Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-29 / 52. szám
ü| ifjúság 3 o któberben már teljesen tehetetlen volt. Beszélni sem tudott, és osak néha nyitotta ki szemét. Nem panaszkodott, pedig nagyon szenvedett. Édesanyja éjszakákat virrasztóit ágya mellett. Október 50-án meghalt. Teste olyan könnyű volt. volt, hogy nővére átkarolta a kis koporsót és egyedül vitte át a másik szobába. Vártam, hogy temetésén majd rengeteg ember lesz. A botrányt mindenki szereti... Kevesen voltak, pedig az eső sem esett. Az apa kicsit letörte« ment a koporsócska mögött. Sárga kabátja — olyan mint a síbajnokoké — messze világított a feketeruhás tömegből. Mellette ment a felesége. Rég kisírta már minden könnyét, és meglehet, nem is a kis Péterre gondolt. Várták már a halálát, és vádolják őt bármivel, az u- tolsó napokban azt sem bánta volna, ha fiát mielőbb magához szólítja az Isten, csak a családban minden rendbe jöjjön. A gyereken már úgysem lehetett segíteni. Legalább ők jönnének kerékvágásba. Nem, egyáltalán nem volt lelkiismeretfurdalása, amikor ezt kijelentette. Az alábbi sorokat Péter naplójából másoltuk ki. Visszatükröződik benne a tizenkét é- ves gyerekfej életfelfogása, gyötrelmei. Irta, amig keze elbírta a tolláit: ..Apám azért vette ezt a szép füzetet, hogy naponta legalább húsz sort másoljak bele. Néha több is lett...“ ÍGY ÉLTÜNK Api a falu legrendesebbjei közé tartozott. Csodálták is sokan, mi mindenhez ért, mi mindent megcsinál, Hatéves lehettem, amikor befejeztük a házépítést, de nagyon jól emlékszem mindenre: még kőművest sem hívtunk. Apu saját kezűleg rakta fel a fürdőszoba csempéit, a bátyjával ásták ki a kutat, a- mibe beleestem; miire apa o- lyan pánikot csapott, hogyösz- szefutott az egész utca. Szerencsére a viz csak derekamig ért, és azt is tudtam, hogy nem „nő“ meg, mert apu pár perccel azelőtt ‘épp azt károm- kodta, hogy az a nyavalyás víz csak nem akar mélyebb lenni. Mikor kihúztak, ez volt a legjobb az egészben, röhögtem, és api nagyon dühös volt. Pedig igazán nem tehettem a kútba esésről. A nővérem, a páva, még egy fejbét is adott, Erre is emlékszem. De ő már ilyen, és mégis szeretnem kell. mert a testvérem, és anyu Is mondta, hogy a testvéreknek szeretniük kell egymást. Anyunak különben mindig igaza van. Ha azt mondja, a spenót jő. akkor attól biztosan nem halok meg. Meg azt is mondta, hogy úgysem hiszi el a sulis dumáim. Az iskolában mindig a tanítónak van igaza és punktum. Ő is volt diák. Hát jő. Ha legalább lenne egy ö- csém, akit néhanapján elcsépelhetnék meg megtanítanék rendes focit játszani, mert e- zekkel a nyamvadt szomszéd gyerekekkel még azt sem lehet. Hát így éldegélünk. Ez felnőtt kifejezés, de nem baj. Mindenkiről írtam? Persze, a Nárcisz. Ez a kutya. Csilla gi- _ szóróval a farkán is jobban fut, ’ mint én. Az enyém, habár az anyu eteti, de nekem nincs pénzem. MONDTA IS MINDENKI Hogy mi egész remek család vagyunk. Pláne, amikor api megvette a kocsit. Először Spartakot; ezzel voltunk Bulgáriában meg nagyon sok szép városban, a- melyeknek nem tudom a nevét. Jobb volt, mint a kis Fiat, mert abba mindig bevertem a fejem, pedig nem vagyok lan- galétra. A miniautó sem maradt sokáig a mienk, még megszeretni sem tudtuk. Api „embere“ cserélte el. Ö külön*- ben is szeret cserélgetni. Én is. Anyu is mondta, meg azt is, hogy becsapja az embereket, mert Így akarja megszerezni az idei nyaralásunk árát. Miért kell ezt így? Kertünk is van, megspóroljuk a zöldség árát. a városiaknak azt is meg kell fizetniük. Az apám borbély. Minden hónapban egyszer sorra kerülünk a dinnyéinkkel. Ez is ingyen van; másnak öt koronájába is kerülhet az ilyesmi. Na nem? Azt is mondtam, hogy akár a szomszédék autóját is megmosnám, ha megfizetnék. Más lenne az, mint az apu üzletei. Az övét mindig én mosom. Legalább keresnék. Api erre azt mondta, ne spekuláljak, nekem ne legyenek ötleteim. Nem értem. Miért nem lehetnek az embernek Csehszlovákiában ötletei. Csak a birkák nem gondolkoznak. A Vera — így hívják a nővérem — mindig azzal hozakodik elő. hogy az osztályban neki van a legszebb lába. Mi lehet egy lábon szép? Az övé' különben is úgy néz ki, mintha fordítva dugták volna a s . . . Szóval ő műhajakat, de csinál. Nem is műhajakat, de egész fejeket. Kis bőrdarabba hajszálakat fűz. lerögzíti, és kész a paróka. Igen, parókának hivják. Nagyon nagy munka. Sokszor egész szombaton azt csinálja, és utána fájnak a szemei. De apa azt mondta, nem baj, majd vesz neki egy biciklit. Erre ő rendszerint el- bőgiit magát, hogy neki, nem kell, inkább engedje őt vasárnap moziba a Gabival. Apu nem engedi. Azt mondja, mindenki tegyen erkölcsös. AZT HITTEM, KIS FEJFÁJÁS AZ EGÉSZ Elég sokáig nem is vettem figyelembe. Anyu azt szokta mondani, hogy a spenót meg a sóska mindent kigyógyít, még a holnapi leckét is a fejembe varázsolja. A fejfájásom óta mindennap azt kértem ebédre. Meg is kaptam. Még a Nárcisz porcióját is én tömtem magamba. De a fejem csak egyre fájt, és azt sem tagadhattam tovább, hogy a szemem is rettentően rossz állapotban van, és csak a jobbal látok. Azzal is homályosan. Apu anyával veszekedett, hogy itt a nevelése eredménye, meg a rengeteg spenót következménye. Ilyeneket mondott neki. Másnap aztán begyömöszölt a kocsiba és Komáromba hajtott velem. Azt mondta, van ott egy jó orvosbarátja, hozzá jár nyiratkozni, majd ö megmondja, mi a baj, és biztosan ad valamilyen medicinát is. Jó volt, mert tudtam, hogy aznap már nem kell suliba mennem és rúghatom a labdát két kapura vagy egyre. Ez attól függ, mennyien leszünk. Anyuka beteg. Mostanában egyre sírdogál, kék a szeme alja, és tegnap orvosnál is volt. A karja is foltos meg a lába is. Amikor hazajött, sírt, mire megjelent a testvére, a keresztmamám, bementek a szobába, először mindketten sírtak, majd kiabáltak. Hogy az a büdös dög, majd kiteszik az irháját az utcára, csak még egyszer kezet emeljen mamira. Kérdeztem Verától, ki az a büdös dögi, és azt mondta, hogy apának van valamilyen asszonya. Azért nem jár időben ha- zia. Ismerem is őt, a borbélyüzletben apu mellett dolgozik. Nagyon fájt a fejem, pedig gondolkodnom kellett. Hogyan? Két anyukám van? De azért mégsem jó, hogy apa az egyiket megveri, a másikat meg hurcolja az autóban, amelyiket én annyit mosok meg dörgölök. Ez igazságtalanság, és apu is biztosan modaná, ez nem erkölcsös. Mindent ' osszon el szépen a két asszony között, ha már egyszer így van. Ügy, mint anya szokta a libamájat vasárnaponként,.. SAJNÁLNAK Állandóan fáj a fejem. Iskolába sem járok. A srácok irigyelnek. Látom az arcukon, a- mikor elmennek az ablakunk alatt. Még senki sem tudja, de már csak az egyik szememre látok. Anya borogatja kamillateával. Azt mondja, az orvos mást nem adott. Jobb is. Utálom az orvosságokat. Csak hogy mondjam meg neki, hogy feleslegesen fárad, úgysem segít? Apát már vagy egy hete nem láttam; mondták, hogy Prágában van. de a múltkor megint ricsaj volt nálunk, és hallottam, ahogy anyu az asztalt verte és kiabált, hogy ha annál a k . . . van maradjon is ott. Többé be ne tegye a lábát ebbe a házba. Nem hallgatóztam, isten bizony, még ha máskor szoktam is. Áthallatszott minden. Én csak Verának mondtam, amikor a ronda lábait nézegette a tükörben, hogy azért nem erkölcsös, ha mami nem engedi be apát ebbe a házba, amelyet ő épített. Erre azt válaszolta, hogy api nem is jár haza, mert az a másik sokkal fiatalabb anyunál és szebb is. Ez a Vera egyre butább. Rám is ez vár öt év múlva? Tudtam, hogy hazudik, mert api már másnap az ágyamnál volt. Orvost is hozott, és azonnal Bratístevába vitt. Azt mondta, semmitől se féljek, mindennap vetem lesz. Megoperálták, a hajam is tenyírták. Teljesen kopaszra. Te jó ég, hogyan röhögnének a srácok, ha így meglátnának! Api bejár mindennap. Délben jön, délután megy Mindig hoz valami érdekeset vagy valami jót. Csak a fagylaltot falom, az ízlik, más nem. A többit Mor- gósnak adom. ö itt fekszik mellettem, és nincsenek szülei Mondtam, ha kigyógyulok, elviszem öt hozzánk. Elalszik vetem a kis ágyban. Ha apunak lehet két mamája, nekem is lehet két testvérem, nem? A- nyuék is látogatnak elég gyakran, de ők nem jöhetnek any- nyiszor, mint apu, mert nekik nincs autójuk, és 50 kilométernél az pénz meg Idő is. Anyu itt is sírt. A szemüveges orvos azt mondta, öt nap múlva hazaengednek. Majd hetenként bejárok sugárzásra. Mi fene? Akkor az jó lesz. —0— Pétert hazavitték. Fél év múlva felújult az orovosoknál is úgyszólván gyógyíthatatlannak elkönyvelt betegség, az agydaganat, a rák édestestvére. Sokan ajánlották, vigyék őt Ceské Budéjovieére vagy Hra- dec Královéba, ahol speciális Intézetekben foglalkoznak ezzel a betegséggel. Nem vitték. Az anyának nem volt pénze. Ügyszólván az ő keresetéből éltek mindhárman. A férj néha hazajött és egy zöld papírt nyomott Péterbe kezébe, azt hívén, ezzel minden rendben van. Azt is megkérdezte, nem fáj-e valamije. A gyerek nem panaszkodott, pedig nem volt egészséges. Csak járt az udvaron, még a legnagyobb napsütésben is sapkában; nem rúgott a labdába, hiába unszolták, és a srácokkal is csak a kerítésen keresztül váltott pár értelmetlen szót. Már akkor tudta az egész falu, hogy meghal. Láttam, ahogy a varrónő elhozta a szemfedőt, vánkost a koporsóba, és ahogyan a fényképészhez cipelték a beteg gyereket. Láttam, mert abban a faluban nagyon gyakran megfordultam. Szeptemberben aztán teljes mértékeben kiújult a szörnyű betegség. Felismert, de köszönés helyett csak egy fintort vágott és egy artikulálátlan „szia“-t küldött felém. Egyik oldala teljesen megbénult, e- tették, itatták, ha keltett, tálat tettek alája. Októberben egyetlen szó sem jött ki a száján. Az apa gyakrabban járt haza, de békülésről hallani sem akart. A zoknijait meg a többi göncét is egyedül mosta. Feleségének 400 koronát adott Verára, aki Nyitrára került egy kémiai középiskolába és 20Ö-at a szomszédasszonynak, aki a beteg gyerek ágya mellett üldögélt. Egy baj volt: az hogy az asszony nem akart lemondani férjéről, habár teljes mértékben ismerte annak viszonyát a inte igyekezett megkeseríteni életüket, ahogyan csak tudta. Elérte, hogy a lányt egy másik borbélyüzletbe helyzetek, de azután is szinte hetente botrányt csapott az üzlet előtt vagy bent, a beszappanozott arcú „kuncsaftok“ és a kárörvendő kollégák szeme láttára. A férj nem maradt adósa. Megverte. Ilyen helyzetben talán nem is várhatjuk, hogy még a beteg fiúcskára is jutott volna idejükből. A saját életükkel voltak elfoglalva; Péterke a család nagy terhét jelentette. Vera is káromkodott, mert nem volt hol tanulnia, és ezért is volt öt tíégye- se a félévben... Nem állítom, hogy az említett cseh városokban kigyógyították volna Péterkét. Csak gondolom, hogy az a gyerek mégiscsak nagyobb törődést és gondoskodást érdemelt volna. Vojon a szülök feltették-e magukban a szokványos kérdést: megtettem-e mindent a gyerek gyógyulása érdekében? nem volt pénzem, az apa meg, hogy úgyis gyógyíthatatlan volt a betegség. Tudom, hogy semmi közöm hozzá, de egyik ktbeszélést sem fogadhatom el. A faluban nagyon sok család' szívesen kölcsönzött, sőt adott volna pénzt a gyerek kigyógyítására, és a betegség gyógyításával is már sikeresen kísérleteztek. Nem tudom a pontos számot, de mondjuk száz operációnak a 50 százaléka sikerült. Honnan tudhatták ők, szülők előre, hogy Péterke a szerencsétlenebbül járt 70 százalékhoz fog tartozni? Várták a halálát. Mint a vadász, aki csapdát állított és a bokor mögül figyeli, mikor esik bele a mit sem sejtő őz vagy nyúl. Szörnyű gondolat! Alattomos gyilkosság, mi másnak lehetne nevezni? Ilyen sors jutott Péterké- nek is, aki még gyerek volt és nem értette a felnőttek dolgait... ZÄCSEK ERZSÉBET J. A. TALLO: SZILVESZTER Minden rettenetesen bonyolult. Még egy Ilyen szilveszter is. En például nem járok sehova szilveszterezni. Minek? Alapjában véve komoly az alaptermészetem, a bort sem szeretem, a táncot lélektelen ugra-bugrálds- nak tartom, )6 viccek már nincsenek, a zene fülsiketítő és tulajdonképpen az egész már nem is zene, hanem csupán egy bizonyos decibeimennyiség. Ennek ellenére — az egész család — úgy teszünk, mintha szilveszterkor fantasztikusát mulattunk volna. A szomszédok miatt. Az ember ugyanis nem lehet más, nem különbözhet tőlük, mert a szomszédok a fogukkal marcangolnák szét. Alkalmazkodni kell hát. Akár tetszik, akár nem. Már szilveszter előtt megrakom a hátizsákomat néhány legszükségesebbel; sörrel, konzervekkel, valami fó detektívregénnyel vagy valami „új regénnyel", hogy az ember nevethessen Is. A szilveszteri éjszaka ugyanis nagyon hosszú. jói felöltözöm és várom az újévet a padláson. Olvasgatok, egy kicsit tornászok is, és a tranzisztoros rádióban azokat az állomásokat hallgatom, ahol a szilveszter máskor van. Mert vannak még Ilyenek is, csakhogy elég messze laknak. Reggel jó hangosan — hogy a szomszédok hallják — veszekedést rendezünk arra a témára, hogy hol csavarogtam egész éjszaka. Hangerösség szempontjából segít a magnetofon, minden előre fel van játszva. En már régen alszom, a magnetofon meg még mindig ordít. A szomszédok hallgatják, a kezüket dörzsölik örömükben; Végre ez a gazember is jmármint én/ megkapta a magáét. Ojévkor aztán — úgy ebéd körül — kimegyek a lakásból. Mindenütt kedves, mosolygós arcok fogadnak. Barátságosan integetnek, nevetnek rám, rázzák a kezemet. Ha tudnák, hogy egy centiliter konyakot sem ittam, hogy egész éjjel olvastam, illetve aludtam, hát meggyilkolnának. Csakhogy ezt nem tudja senki, és meg sem tudja soha. —ClVégül csak ennyit: senki sem örül úgy az újévnek, mint én. Ez ugyanis az a nap, amelyik legmesszebb esik a jövő szilvesztertől.-f,*' Virágos történet — Nem értem a nőket — jelentette ki Hörpinlt fó- zsef barátom a Porgácsnemesttő Vállalat jeles dolgozója. miután az első féldeci szltvórlumot elnyelte, mint homok az esőt. — Nofene! — mondtam kifelentésétől és tettétől egyaránt meglepődve. — De bizony így van! Nem értem őket — ingatta busa fejét, majd a kezemet elkapva, még hozzátette. — Segíts rajtam, drága barátom. Míg élek, számíthatsz hálámra. — ■Beteg vagy? — néztem rá részvéttel. ' — Semmi bajom, illetve... — Hát akkor beszélj, mit tehetek érted? — Először is rendelj még egy felel, aztán hallgass meg. A pincér kihozta a felet és ő folytatta: — Azzal kezdeném, hogy két napja nem aludtam és nem ettem... Ügy tettem, mintha nem érteném a célzást és csak annyit kérdeztem: — Hogyhogy nem aludtál? Hiszen... — Tudom, tudom, azt akarod mondani, hogy gyönyö rü új lakásom van és gyönyörű fiatal feleségem... Hát látod, éppen ez azt — Nem érteml — Mondom, ez az. Mert addig, amíg egyedül éltem, akkor mentem haza, amikor akartam, most meg ha nyolcig nem vagyok otthon, már akár ne is menjek... — Nem értem! — Nem enged be. Es tudod, mit mond, hogy részeg disznóknak ólban a helyük. Hát iszákos vagyok én...? — egy kicsit elmálázott, ártatlan vizenyős-kék szeme megtelt szomorúsággal. — Rendelj még egy felel — élénkült fel egy pillanatra. Miután a pincér kihozta, és 6 ugyanúgy eltüntette, mint az előzőeket, folytatta elbeszélését: — Szóval úgy kezdődött az én kálváriám, az én va- lóságra-döbbenésem hogy szeretem a virágot... — A virágot? — néztem rá hökkenten. — A virágot< Tudod, három napja volt házasságunk egyhónapos évfordulója, vettem hát az én Mókusomnak egy szál gyönyörű, vörös rózsát és siettem, hogy nyolcra otthon legyek. Mosolyogva hyújtom a rózsát, őt megcsapja a nagyszerű illat, és sehol semmi, egyszeriben anyatigrissé válik, elkapja a rózsát, azt a gyönyörű rózsát és a fejemhez vágja... Szóval azóta itt vagyok... — És mondd csak, mit tehetnék én érted? — Békíts ki Macával! Te vagy az egyetlen, aktt erre kérhetek. Köszönöm, köszönöm, tudtam, hogy megteszed.... Nem maradt, más hátra, kerestem egy telefonfülkét. — Kézit csókolom, Maca édes — mondtam. — Ö, mago az Lajoska? — Ismerte fel a hangom. — Maca édes, én azért hívom... — Egy szót se többet... — reccsent rám a hangja. — Ma már maga a huszadik, aktt az a mákvirág felkéri a közbenjárásra.. De most aztán nem ússza meg olyan könnyen. Tudja, mi történt, lajoska? Igaz, honnan is tudná. Hát képzelje, Hörpints ötszázötven korona prémiumot kapott. Hívtam a Porgácsnemesttő pénztárát, onnan tudom. Várom haza, várom, hogy no most végre megvehetem a pulcsit, amelyiket már olyan régen kinéztem, erre hazaállít, egy szál rózsával... — Hát az igazán szép tőle, nem? — próbálok közbeszólni. — Hogyne, de olyan részeg volt, hogy még a rózsa is borszagot árasztott tóle. Es a pénzét egy fillérig el itta... — 0, kedves Maca, mindenkivel előfordul az Ilyesmi, de szereti magát, hiszen nyolcra már otthon volt. — Persze, reggel nyolcraI-t.-
