Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-15 / 50-51. szám
i'l ifjúság 3 Amikor felcsendül a nászinduló fényképezőgépek kattannak, a mamák a meghatottság könnyeit törlik ki a szemük sarkából, a boldog fiatal házaspár fogadja a szerencsekívána- tokat. „A mi gyermekeink...“ Valóban inkább gyermekek, mint felnőttek, akik most családot akarnak alapítani. Állandóan fiatalabbak és fiatalabbak azok, akik házasságot akarnak kötni, és állandóan több az olyan fiatal pár, amely egyszerre a naiv elképzelések és a valóság közötti ellentmondással találja szemben magát. Valóban megtettek mindent a felnőttek, hogy ez az ellentmondás ne váljék sorsdöntővé? Olyanná, amelyen már csak a válóper segíthet? A nagyon fiatalok közötti házasságikötések száma egyre gyarapszik. Mint a legtöbb felnőtt, magam is ellenzem őket. Milyen házastársak lesznek ezek, milyen szülők, hiszen semmi tapasztalatuk sincsen, de még csak anyagi megalapozottságuk sem! A szakemberek azonban meggyőztek: ..Talán csak nem akarná, hogy növekedjen a törvénytelen gyermekek száma?“ — vetette ellen a jogász, „Az ember a házasságban korábban éretté válik“ — volt a szociológus válasza. „Minél fiatalabbak a szülők — annál egészségesebbek a gyermekek“ — jelentette ki az orvos. Szembe kell nemünk a tényekkel: a nagyon fiatalok közötti házasságok mind gyakoribbak, és a felnőttek dolga, hogy mindent elkövessenek azért, hogy gyermekeik elkerüljék a végzetes hibákat. Egyszóval: elő keil őket készítenünk a családi életre. Bonyolultabb azonban a kérdés, hogy mire tanítsuk meg őket; és milyen módon. B. Grusin kutatásai során a legtöbb elvált házaspár arra a kérdésre, hogy mivel magyarázza a fiatal családok felbomlását, azt válaszolta: „Könnyelműség és felelőtlenség a családalapítással szemben.“ Valóban így van? Elmentem Moszkvában és Leningrádban a házasságikötő terembe, és nagyon sok fiatal menyasszonnyal és vőlegénnyel beszéltem. Az igazat megvallva, egyet sem találtam könnyelműnek és felelőtlennek. Valamennyien mélyen meg voltak győződve igazukról, arról, hogy szerelmi házasságot kötnek, és ezt az érzést teljesen elegendőnek találták ahhoz, hogiy házasságot kössenek. Szinte kellemetlenül érintette őket józan kérdésem: „Mit becsül a társában leginkább?" Mégis mindnyájan őszintén és becsületesen igyekeztek válaszolni. (Természetesen mindegyik partnerrel külön- külön beszélgettem.) Az egyik azt mondta, hogy a választottja vidám leány, A másik: „első osztálytól kezdve egy padban ültünk és megszoktuk egymást, egyforma az érdeklődési körünk és jól megértjük egymást.“ Voltak érdekes, kevésbé érdekes és nagyon mély értelmű válaszok is. De a legtöbbjük mégis megdöbbentett hihetetlen gyermekességével, ami szinte megbocsáthatatlan az olyan embernek, aki ilyen komoly lépés előtt áll. A sok közül például egynek sem jutott eszébe az a „csekélység", hogy nincs saját lakásuk, és a szüleikkel kell majd egy' háztartásban éiniök. „Hiszen nem örökre“ — volt a bizakodó válasz, pedig a jövőről csak egészen ködös elképzeléseik .voltak. A. G. Charcsev professzor szavad szerint a fiatal házasok 70 százaléka az első esztendőben egy fedél alatt él a szülőkkel. Közülük 52 százalék anyagi támogatást is kap tőlük. Hát nem elég ok ez a nézeteltérésekre? És van-e ezeknek a fiataloknak joguk ahhoz, hogy erre ne is gondoljanak? Ismét B. Grusin professzort idézem: A fiatal házasságok közül 19,5 százalék a „szülői beavatkozások“ miatt borult fel, 18,3 százalék pedig a „lakásnehézségek“ miatt. De beszéljünk az ideálokról is. Mi az, ami után minden fiú és leány vágyik, mihelyt kinőtt- a gyermekcipőből? „A boldogság — amikor egy másik embernél megértésre találok...“ És így aztán egy szép napon a fiú meg a leány — mindkettő ügyes, tehetséges, olvasott — egymás mellé ül az előadóteremben. Mindketten ugyanazt a költőt, festőt kedvelik, és mindketten szívesen járnak hangversenyekre. így kezdődik. Hamarosan eljön az idő, amikor megszólalnak: „Tudod, anyukám, mi ketten olyan jól megértjük egymást, ezért elhatároztuk, hogy egybekelünk.“ .A szegény mama, előbb szóhoz sem jut, majd mormol valamit a tanulmá- j nyok befejezéséről — de végül gondolat- j ban már a bútort kezdi tologatni, és az t esze azon jár, hogyan lehetne a szobát § kettéválasztani és a világosabb részét a . fiataloknak juttatni... Az idő múlik, és a fiatalok szeme kezd j kinyílni. No nem. még nincsenek komoly t összetűzések, csak amolyan enyhe, kis ] csalódások. Az első kis fellegek a derült kék égen. Mert például hogyan tehetséges, i hogy a fiatal férj annyi időt tölt a tv e- lőtt és a futballmérkőzést nézi — hiszen j azelőtt csak a szellemi dolgok érdekelték, i A fiatal feleség meg, aki annyit olvasott. | képes egy egész délutánt a fodrászra | szánni, és gyakran böngészi a divatlapokat... Pedig mindkét dolog egészen természev ; tes. Ananyjev professzor írja könyvében, | hogy már egészen- zsenge- -korban -megmu- !í tatkozi'k a két nem tulajdonságai közötti H különbség. A fiatal házasoknak tökéletesen kellene | ismerniök a fiziológiai különbségeket is. Dr. Mayer, az ogyesszai ideggyógyászat orvosa hosszú ideig figyelte a fiatalok neurózisának okait, és rájött, hogy ezek na- j gyobbára a teljes tudatlanságból erednek. j Egy biztos: a házasságokon belül nagyon íj sok alkalom nyílik a konfliktusokra. De megtörténik, hogy egészen jelentéktelen összetűzéseknek komoly következményei j tehetnek, mert a fiatalok teljesen tudatlanul és értetlenül állnak ezekkel szemben. Azt hiszik, az ilyesmi csak náluk és ve-, 1 lük fordulhat elő, és az egyedüli megoldást a válásban látják. Szükséges tehát a fiatalokat a házasság- fj ra felkészíteni, és ebben az iskola és a j szülők csak egymást segítve tudnak eredményt elérni. Körülbelül ezek az elképzeléseim arról, I amiről gyermekeinknek tudniok kellene, még mielőtt felcsendülnek a Mendelssohn- -j nászinduló akkordjai... A nagy családokban mindez'sokkal egyszerűbb. Ahol több testvér van: fiú és leány, megismerik a nemek specifikus sajátosságait, azonkívül és nem utolsósorban a munkabeosztást is. De vajon hány ilyen nagyobb család van most egy-egy nagyvárosban? Különben is a családi nevelés egymagában nem képes a modern embert felkészíteni az életre és ennek keretén belül a házasságra sem. Szerintem e téren sokkal marad adósunk az iskola. Nagyon ígéretesnek mutatkoznak j V. Barszkij docens tapasztalatai, melyeket az ogyesszai pedagógiai fakultáson, az erkölcsi nevelés laboratóriumában szerzett. § Ajánlja, hogy a gyermekek az iskolában — a biológia, társadalmi nevelés, irodalom, kézimunka, sőt még a matematika órán is kapják meg a megfelelő oktatást és ismereteket a családról és a házasságról. (Matematika: a család jövedelmének ésszerű' T beosztása.) Végiül egypár szót azokhoz, akik nem ér- | tenek egyet velem. Bizonyára akadnak többen, akik azt mondják: hagyjátok már abba ezeket az elmélkedéseket a házasságra való előkészítésről. Neveljetek jó embereket, és azok a házasságban is jó partnerek tesznek. Sajnos nem így van. A bírósági tárgyalóteremben a szomorú szemű emberek között sok a rendes, jó, értelmes, becsületes. Beszéljenek velük, és ők íj megmondják: „Istenem, ha ezt már előbb tudtuk volna!“ Jogunkban átl-e tehát véka alá rejteni ismereteinket? Nem kötelességün’k-e — a- mennyire lehetséges — gyermekeink ideáljait a valósághoz közelebb hozni? A Lityeraturnaja Gazeta nyomán —sl— INTERKLUB ZAK GDANSK Mire felcsendül a tánczene — | a klub már mindig tömve van. És a tágas helyiségben igazán nemzetközi közönség táncol. Vannak itt angolok, franciák, olaszok, németek, csehszlovákok, jugoszlávok, a távoli Afrika diákjai — és természetesen lengyelek Az ,,Interclub ZAK“, a Len- ; gyei Diákszövetség egyik legrégibb diákklubja. 1957 táján lett igazán híres, amikor tag- ¥ jai sorába tartozott (ha ritkán járt is ide) Zbiegniew Cybul- ski. a neves lengyel filmszínész is, aki valósággal vonzotta maga után a lengyel kulturális élet különböző ágainak fiatal reprezentánsait. A klub, mely délelőtt tizenegytől este tízig áll látogatói rendelkezésére, már majdnem másfél évtizede nyáron éli legforgalmasabb napjait, amikor is képkiállításokat diákszínházi előadásokat, különféle jazz-ren- dezvényeket, jam sessionöket és érdekes találkozásokat szervez különböző híres emberekkel, és minden este hét órától | táncolni lehet .. Annak idején az ősi Hanza város serdültebb diákifjúsága j rendezte a Gdanszktöl mindösz sze tizenkét kilométernyire fekvő népszerű üdülő- és kirándulóhelyen, Sopotban, a híres nagyerdei szabadtéri színpadon az első amatőr jazzfesztivált. a- melyböl később a mai ..Sopoti Nemzetköz} Dalverseny“ született meg. A gdanszki 2AK a- dott otthont az 50-es évek közepén híressé vált diákszínháznak, a ,,Bim-Bom“-nak, melynek többek között a fiatal lengyel színészet két nagy halottja, a már említett Zbiegnew Cy- bulski és a közelmúltban elhunyt Jerzyf Kobiela is tagja volt De a ZAK adott otthont egy időben Tomaszewski később híressé vált pantomim-tár««'^- tának. Egy másik Tomaszewski, Jan, a neves zenész pályája is itt kezdődött. A ZAK e- gyébként az 50-es évek végétől elsősorban zenei rendezvényei révén szerzett hírnevet. Alek Musial. Wlodzimierz Na- horny. Jerzy Sapiejewski, Ry- szard Kruza, Stanislaw Cieslak és Wieslav Skuba. a mai lengyel jazz neves művelői mind itt kezdték pályafutásukat. s közösen jöttek arra az ötletre, hogy a klubon belül egyre szaporodó tánc- és jazzegyüttesek részvételével más környékbeli együttesek mozgósításával meg kellene rendezni a téli hónapok ban sorra kerülő ..Odera menti jazznapokat“, melyre az i- dén már tizenkettedszer kerül sor. s amely már hetedik éve nemzetközi... Ugyancsak a ZAK ad otthont a gdanski Orvosegyetem ma már Európa-hírű énekkarának, mely a múlt évtizedben tizennégy országban köztük Angliában, Olaszországban, Hollandié- ; ban, Jugoszláviában, a Szovjet* unióban, Bulgáriában, Romániá» ban szerepelt preklasszikusok* ból és romantikusokból összeállított kórusműsorával. A 2AK vezetőinek ötletére ■- szervezték meg az úgynevezett k ..Pro Musica“ versenyt, mely ( egész Lengyelországból össze- l i gyűjti a zeneművészeti főisko- || iák és konzervatóriumok leg- f! tehetségesebb hallgatóit, akik kilenc kategóriában mérhetik ß össze erejüket. Nemzetközi zsü- | ri választja ki közülük a leg- I jobbakat, akik a nemzetközi ze- 1 nei versenyeken képviselik a | lengyel színeket; Fiatal képzőművészeknek § nemcsak tárlatokat rendeznek. 1 hanem szerény anyagi kereteik- | nek megfelelően ösztöndíjakat í* is biztosítanak nekik, s a nyári a hónapokban a fiatal lengyel gra- | fika és képzőművészet legjobb- I jai szinte már mind a ZAK | vendégei voltak a tengerparton két-három hónapig. S min- \ den művész egy vagy több mű- vét ajándékozza hálából a klubnak, mely nagy becsben tartja J az így szerzett képeket. A Z.\K vezetői nem hajlan- * dóak eladni ezeket a müveket. § sőt most valamennyiből külön | kiállítást szerveznek, mely a | közeljövőben külföldre is in- f dúl, az NSZK-ban, Hollandiá- f ban, Svájcban, Jugoszláviában £ és a tengeren tül, Amerikában | láthatják majd az érdeklődők. / A drezdai K. F Wander Pedagógiai Iskola nyolcvanöt tagú énekkara tagjainak ez év májusában rendkívüli élményben volt részük. A szolnoki Kodály Zoltán Énekkar vendégei ként meglátogatták Magyaror szágot. A Német Demokratikus Köztársaságból érkező vendégeket a Tisza partján annyira kedvesen fogadták, hogy szinte meglepődtek a vendéglátók szívélyességén, figyelmességén. Ott- tartózkodásuk alatt megismerkedtek az országgal, annak népével. A szolnoki, illetve a ti- szaföldvári föllépéseik alkalmával nagy tapsban és óriási elismerésben volt részük. A találkozó az év elején kötött baráti szerződés eredménye. A főiskolások énekkara átütő sikert aratott a tavalyi III országos énekkari fesztiválon, majd ezt a sikert követte a szolnoki meghívás. Januárban elindult tehát az énekkar karnagya, Alfred Kalcher, továbbá az énekkar vezetője és az ifjúsági szervezet elnöke. hogy felvegyék a kapcsolatot magyar társaikkal és megkössék velük a baráti szerződést. Megegyeztek, hogy a drezdai énekkar ellátogat Magyarországra, Szolnokra, a szolnoki Kodály Zoltán Énekkar pedig viszonozza a látogatást. A drezdai fiatalok ugyancsak szívélyesen fogadták magyar barátaikat. Először egy körútra vitték az újjávarázsolt városban, majd a főiskola éttermében elfogyasztott ebéd után meglátogatták az ismert Zwingen. A vendégekre nagy hatással voltak a képtárban levő mesterművek. A további napokra ismét városnézést és a meisseni manufaktúra meglátogatását, valamin, az antifasiszta harcosok emlékművének a megkoszorúzását tervezték. A magyarországi vendégek látogatása a két énekkar közös fellépésével ért véget A sok száz drezdai 7enebarát hosszan tartó tapssal köszönte meg a vendégeknek a németül előadott rózsáról szóló dalt és a közösen előadott szovjet békedalt. A magyarországi énekkar tagjainak benyomásairól legjobban a Kodály Zoltán Énekkar karnagyának, Buday Péternek a levele tanúskodik. A neves karnagy azt írja levelében, hogy csak amikor már véget ért a látogatás, akkor tudták igazán felfogni, milyen nagyszerű barátokra találtak, és ezért ismét megköszöni a szíves vendéglátást, a nagyszerű és feledhetetlen élményt. Azzal a gondolattal fejezi be levelét, hogy a most felvett kapcsolat, illetve a baráti szerződés nyomán megvalósított látogatások csak barátságuk kezdetét jelentik, azon lesznek, hogy ez a barátság a jövőben még jobban elmélyüljön. Christina Stier
