Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-08 / 49. szám
V U| ifjúság 9 •mf -es számú vasúti őrház. / / Ez a szokás, hogy szám- * * baveszi a legjeJentéktele- nobb részleteket, a foglalkozásával Jár, gondolta. Például: a 13-as országút 125. kilométerénél egy 49 svéd turistát szállító-autóbusz, felderítetlen okokból megfarolva áttért az ellenkező irányú forgalmi sávba. Minden, amj a szeme elé került, ha nem hivatalos úton volt is, rideg újsághírré változott át. No nézzük csak, mondta magában. Ez itt- nem csupán a 77-es számú vasúti őrház. Ez egy faspa- lettás, szürke házacska meg egy betoncölöpökkel határolt konyhákért, és az ablakok párkányán virágcserepek állnak. Kikapcsolta a motort. A sorompó már egészen leereszkedett, a levegőben most enyésztek el a kis harang utolsó csdldngelésfoszlé- nyai. Ha beletapos a gázba, talán át is jutott volna még a síneken, de váratlanul cserbenhagyta az a- karatereje, megadta magát. Rádöbbent. hogy örül ennek a hirtelen közbejött akadálynak, amely késlelteti az útját. Negyedóra Ide vagy oda, a tudósítás szempontjából mit sem számit. A bűntényt éjszaka követték el, a holttest nyugodtan várhat. Cigarettára gyújtott. Ä sorompón túl egy híd alacsony és sötét kőfalai között tűnt el az út, majd távolabb a nyílt lapályon bukkant fel újra. Két oldalán szántóföldek szabályos négyszögei nyújtózkodtak: megannyi hosszú, a messzeségben elkeskenyedő téglalap, melyet csillogó vizesárok és karcsú nyárfások szegélyeznek. Leeresztette az ablakot: a délután langy levegőjével együtt tömör, szinte tapintható csend á- radt be, egészen elkábult tőle. Több éve már, jutott eszébe, hogy egyetlen vidéki bűnüggyel sem a- kadt dolga. Rendőrkapitányságtól rendőrkapitányságra való vándorlás általában nem vezette túl a külvárosok fekete bérkaszárnyáin, az építkezések cölöpkerítései és csupasz falai közé zárt. kopár kis grundokon. Most elkápráztatta a sok zöld: ámulva figyelte, mennyi változatban él ugyanaz a szín. Az egyik füféleség, amely párhuzamos és rendezett sorokban nő, áttetszőén halványzöld, a másik, ösz- szevissza tenyészőnek a zöldje é- Iénk, s az árkok mentén ott sűrűsödnek azok a bujább és vadabb fűcsomók, melyeknek sötét, mély zöldjéből ezüstös csíkokat villant elő a láthatatlan szellőmozgás. Kiszállt a kocsiból, néhány lépést tett az aszfalton a sorompó.1 felé. Különös elveszettség, bizony— talanságérzés fogta el, ahogy a néptelen úton sétált. Ügy érezte, valamiképp egymaga maradt a köréje nyomakodó síkság közepén, és ugyanakkor fel is szabadult, megszabadult a várostól és a laptól. Anna közönyös tekintetétől és a sivár előszobáktól. Nagyot lélegzett. A levegőben a nedves, erjedő föld szaga szállt; a vasúti töltés felől elért hozzá a napsütötte kövek melege, a száraz talpfák illata, Ráeszmélt, , hogy tavasz van, hogy a télnek vége. A városban alig' pár órával e- lőbb még nem vett észre semmit. A hálószoba ablakán át az tűnt csak a szemébe felkeléskor, hogy a tetőteraszok sora fölött valamivel fehérebb az égbolt, s hogy a nap nedves foltot vet az udvari falra. Felhúzta a rolettát és elcsodálkozott, mert nem az alacsony és szürke eget látta odafönt, s mert a háztetőkön túl megpillantotta a hegyek halvány körvonalait, de Anna fakó és monoton hangja, amely nem ismer évszakokat, csakhamar visszarántotta a valóságba. — Mozogj — kiáltott be a folyosóról — és telefonálj be a lapSOROMPÓ hoz! Már kerested, él leéli menned valahová, nem értettem, hogy hová. Mire ő: — Milyen nap van ma? Hányadika? — kérdezte, maga sem tudva, miért. Anna nehézkes csoszogásával már eltávolodott a folyosón. — Nem tudom — szólt vissza. — Ä fizetés még messze van, hónap közepén járunk. Kezét rátette a sorompórúd vasára. Egyetlen fontos napot ismer csak, elmélkedett magában, a fizetés napját. Az egyetlen évszak, amelyet észrevesz, a szabadság és nyaralás évszaka. A sorompó helyenként lepattog- zott fehér-piros festékét rozsdafoltok tarkították. Felsóhajtott. Elmarasztalhatja-e ezért? ő maga mennyivel különb nála? ő talán nem csak a fizetésért és a nyaralásért él most már? ő is arról a kurta augusztusról ábrándozik egész évben. Sőt, arról az időről, amikor maid nyugdíjba megy: egy házacskáról, amely semmiben sem különbözik ettől a 77-es számú vasúti őrháztól, ugyanilyen kis kert van előtte, konyhakert, virágcserepek az ablakban, egy kapirgáló tyúk, két száradó trikóing a napon. Cigarettáját a kövek közé hajította. Ügy él, hogy egyre csak siet az öregség felé, a halál felé, gondolta csüggedten. Elnézett a vasútvonal messzeségébe, mindkét irányban. A napragyogtatta sínek fényesen futottak tova, végül ösz- szeolvadtak a síksággal. Fülét hegyezve várt egy dobbanásra, egy rezzenésre, amely ar vonat közeledését jelezné, de még mindig é- rintetlen volt a csend. Hirtelen azt kívánta, bárcsak ne Is jönne az a vonat, ne emelkedne föl többé az a sorompó. Prága Anna, gondolta, ma délután a 9-es számú megyei úton banális akadályba ütköztem: egy leeresztett sorompó állta utamat. A helyszín egy szárnyvonal közönséges átjárója, amelyet tucatjával látni vidéken. Csakhogy a vonat még nem haladt át, és attól tartok, nem is halad át soha. Valószínűleg egy használaton kívüli vonatról van szó. Adhatok neked egy tanácsot? Ne várj haza ma este vacsorára. Sőt egyáltalán ne várj haza többé. — Azt már nem! — tiltakozna Anna. — Túlságosan kényelmes volna. Azt hiszed, mindent elintézhetsz egy sorompóval? Szája kaján mosolyra húzódott, amint elképzelte, milyen arcot vágna az asszony. Látta, ahogy ott ül az ebédlőben, mint minden este, a két személyre terített asztalnál, ujjat idegesen dobolnak a térítőn, s a sarokban hang nélkül bekapcsolt televíziót nézi. Látta, ahogy fölpillant a képernyőről, és őt keresi. Állkapcsa megfeszül dühében, máskor fénytelen szeme visszafojtott haragtól csillog. Itt azonban síbizonytalankodott: nem. volt világos, harag-e az csakugyan vagy netán könnyek. S hogy meg ne tudja, elfordult a sínektől. Tekintete a lányra esett. Á lány is őt nézte — nem tudni, mióta — az őrház ajtajából, ahol kissé viseltes fekete ruhájában, kihúzott derékkal és csupasz karokkal állt. Kezében alumínium edényt tartott, mintha nem volna hová letennie. De egy rövid pillanat volt csupán, vagy éppenséggel ő képzelődött: mert a lány é szemvillanásnyi tétovaság után nyomban elhagyta helyét, mezítláb, könnyedén lépkedett a konyhakert veteményei között, ő, esetlenül biccentve, köszönésfélével próbálkozott. ám a lány, mint aki észre sem veszi, lehajolt, elhelyezte az edényt a mosómedence kövén, félresimította köcos haját. Aztán ugyanolyan könnyed léptekkel visz- szaindult a keskeny ösvényen, s végül elnyelte a ház ajtaja. Hozzávetőleges kora húsz esztendő, gondolta gépiesen. Egy nyárfasor mögül vonatfütty hasított a levegőbe, a sínek megremegtek, a töltésen sustorgő moraj futott végig. Közeledik a szerelvény, a vasútvonal üzemben van, hamarosan felemelkedik a sorompó. Most bemegyek a házba, határozta el. és útbaigazítást kérek. Bocsánat, meg tudná mondani, merre van ez és ez a major? I- gen. ahol a bűntény történt. Újságíró vagyok. A lány talán beinvitálja a konyhába, amely olyan, mint azok a sötét, nedves, téglaszagű konyhák, melyek vasrácsos, apró ablakon át kapják a fényt, s melyeket ő valami régmúlt időből ismer, talán megkínálja egy pohár borral. Megcsóválta a fejét. Ez á fan- táziatúlbengés legfőbb hibái közé tartozik. Mondogatta is a főszerkesztő: ragaszkodni a tényékhez, a puszta tényékhez — Íme a jó újságíró titka. Fáradtan baktatott vissza az autóhoz. nekidőlt a sárvédőnek, szeme az őrház üres ajtónégyszögén. Balfelő! egyre növekedett a vonat fekete pontja, erősödött a kerékcsattogás. Á síkság csendje darabokra tört. Lassan, a helyi s zem élvvonal ok bágyadt döcögéséve] haladt tova, ablakai lehúzva, az ablakokban névtelen utasarcok. És a vonat nyomában az űr. Vidáman felcsilingelt a kis harang, jelezte, hogy a várakozásnak vége. a sorompó nehézkesen e- melkedett, rúdjai az ég felé nyújtóztak. Ügy rémíett, valahonnét a távolból Anna keserű kacagását hallja. Beszállt a kocsiba, az ajtót magára csapta, föltekerte az ablakot. Még tavasszal sem közlekedhet nyitott ablakkal: nyakesigolya-art- rózis. Meg ne feledkezz róla valahogy! — figyelmeztette Anna gúnyosan. Fölengedte a kuplungot. Á lány most kinn volt az őrház előtti kertecskében, ott szöszmö- tölt valamit: a síneken átzötyögve, látta őt elmaradni az ablaküvegen át, majd még a visszapillantó tükörben. Úgy rémiett, hogy rámosolyog. hogy egyszer csak félbehagyta a foglalatosságát és rámo- solygott, s kezét is a magasba e- melte. Az ő korábbi köszönését a- karta viszonozni? ő is is föllendítette kezét a kormányról. Gázt a- dott, és nekiszaladt a síkságnak. Ma délután, gondolta, tizenöt ó- ra harminckét perckor, a 9-es számú megyei úton, a 77-es bakter- háznál, egy ismeretlen személyazo- nosságú lány rám mosolygott. Turcsan László illusztrációja B A ff illy éppen a tu-hiradú Iflf második kiadását nézte, amikor halkan nyílott az ajtó. Alig egy perc múlva Inge már a háta mögött állt. — Drágám... hukk... én vagyok... hukk... — préselte ki magából elnehezült nyelvvel a szavakat. — Én tudom, kincsem — mondta gyengéden, anélkül, hogy odanézett volna. Inge nehézkesen leült. — Hm... hukk... és te erre nem mondasz semmit...? — Mit kellene mondanom...? — Hát... hm... hm... hát, hogy csak most jövök az U- zemből. Wtllynek a szeme se rebbent. — és szerinted mit kellene mondanom? — Hát... hukk.. hiszen már tizenegy is elmúlt... — Nem tizenegy múlt, hanem már pontosan jél tizenkettő — felelte Wtlly. Ingének fölragyogott az arca. — De hiszen akkor ez,., hukk... még rosszabb... és te mégse veszekszel, amiért Hyen későn jövök? — Nem látom semmi okát — mondta Vllly közömbösen. Inge azonban nem hagyta magát megtéveszteni. Továbbra ACHIM FRÖLICH: Üzemi mulatság is kitartóan csuklóit: — És... hukk... bort is ittam! — Azt amint megjöttél, mindjárt észrevettem! — És azért sem haragszol? — kérdezte meqsemmisüíten. — Nem. Hiszen csak természetes, hogy ha egy üzemben valamit ünnepelnek, nem ülnek szárazon! — De... hukk... én nagyon sokat Utam és rettenetesen viselkedtem... — De gyermekem — mondta Willy egy kissé nyugtalanabbul —, magad Is tudod, hogy nem bírod az italt. — Akkor mégis haragszol rám, ugye? — villant fel benne a remény. — Égy cseppet sem. — és idegen férfiakkal is táncoltam... Mit szülsz hozzá? — Remélem, nem tapostak annyit a lábadra, mint ént — mondta Willy hangosan ásítva. — Te... te., te akkor hát egyáltalán nem haragszol... semmiért sem? — esett kétségbe. — Nem, szivecském, hiszen világosan megmondtam. De mtért kellene haragudnom? Inge úgy érezte, mintha minden összetört volna benne. Hirtelen zokogni kezdett, és borső- szemnagysdgű könnyek peregtek végig az arcán. — Brühahaha... nem szólsz semmit... nem haragszol... nem káromkodsz... brühahaha... nem vagy féltékeny... — jajgatott egyre szívet tépöbben — ...brühahaha... azért, mert már nem szeretsz, tgen. ez az igazság, te szívtelen! BrühahahaI Brühahaha... én szegény szerencsétlen, elhagyott asszony... Ezt már Wtlly se bírta tovább. Vadul felugrott a székről, és öklével rettenetesen az asztalra vágott. — Most már aztán e- légt — kiáltotta. — Hagyd abba azonnal ezt a komédiát! Ebbe' belebolondul az ember! Látni sem akarlak! Érted?! Megyek aludni! — és bevágta maga után az ajtót. Egyszerre vége szakadt a sírásnak. És mialatt a bemondó- nő minden kedves televíziónézőnek jó éjszakát kívánt. Inge Willy után kiáltotta: — Tudtam én, hogy jelenetet rendezel, amiért későn jövök haza! T. E. E. fordítása KULCSÁR FERENC versei: AZ ANGYAL ARCA FALUCSKÁM Az Ég és a Nap állata a domb a kő a fű alatt szikrázik legel szikrázik legel, szikrázik legel. Nincs se nappal se éjszaka az Ég és a Nap állata falja növényét falja növényét falja növényét. Nincs ereje nincs vigasza az Ég és a Nap állata fröcsköli vérét fröcsköli vérét fröcsköli vérét. KICSINYKE LESHELYEM Állatkölyök — sztircsöltem esőt., Avaron leshelyen faltam az ég hunyor-kristály-szemét. Állatkölyök kutyaól-avaron: nincs-család csak mínusz-hatalom. 1 és vigyor-kék é g körbe-körbe. Vércse nyakán angyalarc: forrongott forgott hinta keringett — egoista sárkány és szörnyű ördög csontomat törte: gyökérrel égnek mindenem. Ott a leshelyen szájtáti virág. Szájtáti nap. Minden zuhant. Minden összeforrt. Szájtáti föld Szájtáti ég. Elvert anya — Íjjal kerestem Isten tüdejét. KICSINYKE VÉRÜNK Fejünk fölött a kék kristályra arcának két meleg vadvizére — emlékszem hajkócának dögűző csavargó hűvösére. S az alámerülésre. Vérembe amint az angyal beiehágott. Arcomba vásott. Nyálamat vizemet szétöntözte. 0, eszétől megfosztott bölcsek Bölcse emlékezel az Illatos Bemocskolt Rögekre. ő nem-hitt szerelmen — Gyermek. Hömpölyögjünk. KICSINYKE KARÁCSONYOM Jegesedé tenger Jézuskám szeretőm én cinkévé reppenek karácsony havában hisz szakasztott oly vagyok mint te voltál egy meseoperában. Jegesedő tenger Jézuskám szeretőm. Pokolért csilingelt karodban a Gyermek míg tél havában szarvazott hóembert Máztam s hamuszln szemű angyalkák pisilték nedvesre álmomban kiserkent szakállam. Pokolért csilingelt karodban a Gyermek. Nézésem megállt karácsony havában s úgy sodort a húsom — álomáradásban nem bírtam apróka szobám átrepülni. Nézésem megállt karácsony havában. Jegesedő tenger Jézuskám szeretőm — párázó vérem havazó karácsony jegesedő tenger Jézuskám szeretőm.
