Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-12-08 / 49. szám

V U| ifjúság 9 •mf -es számú vasúti őrház. / / Ez a szokás, hogy szám- * * baveszi a legjeJentéktele- nobb részleteket, a foglalkozásával Jár, gondolta. Például: a 13-as or­szágút 125. kilométerénél egy 49 svéd turistát szállító-autóbusz, fel­derítetlen okokból megfarolva át­tért az ellenkező irányú forgalmi sávba. Minden, amj a szeme elé ke­rült, ha nem hivatalos úton volt is, rideg újsághírré változott át. No nézzük csak, mondta magá­ban. Ez itt- nem csupán a 77-es számú vasúti őrház. Ez egy faspa- lettás, szürke házacska meg egy betoncölöpökkel határolt konyhá­kért, és az ablakok párkányán vi­rágcserepek állnak. Kikapcsolta a motort. A sorompó már egészen leereszkedett, a le­vegőben most enyésztek el a kis harang utolsó csdldngelésfoszlé- nyai. Ha beletapos a gázba, talán át is jutott volna még a síneken, de váratlanul cserbenhagyta az a- karatereje, megadta magát. Rádöb­bent. hogy örül ennek a hirtelen közbejött akadálynak, amely kés­lelteti az útját. Negyedóra Ide vagy oda, a tudósítás szempontjá­ból mit sem számit. A bűntényt éjszaka követték el, a holttest nyugodtan várhat. Cigarettára gyújtott. Ä sorom­pón túl egy híd alacsony és sötét kőfalai között tűnt el az út, majd távolabb a nyílt lapályon bukkant fel újra. Két oldalán szántóföldek szabályos négyszögei nyújtózkod­tak: megannyi hosszú, a messze­ségben elkeskenyedő téglalap, me­lyet csillogó vizesárok és karcsú nyárfások szegélyeznek. Leeresztette az ablakot: a dél­után langy levegőjével együtt tö­mör, szinte tapintható csend á- radt be, egészen elkábult tőle. Több éve már, jutott eszébe, hogy egyetlen vidéki bűnüggyel sem a- kadt dolga. Rendőrkapitányságtól rendőrkapitányságra való vándorlás általában nem vezette túl a kül­városok fekete bérkaszárnyáin, az építkezések cölöpkerítései és csu­pasz falai közé zárt. kopár kis grundokon. Most elkápráztatta a sok zöld: ámulva figyelte, mennyi változatban él ugyanaz a szín. Az egyik füféleség, amely párhuzamos és rendezett sorokban nő, áttet­szőén halványzöld, a másik, ösz- szevissza tenyészőnek a zöldje é- Iénk, s az árkok mentén ott sű­rűsödnek azok a bujább és va­dabb fűcsomók, melyeknek sötét, mély zöldjéből ezüstös csíkokat villant elő a láthatatlan szellő­mozgás. Kiszállt a kocsiból, néhány lé­pést tett az aszfalton a sorompó.1 felé. Különös elveszettség, bizony— talanságérzés fogta el, ahogy a néptelen úton sétált. Ügy érezte, valamiképp egymaga maradt a kö­réje nyomakodó síkság közepén, és ugyanakkor fel is szabadult, meg­szabadult a várostól és a laptól. Anna közönyös tekintetétől és a sivár előszobáktól. Nagyot léleg­zett. A levegőben a nedves, erjedő föld szaga szállt; a vasúti töltés felől elért hozzá a napsütötte kö­vek melege, a száraz talpfák illa­ta, Ráeszmélt, , hogy tavasz van, hogy a télnek vége. A városban alig' pár órával e- lőbb még nem vett észre semmit. A hálószoba ablakán át az tűnt csak a szemébe felkeléskor, hogy a tetőteraszok sora fölött valami­vel fehérebb az égbolt, s hogy a nap nedves foltot vet az udvari falra. Felhúzta a rolettát és elcso­dálkozott, mert nem az alacsony és szürke eget látta odafönt, s mert a háztetőkön túl megpillan­totta a hegyek halvány körvonalait, de Anna fakó és monoton hangja, amely nem ismer évszakokat, csak­hamar visszarántotta a valóságba. — Mozogj — kiáltott be a fo­lyosóról — és telefonálj be a lap­SOROMPÓ hoz! Már kerested, él leéli men­ned valahová, nem értettem, hogy hová. Mire ő: — Milyen nap van ma? Hányadika? — kérdezte, maga sem tudva, miért. Anna nehézkes csoszogásával már eltávolodott a folyosón. — Nem tudom — szólt vissza. — Ä fizetés még messze van, hó­nap közepén járunk. Kezét rátette a sorompórúd va­sára. Egyetlen fontos napot ismer csak, elmélkedett magában, a fi­zetés napját. Az egyetlen évszak, amelyet észrevesz, a szabadság és nyaralás évszaka. A sorompó helyenként lepattog- zott fehér-piros festékét rozsdafol­tok tarkították. Felsóhajtott. Elmarasztalhatja-e ezért? ő maga mennyivel különb nála? ő talán nem csak a fize­tésért és a nyaralásért él most már? ő is arról a kurta augusz­tusról ábrándozik egész évben. Sőt, arról az időről, amikor maid nyugdíjba megy: egy házacskáról, amely semmiben sem különbözik ettől a 77-es számú vasúti őrház­tól, ugyanilyen kis kert van előt­te, konyhakert, virágcserepek az ablakban, egy kapirgáló tyúk, két száradó trikóing a napon. Cigarettáját a kövek közé ha­jította. Ügy él, hogy egyre csak siet az öregség felé, a halál felé, gondolta csüggedten. Elnézett a vasútvonal messzeségébe, mindkét irányban. A napragyogtatta sínek fényesen futottak tova, végül ösz- szeolvadtak a síksággal. Fülét he­gyezve várt egy dobbanásra, egy rezzenésre, amely ar vonat közele­dését jelezné, de még mindig é- rintetlen volt a csend. Hirtelen azt kívánta, bárcsak ne Is jönne az a vonat, ne emelkedne föl többé az a sorompó. Prága Anna, gondolta, ma dél­után a 9-es számú megyei úton banális akadályba ütköztem: egy leeresztett sorompó állta utamat. A helyszín egy szárnyvonal közön­séges átjárója, amelyet tucatjával látni vidéken. Csakhogy a vonat még nem haladt át, és attól tar­tok, nem is halad át soha. Való­színűleg egy használaton kívüli vo­natról van szó. Adhatok neked egy tanácsot? Ne várj haza ma este vacsorára. Sőt egyáltalán ne várj haza többé. — Azt már nem! — tiltakozna Anna. — Túlságosan kényelmes volna. Azt hiszed, mindent elintéz­hetsz egy sorompóval? Szája kaján mosolyra húzódott, amint elképzelte, milyen arcot vág­na az asszony. Látta, ahogy ott ül az ebédlőben, mint minden este, a két személyre terített asztalnál, uj­jat idegesen dobolnak a térítőn, s a sarokban hang nélkül bekapcsolt televíziót nézi. Látta, ahogy föl­pillant a képernyőről, és őt ke­resi. Állkapcsa megfeszül dühében, máskor fénytelen szeme visszafoj­tott haragtól csillog. Itt azonban síbizonytalankodott: nem. volt vi­lágos, harag-e az csakugyan vagy netán könnyek. S hogy meg ne tud­ja, elfordult a sínektől. Tekinte­te a lányra esett. Á lány is őt nézte — nem tud­ni, mióta — az őrház ajtajából, ahol kissé viseltes fekete ruhájá­ban, kihúzott derékkal és csupasz karokkal állt. Kezében alumínium edényt tartott, mintha nem volna hová letennie. De egy rövid pilla­nat volt csupán, vagy éppenséggel ő képzelődött: mert a lány é szemvillanásnyi tétovaság után nyomban elhagyta helyét, mezítláb, könnyedén lépkedett a konyhakert veteményei között, ő, esetlenül biccentve, köszönésfélével próbál­kozott. ám a lány, mint aki ész­re sem veszi, lehajolt, elhelyezte az edényt a mosómedence kövén, félresimította köcos haját. Aztán ugyanolyan könnyed léptekkel visz- szaindult a keskeny ösvényen, s végül elnyelte a ház ajtaja. Hozzávetőleges kora húsz eszten­dő, gondolta gépiesen. Egy nyár­fasor mögül vonatfütty hasított a levegőbe, a sínek megremegtek, a töltésen sustorgő moraj futott vé­gig. Közeledik a szerelvény, a vasútvonal üzemben van, hamaro­san felemelkedik a sorompó. Most bemegyek a házba, hatá­rozta el. és útbaigazítást kérek. Bocsánat, meg tudná mondani, merre van ez és ez a major? I- gen. ahol a bűntény történt. Új­ságíró vagyok. A lány talán beinvitálja a kony­hába, amely olyan, mint azok a sötét, nedves, téglaszagű konyhák, melyek vasrácsos, apró ablakon át kapják a fényt, s melyeket ő va­lami régmúlt időből ismer, talán megkínálja egy pohár borral. Megcsóválta a fejét. Ez á fan- táziatúlbengés legfőbb hibái közé tartozik. Mondogatta is a főszer­kesztő: ragaszkodni a tényékhez, a puszta tényékhez — Íme a jó új­ságíró titka. Fáradtan baktatott vissza az au­tóhoz. nekidőlt a sárvédőnek, sze­me az őrház üres ajtónégyszögén. Balfelő! egyre növekedett a vonat fekete pontja, erősödött a kerék­csattogás. Á síkság csendje dara­bokra tört. Lassan, a helyi s zem élvvonal ok bágyadt döcögéséve] haladt tova, ablakai lehúzva, az ablakokban név­telen utasarcok. És a vonat nyo­mában az űr. Vidáman felcsilingelt a kis ha­rang, jelezte, hogy a várakozásnak vége. a sorompó nehézkesen e- melkedett, rúdjai az ég felé nyúj­tóztak. Ügy rémíett, valahonnét a távolból Anna keserű kacagását hallja. Beszállt a kocsiba, az ajtót ma­gára csapta, föltekerte az ablakot. Még tavasszal sem közlekedhet nyitott ablakkal: nyakesigolya-art- rózis. Meg ne feledkezz róla vala­hogy! — figyelmeztette Anna gú­nyosan. Fölengedte a kuplungot. Á lány most kinn volt az őrház előtti kertecskében, ott szöszmö- tölt valamit: a síneken átzötyögve, látta őt elmaradni az ablaküvegen át, majd még a visszapillantó tü­körben. Úgy rémiett, hogy rámo­solyog. hogy egyszer csak félbe­hagyta a foglalatosságát és rámo- solygott, s kezét is a magasba e- melte. Az ő korábbi köszönését a- karta viszonozni? ő is is föllendí­tette kezét a kormányról. Gázt a- dott, és nekiszaladt a síkságnak. Ma délután, gondolta, tizenöt ó- ra harminckét perckor, a 9-es szá­mú megyei úton, a 77-es bakter- háznál, egy ismeretlen személyazo- nosságú lány rám mosolygott. Turcsan László illusztrációja B A ff illy éppen a tu-hiradú Iflf második kiadását nézte, amikor halkan nyílott az ajtó. Alig egy perc múlva Inge már a háta mögött állt. — Drágám... hukk... én va­gyok... hukk... — préselte ki magából elnehezült nyelvvel a szavakat. — Én tudom, kincsem — mondta gyengéden, anélkül, hogy odanézett volna. Inge nehézkesen leült. — Hm... hukk... és te erre nem mondasz semmit...? — Mit kellene mondanom...? — Hát... hm... hm... hát, hogy csak most jövök az U- zemből. Wtllynek a szeme se rebbent. — és szerinted mit kellene mondanom? — Hát... hukk.. hiszen már tizenegy is elmúlt... — Nem tizenegy múlt, ha­nem már pontosan jél tizenket­tő — felelte Wtlly. Ingének fölragyogott az ar­ca. — De hiszen akkor ez,., hukk... még rosszabb... és te mégse veszekszel, amiért Hyen későn jövök? — Nem látom semmi okát — mondta Vllly közömbösen. Inge azonban nem hagyta magát megtéveszteni. Továbbra ACHIM FRÖLICH: Üzemi mulatság is kitartóan csuklóit: — És... hukk... bort is ittam! — Azt amint megjöttél, mind­járt észrevettem! — És azért sem haragszol? — kérdezte meqsemmisüíten. — Nem. Hiszen csak termé­szetes, hogy ha egy üzemben valamit ünnepelnek, nem ülnek szárazon! — De... hukk... én nagyon so­kat Utam és rettenetesen visel­kedtem... — De gyermekem — mond­ta Willy egy kissé nyugtalanab­bul —, magad Is tudod, hogy nem bírod az italt. — Akkor mégis haragszol rám, ugye? — villant fel ben­ne a remény. — Égy cseppet sem. — és idegen férfiakkal is táncoltam... Mit szülsz hozzá? — Remélem, nem tapostak annyit a lábadra, mint ént — mondta Willy hangosan ásítva. — Te... te., te akkor hát egy­általán nem haragszol... sem­miért sem? — esett kétségbe. — Nem, szivecském, hiszen világosan megmondtam. De mt­ért kellene haragudnom? Inge úgy érezte, mintha min­den összetört volna benne. Hir­telen zokogni kezdett, és borső- szemnagysdgű könnyek pereg­tek végig az arcán. — Brühahaha... nem szólsz semmit... nem haragszol... nem káromkodsz... brühahaha... nem vagy féltékeny... — jajgatott egyre szívet tépöbben — ...brü­hahaha... azért, mert már nem szeretsz, tgen. ez az igazság, te szívtelen! BrühahahaI Brü­hahaha... én szegény szeren­csétlen, elhagyott asszony... Ezt már Wtlly se bírta tovább. Vadul felugrott a székről, és öklével rettenetesen az asztal­ra vágott. — Most már aztán e- légt — kiáltotta. — Hagyd ab­ba azonnal ezt a komédiát! Ebbe' belebolondul az ember! Látni sem akarlak! Érted?! Me­gyek aludni! — és bevágta ma­ga után az ajtót. Egyszerre vége szakadt a sí­rásnak. És mialatt a bemondó- nő minden kedves televíziónéző­nek jó éjszakát kívánt. Inge Willy után kiáltotta: — Tudtam én, hogy jelenetet rendezel, amiért későn jövök haza! T. E. E. fordítása KULCSÁR FERENC versei: AZ ANGYAL ARCA FALUCSKÁM Az Ég és a Nap állata a domb a kő a fű alatt szikrázik legel szikrázik legel, szikrázik legel. Nincs se nappal se éjszaka az Ég és a Nap állata falja növényét falja növényét falja növényét. Nincs ereje nincs vigasza az Ég és a Nap állata fröcsköli vérét fröcsköli vérét fröcsköli vérét. KICSINYKE LESHELYEM Állatkölyök — sztircsöltem esőt., Avaron leshelyen faltam az ég hunyor-kristály-szemét. Állatkölyök kutyaól-avaron: nincs-család csak mínusz-hatalom. 1 és vigyor-kék é g körbe-körbe. Vércse nyakán angyalarc: forrongott forgott hinta keringett — egoista sárkány és szörnyű ördög csontomat törte: gyökérrel égnek mindenem. Ott a leshelyen szájtáti virág. Szájtáti nap. Minden zuhant. Minden összeforrt. Szájtáti föld Szájtáti ég. Elvert anya — Íjjal kerestem Isten tüdejét. KICSINYKE VÉRÜNK Fejünk fölött a kék kristályra arcának két meleg vadvizére — emlékszem hajkócának dögűző csavargó hűvösére. S az alámerülésre. Vérembe amint az angyal beiehágott. Arcomba vásott. Nyálamat vizemet szétöntözte. 0, eszétől megfosztott bölcsek Bölcse emlékezel az Illatos Bemocskolt Rögekre. ő nem-hitt szerelmen — Gyermek. Hömpölyögjünk. KICSINYKE KARÁCSONYOM Jegesedé tenger Jézuskám szeretőm én cinkévé reppenek karácsony havában hisz szakasztott oly vagyok mint te voltál egy meseoperában. Jegesedő tenger Jézuskám szeretőm. Pokolért csilingelt karodban a Gyermek míg tél havában szarvazott hóembert Máztam s hamuszln szemű angyalkák pisilték nedvesre álmomban kiserkent szakállam. Pokolért csilingelt karodban a Gyermek. Nézésem megállt karácsony havában s úgy sodort a húsom — álomáradásban nem bírtam apróka szobám átrepülni. Nézésem megállt karácsony havában. Jegesedő tenger Jézuskám szeretőm — párázó vérem havazó karácsony jegesedő tenger Jézuskám szeretőm.

Next

/
Thumbnails
Contents