Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-08 / 49. szám
Ahol a hajnalt ÉGETIK „Lédec község szép helyen van, mert a templom a közepén van Körös-körül arany csipke, rászállott a bús gerlice. Ha én bús gerlice volnék, rózsám ablakába szállnék. Folyton csak azt turbékolnám szeretsz-e még kedves rózsám.“ Egykettőre bejárta a hír Lé- deoet, hogy itt vannak a pozsonyiak, a budapestiek, sőt még Németországból is jött valaki, mert filmezni akarják a- zokat az ügyes menyecskéket, akik az országos népdalverseny győztesei között voltak. — Csak a menyecskéket? — háborgott a férfinép. — Csak! Csak minket! — nyelveltek a menyecskék. — Vagy talán ti győztetek? Kutyafülét! Hisz mindig csak morogtatok, ha próbára mentünk! De akárhogy is volt, a kora délutáni órákban szép számmal jöttek a lédeci iskola udvarába menyecskék és férfiak vegyest. Elhozta őket a kíváncsiság. Búgott a filmező masina, kattogott a fényképezőgép, forgott a magnőtekercs, és táncoltak, énekeltek a lédeci asz- szonyok, férfiak. A menyecskék pompás népviseletben, a férfiak meg bajszosán, csizmásán. Kipirosodtak a daltól, tánctól, meg aztán a muraitól is. De lássuk csak, kik is ezek az országszerte híres menyecskék! Ábel Lászlóné, Farkas Mi- , háiyné, Fazekas Istvánná, Fazekas Sándorné, Flnta Imréné, Hajdú Lászlóné, Jókai Marika. Mester Ferencné és Zsidík Je- nőné. Olyan szépek a népviseletben, hogy a férjük most újra beléjük szerethet. Szép a győzelem, de nagy annak az ára! Mindnyájan dolgoznak, anyák és feleségek, s munka után próbákra járni igazán nem kis áldozat. De most feledve minden fáradság, csillog a szemük, és csak úgy dó! belőlük a móka: — A lédeciek valamikor a hercegprímás jobbágyai voltak, most meg már az urunk sem nagyon parancsolgathat. Mert ha megpróbálná, akkor le is út — fel is út! Lédeci népdal — A környéken nekünk van a legjobb borunk. így is emlegetnek bennünket: Jóbortartó lédeciek, csengertartő koszto- lányiak, rongyosnemes néve- riek! — Nem így van az! — Hanem? — Az urak iszogatták a borokat, kóstolgatták, harapták, közben pedig mondogatták: Vínum ex Pográny — Igya meg a pogány! Vinum ex Csitár — Igya meg a tatár! Vínum ex Gímes — Ez valami rémes! Vínum ex Lédec — Ezzel már élhetsz! — Szüretkor mindig jöttek a török portyák és elvitték a lédeci mustot. Azért csak a mustot, mert bort nem ihattak. — Bolond törökök! Nem is tudják azok, mi a jő... —0— — Ha a falunkról akarnak hallani, keressék meg Magyar Miskát! ő tud mindent — mondogatták az asszonyok és a férfiak. S csak később derült ki, hogy tulajdonképpen .Fazekas Mihálynak hívják. Die hát itt sok a hasonló vezetéknév, s hogy könnyebben megkülönböztessék őket' egymástól, még egy előnéwel látják el a lédé cieket. Későre járt már az idő, de Miska bácsinál még világosság volt, hát bátran bekopogtunk. Pár. perc múlva már annyira belejött a mesélésbe, hogy alig győztem jegyzetelni. Mindenre emlékezik, amit az őseiről hallott a nagyszüleitől. Pedig már nem mai „gyerek", hetvenkilenc esztendőt ért meg: jót is rosszat is fölösen. Beszél a község múltjáról, szinte kívülről ismeri a községi krónikát, csak úgy dobá- lódzik az évszámokkal. Azután — szinte észrevétlenül — vallani kezd saját magáról, fiatalkoráról is. — És milyen volt akkor a karácsony? — A karácsony? Hát akkoriban a karácsonyfa még nem volt nálunk divatban. Az apánk behozott egy kötél szalmát, ledobta a padlóra, és mi gyerekek abban hancúroztunk. Ez volt ám a nagy öröm! Mihály bácsi kutat az emlékei között, beszél arról az 1- dőről, amikor még fiatal volt, gyerek... Igazat mond. s mégis olyan hihetetlen minden. — Szép idő lehetett még akkor, amikor a Hajnalgyepen égették a hajnalt az őseink. Hatalmas tüzet gyújtottak, fehér lovat áldoztak... Amikor mi kezdtünk legény- kedni, gombos harmonikával jártuk a falut és szép magyar nótákat énekeltünk... —0— Dubay Máriát otthon találtuk a szép új házban, unokája kisgyerekére vigyázott, azt babusgatta. — Én már nyolcéves koromban dolgoztam kint a földeken, másoknak a földjén. Mi akkor még ételit sem kaptunk a munkahelyen, csak napi húsz krajcárt, abból kellett magiunkat é- lelmezni. Tízéves koromban már négy hónapot szolgáltam évente, mert akkor csak nyolc hónapig volt iskola. Amikor azután befejeztem az iskolát, mentem én Is Baranyába. — Akkoriban a mulatság? Hát az csak olyan egyszerű volt. A nótázésnál kiverték a ritmust egy fenyődorongon. Én leánykoromban nem táncolhattam, mert mindig szolgáltam, asszonykoromban már inkább, de azután meg jöttek a gyerekek, szép sorjában. De mi legalább szépen táncoltunk! Nézem a tévét, de az nem is tánc igazán, amelyet most a fiatalok táncolnak... —0— Alattunk a falu. Sisi betyár barlangja fölött állunk és nézzük Lédecet, a falu közepén sikló patak ezüst szalagját, az új házak szép piros tetejét, a kéményekből felszálló füstöt. Minden olyan csendes, olyan nyugodt, mintha az embereknek nem is lennének gondjaik, problémáik, bánataik. Ha megfordulunk, a gímesi vár romjai tekintenek ránk a pompázó őszi díszletek közül. S a romok között talán For- gách gróf lelke bolyong. —0— Lédec sohasem volt gazdag falu, egyetlen kincse a dolgos kezű, becsületes nép volt — és a hagyományok. Csak a felszabadulás után kezdett épülni. Azóta van szép új kultúrháza, iskolája, tanítói lakása, azóta építkeznek a lakosai is. Járjuk a falut és gyönyörködünk festői szépségében, van itt romantika bőven. Nézzük a pataknál ruhát öblögető asz- szonyokat, gyönyörködünk a szelíd gesztenyefákban, az iskolából hazafelé tartó gyermekekben, s közben találkozunk a postással. Gálik Pállal és megkérdezzük tőle, hány magyar lap jár Lédecre: — 107 Szabad Földműves, 42 Hét, 37 Üj Szó, 27 Nő, 3 Oj If-\ júság és 3 Világ. Lehet, hogy ez kevés, de nem rajtam múlik. Én szívesen hordanék többet is... A községi könyvtáros. Latika Istvánná elmondja, hogy a könyvtár állománya 2700 könyv, és körülbelül 350 állandó olvasó látogatja a könyvtárat. — Van nyolc olyan olvasóm, akik egyszerre legalább tíz könyvet visznek el. Egy-egy kölcsönzésnél (hetente kétszer van) 200-250 könyvet adok ki. Legjobb olvasóim, idősebb Fazekas József és Balázs István az elmúlt évben egyenként 110 könyvet olvastak el. Elmondja azt js, hogy a könyvtár országos és kerületi kitüntetést kapott a kultúra terjesztéséért. S hogy ő mit kap? Évente 600— koronát. Pedig maga takarítja, fűti a könyvtárat, vágja a fát és hordja a szenet. Háromgyermekes anya, feleségi, tanítónő és könyvtáros!... De nem panaszkodik. Mester Ferenctől. a helyi CSEMADOK elnökétől megtudjuk, hogy a faluban 280 CSE- MADOK-tag van, évente két színdarabot tanulnak be. Lédec község annyi, mint: 318 házszám. 1175 lakos, A lakosság 85 százaléka magyar nemzetiségű, körülbelül 150 ember jár el munkára a faluból. A felszabadulás után 70 új ház épült. —0— Búcsúzunk Lédectől. ahol annyi sok szépet hallottunk és láttunk, ahol annyira otthon éreztük magunkat. A menyecskéknek azt üzenjük, hogy sohasem felejtsék el a szép magyar népdalt és a gyermekeiket is tanítsák meg a szerete- tére... N. László Endre Kellemes meglepetés Erzsébet, Katalin... nemcsak a sok csinps kislány, hölgy és fiatalasszony neve napját jelentik ezek a nevek, hanem a bálszezon kezdetét is. A bálszezonnal egyúttal pedig a közelgő év végét. Nagymagyaron a Katalin- bálnak hagyományai vannak. Minden évben a magyar kilencéves iskola szülői tanácsa rendezi meg. Ez idén meglepetés fogadta a bálozókat, mert a teremben két zenekari felszerelés várta a vendégeket. Az összeállításból azonnal arra lehetett következtetni, hogy az egyik a hagyományos, a másik pedig a modern zenekar lesz. Először fordult elő, hogy váltakozva két zenekar szórakoztatta a közönséget. Mindjárt felismertem a nagymagyari Szocialista Ifjúsági Szövetség alapszervezetének zenekarát. — Hallottam és látom, hogy a SZISZ alapszervezetének ü- zemképes zenekara van — fordulok Gyökeres Lalihoz, az a- lapszervezet titkárához. — Igen. ez így van. A zenekar kb. négy hónapja gyakorol. Eddig még nemigen ismeri a nyilvánosság. Ha az időjárás megengedte, vasárnap délutánonként a cukrászda előtt szoktak a fiúik játszani, de ez még a kezdet kezdetén volt, azóta már sokat fejlődtek. Részt vettek Gombán egy erőpróbán, ahol hat zenekar közül a harmadik helyen végeztek. Ez a mai fellépésük az első bizonyítási alkalom idehaza. — Milyen körülmények játszottak szerepet' a zenekar megalakításánál ? — A zenekart nemcsak azért alakítottuk, mert ma ez a divat, hanem más tényezőket is szem előtt tartottunk. Vegyük például a fiatalok szabad idejének kitöltését. A szórakozást meg lehet oldani, mondjuk, magnó mellett is, de ml inkább ezt a formát választottuk, volt rá lehetőségünk. Ha már itt tartunk, szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a szabad idő hasznos kitöltésén nemcsak a szórakozást értjük. Ezt azért említem, mert nem szeretném, ha úgy festene, hogy csak a zenekarral foglalkozunk, és csak ennek tulajdonítunk fontosságot. A lehetőségeinkhez képest különböző érdekkörök működését tűztük ki célul. A fotókör és a sportkör működik is. Ezenkívül a klub is rendszeresen nyitva tart. Egy szórakoztató műsorra készülünk, továbbá a politikai nevelőmunkának is nagy fontosságot tanúsítunk. Miklós Laci, a zenekar szólógitárosa húszéves, műszaki felügyelő a postánál. Hozzá is van kérdésem. — Hány tagú a zenekar? — A zenekarunknak öt tagja van: Farkas Peti, Dávid Sanyi. Dávid Laci (öcsi), Farkas Jancsi és én. Dávid Sanyi, a zenekar basz- szusgitárosa tizenöt éves, tehát az alapiskola kilencedik osztályos tanulója. — Sanyi, hogyan tudod közös nevezőre hozni az iskolai kötelességeiket és a zenélést? — A tanulást kötelességemnek tartom, a zenét meg szeretem. Ezért igyekszem mindkettőnek eleget tenni. — Hogy állsz a tanulással? — Nem dicsekvésből mondom, tavaly jeles voltam, nem szeretném az idén sem alább adni. Itt-ott becsúszik egy- egy nem kívánatos négyes í- rásbeliből, de ez semmilyen körülmények között sem Írható a zenélés rovására. — Milyen a zenekar felszerelése? — faggatom Farkas Jancsit, a zenekar „pótdobosát“ és műszaki szerelőjét. — A zenekar legértékesebb része a dobfelszerelés. Értéke megközelíti a 15 ezer koronát. A dobfelszerelés fontos része a zenekarnak, de ennél bonyolultabb szerkezetek az erősítők, hangfalak. A zenekar tulajdonképpen kezdő, így a felszerelés is csak a minimális igényeket elégíti ki. — Miből tellett ennyire? — A SZISZ járási bizottságától kaptuk a dobfelszerelést és egy erősítőt. A hnb-tő! szintén kapott az alapszervezet két erősítőt meg hangfalakat. A hangszerek a zenekar tagjaié. Tulajdonképpen én is hálózni mentem, és csak a véletlen műve volt, hogy ez a riport megszületett. A zenekar kiválóan játszott. Megérdemlik a fiók, hogy más is tudjon működésükről. (-fa-) Aj ifjúság 3 Huszonhárom év és semmi A fiatalember elvégezte az építőipari középiskolát, katonai szolgálatot teljesített és most már több mint egy éve otthon van, a díványon heverészik. Az egy év alatt három vállalat pecsétje is bekerült személyazonossági igazolványába. Egy. legtöbb két hónapig bírta ki egy helyen, és ha kérdik, mi a baj, azt mondja, neki nem akaródzik dolgozni. Különben teljesen egészséges. Nincsenek barátai, sem barátnői, sehová sem jár, alszik vagy zenét hallgat és minden munkája krimiregények olvasása. Az anya kergetné a fiát akár a világból is, de az apa csititgiatja: hagyd, majd csak megjön az esze. A fiatalember huszonhárom éves. Ebben a korban szoktuk a legmesszebb menően értékelni fiatalságunkat; ebben a korban örülünk vagy nem örülünk életünknek. Bármit is érzünk, azt rendszerint hamarosan a világ tudomására hozzuk. Tudjuk, mit akarunk, többségünknek van legalább egy icipici életcélja, amely mindig a munkához, alkotáshoz vezet. Ebben a korban még nem arra gondolunk, hogy maradjon utánunk valami, ha már nem leszünk, de nem élünk csak úgy, magunknak, Pató Pál úr módjára, és főleg nem élősködünk mások nyakán. Ez ránk nem jellemző. Szó szerint ezt mondtuk a panaszkodó édesanyának is. Az előbb ugyan azt állítottuk, hogy a fiatalember máskülönben egészséges. Talán nincs is igazunk. Meglehet, hogy nem segíthet rajta már a kemény szó sem. De ha minél előbb megérti, hogy egyedül ő a felelős sorsáért, annál jobb. Ha nem segítenek rajta azok szavai, akik szeretik őt, az értelmes könyvek, amelyeket esetleg kézbe vesz, akkor majd saját kárán kell tanulnia. Annak rendszerint keserű íze van és szenvedéssel jár. Mi csak egy szép idézettel próbáljuk felrázni: „Ne pazarold az időt. jövőd él benne. A nagy emberek még a perceket is számlálták. A kényelmességtől berozsdásodnak az idegeid, és elgyöngiüfnek izmaid. Ha agyonütöd az időt, olyan lehetőségekről maradsz le, a- melyek többé nem térnek vissza." —z—- ....................' T ' —*"******■" JAN CHLUSCA: Álmatlanság — Vezetékneve? — Cybulevszkif. — Keresztneve? — Pável... Pável Cybulevszkif. — Foglalkozása? — Hivatalnok. — Címe? — Arkangyal utca 17. — Ml a panasza? — kérdi az orvos, aki a páciens válaszait bejegyzi a nagykönyvbe. — Már több mint egy hónapja álmatlanságban szenvedek, kérem! — Álmatlanságban? Étvágya van? Nyújtsa ki a nyelvét... A nyelv rendben van, piros, mint a btfsztek. — Szokott fájni a feje? — Nem. — És valamikor voltak fejfájásai? — Soha. — Hány órakor jár aludni? — Általában tízkor, doktor elotárs. — Rendben van. Szaval lefekszik és nem tud elalud- nt, ugye? Egyik oldaláröl a másikra fordul? — Már miért forognék? Este tíztől reggel hatig úgy alszom, mint a tej. Hatkor felkelek, felöltözöm, megreggelizem, friss füvet vetek a nyálaknak, megcsókolom a gyerekeket és irány a munkába... — Ember, hiszen maga nyolc órát aiszik napontal — kiáltott fel az orvos meglepetten. — Hát mit akar még?! — Értsük meg egymást, doktor elotárs. Arról van szó, hogy az utóbbi időben az Istennek se tudok elaludni a munkahelyemen... t. e. e. fordítása FÉLREÉRTÉS „A Komáromi Középfokú Gépészeti Ipariskola ifjúsági szervezetének nevében fordulunk önökhöz, a Szakszervezetek Házában lezajlott olvasó találkozóval kapcsolatban. Az Itt elhangzott vitáról az Oj Ifjúság 44. számában jelent meg Zácsek Erzsébet elvtársnő „Akiknek írunk" című cikke. A cikkben bizonyos fokú félreértésről van szó, amely felháborodást keltett iskolánk tanulói között. Idézet a cikkből: .,A gépipari iskola tanulói a találkozó ideje alatt talán csak az elmulasztott vacsorájukra gondoltak, de nem sajnálták, mert különben otthagyták volna bennünket. Nem panaszkodtak, csak lefektették a status quot, a nagy helyzetet. Ahol emberek vannak, ott hibák is akadnak. Az iskola, amelynek diákjai túlságosan aktívak, dolgozni akarnak, az szerintem büszke lehet diákjaira. Már kevésbé jó, ha nem akad tanár, aki vállalná és irányítaná őket. Komáromban ilyen iskola is van." A félreértést abban látjuk, hogy a találkozón résztvevő diákok részéről nem hangzott el olyan kijelentés, amely az iskolán működő érdekkörök vezető tanárainak munkáját bírálta volna. Ilyen kijelentést egy másik iskola tanulói tettek. Az iskolánkon működő Ifjúsági szervezet és az érdekköröket irányító tanárok munkájával elégedettek vagyunk, s köszönjük támogatásukat. Kérjük, hogy a félreértést az Oj Ifjúság legközelebbi számában tisztázzák." A szerkesztőség megjegyzése: Olvasóink figyelmét talán elkerülte, hogy a Komá- .romi Középfokú Gépészeti Ipariskolával a fentebb említett cikknek csak az első bekezdése foglalkozik. További része nem érinti az iskolát. Sajnáljuk, hogy a találkozón résztvevő diákoknak a félreértés miatt kellemetlenségük volt, de a cikk véleményünk szerint formálisan Is eléggé világosan elkülönítette a tartalmilag másoknak címzett részt, örülünk, hogy az iparin ez másképp van. és hogy a tanulók elégedettek az érdekköröket vezető tanárok munkájával.
