Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-08 / 49. szám
KÖZÖNSÉGES GYILKOSSÁG — Önökkel, magánnyomozókkal kész gyötrelem az élet. Mindig kéznél van egy fantasztikus, vérfagyasztó történetük — fordult Leeds felügyelő Francis Querles-hez. — Hét lakatra zárt hálószobák, különleges bűneszközök, sétapálcába rejtett tőr, hígított maláj méreg, amely rögtön nyomra vezet, mert a gyanúsítottak közül csak egyetlenegy volt a Malájfélszigeten. Fantasztikus, hátborzongató koholmány ez mind. Kíváncsi vagyok, hogy leplezne egy közönséges gyilkosságot. Ez az igazi férfimunka. — Közönséges esetek nincsenek — szólt közbe Quarles. — És megoldhatatlan rejtélyek sem. Legfeljebb tévedhet az ember, de ha észreveszi a tévedését, még rájöhet a dolog nyitjára. Akárcsak tíz évvel ezelőtt, amikor az öreg Anhalten megetették... — Hülyeség — vágott közbe a felügyelő. — Nem szeretem a poros ü- gyeket. Vegyük azonban azt az esetet, amellyel most foglalkozom; jimmy Dreever, harmincöt éves lakatos meggyilkolását. Hiábavaló minden ü- gyeskedés, semmiféle titokzatos szálak sincsenek, melyek nyomra vezetnének. Közönséges gyilkosság történt, uram, s a tettes leleplezése kemény munka lesz. — Meséljen az esetről! — villanyo- zódott fel Quarles. — A tények jelentéktelenek — folytatta volna felszólítás nélkül is a felügyelő. — Jimmy Dreever egy- szoba-konybás lakásban élt a Mellin- font Court bérházban. Nehogy azt gondolja azonban, hogy a ház neve isten tudja, mit Jelent. A Mellinfont Court egy piszkos, hamarjában épített téglaház, a Wadsworth Roadon. Lakásai nyirkosak, koszoszak. Többnyire munkáscsaládok lakják. Három, négy gyermek szorong egy helyiségben. Dreever eredetileg a szüleivel lakott a bérházban. Később a szülei elköltöztek, ő ott maradt. Dreevert egy hétfői napon, tizenkettő és egy között két pisztolylövéssel intézték el. A bérház lakói többnyire nem tartózkodtak otthon. A férfiak munkában voltak, az asszonyok meg vásároltak. Néhányan hallották a lövéseket, de nem méltatták figyelemre. Azt hitték, hogy egy ma- kacskodó gépkocsi kipufogójának a hangja. A Mellinfont Court lakói már egyébként is megszokták, hogy nem dugják az orrukat mások ügyeibe. Az otthon tartózkodók egyébként azt vallották, hogy semmi gyanúsat nem észleltek. Néhányan, elsősorban gyermekek és öregebb asszonyok, személyleírást Is nyújtottak a kérdéses időben a közelben járt személyekről. Am a nyomozás semmire sem vezetett. Valamivel érdekesebb nyomok maradtak azonban az áldozat Iákásán, melyek alapján egész jól rekonstruálhattuk az esetet. Dreever valószínűleg ajtót nyitott, és sokáig beszélgetett a gyilkossal. Erre vall a hamutálcában talált két különböző cigarettavég. Aztán a gyilkos kihúzta revolverét, a megrémült Dreever a sarokba hátrált, és talán nem is gondolt a védekezésre. A revolver kis kaliberű, 0,22 milliméteres női revolver lehetett. De nem biztos, hogy nő volt a tettes. A cigarettavégeken rúzsnak nyomát sem találták. A pipereasztal bezárt fiókjában a rendőrség egy noteszt talált, melyben legalább húsz lány neve volt feltüntetve különféle megjegyzésekkel. A rendőrség ebből arra következtetett, hogy Dreever fáradhatatlan Don Juan voít. Ezt a feltevést igazolták a ház lakói is, akik azt vallották, hogy az áldozatnak gyakran volt nőlátogatója, akik nem egyszer az éjszakát Is nála töltötték. Ezenkívül, ugyancsak a fiókban, tizenhat gondosan átkötött levélköteget találtak, mindegyik más és más nőtől íródott. — Nagy nehezen sikerült a lányok nyomára bukkanni — folytatta a felügyelő. — Valóban kemény munka volt, amelyhez önnek aligha lenne kedve. Quarles neheztelő pillantást vetett a felügyelőre. — Végül Is sikerült felfedeznünk öt lány hollétét. Hárman közülük barátkoztak. Betty Vrewer titkárnő, Ella Morris maniküröslány és Maureen Pitt, aki egy konfekciós üzletben dolgozott. Dreever óvatos volt. A lányok közül mindegyik azt hitte, hogy rajta kívül nincs ismeretsége. Bármelyik rájöhetett azonban, hogy becsapta, és bosszúból revolvert foghatott rá. A lányokat alaposan kihallgattuk, egy bizonyos forrófejű Rubby Power-en kívül, aki megesküdött, hogy egy nap még elteszi láb alól. Aztán felmerült bizonyos Bill Chapman kőműves neve, akinek Dreever a fiatalkorú lányát csábította el. Chapman több ízben is megfenyegette. A felügyelő szünetet tartott. Aztán ujjával Quarles felé bökött: — Választhat az ttt felsorolt gyanús személyek között. A lányok az ebédszünet alatt is felkereshették Dreevert, Chapman pedig aznap éppen beteg volt. Quarles felhajtotta brandyját. — Nem árulta el, hol dolgozott Dreever. Hogyan lehetséges az, hogy délben éppen otthon tartózkodott, mintha várta volna, hogy meggyil- kolják. — Erre is kitértem volna — válaszolta a felügyelő. — Dreever a múlt péntekig a Pottle and Brady géptervező vállalatnál dolgozott. Nagyszerű szakember hírében állt, de gyakran ősszekoccant a munkatársaival. Péntek délben Is túlságosan elragadtatta magát Brady-vel, az egyik társtulajdonossal szemben. Brady azt mondta neki, hogy le is út, fel Is út. Az e- gyík munkatársa figyelmeztette, hogy alig egy mérföldnyire, Alfred Lamp- rey-nél lenne a számára munka. Lamprey-nél valóban felvették, de csak éjszakai műszakra. Hétfőn este kellett volna munkába lépnie. — Hogy töltötte Dreever a hét végét? — kérdezte Quarles. — Egy kicsit kirúgott a hámból. Beszéltem Brady-vel, aki közölte, hogy már nála is jócskán felhajtott. Lamprey-vel Is beszéltem, aki elmondta, hogy azért vette fel Dreevert, mert sürgősen szüksége volt rá. Dreever este ötkor távozott Lamprey-töl. Követtük a nyomait. Legalább háromnégy kocsmában megfordult. Idegen személyek társaságában ivott. Este kilenckor már nem akartak neki italt adni. összeveszett a koesmárossal, végül bevitték a rendőrségre. Az e- gész szombatot és vasárnapot a zárkában töltötte. Csak hétfőn reggel en. gedték ki. Egyenesen hazament. Quarles ismét közbeszólt: — Azt mondja, hogy Dreevert csupán idegen személyek társaságában látták? — Igen. — Péntektől hétfőn reggelig viszont zárkában volt? A felügyelő igenlően bólintott. — Aztán egyenesen hazament? Ezt honnan tudja? — Taxit bérelt és a Melltfont Court- hoz hajtatott. Látta őt egy gyerek, a- hogy éppen kiszállt a taxiból. Köszönt is neki, de Dreever nem fogadta a köszönését. — Volt Dreevernek telefonja? A felügyelő elmosolyodott: — A Mellinfont Court-ban nem nagyon van telefon. Quarles papírt és ceruzát vett elő. Valamit feljegyzett, és a papírszelet- két a felügyelőnek nyújtotta, aztán végignyújtózkodott a kényelmes bársonyszékben. — Valószínűleg ez a gyilkos neve — mondta lehunyt ^zemmel. Nincs a kezemben semmi bizonyíték, de ajánlom, hogy ellenőrizzék, nincs e kapcsolatban a Dreever noteszében bejegyzett lányok valamelyikével. Én is csak ember vagyok, tévedhetek, de az az érzésem, hogy megtaláltam a rejtély megoldását. Csak ellenőrizze az összefüggéseket! Két nappal később a felügyelő bűnbánó arccal nyitott be Quarles-hez: — Igaza volt. Az ön által megjelölt személy a közelmúltban eljegyezte Dreever egyik volt ismerősét. Dreever hosszú ideig járt a lánnyal, kényelmetlen helyzetbe hozta, aztán otthagyta. A lány öngyilkos lett. Kis kaliberű, 0,22 milliméteres revolverrel lőtte magát főbe. A gyilkos is ezt a fegyvert használta. Jelképesen. Elkövette azonban azt a baklövést, hogy a fegyvert megtartotta. Mindent bevallott. De hogy jött erre rá? — Egyszerű az egész — mondta kajánul mosolyogva Quarles. — Dreevert fényes nappal gyilkolták meg. Tehát csak az gyilkolhatta meg, aki tudta, hogy már nem dolgozik a géptervező vállalatnál és otthon tartózkodik. De ki tudhatta ezt? A lányok közül senki, mert Dreever a hét végét a zárkában töltötte, onnan egyenesen hazahajtatott, otthon pedig nem volt telefonja, hogy bárkivel is közölhette volna, hol tartózkodik. Egy, csak egy ember tudta, hogy Dreever otthon tartózkodik, aki meghagyta neki, hogy hétfőn este álljon munkába: Alfred Lamprey, (p) ULRICH SPEITEL: Az utolsó Nemrég az egyik ismert Ipart üzemünkben jártam. Le s fel mászkáltam ott minden osztályon. — No, kolléga — kérdeztem az e- gyik munkást —, mit cstnált azelőtt, mielőtt ttt dolgozni kezdett? — Azelőtt — mondta a kolléga —, a mezőgazdaságban dolgoztam. — A mezőgazdaságban... , hm... és maga, kolléga, régóta itt van ebben az üzemben? — Még nem olyan rég — mondta a kolléga. — Nemrég még szövetkezeti tag voltam. Megdöbbentem. Aztán megkérdeztem a következőt: — Tulajdonképpen hegesztő a maga tanult szakmája? — Most Igen — mondta ő —, tanult hegesztő vagyok. Azelőtt tanult földműves voltam. A negyediket már meg se kellett kérdeznem. A negyedik már kérdés nélkül is elárulta, hogy valamikor a mezőgazdaságban dolgozott. — És Jenő, amott, ni — tette még hozzá —, szintén a mezőgazdaságból jött. Traktoros volt. És nemcsak Jenő jött a mezőgazdaságból. Hanem Vilmostól Gusztiig, az elsőtől az utolsóig — mindenki a mezőgazdaságból jött. — Hát — mondtam az egyik Idősebb kollégának —, az egész részlegen nincs egyetlenegy régi ipari munkás? — De van — mondta és a tarkójára tolta a kalapot és följebb rántotta magán a bőrkötényt. — En vagyok az — tette még hozzá rövid szünet után. — Te? — mondtam én. — Igen, én — mondta 6 —, még a héten, mert a lövő héten már mint ipari munkás vidékre megyek a mezőgazdaság megsegítésére. t. e. e. fordítása • H. E. Detva: „A mellékelt tíz verset abban a reményben küldöm önökhöz, hogy azok között közlésre alkalmasat fognak találni“ — írja levelében. Nos, bármennyire is igyekeztünk, közlésre alkalmasat nem találtunk versei között, illetve találtunk, s azokat a sorokat közöljük is — elrettentő példaként: / Keres a férfi. A nő is. I Két családfenntartó. Koma / ne nevess! Semmi baj, hogyha / értik egymást. Az a fő itt!... / stto. Lebeszéljük! • L. K. Fülek: / Rabok legyünk, vagy szabadok? / Ez a kérdés, válasszatok! / stb. önnél ezek a Petőfi-sorok így módosultak: / Bolond vagyok, vagy nem vagyok? / Ez a kérdés válasszatok! / Nincs kedvünk választani. Lebeszéljük! • P. J. Felsővály: A helyesírást nemcsak az újságíróknak, hanem a költőknek is illik ismerni... Az ön verseiben sajnos még ez az örömünk sem volt meg. Néhány példa: hozád, vlllagiitasz, fen, meszeségben, Szívedben hű szerettei van stb.) Az írásról lebeszéljük, az irodalom szeretjeiéről és az önművelésről azonban nem! • ,,George Sandri Hengrin": Verseivel most sem tudunk mit kezdeni. Nehézkesek, darabosak. A költészet halvány megsejtése is hiányzik belőlük. Lebeszéljük! Esetleg, próbálkozzon más szerkesztőségiben! • „Augusztusi boldogság“: Mind témáiban, mind azok feldolgozásában semmi újat. költőit, nem találtunk. Próbáljon a saját szemével látni... • „Gondolat": Három verse közül az így emlékezem című az, amely alapján biztathatjuk. Vigyázzon a versépítésre, a gondolat követhetőségére, a vers színeire! Jelentkezzen újra* Mind a fiúknál, mind a lányoknál a legfontosabb szempont a partnerválasztásnál az egymás megbecsülése és a kölcsönös bizalom. Az érdeklődés, világnézet-megegyezések a partnerek között több fiatal véleménye szerint másodrendű. Kérdés, hogy helyes-e ez a felfogás. Mert az érdeklődésben mutatkozó és a világnézeti különbségek a későbbiek folyamán, különösen pedig a házasságban, szüntelenül súrlódási felületet idéznek elő. Ez a sorrend természetesen a szexualitás szempontján túl értendő. Érdemes megemlíteni, hogy a „jő szexuális partner" alternatíva a partner- választáskor igen kis szerepet kap. Csakhogy ennek a felfogásnak sem örülhetünk olyannyira, mint ahogy azt az erkölcscső- szők hinnék. A fiatalok gondolkodásmódja e kérdésben a nemi felvilágosítás mai helyzetének egyenes következménye. A fiatalok vajmi keveset tudnak a szerelem élettani vonatkozásairól, ezért nem is tulajdonítanak neki különösebb jelentőséget. Mi határozza meg a partnerváiasztást? Fiatalabb korban nagyon fontos szerepet játszik a külső, bár korántsem ez az egyetlen tényező. Meg aztán a testi szépség nagyon is relatív fogalom. Valakinek tetszik ez, másnak az. A szépségről alkotott ideál szubjektív szemléletből fakad. De a történelem folyamán is változik az ideális szépségről kialakult szemlélet. Az ókorban a telt Idomú nőket tartották szépségideáinak, édesanyáink annak idején Rudolf Valentinoért vagy Robert Tay- lorért rajongtak. A mai lányok számára a vonzó férfi megtestesítője például Jean-Paul Belmondo, akiről a legnagyobb akarat mellett sem lehet elmondani, hogy „szépség“. Végeredményben az esztétika sem határozta meg mindmáig pontosan a szépség fogalmát. Havelock Ellis amerikai pszichológus szerint a külső a lányok számára másodrendű kérdés. A lányok a partnerválasztásnál inkább a jellembeli tulajdonságokra vannak tekintettel. Elsősorban a bátorság, az energia és egyéb „férfias vonások" keltik fel a lányok érdeklődését. Ellenben azt H. Ellis is elismeri, hogy a fiúk ezzpl szemben elsősorban a külsőt tartják szem előtt. Ä lányokra általában a partner egyéni sikere gyakorol nagy hatást. A legtöbb lány könnyen beleszeret egy fiúba, ha az élvonalbeli sportoló, kiváló szakember, közkedvelt énekes vagy színész. Ebből arra következtethetünk, hogy a kamaszkorban általában olyan elképzelések szerint ítélik meg a partnert, melyek a későbbiek során határozottan nem a leglényegesebbek. A partnerválasztás a családalapítás szempontjából sokkal komolyabb elhatározást igényel, mint az előbb felsorolt szempontok figyelembevétele. Itt már nem elegendő a7 éretlen és tapasztalatlan fiatalok felületes kritérium-meghatározása. Egy huszonkét éves fiú például Így fogalmazta meg a nagy „találkozást". „Tánc közben felnézett rám, és annyi Ígéret volt a pillantásában, hogy úgy éreztem, ő a legszimpatikusabb lány. akivel valaha találkoztam." Ám, ha megkérdeznénk ezt a fiút, hogy minek az Ígéretét látta abban a szempárban, valószínűleg csak olyan általánosságokat tudna mondani, mint a „boldogságét“, a „szerelemét“ stb. Valójában különböző szükségletek kielégítésének ígéretéről van szó. A partnert épp az teszi rokonszenvessé, hogy alkalmasnak érezzük testi vagy lelki szükségleteink kielégítésére. Két ember kapcsolatában, különösen a házasságban, bizonyos idő elteltével a partnerek főleg azt tartják szem előtt, hogy a másik mennyiben váltotta be a vele szemben támasztott várakozást. A partnerváiasztásban nyilvánvalóan fontos szerepet játszik a rokonszenv. Ahogy A. Maloeska lengyel szexuológus megállapítja: Az emberek többnyire azokat szeretik meg. akik őket is szeretik. A rokonszenv rokonszenvet ébreszt, az érzelmek egymást serkentik, Indukálják. A hasonlóság is rokonszenvkeltő tényező. „Azért tetszel nekem — Írja egy lány partnerének —. mert ugyanúgy gondolkodói, mint én, ugyanúgy szereted az Irodalmat, a zenét, a sportot és mindent. Még a problémáink is hasonlítanak, és mindketten ugyanazt a hivatást választottuk.“ Érthető: a hasonló emberek tudják egymás igényeit legjobban kielégíteni. Gyakran megfigyelhetjük, hogy a partnerek, különösen a házastársak, nemcsak pszichésen, hanem külsőleg is hasonlítanak: testalkatban, arcvonásokban. Egyes elméletek szerint minél több a hasonlóság a partnerek között, annál Inkább vonzódnak egymáshoz. Más elméletek meg éppen a különbségeket, sőt az ellentétességet tartják a vonzalom alapjának. Nehéz eldönteni, melyik tételben van több Igazság: hasonló a hasonlónak örül, vagy az ellentétek vonzzák egymást? Valószínű, hogy a lényegi hasonlóságok alapvető szerepe mellett az egymás kiegészítését elősegítő különbségek is erősítik a kölcsönös szimpátiát. (Folytatjuk)
