek. Nincs mire várni, és már nem rögtönözhetünk, hisz az egységes szervezet konkrét programja jóvá lett hagyva, és az egyedüli vezérfonal lett, amelyet követnünk kell a fiatalok társadalmi érvényesüléséről szóló gondolatok konkrét tet­tekkel való megvalósításakor. A SZISZ kerületi és járási szervezeteinek két alapvető problémával kell majd különösen érzékenyen foglalkozniuk. Az első a tagsági alap — sokban függ attól az egységes Ifjú­sági szervezet akcióképessége és hatása a töb­bi fiatalokra. A tagsági alap a SZISZ perspek­tivikus fejlődésének döntő kérdése. Meggyő­ződésünk, hogy egyetlen üzemi vagy falusi alapszervezet sem zárkózhat el a többi fia­taloktól, és nem működhet csak a saját szűk körében. Ennek az esetleges állásfoglalásnak a károsságáról Husák elvtárs is szólt. Hang­súlyozta, hogy meg kell találnunk a fiatal technikusokhoz, munkásokhoz, diákokhoz, szö­vetkezeti dolgozókhoz vezető leghelyesebb utat. El kell érnünk, hogy megértsenek ben­nünket, felfogják céljaink lényegét és fokoza­tosan meg kell őket nyerni e célok megvaló­sítására. Ott, ahol ez ma, esetleg talán még holnap se sikerül, nem szabad elítélni a szervezeten kívül álló fiatalokat. Épp ellenkezőleg, a hi­bákat saját magunkban, saját munkamódsze­reink helytelenségében kell keresnünk, abban, hogy képtelenek vagyunk a tizenöt és a hu­szonöt éveseket egyaránt lekötni programunk­kal és hatni rájuk. Ennek a komoly gondolatnak minden egyes SZISZ-szervezet eszmei politikai tevékenysé­gében az első helyen kellene szerepelnie. Pár­tunk minden fiatallal törődik, ezért érdekünk, hogy a szocialista építés programját minden fiatal magáévá tegye. A SZISZ mostani há­romszázezres előcsapatának Izolációja nem ve­zetne azoknak a valóban úttörőjellegű célok­nak a megvalósításához, amelyeket pártunk megalapításának 50. jubileuma tiszteletére az Ifjúsági szervezet tervez. A tagsági alap bővülésének kérdésével szo­rosan összefügg a második probléma — a formalizmus. A SZISZ Központi Bizottságának elnöke, Juraj Varholík el.vtárs, egy alkalommal kijelentette, hogy a formalizmus „belső fer­tőzés“, amely a . legszilárdabb szervezetet is szétrombolhatja. Nagyon találóan jellemezte a jelenséget. Hisz bizonyos mértékben az utób­bi években éppen ez volt az okozója a CSISZ zátonyra futásának, és ezt a tényt mindennap tartsuk szemünk előtt. Az új egységes szerve­zetben csak azoknak a fiataloknak van he­lyük, akik maradéktalanul ismerik a Szövet ség szabályait és programnyilatkozatát, akik tisztában vannak a tagok jogaival és köteles­ségeivel, és főleg azok, akik nemcsak szóval állnak a program mellé, hanem konkrét tet­tekkel igyekeznek azt megvalósítani. Az el­mondottakból kitűnik, hogy a SZISZ nem akar tagsága soraiban „holt lelkeket“, a szerveze­ten kívül álló fiatalokkal való együttműkö­dést pedig nem Igyekszik arra felhasználni, hogy mindenáron új tagokat szerezzen. De mindenki előtt tárva az ajtó, akinek őszinte és becsületes szándékai vannak. Ellenkező esetben az Ifjúsági szervezet „rossz vásárt“ csinálna, és ezzel gyöngülne az akciőképessé- ge. Amikor a formalizmus veszélyéről szóltunk, ezt azért tettük, mert a régi rossz szokások, munkamódszerek most újra előtérbe kerülhet­nek. Csakhogy 1970-ben a fiatalok más hozzá­állást igényeinek" — mint tíz vagy több évvel ezelőtt — ahhoz, hogy megnyerjük őket a szocialista eszméknek, érdekeltté tegyük a munkában és a szabad idő célszerű kihaszná­lásában. Ha mindezt megkapják, a Szocialista Ifjúsági Szövetséget valóban a saját szerveze tűknek fogják tekinteni. A kevésbé vonzó munkamódszerekkel, egyoldalú orientációval ha tudatosítanánk, ha nem, az alapszervezete­ket újra a formalizmus veszélye fenyegetné. Ezt pedig'igazán nem akarjuk. A SZISZ programnyilatkozata ifjúsági moz­galmunk fejlődésének alapvető kérdéseiben nemcsak bizonyosságot ad, hanem alkotómun­kára is ösztönöz. Pártunk, a nemzeti bizott­ságok és más társadalmi szervek támogatásá­val a fiatalság mindent elkövet — ami erejé­ből telik — célja megvalósításáért. SIMONICS Béla Ének az esőben A vasárnapi csöndben eső szitál. Szorgalmasan permetezi a park sarkán álló reklámtáb­lát, mely nagy betűkkel hirde­ti a „III. Kolárovol Líra — 1970“-t. Az utcákon lengő kék zászlókon a líra „védjegye“ is csalógotóan hívogast. A szövetkezeti klubban a vá­rosi művelődési otthon Igazga­tója, Holubek László, a líra szervezője fogadja az első fecskeként érkező érsekújvári zenekart és az énekeseket. A modern épületben minden elő­készítve a dalos eseményre. A kultúrteremben katonás sor­rendben várakoznak a székek, a színpad ünnepi köntösben. Az érsekújvári fiúk elhelyezik hangszereiket, hangerősítőtket, mikrofont, aztán egy-két futam a villanyzongorán, megvan az összhang, és máris pendül a gitár, szól a dob. Látszik, hogy összeszokott együttes. Már két éve Játszanak így négyesben a RENKOV üzem védnöksége a- latt, a Kassák Ifjúsági Klub­ban zenélnék, főleg az ötórai teákon, ezenkívül járják a kör­nyéket. A nagysikerű „Régi má­niám“ 100 tagú esztrádcsoport- nak ts tagjai voltak. Szolcsány József szólógitáros a vezér, bátyja, Ferenc a basszgitáros. Pásztor Ferenc a dobos és Mon­dák György a zongortsta. S ne­vük összevonásából lett a ze­nekar neve: SOL-MAN. Vidám srácok ók, a bemelegítő futa­mok után kofola mellett „ze­nei“ élményeikről beszélnek. Mandák Gyuri azonban munká­ra szólítja a Jókedvű társasá­got. Próbaéneklésre’ Oros Zoli lép a mikrofonhoz; a „Modjá- tok meg Máriának" című dalt énekli. Májusban Járást győz­tesként részt vett Füleken az országos tánc dalfesztivál on, a- hol a 8. helyen végzett. Ma­gyar és szlovák táncdalokon kívül legszívesebben olasz szá mókát énekel. Vannak kedvenc énekesei, aíoban senkit sem a- kar utánozni, egyéni stílust próbál kialakítani, ezért ének­órákra Jár a zeniskolába. Éne­keit az esztrádcsoportban és a SOL-MAN-fiúkkal együtt szere­pelt a gombos zögt ünnepségen is. December végére Salgótar­jánba hívják néhánynapos ven­dégszereplésre. Közben megérkeznek a többi énekesek, zenekarok. Folyik a próba, a 16 versenyzőt felvált­va a gátat SZTÁR, a naszvadl MELÓDIA és az érsekújvári SOL-MAN zenekar kíséri. Leszáll az este, az eső ün­nepélyesen kopog, a közönség azonban siet a lírára. Klgyúí- nak a fények, a MELÓDIA nyi­tánya után Fekete Zoltán kon­feranszié köszönti az énekese­ket, akik nemcsak a környék­ről, hanem még Bratislavából is Jelentkeztek a vetélkedőre. Bemutatja a zsűri tagjait, Is­merteti a verseny feltételeit, majd a színpadra kísért a leg­ifjabb énekest, a komáromi 11 éves Nagy Janát, aki a közel­múltban a tv „Lastoviőka" mű­sorában is szerepelt. Felcsendülnek a dallamok, szlovák, magyar szöveggel. A zsűri dolgozik és a pontszá­mok összesítése után sor kerül az eredményhirdetésre. A ver­senyzők emléktárgyakat kap­nak ajándékba, az 1—3. győz­tes pedig a Jnb, a vnb, vala­mint a földműves szövetkezet tárgyi Jutalmát. Az első helye­zett Farkas Mária Dunaszerda- helyröl, a második számú győz­tes Szulcsányí Lajos Komárom­ból, a bratislavat KoiS Franti- sek pedig harmadik helye­zést ért el. Búcsúzóul még elő­adják győztes számaikat, a kö­zönség viharos tapssal jutal­mazza a szereplőket, és a „III. Kolárovól Líra“ véget ért. Későre Jár már, az eső ts a- lább hagyott. A versenyzők ar­cán a győzelem boldog moso­lya vagy pedig a csalódás. De hát így szokott ez lennt a ver­senyeken. Bárcsak több helyen rendeznének hasonló vetélke­dőt a kultúra más ágazataiban Is. [kőszegi zsuzsa) A vádlott ismeretlen — Hívják be a vádlottakat! A büntetőbíróság' elnökének hangija élesen csattan a tárgyalóterem falain. Nem mintha ilyen könyörtelen természetű ember lenne, csak hát megszokta az évek hosszú során a kemény beszédet. Itt így kell. Itt, ahol naponta bűnözök és gonosztevők, az élet ragacsos hínárjaiba keveredett emberek adják egy­másnak a kilincset, nem lehet másképp, csak kemé­nyen, élesen. Nyílik az ajtó, és belép a három vádlott. A tárgyalóterem gyér nézőseregén halk zümmögés fut végig. Három csinosan öltözött diáklány — inkább még gyermekek, mint felnőttek — lép be az ajtőn. Félénken lekuporodnak a vádlottak padjára, és kéz- 1 dődhet a tárgyalás. Személyi adatok megállapítása. Életkor: 17, 16 és 15 év. Mindhárom egy műszaki középiskola kitüntetett ta­nulója. A 16 és 17 évesek testvérek. Apjuk meghalt. Édes­anyjuk foglalkozása — takarítónő. A 15 éves édesapja vasutas. Munkásgyermekek. — Kérem az ügyész urat, olvassa fel a vádiratot! — ...bebizonyosodott tehát, hogy a vádlottak, mind­hárman szövetkezve, 1970. augusztus 20-áről 21-ére virradó éjszaka saját készítésű, rendszerünket és ve­zető politikusainkat becsmérlő plakátokat ragasztottak ki V. község több helyén. Ezzel betelt az ország el­leni lázítás és a vezető személyek becsmérlése bűn- cselekmény tényé lladéka a BTK 103 paragrafusa 1. be­kezdése szerint... Politikai bűncselekmény! Ez a három gyermek? Hihetetlen! Kezdődik a tragikus eset visszapergetése. Három gyermek összeül, rajzlapokra államellenes, a vezető politikusokat becsmérlő feliratokat ír és titok­ban kiragasztja a faluban. A tizenöt éves Marika biztosan előszedi még babáját, amikor tanulás közben egy kis ideje akad. Mit tud­hat ez a politikáról ? Ki mondta, ki biztatta őket. ki­nek a hatása alatt tették ezt? Mint egy kísérteties film. Három tisztán öltözött gyermek kuporog a vádlottak padján, azon a pádon, amelyen bűnözők, gyilkosok szokták remegve várni a > megérdemelt igazságszolgáltatást. Ha nem egy tragé­diáról lenne szó. az ember elmosolyodna, amikor a bí­ró szólítja az apró, törékeny kislányt: — Vádlott, álljon fel! A bírónak idősebb gyermekei vannak, de a perrend­tartás megköveteli a magázást. — Mondja el, miért tette ezt? A lányka lényeid könnyeit, nehezen keresi a sza­vakat. — Rosszul voltunk informálva — szinte egyszólam- ban ezt mondja mind a három. — Informálva? De kitől? Miről? A lányka nem válaszol. Érezni, ezt a választ valaki előre betanította vele. De ki? Mint egy fekete árny, lebeg mögöttük valaki, aki lelkén szárad a lánykák tragédiája. Sajnos a bíró minden igyekezete ellenére ez az árny ismeretlen marad mindvégig. — Vádlott, mondja el nekünk, mit tud maga a po­litikáról! — szólítja az ügyész. Marika értelmetlenül nézi könnyfátyolos szemével. Vajon mire gondol most? Lehet, a babájára, lehet, a közelgő karácsonyra, milyen ajándék lesz a fa alatt, vagy a részére oly értelmetlen kérdésre, amit ez a bácsi kérdezett. Mit tudhat 6 a politikáról? A bíróság tanácskozni vonul! Nehéz feladat előtt állnak a bírák. Emberileg érzik, a három kislány csak eszköz volt valakinek a kezében. De sajnos a bíró az ítélethozásnál nem támaszkodhat az érzelmeire. A törvény kemény. A tizenöt éves korát meghaladó gyermek értelme lehetővé teszi cselekede­tednek jó vagy rossz mivoltát megítélni, tehát felel értük. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény. hogy éjjel, titokban ragasztották a plakátokat. A bölcs atyák, amikor a törvényt szerkesztették, nem számít­hattak azzal, hogy társadalmunkban felmerülhetnek még olyan politikai analfabéták és kalandorok, akik attól sem riadnak vissza, hogy ártatlan gyermekek bi­zalmával éljenek vissza. — A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevében... — a három kislány szemében félelem vibrál — ...és ez­ért mindhármat háromhónapi szabadságvesztésre ítéli a bíróság... — az ember a szabadságivesztés szónál ön­kénytelenül a fegyház komor környezetére gondol és nem tudja ezt összhangba hozni a három kislánnyal — ...a korra és a körülményekre való tekintettel a bí­róság a büntetés kitöltését egy évre feltételesen fel­függeszti... És vége. Az iratokat ad acta teszik, és a három kislány örök bélyeggel élhet tovább. Ha jogilag nem is, mert az egy év felfüggesztési idő letöltése után úgy tekintenek rá­juk, mintha nem lettek volna büntetve, de lelkűkben mindig ott fogják hordani azt a megrázó- élményt, a- mikor a vádlottak padján ültek. Néhány nap múlva karácsony lesz. Marika biztosan megtalálja a karácsonyfa alatt a várt ajándékot. De lehet, éppen azon a napon kézbesíti neki a levélhor­dó a másik „ajándékot" — az Ítéletet. És valahol, valaki vagy valakik kihúznak egy tételt a noteszukban. Egy újabb akciójuk sikerült. Hogy ez­zel a három kislány életét törték félbe? Kit érdekel ez? Kit érdekel? Minket! Minden rendes polgárát ennek az országnak. És ezért kérdezzük: Vajon meddig még? HORVÁTH REZSŐ

Next

/
Thumbnails
Contents