Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-07 / 27. szám
4 U| ifjúság Két kávéházi asztal, az egyiknél huszonöt év körüli lány egy fiatalemberrel, másiknál középkorú férfi. Még a vak is látja, hogy szemeznek egymással. Amikor a siker teljes, a lány asztalánál ülő fiatalember lelép. — Kicsit részeg vagyok — támolyog a lányhoz a középkorú. — Nem baj, apuskám, azért még férfi vagy — mosolyog, húz egyet a pulóverén, a melle így jobban kidomborodik, és helyet szorít maga mellett a férfinek. A hatás még a vártnál is jobb. Fanyar konyak, dohányfüst, gyufásdobozt tépő ideges kezek. Kész az ismeretség. Taxi, egy kis kocsikázás, mindegy, hogy hová, fő, hogy kábítja a fejet, alvásra kényszerít. — Pillanat, csak egy másodpercre elugrom — állítja meg a sofőrt a leány. Tíz percig, húsz percig állnak, a sofőr idegeskedig, felrázza a középkorút. Fizessen, letelt a munkaideje. Mennie kell. Míg a pénzt keresi, eszébe jut a leány. A sofőr egy kapura mutat. Oda ment be vajjy fél órával ezelőtt. Akkor eszmél csak fel igazán, amikor a zsebeit üresen találja, és a kapu, ahol a kicsike eltűnt, egyúttal bejárat a másik utcát összekötő passzázshoz. — A szentségit, ilyen nőm még nem volt! Most itt ül a Föderális Kriminalisztikai Intézet épületének egyik szobájában, pontosabban egy mini-filmszínházban. Az asztalon speciális vetítőgép, a falon vászon, és a hátsó helyiségben albumok, rengeteg fényképes album. Nem mosolygó gyerekarcok, hanem felnőtt emberek három-három fényképfelvétele minden oldalról: en face, e- lölről, bal- és jobb oldalról. A bűnözök mindegyik fajtája képviselve van valaki személyével ezekben a fényképgyűjteményekben. Josef Pfibyl őrnagy, a kis mozi felügyelője, vezetője és vetítője az alvilág mákvirágjainak nevezi őket. Kinn a folyosó padjain már többen ülnek, akik megjárták, mint a mi középkorúnk. A szobába különben megle- hetően korlátozott a belépés, és a károsultak is csak a teljes titoktartás feltételével tekinthetik meg az albumokat. Megtörtént már, hogy egy menyasszony itt fedezte fel jövendőbeli férjét, addig mitsem tudván annak múltjáról. A középkorú, miután már ki tudja, hányadszor elmesélte, hogyan is történt — még ha az kellemetlen is volt számára —, próbál visszaemlékezni a lányra. Arcára, a- lakjára és arra, volt-e valamilyen különleges ismertetőjele. — Igen, biztosan tudom, a lány karja tetoválva volt. A kör szűkül. Még arra is emlékszik, hogy az „édesanyám“ szó volt kitetoválva a keze fején, feljebb is volt valami, csak nem tudja, mi. Az őrnagy beavat gondolataiba. „Prostituált-e vagy csak kimondottan tolvajiással foglalkozó hölgyike-e a tettes? Luci? Az csak a saját szakállára dolgozik, és itt volt bűntárs is. Magda? Az csak a dollár után szalad. Nézzük csak, ki van még! A fényképeknek a lehető legfrissebbeknek kell, hogy legyenek, mert az ilyen emberek szinte minden bűntény után megváltoztatják külsejüket. A felvételek olyan öltözetben készülnek, amilyeneket a delikvensek általában viselnek. Csíkos börtöni ruha szóba sem jöhet. A nők, de a férfiak is megfésült frizurával, esetleg kifestett arccal kell, hogy álljanak a lencse elé. Még egy fontos dolog nem maradhat el, hogy jól látható legyen a fényképen: a fül. Senki sem gondolná, milyen árulkodó testrész. Nincs két ember a világon, akinek tökéletesen egyforma lenne a füle. A felismerésnél már sokszor segített a bűnözők különleges ismertetőjelei alapján összeállított gyűjtemény. Jó megjegyezni például, hogy a bűnöző karikalábú vagy beszéd közben a vállát rángatja, a testén valahol anyajegy, sebhely vagy szeplő van. Aztán az orr: széles, ütött, sasorr; és még legalább vagy nyolc kategóriájú orrot ismernek ebben a szobában. De térjünk vissza középkorú barátunkhoz, akinek zsebéből eltűnt a rekamié és a két fotel ára. A körülbelül 100-130 átnézett fénykép közül hatot kiválasztott. Végül megállapodott Annánál. Nem tévedett. A lány magabiztos, kicsit már ismeri a módját, hogyan kell viselkednie ilyen helyen, és büntetőjogilag is képzettnek tartja megát, ismeri a gyakorlati nyomozás fortélyait. Lakása nincs, életében mindössze három hetet dolgozott, könyvet, újságot nem olvas, csak az „izgi" filmeket nézi meg. Azzal kezdi, hogy a pénzt igenis ő lopta el, amíg az „ürge“ szundikált, de ezt úgysem tudják bebizonyítani, mert nem tesz jegyzőkönyvi vallomást, és különben sincs szándékában feltárni a cselekmény részleteit. Ilyen helyzetekben csak a „leltár“-módszer segít. Annán vadonatúj nadrágkosztüm van, új a retikülje, a cipője viseltesebb. Táskájában három pár új harisnyát és két méter gyapjúanyagot találtak. Honnan vette mindezt, ha nem dolgozik? Peche van. Ilyen nadrágkosztümöt csak egyetlen áruház kapott, ráadásul az elárusítónő is felismeri. — Ebből a drága nadrágkosztümből még csak két darabot adtunk el. Egyet valamilyen külföldi hölgynek, a másikat meg a kisasszony vásárolta meg. Az ára 1500 korona. Anna vall. Az intézetben különben már sok mindent tudnak róla. Három évvel ezelőtt jött el anyjától, nem dolgozik, élősködik vagy megelégszik azzal, amit saját maga elcsen; pár kiflit, egy liter tejet az önkiszolgáló bolt elől korán reggel, máskor meg felvág a tíz márkájára, amelyért azonnal körömlakkot vásárol a Tuzexben. Nincs egyedül. .„Itt van nálunk nyilvántartva az egész galerijük. Mindegyikük legalább kétszer volt büntetve. A kezükön ki van tetoválva a nevük: Per umia“ — avat be titkaiba Pfibyl őrnagy. Per umia. Ez áll Annái karján is. Többek között. Ő volt az, akinek a galeri mindig felhajtott valakit, ha fogytán volt a „dohány“. A krapek aztán vagy jelentkezett a rendőrségen, vagy nős volt, és a jó híre többet ért két-há- ijj romezer ellopott koronánál. Ha a galeri főnöke „bukóváron“ van, Anna látja el a tetovált társaságot. „Megveszi“ nekik a részeg pasasokat. 3 Jól érti a dolgát, ráadásul szép is, nem kell nagyon igyekeznie, a férfiak kapnak rajta. Míg beszél, fel-felhúzza ruhája ujját, és mutatóujjával a kitetovált „szellem“ figuráját simogatja. Per umia. — Régen itt volt egy fiú neve is, de a múltkor, amikor hat hónapot ültem, smirglivel ledörzsöltem valamennyit. Csak a galeri jele maradt meg. A fiataloknál a csoportosulás mindenképpen érzelmi, az igény kielégítését is szolgálja. Erről Anna is meggyőzött smirgli-sebeivel. — Miért nem próbál dolgozni? — Dolgoztam egy építkezésen. Kész röhej, mi? Éhgyomorral téglát hordani, nekem aztán ne dumáljon senki a munkáról. Kiábrándultságának keserű íze, ahhoz a nyomorult „közösséghez“ való ragaszkodása s a „jel“, amit glóriaként visel, elszomorít. Azért smirglizte le a korábbi neveket, hogy az általa jónak tartott galeri és az azt jelképező figura még jobban kiemelkedjen. Amíg „élményeiről“ beszél, én a tetovált rajzok jelképes erején tűnődöm... Révai Nagy Lexikona a következőket írja a tetoválásról: „A test egyes részeinek, főképpen a bőrnek ékesíté- se a nemi életből eredő tetszésvágy és némely érzelmi hatások (félelem, bámulat, tisztelet, gyász) előidézése okából. A tetoválás abban különbözik a bőrfestéstől, hogy a festőanyagot valamely hegyes eszköz (tövis, tű, faszilánk) segítségével a bőr alá viszik s így a díszítést maradandóvá teszik.“ A modern kornak ennél valamivel mégis csak többet jelent a tetoválás. Többek között a bűnbandák ismertetőjele, a törvénybe ütközők bőrszerződése. ZÁCSEK ERZSÉBET | Tizenöt éves az Ifjúsági Utazási Iroda Működése első évében, 1955- ben, 600 fiatal vette igénybe szolgáltatásait: 300 leányt és fiát küldtek az NDK-ba, s u- gyanannyi fiatalt fogadtak a német partnertól. De hol van már az az idő, amikor ezeket az utakat a volt CíISZ központi apparátusának mindössze két embere intézte? Megsokasodott a munka rendesen — hiszen ez évben várják az Ifjúsági Utazási Iroda (CKM) milliomodik ügyfelét —, kerületi, sőt néhány járási székhelyen is kihelyezett irodái létesültek a fiatalok turisztikájával foglalkozó intézménynek. Csehszlovákiában természetesen nincs egyeduralma, hiszen a belföldi és külföldi utazásokkal hat utazási iroda foglalkozik: Cedok, Balnea. Rekrea, Tatratour, Agrotour és a CKM. Ami a „kuncsaftok“ számét illeti, az Ifjúsági Utazási Iroda a második helyen van a Cedok mögött. Ez érthető, hiszen aki olcsón akar külföldre utazni vagy belföldön kíván nyaralni, és még nem töltötte be 26. életévét, az bizonyosan az Ifjúsági Utazási Iroda szolgál tatásait veszi igénybe. Legnagyobb előnye a többi utazási irodával szemben, hogy olcsó Aztán meg a szolgáltatásai is más jellegűek, mint a többié. Fiatalosabbak, úgymond szabadabb elvüek, nagyobb mozgási lehetőséget biztosítanak, persze nem éppen osztályon felüli színvonalon, dehát az ember nem azért utazik ezer kilométereket, hogy a pénzéért nagyokat egyen és még nagyobbakat aludjon. Az Ifjúsági Utazási Iroda minden útját egy cél vezérli: újat látni, tanulni, pihenni, jól szórakozni. Ez Így is van. csaknem egymillió fiatal bizonyíthatja, köztük szerkesztőségünk tagjai is, akik zsebében sokszor bizony még egy korona sem akad villamosjegyre. Kispénzű emberek utazási irodája a CKM. azt is mondhatnánk, hogy az igényteleneb- beké. De melyik kispénzű fiatal igényes? És egyáltalán: van- e manapság nagypénzű fiatal? Az UNESCO adatai szerint a világon körülbelül 60D speciális diák- és ifjúsági utazási iroda létezik. A mienk 328-cal, köztük az Expresszel, a magyar ifjúsági utazási irodával, tehát több mint felével rendszeres kapcsolatot tart fenn. Ők hozzánk küldik fiataljaikat, mi pedig a mieinket hozzájuk. Legnagyobb méretű üzleteket eddig a szovjet Szputnyik nevű irodával bonyolítottak le. Ez évben a tervbe vett 3000 fiatal helyett körülbelül 7500 leány és fiú utazik majd a Szovjetunióba. A két üzletfél eredeti egyezményét már kétszer kibővítették, és a szovjet partner azért aggódik, hogy nem tudja majd kellőképpen kielégíteni a csehszlovák fiatalok utazási igényeit. Ilyen nagy érdeklődésre a mi utazási irodáink sem számítottak. Néhány évvel ezelőtt a fiatalok utazási irodájának még nem volt saját szállodája, sem autóparkja. Ma hat junior-hotel az övé, amelyek egész éven át üzemelnek. Ezenkívül van még négy nyári, vikendházas „ju- nior-campjük“. 855 férőhely- l.yel. Mindez nem elég, és ha Csehszlovákiában valahol létezik ellentmondás a kínálat és kereslet között, akkor az többek között a CKM is, az Ifjúsági Utazási Iroda. A tizenöt év alatt az érdeklődők három világrész 33 országa közül választhattak. Ü- jabban — aki legalább öt évig gyűjtötte a pénzét — már Japánba is utazhat. Nagyméretű a belföldi turisztika iránti érdeklődés. főleg a különböző nyári nyelvtanfolyamok csábítják leginkább a fiatalokat. Az úticél és terminusok kiválasztásánál — úgy, mint eddig — a jövőben is előnyben részesülnek majd Szlovákia Szocialista Ifjúsági Szövetségének tagjai. Előnyben és kedvezményekben. Mit kívánjunk hát egy tizenöt évesnek, aki már túl van az érettségin is? Népszerűséget, és azt, hogy sose öregedjen meg. Magunknak meg, minél több olcsó, az Ifjúsági Utazási Irodával eltöltött napot. A Csehszlovák Tudományos Akadémia Közvéleménykutató Intézete az új évben érdekes akciót kezdett. Különböző korú házastársakat kérdezett meg: hogyan vélekedik a házaséletröl. élettársárói, barátságról, megértésről, háztartásról és az ezzel összefüggő gondokanl. A válaszokból ítélve megállapíthatjuk, hogy a mai csehszlovákiai család együttélése a kölcsönös, egyenrangú viszonyra épül. Az élettársak fontosabb kérdésekben a közös megegyezés alapján döntenek. Érdekes válaszok érkeztek arra a kérdésre, hogyan vélekednek az élettársak egymásról és a házaséletről. A kutatás eredményeit magyarázat nélkül közöljük. Olvasóinkra bízzuk a véleménynyilvánítást. A megkérdezett férfiak huszonhat százaléka úgy vélekedik, hogy a házasságok túlnyomó része szerencsés és boldog. A közös házasság első két esztendejében a fiatalok még általában — pontosabban kétharmad részben — boldog házaséletröl beszélnek. Ahogy telnek az együtt töltött évek, úgy csökken a boldog házaséletről hangoztatott vélemény. A közvéleménykutatás értelmében a legkritikusabb időszak a házasság második és harmadik éve között következik be. Ebben az időszakban a fiatalok gyakran foglalkoznak a válás gondolatával. Viszont az is bizonyítható, hogy azért a házasságok túlnyomó része átvészeli ezt a krízist. Végül a 10—14 évi közös házasságban élő személyek tartják a házaséletet a legboldogtalanabbnak. A férfiaknak a nőkről, és fordítva a nőknek a férfiakról alkotott véleménye megközelítőleg egyforma. A férfiak a nőkről, a nők a férfiakról egyaránt azt vallják, hogy inkább társas lények, mint zárkózottak, és inkább víg kedélyűek és okosak. mint szomorúak és ostobák. Lényeges eltérés mutatkozik a férfiak és nők válaszaiban a másik nem külső szépségéről és érzelmi világáról. A ma asszonya a férfiak szerint fáradt fásult (a megkérdezettek 62 százaléka szerint), csupán a férfiak 25 százalékának tűnik a nő élénknek. A nők viszont jobb véleménnyel vannak a férfiakról. A megkérdezettek 30 százaléka azt állítja, hogy a férfiak élénkek, frissek, eletrtíValóak, 49 százalékuk szerint pedig életúntak és fáradtaic Az egymáshoz való viszony és a jellembeli tulajdonságok kérdésében a nők elmarasztalják a férfiakat. Míg a férfiaknak több mint a fele áldozatkésznek vallja a nőket, és csupán 31 százaléka tekinti őket önzőnek, egoistának, a nők 47 százaléka teljesen egoistának tartja a férfiakat, és csupán 36 százaléka ismeri el a teremtés koronáját áldozatkésznek. A férfiak szerint a nők munkaszeretőbbek, a nők ellenkező állásponton vannak, sót a megkérdezettek 18 százaléka a férfiakat egyenesen lustáknak tekinti. A férfiak a nőkkel szemben támasztott kétségeiket más formában fejezték ki. A megkérdezettek 52 százaléka például kijelentette, hogy a nők házsártosak. A nők ebből a szempontból mértéktartóbbak, csupán 39 százalékuk tekinti a férfiakat házsártosaknak. Meglepő válaszok érkeztek a házastársi hűségre vonatkozó kérdésre. A férfiak 35 százaléka, a nők 40 százaléka élettársát hűtlennek tartja. Persze kérdés, hogy mindegyikük be- vallotta-e kétségeit. írásunk elején említettük, hogy az átlag csehszlovákiai család a kölcsönös egyenrangúságra és megértésre épül. Az Akadémia közvéleménykutatásából ítélve ez az elv még nem teljesen érvényesül a háztartás vezetésében, a háztartás körüli teendőkben és a gyermeknevelésben. Ez a következtetés vonható le a közvéleménykutatás eredményeiből. A legtöbb férj még mindig nem tartja kötelességének, hogy az említett teenl dőkben élettársát segítse. Egyébként a kutatás e részében csupán olyan házastársakat kérdeztek meg, akiknek legalább egy vagy több gyermekük van. A válaszok értelmében a családok kétharmad részében az asszony viseli a napi pénzügyi gazdálkodás terhét. A nagyobb kiadásokról a házastársak háromnegyed része közös megegyezés alapján dönt. A háztartás vezetésével járó napi teendőket túlnyomórészt (a megkérdezett családok 90 százaléka) szintén a nők végzik bar csekély kivétellel olyan családokhoz fordultak véleményért, melyben a nők is foglalkozásban vannak. A további eredmények is a nő óriási megterhelését bizonyítják. Kiderült ogy a napi házi munka a nők esetében (a megkérdezettek G0 százaléka) legalább öt órát vesz igénybe. Á férfiaknak viszont csak a 10 százaléka veszi ki ebből a részét. A férfiak egvbarmad része rendszeresén segít feleségének a megerőltető házi munkában, de húsz százaléka nagyon ritkán vagy egyáltalán nem tartja kötelességének, hogy ekképp cselekedjék. A „házias“ férfiak is inkább csak a kisebb-na- g.yobb javítások, takarítás és lakásfestés közben segítik élettársukat. A több időt igénylő mosásban, a gyermek neveléseben vagy a főzésben a „házias“ férfiak száma is jóval alacsonyabb százalékirányt mutat. Arni pedig a gyermek jövőjét illeti, a szülők közösen határozzak meg, milyen iskolában folytatja tanulmányait, a pálva- valasztásban is együtt döntenek gyermekük sorsa felett Az iskolán kívüli tevékenységben és a szabad idő eltöltésében - bár a szülök itt is közösen határoznak — jelentős mértékben érvényesül a gyermek egyéni érdeklődése. ^zandekosan mellőztük a magyarázatot, a kommentálást. Olvasóinkra bízzuk — mint már említettük — az együttélés egyes megnyilvánulásainak elbírálását. Annyit mindenesetre előrebocsátunk: hogy férfi és nő már évezredek óta nagyon megfér egymással, csodák csodájára^ még a házaséletben is. És a mai csehszlovákiai család — minden más ellenvetés ellenére — megfelel a sokévi átlagnak. (palágyi)
