Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-12-08 / 49. szám

ü|ll|«S«8 5 Ludwig van Beethoven Az 1970-es évet Beethoven évnek nyilvánították ki. Az e gész világon megemlékeztek Beethoven születésének 200. év fordulójáról, aki nagy művé szetével a népek barátságának szimbóluma lett. Beethoven a Rajna melletti Bonnban született 1770. decem bér 16-án. Zenészcsaládból szár mazik: nagyatyja karnagy, aty. ja pedig tenorista volt, az u- Tóbbi erkölcsileg jelentéktelen, alkoholista hajlamú. Anyja so­kat szenvedett miatta és Idő előtt, fiatalon halt meg. Apja korán felismerte Lajos fiában a nagy zenei tehetséget és mindenáron nagy művészt a- kart belőle nevelni. Arra töre­kedett, hogy fia tehetségét mi. nél előbb kenyérkeresetre tud­ja felhasználni. De ez a törek­vés megtörött a gyermek er­kölcsi komolyságán. Már tizenkét éves korában szonátát szerzett, tizenkét éves korában mint Jeles zongoristát, a választó fejedelem második orgonistájává nevezték ki. Hu­szonkét éves volt, amikor el­hagyta szülővárosát és Bécsbe költözött. Itt találkozott Mo­zarttal, aki nagy jövőt jósolt neki. Igazi tanítómestere Haydn volt. 1795-ben adta első nyilvá­nos hangversenyét, majd ké­sőbb Prágában, Drezdában és Berlinben lépett fel, s minden­ütt nagy sikert aratott. Anyagi gondjai nem voltak. Teljesen az alkotó munkának élt. Beethovent kedvelték a bé esi magas származású családok s kedvező alkalma nyílt, hogy rokonszenvet keltsen maga 1- ránt. Oly eszménykép ‘Után só- .. sríösfc* —------------------------------------------—-----:-----------­várgott, melyet sohasem érhe tett el. Ez ugyan megtörte ér zékeny szívét, művészete ví szont még Inkább megérett, el­mélyült. Tovább alkotta szebb­nél szebb műveit. Szelleme megacélosodott, szellemi ereje azonban fogytán volt. Ehhez já rult később gyógyíthatatlan be­tegsége Is, amely miatt meg sem nősült soha. Huszonhat éves korában hal­lása romlani kezdett, 1802-ben pedig teljesen megsüketült. a heiligenstadti végren­delet Amikor elvesztette hallását, vethette papírra megdöbbentő végrendeletét: ......6 év óta ször­nyű baj lett úrrá rajtam... még­sem bírtam azt mondani az embereknek: beszéljetek han­gosabban, kiáltsatok — hiszen süket vagyok. Hogyan is vált­hattam volna be épp annak az érzékemnek gyarlóságát, mely­nek énbennem tökéletesebbnek kellene lennie, mint másokban, amely egykor tökéletesebb is volt, oly tökéletes, mint csak keveseké pályatársaim közül. — Nem, ezt nem tehetem! Bo­csássatok meg, ha visszavonul­ni láttok, mikor oly szívesen időznék közöttetek...“ Ember­szeretet, jóság, sugárzik sorai­ból: „Aki boldogtalan, vigasz­talódjék azzal, hogy bennem sorsának osztálytársára talál, társára, ki minden természeti akadály ellenére, mégis meg­tett minden tőle telhetőt, hogy az Igazi művészek és igazi em­berek sorába emelkedjék." Ebben az időben valóságos embergyűlölő lett.-' Senkit" sem f. -.ríi/i*!s;:ev ,iBai »ív.­kívánt látni. 1814-ben búcsút vett a közönségtől. Csak a misztikus zenét hallotta, amely lelkében dalolt és forrt. Élete vége felé sokat szenvedett kró nlkus májbajátől. 1827. március 27-én tüdőgyulladás és vízkór vetett véget életének, 57 évesen távozott örökre, de bevonult a halhatatlanok sorába. BEETHOVEN MÜVEI . Müveinek olyan hatásuk volt, hogy a kiadók versenyeztek ér­tük. ö maga írja, hogy majd megőrül a meg nem érdemelt dicsőségtől. 9 szimfóniát, 38 szonátát, triót, 16 vonósnégyest, 3 nyi­tányt, számos zongora- és he­gedűversenyt írt. Ezen kívül egyházi zenét is szerzett: a Missa solemnis-t, a C-dúr misét; mesterművei közé tartozik „Krisztus az Olajfák hegyén“ c. oratórium. Operája csak egy van, a Fidelio, s még számta­lan kisebb méretű művet is komponált. A TEPLICI TALÄLKOZÄS Beethoven több ízben üdült és kezeltette magát a csehor­szági Teplitz fürdőben, ahol Goethével is megismerkedett, de sohasem tudtak felmeleged­ni igazán egymás iránt. Goethé­nek visszatetsző volt Beethoven szabad, öntudatos, szinte gőgös ereje és korlátokat nem tűrő egyénisége. Egyik közös sétá luk közben történt, hogy szem­be találkoztak a császári csa­láddal. Goethe az út szélén ka- laplevéve, hétrét hajolva meg­állt, Beethoven pedig folytatta sétáját az út közepén. Rudolf főherceg megemelte .kalapját e- lőtte, s a császárné is üdvözöl­te a mestert, akinek modorta- lanságát ismerték és megbocsá­tották. A szertelen zseni döíy- fösen nézett hátra, és látta, hogy Goethe mindvégig ott ma­radt meghajolva, míg elhalad­tak mellette. Beethoven ráolva­sott ezért Goethe fejére: „A ki­rályok és fejedelmek teremt­hetnek titkos tanácsosokat (Goethe is udvari tanácsos volt), elhalmozhatják őket cí mekkel és rendjelekkel, de nem teremthetnek nagy embe­reket, szellemeket, akik kiemel­kednek a világ sarából. Két olyan ember mellett, mint én és ön, érezniük kell ezeknek az uraknak a mi nagyságunkat“. Még hozzáfűzte, hogy császá­rok és királyok voltak és lesz­nek, de „Beethoven“ csak egy van. Beethoven VII. szimfóniá­ját is Teplitzben írta meg. BEETHOVEN SZLOVÁKIÁI KAPCSOLATAI Beethoven nagy szerel­mét, „Halhatatlan Kedves“-ét: Brunswick Terézt, annak báty­ja, gróf Brunswick Ferenc ré­vén ismerte meg, aki jó barát­ja volt Beethovennek. A gróf ko- rompai kastélyába többször meghívták a mestert, tehát hosz- szabb ideig tartózkodott Korom- pán. Beethoven gyógykezeltetés céljából Pőstyénben is járt. A pőstyéni parkban, a Beethoven fasoron a művész szobrát is fel­állították, melyet a pőstyéni születésű képzőművész, akadé­miai szobrász, Pollák László ké­szített. Beethoven Pozsonyban és Gal- gőcon is megfordult. Galgócon 1967-ben leplezték le mellszob­rát a színház előtti téren. Megemlíthetjük még, hogy Beethoven világhírű Missa so- lemnisát első alkalommal 1835-ben Pozsonyban a templo­mi egyesület adta elő, Rumlik József vezetésével. —0— Beethovent számos neves szlovák szobrász is megörökí­tette. Fővárosunknak csak di­csőségére és díszére válna, ha a legjobbikát közülük a leg­megfelelőbb helyen felállítanák. (rp) Premier a MATESZ-ban A Magyar Területi Színház 1970. december 18-án mutatja be Komáromban Kornyejcsuk szovjet szerző A nagy műtét című kétrészes drámáját. A díszleteket Platzner Tibor, a jel­mezeket vendégként Csonka István, a Győri Kisfaludy Színház tervezője tervezte. Rendező; Konrád József. A darabban fellépnek a színház fiataljai is, akik a próbákon feszült figyelem­mel hallgatják a rendező utasításait. (Képün­kön: Kovács Júlia, Benkó László, Szoby Gabi és Pöthe István). NHiMllltlC Mit ajándékozzunk karácsonyra ANDRE GIDE: PASZTORÉNEK (Négy kisregény) A száz éve született és az alig húsz éve halott André Gide-t méltán sorolhatjuk a századforduló francia iro­dalmának nyugtalan keresői és eredeti kísérletezői kö­zé. Sokoldalú alkotó volt: költő, elbeszélő, drámaíró, remeik útirajzok és emlékiratok szerzője, kiváló kriti­kus és számos nagy folyóirat, köztük a francia irodal­mi életet és egy egész Írónemzedéket formáló, irányí­tó Nouvelle Revue Francadse egyik alapítója. A merész újító és moralista a korforduló válságai­ban új értéket keres, és fő kérdése voltaképp az: ho­gyan Is kellene élni az embernek? Korai műveiben, így e kötet négy kis remekművében az ember egyéniség­fejlődését gátló korlátok lerombolását hirdeti, de para­dox módon megmarad vallásos-morális igénye. Mind­egyik kisregény ragyogó példája az egyvonalú, tiszta felépítésű, gondolati- és érzelemgazdag lélektani re­génynek. E költói parabolában úgy elemez egy-egy sor­sot, magatartást az író, hogy közben föl lebbenti a fáty­lat a francia vidéki élet egy-egy homályos szögleté­ről, bonyolult rejtelmeiről és sajátos figuráiról. ALBERT CAMUS REGÉNYEI Albert Camus 1913. november 7-én született Mondo- viban. Családja 1871-ben települt át Franciaországból Algériába. Apja elesik az első világháborúban. Camus nagy szegénységben nevelkedik. Az algíri gimnázium ösztöndíjasa. Az egyetemen filozófia szakot végez. El­ső műve disszertációja. Üjságíró. színész. A háborúban részt vesz a földalatti mozgalomban. 1942-ben megjelenik a Közöny, amelyet 1940 máju­sában fejezett be. 1941-ben már A pestisen dolgozik, közben súlyos betegen illegális publicisztikai tevékeny­séget folytat a megszállt anyaországban. 1946-ban vég­re megjelenik A pestis, és kitörő sikert arat 1956- ban megjelenik A bukás. 1957-ben jelenik meg utolsó nagy műve A száműzetés és az ország, és ebben az esztendőben kapja meg a Nobel-díjat is. 1960. január 4-én Albert Camus, a század nagy írója, autószerencsétlenség áldozata lett. ARDAMICA FERENC: A ROKON CSELÉD (Elbeszélések) Egy irodalmi self-made man jelentkezik itt gyűjte­ményével. A kötet meggyőz bennünket, hogy Ardami- cával — akit eddig csak az időszaki sajtóban napvilá­got látott írásaibói ismer az olvasó — egy kétségkívül tehetséges elbeszélő gyarapítja a csehszlovákiai ma­gyar prózaírók gyér sorait. A kötet Írásai frissek, di­namikusak, tárgyuk személyes élményben gyökerezik, vagy a jelien, illetve a közelmúlt sokszínű életének e- lemeiböl áll össze. TAMÁS MIHÁLY: KÉT PART KÖZT FUT A VlZ Az 1918-as államfordulatot követő évek sodrában le­pereg előttünk egy szlovákiai magyar egyetemi hallga­tó emberré érlelő, izgalmakkal teljes, változatos élet­szakasza. A főhős a még forrongó idők szeszélyétől ü- zetve hol Budapesten, hol Szlovákiában tűnik fel, s ez­zel párhuzamosan mutatja be láthatón az író mind a magyarországi, mind a szlovákiai viszonyokat. A könyv kicsendülő fontos tanulsága: a haza, szülőföld, s ak­kor élünk igaz emberül, ha ragaszkodunk szülőföldünk­höz. SZABÓ BÉLA: PÁRIZSI CERUZAJEGYZETEK Mit látott Párizsban az író? Hogyan hatott rá a nyu­gati világ? Tarka fejezetekben számol be Szajna-parti sétáiról, a múzeumokban tett látogatásairól, a viharos vitaestékről, a zsidó-arab viszonyról, a francia munká­sokról. SZALATNAI REZSŐ: KISEBBSÉGBEN ÉS IGAZSÁGBAN Haladó irodalmi örökségünk egyik érdekes és fontos részét kapja itt kézhez az olvasó. Gyűjteményt közlünk itt Szalatnai Rezső irodalmi rangú publicisztikájából, melyet az 1938-48 közötti években irt. Közel száz írás- mű ez, melyet kisebbségben és igazságban Irt az akkor Pozsonyban élő író. Históriai vallomás ez a könyv, s perzselő humanista igény a háború lángjaival a háttér­ben s egy nemzet sorsával az előtérben. Kevesen is­merik úgy szülőföldünket, társadalmunkat, szellemi é- letünket, mint e könyv Írója. Szlovákiai könyv ez a javából. 1 Rút helytelenségek az igeragozásban Az igeragozásban elsősor­ban az ikes Igék raqozása okoz nyelvhelyességi problé­mát. Az ikes igék — pl. ál­modik. eszik, alszik, utazik — az alanyt ragozás kijelen­tő mód jelen idő egyes szám 3. személyében -lk ragot kap nak. Az ikes igék külön rago­zását újabban mind nagyobb mértékben elhanyagolják, vagyis a mai nyelvben nem érvényesül következetesen az ikes ragozás. Az ikes igék- szémélyragjalt ugyanis e gyes tgealakokban háttérbe szorítják a nem ikes jaz ún. Iktelenl igék személyragjai. Igaz, hogy a nép nyelvé ben régóta járatosak az e szék, iszok, alszok, jénj en nék, főj dolgozna, jtej dől gozz, (öj dolgozzon, az iro­dai ml eszem, iszom, alszom, enném, dolgoznék, dolgoz­zál, dolgozzék helyett, ezért mégsem szabad erőszakolni az ikes igék háttérbe szorí­tását. Különösen a jeltételes módban vigyázzunkI Az e- szik igének eredeti ikes a- lakja a jeltételes mód 1. személyében: (én) enném, 3. személyében: (öl ennék. De gyakrabban így halljuk eze­ket az igealakokat: /énjén nék, lőj enne, tehát sokszor ugyanúgy ragozzuk őket mint ’például a nem Ikes lesz Igét: jénj lennék, (öl lenne. A jelszólító mód 3. sze mélyében az eredeti ikes ra qozású igealak: (ő) egyék Ma azonban többnyire így mondjuk: (öj egyen, tehát ugyanúgy ragozzuk, mint az tktelen igét (legyenj. A kijelentő és jelszólító mód e:gyes szám 1. szemé­lyében általában nem sza­bad az ikes -m személyra­got fölcserélnt az iktélén -k személyraggal. Helytelen, hi­bás alakok ezek: eszek, al­szok; egyek, aludjak stb. He­lyesen: eszem, alszom; e- qyem, aludjam stb. A jeltételes módú igék ra­gozásában a következőkre kell ügyelnünk: Az alanyi ragozás egyes szám 1. sze­mélyében a ‘oldalék mindig -nék, még akkor is, ha ciz Ige mély hanqrendü. Hely telenek tehát a magánhang zó llleszkedéses (én) várnák (én) szaladnák, (én) tanul nák stb Helyesen: jénj vár nék, lénj szaladnék, (énj tanulnék stb. A tárqyas ragozás többes szám 1. személyében az e- redetl toldalék a -nók, nők; pl. (mi öt) várnók, (ml őtj kérnök. Ezt az igealakot a mai köznyeloből szinte telje­sen kiszorította az alanyi ra­gozás megjelelő alakja: vár­nánk, kérnénk. Mlndafhellett a -nók, -nők végű alakok sem helytelenek, s főleg a választékos, tudományos stí­lusban ma is gyakran felbuk kannak. Megtaláljuk őket költőink nyelvében ts: „Mint ha újra hallanók a pusztán a lázadt ember vad keser­veit... (Vörösmarty: A vén ci­gány I. „öt szegény szól: Megfürödnénk, meqőblítenők az inget...“ (József A.: Ára­dat). Sokszor halljuk, külön/) sen az iskolákban, hogy a felszólító mód helyett főnévi igenevet használunk: Leülni! Felállni! KimenniI Ez sem magyaros. Helyesen így mondjuk: Üljetek lel Állja­tok jeli Menjetek'ktl A beszédben a -t végű t- gék felszólító módú alakja helyett gyakran a kijelentő módú alakot használják. Ez sok esetben kétértelműséget okozhat, mert mást jelent ez a mondat: látjuk a medvét (kijelentő módi, és ez: Lás­suk a medvétI (felszólító mód). Ugyanígy: Mikorra ha­lászijuk az értekezletet? (kijelentő mód); Mikorra ha lasszuk az értekezletet? (fel­szólító mód). Mégis sokan használják a kijelentő mó­dú Igealakok helyett a fel­szólító módú alakokat, s így beszélnek: „Mielőtt felszáí- lunk a vonatra, megváltsuk a jegyünket. A vonatban a jegyet átnyújtsuk a kalauz­nak, akt kilyukassza. A je­gyet nem szabad eldobni, mert nem tudhassuk, nem jón-e ellenőr. Az ellenőrök a jegy nélkül utazókat meg­büntetik és leszállítsák a vo­natról" (Helyesen: megvált­juk..., átnyújtjuk..., kilyu­kasztja..., tudhatjuk..., leszál­lítják.! Kerüljük ezt a rút helyte­lenséget! Akik így beszél­nek, figyelmeztessük ókét er­re a durva nyelvi hibáraI Ha a felszólító módú alakok kiszorítanák a kijelentő mó­dúakat, veszélyeztetve lenne a nyelv gondolatközvetttö szerepe, htsz,en nem tud­nánk, mtkor fogjunk fel egy mondatot kijelentésnek, mi­kor parancsnak. Pazderák Bertalan

Next

/
Thumbnails
Contents