Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-08 / 49. szám
4 új ifjúság Ezek a felvételek nemrég készültek Asztrahányban, s ma már történelmi jelentőségűek. A kolerában megbetegedett személyeket e terület minden részéből azonnal a különlegesen felszerelt kórházakba vitték. Nemcsak a városban létesítettek megfigyelőállomásokat. hanem hajókon is, a Volga deltájában. Azokat, akik átestek a megfigyelésen és el akartak távozni Asztrahánybői, külön vasúti kocsikban szállították tovább. Küzdelem a járvány ellen Tíz- meg tízezer ember életét követelő kataklizmák rázzák meg időnként a világot: árvizek, földrengések, járvá nyok. Jelenleg nemhogy elhárítani, de még csak előre je- Jezní. sem tudjuk e fél.'metes katasztrófákat. Hogy sikerüljön leküzdeni, visszaszorítani a különösen veszélyes járványokat: a pestist, a kolerát és a himlőt, a tudósok és a gyakorló orvosok az Egészségügyi Világszervezetben tömörülnek, s félretéve politikai, vallási és más nézetkülönbségeket, egyesítik erőfeszítéseiket. Sajnos, különböző okokból több országban még nem tud nak olyan széles körű és hatékony intézkedéseket érvé nyesíteni, amelyekkel sikerülne végleg felszámolni a kü lönösen veszélyes fertőzéseket. Egyes ázsiai, afrikai és dél-amerikai országok területén bizonyos természeti-földrajzi körülmények folytán állandóan fertőző pestis-, ko lera- és himlőgócok vannak. Ezek a betegségek az illető területen évről évre sok áldozatot követelnek, s a fertőzés időnként átterjed más területekre is. A kolera hat alkalommal söpört végig az egész világon, nemcsak egyes országokra, hanem egész kontinensekre hozva veszedelmet. Annak ellenére, hogy számos ország egészségügyi szervei és az Egészségügyi Világszervezet határozott intézkedéseket hozott, a kolera 1961-ben hatodszor is támadásba lendült több országban és kontinensen. Most hetedik alkalommal fenyegeti kolerajárvány az emberiséget. Nézzünk vissza egy kicsit a múltba. A cári Oroszország rendkívül rossz helyzetben volt járványügyi szempontból. A paraziták okozta tífuszjárvány mondhatni állandóvá vált, s ezenkívül kolera-, pestis- és himlőjárványok tizedelték a lakosságot. 1907 és 1911 között, vagyis 5 év alatt 2 800 000 koleramegbetegedést jegyeztek fel Oroszországban, a halálos áldozatok száma több mint 834 000 volt. A himlőjárvány a forradalom előtt minden évben pusztított Oroszországban, és újra meg újra súlyos pestismegbetegedések fordultak elő. Az első világháború, azután pedig a polgárháború és az intervenció, a lakosság nagyarányú vándorlása és a zsúfoltság, majd a fiatal köztársaságot sújtó éhínség következtében a közegészségügyi helyzet nagymértékben romlott, s ez természetszerűen a járványok kiújulásához vezetett. A közegészségügy azonban a szovjethatalom első napjaitól kezdve a legfontosabb állami feladatok között szerepelt. 1918 augusztusában a Daily News című angol újság a következőket állapította meg: „Bár Oroszországban siralmas a közellátás, sikerült megfékezni a kolerát. A szovjet kormány rendkívül határozott egészségügyi intézkedéseket foganatosított. A lakosságot bőségesen ellátták forralt vízzel, sok helyen elvégezték a koleraellenes ingyenes védőoltást. A szovjet kormány jobban megszervezte a kolera megelőzését szolgáló intézkedéseket, mint a cári rezsim, s ez kétségtelenül bizonyítja te hetségét“. A Szovjetunióban magas tudományos szinten álló, a világ orvostudományának legújabb eredményeit alkalmazó szakosított gyógyintézetek széles körű hálózatát teremtették meg, járványügyi állomásokat állítottak fel. A tudományos kutatások, az anyagi jólét növekedése, a lakosság általános kulturális színvonalának emelkedése és az egészségügy fejlődése eredményeképpen az ország területén rövid idő alatt felszámolták a rendkívül veszélyes pestis-, kolera- és himlőmegbetegedéseket. A szovjet orvosok rendszeresen megosztják külföldi kollégáikkal a fertőző betegségek leküzdésében szerzett tapasztalataikat. Az utóbbi évek során a szovjet orvosok közvetlen segítséget nyújtottak a kolera- és himlőjárvá- nyok sújtotta körzetek lakóinak Irakban, Afganisztánban, Indiában és más országokban, szovjet oltóanyagot és más gyógyszereket bocsátottak rendelkezésükre. A Szovjetunióban 1926 óta nem fordult elő koleramegbetegedés, az Üzbegisztánban 1965-ben észlelt elszigetelt esetek kivételével, pedig a környező országokban többször jelentkezett a járvány. A hetedik kolerajárvány előidézője az el-tor vibrió. Az el-tor egy sor biológiai sajátossága mellett abban különbözik a betegség klasszikus kórokozójától, hogy elmosó dott jellegű és lefolyású megbetegedést idéz elő. Járvány ügyi szempontból ez rendkívül veszedelmes. A lakosság számára különös veszélyt jelentenek a vibriógazdák, vagyis azok a személyek, akiknek szervezetében gyógyulás után is jelen vannak a kórokozók, vagy akik maguk nem betegszenek meg ugyan, de kórokozókat hordoznak magukban s megfertőzik környezetüket. Az el-tor kórokozó egyébként hosszabb ideig őrzi meg életképességét, mint a klasszikus vibrió. A betegségnek ez az enyhe lefolyása, amikor igen sok beteg nem is tartja szükségesnek, hogy orvoshoz fordulion, azt eredményezheti, hogy a kolera a fertőzött gócokról átterjed a fertőzésmentes területekre vagyis a járvány továbbtérjed. Az utóbbi években igen nagy mértékben megnövekedtek az egyes országok, köztük a Szovjetunió nemzetközi kapcsolatai politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt. Évente sok millió külföldi érkezik a Szovjetunióba szovjet emberek utaznak külföldre, s az utazók száma mindegyre nő. Ez természetesen növeli annak a veszélyét, hogy a fertőzés átterjed korábban fertőzésmentes körzetekre is. 1970 nyarán sok orszáqban fokozott mértékben jelentkeztek különféle bélmegbetenedések köztük1 a kolera. Felbukkanását és teried"sét a Szovjetunióban az is segítette, hogy az átlaghőmérséklet magasabb volt a szokásosnál, gyakran szinte özönvízszerű méreteket öltött az eső, s az ország déli részén igen sok volt az üdülővendég. A lapok hírül adták, hogy Ogyesszában, Asztrahanyban és Kercsben koleramegbetegedéseket észleltek. Sem e városok egészségügyi dolgozóit, sem pedig a szovjet egészségügyi rendszer egészét nem érte készületlenül e veszélyes fertőzés: teljes fegyverzetben fogadták. A szovjet tudósok olyan módszert dolgoztak ki a kolera gyógyítására, amely még a legsúlyosabb esetekben is eredményt hozott. Ha a beteg időben jelentkezett a kórházban, sikerült megmenteni a halálos kórtól. E módszer azt eredményezte, hogy halálozás csak a százalék tört részének megfelelő arányban fordult elő: mindössze nehány halálos eset volt. Mihelyt az első kolerás eseteket észlelték, a járványellenes intézkedések egész sorát léptették életbe. Kórházba vittek mindenkit, aki erős gyomorrontásról panaszkodott. fertőtlenítették a betegséggócokat, számos településen megelőző fertőtlenítést Is végeztek. A betegeket, és mindazokat, akik velük kapcsolatban voltak, laboratóriumi vizsgálatnak vetették alá, megvizsgálták a kutakat és a környezet más objektumait, s egy sor kitünően felszerelt bakteriológiai laboratóriumot is létesítettek. Hogy megakadályozzák a fertőzés teriedését zárlatot rendeltek el minden lakott településre, ahol koleramegbetegedés fordult elő. Ogyesszából, Asztrahanvból és Kérésből csak 5 napos, orvosi intézményben töltött megfigvelés után lehetett elutazni. A világ egészségügyi gyakorlatában először szervezték meg sok ezer egészséges ember megfigyelését, oldották meg étkezésüket, egészségügyi, kulturális és egyéb ellátásukat. A világ orvosi gyakorlatában először alkalmaztak minden lakosra kiterjedő, rendkívüli antibiotikum-profilaxist. Az állami és a társadalmi szervek számos járványellenes egészségügyi intézkedést a lakosság közvetlen segítségével valósították meg. A kolerával folytatott rövid, de kemény küzdelem a Szovjetunióban az orvostudomány győzelmével zárult. Ma már szabad a ki- és beutazás mindazokba a városokba, a- melyekre a kolera miatt egészségügyi zárlatot rendeltek el. A szovjet egészségügyi szervek erélyes ■ intézkedéseket tettek, hogy többé ne forduljon elő ilyen megbetegedés. L. MARCSUK, a szovjet eEgészségügyi Minisztérium járványosztályának vezetője Hozzászólások a Nem érdemes tanulni ? című cikkhez A biztonságérzet nem másodrendű kérdés Tényleg sokat vitatott probléma, hogy érdemes-e tanulni Pedig nem kellene, hogy az legyen. Főleg akkor nem! ha figyelembe vesszük a lehetőségeket. Szeretném azt hinni, hogy a fizetés, az anyagi bőség még nem minden, de nehéz ezt szem előtt tartva, azzal a tudattal dolgozni, hogy ebből nem egy személynek, hanem esetleg többnek kell megélnie. Ha minden rendben van. akkor a főiskolás 17 -18 évi tanulás után kikerül az életbe. Általában nem vele egykorúakkal lép munkaviszonyba A kollégái csaknem mind idősebbek nála, és éppen ezek teremthetik meg azt a helyzetet, ahol előbb-utőbb kifakad. Sohasem választ magának senki példaképül nála fiatalabbat. -De választhat-e azok közül, akiknek — a csekély kivétellel — egyetlen témája a kocsi, a szép lakás, öltözet és általában az a- nvagi jólét? Ezek után tényleg nem lehet elégedett, ha számára a probléma ott kezdődik, hogy hol lakjék, Ezt nem panaszként említem, de ahhoz, hogy idáig eliutott, segítségre volt szüksége. Akiktől a segítséget kapta, a szülei, már csaknem tűi vannak életük és é- letereiük javarészén. Van-e lehetősége visszaadni — mondjuk így — a „kölcsönt“? Mi a biztosíték arra, hogv ezután ő támogathatja a szüleit? Ha esetleg családot alapít, nem marad-e visszafizetetlen a „kölcsön“? Tudjuk, hogy egryik napról a másikra nem oldhatjuk meg a problémákat. De túlzás azt állítani, hogy csak a készet, a nagyot szeretnénk. Ne vitázzunk arról, érdemes-e tanulni. Érré előbb- utóbb mindenki rádöbben. Azonban a biztonságérzet sem másodrendű kérdés. Kurcsiriká Judit 'tervező, Kassa Futunk a pénz után Olvasóink közül bizonvára többen hallották, sőt olvasták is egvik napilapunk kuriózum számba menő hirdetését amelyben juhászgazda kerestetik. A hirdetés eovetion követelménvt sem támasztott a iel»ntke- zők Iránt, még csak azt sem, hogv oásztorleikűek le- ovenek. ami azt jelenti, hogy a 3000-3500 korona havi iövedelmet ígérő állást bárki betölthette. Közvetlenül az említett hirdetés mellett a napilap e- avik ipari vállalatunk hirdetését is közölte, amely mérnököket keres havi 2000 koronás fizetésért. Az egészben ez a „pláne". Nem akarom lenézni a juhászgazdák nagyon is szükséges munkáját mert hiszen mi is lenne nélkülük: a farkasok felfalnák a szegény juhokat, ha senki sem iárna bunkósbottal a nvái körül. De nem nézhetek el afelett, hogy egyes jövedelmi csoportok között túlságosan is nagyok a különbségek, és ezt rendszerint a magas műveltséggel rendelkezők sínylik meg. Az emberek társadalmi egyenlősége egyike a szocializmus céljainak, de ez még nem jelenti azt, hogy népgazdaságunk minden kategóriájában a jutalmazási rendszer is egyforma legyen. Több gépipari üzemben végzett vizsoálat eredménvevből arra a következtetésre jutottam, hogy mind a gazdasági, mind a technikai dolgozók műveltségét nem értékelik kellőképp. .Néhány példa: Kitanult esztergályos évente körülbelül 1000 koronával többet keres, mint a betanított esztergályos, de körülbelül 400 koronával kevesebbet, mint a betanított lakatos. Életük során a legnagyobb keresetük a hegesztőknek van: 148 000 koronával magasabb, mint a kitanult lakatosoknak. Az, aki műszaki főiskolát végzett. életében csak 4000 koronával keres többet, mint a szakközépiskolát végzett társa, viszont ugyanaz a főiskolás 37 000-rel keres kevesebbet egy kitanult munkásnál, aki technikai jellegű munkát végez, és 84 000- rel kevesebbet, mint az, akinek csak kétéves ipariskolai végzettsége van. Az adminisztratív munkaerők kategóriájában is 7000 koronával alacsonyabb a főiskolát végzett munkaerők keresete, mint a kétéves gazdasági iskolák végzettjeiké. Hogy mindebből mire lehet következtetni? Többek között arra is. hogy államunk nem eléggé értékeli az iskolába és az oktatásba fektetett költségeket. Az emberekben viszont él egy természetes sokat alkarás, hogy mindig az után a munka után kapaszkodnak, ahol ugyanannyi vagy még kevesebb fárad- sángaí többet kereshetnek. És ezt egészségesnek tartom. Az viszont nem örvendetes, hogy egy egészség- ügyi dolgozó — akikre jelenleg annyira szükségünk van — villamosvezetőnek megy csak azért, mert ott néhány zöld papírral többet kap. A legrosszabb az, hogy gazdasági rendszerünk ezt engedi — legalábbis egyetlen paragrafussal sem gátolja. A nivellálás és a jövedelemkülönbségek összetett problémájával ez a kis hozzászólás nem szándékszik foglalkozni. Az igazság az hogy éppen ideje lenne, ha az illetékesek olyan intézkedéseket eszközölnének, amelyek az embereknek nemcsak a munkájuk eredményének megfelelő fizetést biztosítanák, hanem megkülönböztetést tennének a felelősséggel teli munkák, a magas műveltséget megkívánó állások és a mechanikus munka között. Azt hiszem, ezután jelentősen csökkenne a személyzeti osztályok munkája, és mindenki abban a munkában gyümölcsöztetné tehetségét, amelyet tanult, amelyre készült, amelyben a legtöbbet tud és amelyben a legjobban megfizetik képességeit. —z—
