Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-12-08 / 49. szám

2 új ifjúság

A LÁTNOK

Százhetven évvel ezelőtt. 1800. december 1-én Kápolnás- nyéken Nádesdy gróf gazdatisztjének fia született. Es a- hogy a keresztény legenda szerint valamikor három királyok indultak a jászolban született köszöntésére, mi magyarok a múlt meseszövetébe szőhetjük, hogy párducos Árpád régen- halt vitézei hajoltak meg a kisded bölcsője előtt, mert költő született, mert a hazaszeretettől lángoló szívű lírikus született: Vörösmarty Mihály Jelentkezéséig a magyar költészet egysége darabokra szakadt. A népies irány folytatta ugyan a költészeti hagyományokat, de mert elszakadt a népköltészettől, erőtlen volt. A francia irány a felsőbb tízezer Ural „konzumáját“ elégítette ki, a klasszicizmus a latin mü- veltségüekhez, a németes 1- rányzat pedig a hájasodó-tolla- sodő polgárokhoz szőlt. Vörösmarty teremtette meg a szintézist, a mondái, történelmi és népi elemekből táplálkozó, nemzeti szellemiségű magyar lírát.

A szegény nemesi család gyermeke 11 éves korában került a fehérvári gimnáziumba, ahol ötödikes korában már maga kereste meg a ruhára- és éle- lemrevalőt. 1816-től a pesti gimnáziumban folytatta tanulmányait, miközben mint házita- nltó tartotta fenn magát, és anyagi viszonyai csak akkor rendeződtek, amikor nevelőnek a Perczel családhoz került.

Két VSrösmartyt ismerünk. Az egyik a nyugodt, kiegyensúlyozott, falusi magyar úr. a- ki nem ismeri a nagy szenvedélyek, az őrjöngő szerelmek viharát, aki esténként a Csigában csendesen borozgatva, töpreng a haza sorsa felett, és aki verseiben, a preromantika korának megfelelően, az enyészettel kacérkodik. De ez a korszak a Csongor és Tündével befejeződött, és a szubjektív érzések helyét elfoglalta a panteista, űjplatonikus. izző és számára szinte végzetes honféltés és hazaszeretet, amelynek erkölcsi tengelye a humanitás és a heroizmus volt.

Ez a hazaszeretet izzik a Szózatban, amely nem véletlenül lett a nemzet imája, hanem azért, mert a költő ebben a versében zokogta el népünk minden bánatát, sok évszázados keserűségét, de u- gyanakkor ebben a versében teremtette meg a sajátos magyar hazaszeretetei és az emberiség érdekeinek szintézisét. Ez a vers valóban a lángoló, de pesszimisztikus hazaszeretet zsoltára, pesszimizmusa azonban nem csodálható, hiszen a múlandóság árnyéka borult a nemzetre, és Johann Gottfried Herder, a törpelelkű, betegesen önimádó weimar! prédikátor, a szellemi mankókra támaszkodó Kant-eptgon azt hirdette, hogy a magyarság teljesítette történelmi hivatását, megvédte a kereszténységet, tehát léte most már értelmetlen és el fog tűnni a népek sorából.

Aztán következett az utolsó felvonás! A szabadságharc elbukott. Vörösmarty bujdosott, és amikor kegyelmet kapott, már belsőleg összetört, egyedüli szenvedélye. szerelme, reménye elveszett. Elvonult ■ Ba- racskára. majd Nyékre, gazdálkodott, lefordította a Lear királyt. Arca beesett, tekintete tétova lett, tisztes, higgadt magatartása, lelki egyensúlya ö- rökre elveszett.

De még egyszer fellángolt a lelke. A vén cigányban valami apokaliptikus mámorral rajzolta meg a pusztulás képeit: ..Homályos, egy szál faggyúgyertyával világított, alacsony, falusi szobában, kupa bor előtt, hol a haját borzolva ült egy elkeseredett, idegbeteg magyar . ..és egyszerre rácsap ököllel az asztalra: lesz még egyszer ünnep a világon!“ (Schöpflin Aladár). Majdnem egy évszázadig várt a magyarság erre az ünnepre — de a költő jóslata valóra vált!

Péterfi Gyula

0} Ifjúság, a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlov. Központi Bizottságának lapja ® Kiadja a ítnena kiadóvállalata @ Szerkesztőség és adminisztráció Bra tlslava, Praíská 9. Telefon- 485 41-43. Postafiók 30 • Főszerkesztő: dr. STRA'SZEP

GYÖRGY.

Nyomja: Západoslorenské tla* ólamé 01 • Előfizetést dli

sgeiz évre SS.— Kis, fél évre 2c.— Köa, ae gyedévre 13 — Köt 9 Terjeszti a Posta Hlr- lapszolgálata, előfizethető mindé* eostakézbesltőnél vagy postahivatalnál 9 Kéziratok*’ sem őrzőnk mer ás nem kül dünk vissza 4 A lapot kü! főidre a PN' Ostredn* expe dlde Haie. Bratislava. Gott waldovo nám i. 48 útján te Get megrendelni.

gyűrűjében

A gyárkapuban mosolygós asszony, Ambruzs Gizella fogad Kinn zuhog az eső, általában komorak az emberek, de ő csupa jókedv.

— Jó, hogy befutott, esküvőre készülünk, Szabó Dózsa Mária megy férjhez, kész interjúalany — ragyogja Ambruzs Gizella, az üzemi nőbizottság elnöke.

A gömörhorkai celluiózgyár országszerte ismert. De a legnagyobb népszerűségnek azért mégiscsak Gömörországibati örvend, mert ez a gyár volt a jó palócok földjének első ipari góca, itt kapott munkalehetőséget a környék számos lakója. Most is sok ismerős arcot fedezek fel a gyárudvaron, és (gy van ez évek óta. Nagy dolog az, hogy nem kell száz kilométereket vonatozniuk az embereknek.

Utunk Szabó Marika munkahelyére vezet. Zaj és csípős szag fogad. A tisztító-szprö berendezés kezelője a keresett lány, aki — mire ezek a sorok napvilágot látnak — asszony lesz már, Volcskó Gyuláné. Székely Dénes főgyártásvezető, akinek keze alatt dolgozik ez a nyurga, szemüveges lány, elmondja, mi is itt a munka lényege, mit kelj csinálnia Marikának. Tény, hogy fontos feladatkör az övé, mert már itt eldől, milyen minőségű lesz a papír nyersanyaga, a cellulóz, a gyár főterméke. Marika aztán egy nyugodtabb helyen mondja el, hogy az alapiskola elvégzése után végiül is itt kötött ki, de nem bánta meg, mert elég jól keres, a munkáját is szereti A közösséggel jói kijön, és mert a vőlegény (illetve férj) is az üzem alkalmazottja, nincs itt hiba sehol.

Ambruzs Gizellán kívül Farkas Ajnácska is részese a tercierének. Ajnácska a nemrég a- lakult SZISZ-alapszervezet elnöke. Beszámol ő is az eddigi tapasztalatairól. Néha panaszos szó is elhagyja az ajkát, nincs megelégedve a tagok aktivitásával, pedig a gyárnak modern klubhelyiségei vannak, pénzzé! is rendelkeznek, úgyhogy megvannak az eredményes munka feltételei. Ajnácska szókimondó lány. ezt ő maga is tudja, nem rejti hát véleményét véka alá, megmondja mindenkinek, ami nem tetszik neki. Tánccsoportjuk, színjátszó csoportjuk van az üzemen belül, de végezhetnének még eredményesebb munkát is.

Kalauzaim Balázs Istvánhoz kísérnek, aki az üzem igazgatóhelyettese. Úgy veszem észre, kisujjában van a gyár minden problémája, és nagyon élénken foglalkoztatja öt a jövő. Nem egyszer kritizálták már a lapokban és a rádióban ezt az üzemet, mert melléktermékeit a Sajóba engedi, ezáltal a növényzetet és a halállományt veszélyezteti és — mert ez sem mellékes — a fürdési lehetőséget is korlátozza. Balázs István maga rukkol ki ezzel a problémával, szomorúan mondja, hogy egyelőre nem tudnak segilteni a dolgon, mert nem áll rendelkezésükre szürőgiép. Prágából kaphatnának — ha lenne rá keret. így az üzem rendszeresen fizeti a Szennyezésért a büntetést, amely a jövedelem tekintélyes részét képezi — meg a környék lakóinak sem közömbös, hogy szép vidékük szemlátomást megy tönkre.

Ügy vélem, a gömörhorkai gyárnak minden támogatásra szüksége lenne. Tudom, nehéz a gazdasági helyzet, és a milliókat igénylő beruházásokat nem lehet egyik napról a másikra előteremteni. Viszont ez a szó szoros értelmében országos érdek, mert a már tönkretett halállományt és növényzetet nem támaszthatja föl senki. Gömörországban, a jó palócok földjén szorgalmas, dolgos emberek laknak, akik évtizedeken át bizonyították, hogy számíthat rájuk a társadalom. Száz é- venként egyszer megérdemelnének egy rendkívüli segítséget, egy rendkívüli döntést, mert minden nappal több és több vész kárba a pótolhatatlan természeti kincsből, emellett az sem elhanyagolható, hogy az üzem hány koronát fizet évenként fölöslegesen, büntetés fejében.

(bt)

feji tféj

Egy huszonöt éves fiú édesanyja fordult hozzánk levelével, de Inkább bánatával. Tulajdonképpen Zácsek Erzsébet „Mária" című riportja váltotta ki benne az 0) Ifjúság iránti őszinteségét.

„Bizonyára már több fiatalon segítettek. Én régóta keresek egy járható utat a fiam számára. Mindhiába. Kitanulta a villanyszerelői mesterséget, majd beiratkozott az eperjesi ipariskolába. Ott egy testnevelés 6- rán agyvérzést kapott, és még szerencse, hogy csak a bal keze sínylette meg ezt a szörnyű betegséget. Hazahoztam és leérettségizett a Rozsnyói AKl- ban.

Itt kezdődtek a bajok. Nem tudunk megfelelő állást találni számára. Bratislavában voltunk a szociális hivatalban, ahol tudomásul vették kérésünket, eltették a papírt, amely Igazolta fiam részleges invalldussáqát, de azóta csend van. A fiam már éjféli őr is volt, gondolják csak el, de az éjszakai munkától hamarosan eltiltotta öt az orvos.

Ojabb hosszan tartó futkosás után végre alkalmazták ót egy építóanyag-raktárban. Havi 800 koronáért téglát, mosdókat, kádakat cipel a szállító autókról. Egy kézzel. Nap nap után fáradtan tér haza, nem tudja, hová tenni egészséges, de megerőltetett jobb kezét; már nem bírom tovább nézni. Egyedül vagyok, a férjem három évvel ezelőtt itt hagyott bennünket, meghalt, és még csak azt sem mondhatom, hogy öreg éveimre bánatomban a Ham mindig támaszom. Az 6 bánata mindig nagyobb az enyémnél."

Segítsünk, Ne hagyjunk elveszni egy embert csak azért mert annak bal keze béna. le hét még belőle ktlünő telefonkezelő, könyvelő f Miért ne, hiszen jobb keze, egészséges?) — úgy illene, hogy a rozsnyólak és még ki tudja, milyen foglal- mutassák meg neki emberi ar- kozáságban tudná teljes mér- cukat.

lékben érvényesíteni tehetsé- Erősen hisszük, hogy így Is gét. Rozsnyó környéki, tehát lesz. — *—

Máriának

„Nehezen szántam rá magam a levélírásra, mert félek, hogy csalódás ér. A Mária című riportot olvasva, egy rokkant lány képe rajzolódott ki előttem, aki autóbaleset folytán elvesztette egyik lábát. Társtalan, nincsenek barátnői, egyedül éi.

Én sem vagyok teljesen egészséges, félig-meddig a félemberekhez tartozom, ötéves koromban autóbaleset ért, amit lábam sínylett meg legjobban. Az operáció nem sikerült, e- gyik lábam öt centiméterrel rövidebb a másiknál. Sehová sem járok, egészséges emberek társaságában kisebbségérzetem van. Két éve érettségiztem a füleki gimnáziumban és most dolgozom. Marikához hasonlóan, én is nagyon egyedül érzem magam. Szeretnék írni Máriának vagy egy hasonló sorsú lánynak, fiúnak, Kérem, továbbítsák levelem Mária címére.

F. A., Fülek

• • • •

Nagyon szép és emberi feladat, amelyre az Oj Ifjúság vállalkozott. A beteg és csökkent munkaképességű fiatalok keveset vagy egyáltalán nem járnak társaságba, _mivel ott „lenézve“, illetve sajnálatra méltóknak érzik magukat.

Hasonló sorsú fiatalok talán másképp viselkednének velük szemben. Ezért tartom nemes feladatnak, hogy az Oj Ifjúság levelező viszonyt kíván teremteni köztünk.

21 éves vagyok, de a mai napig még nem voltam fiatalok között, mivel alig ismerjük egymást. Tizenhárom éves koromtól súlyos idegbetegségben szenvedek, és ez néha annyira legyengít, hogy nem bírok járni. Az alapiskola utolsó két évét is csak tanítóim jóvoltából tudtam elvégezni. Gimnáziumba jelentkeztem továbbtanulásra, de betegségem annyira súlyosbodott, hogy már a második osztályt sem fejezhettem be. Ez év tavaszától kissé jobban érzem magam, s így brigádmunkát vállaltam, mert rettentően unatkozom, meg aztán egy kis pénzre is szükségem van.

Nem tudom, miért is írtam minderről. Olyan érzések gyötörnek, hogy Katona Mária nem fog válaszolni levelemre. Ezért kedves Zácsek Erzsébet, arra kérem, hogy küldje el nekem egy olyan beteg ember címét, aki szintén kitaszítva érzi magát, mint én. Tudja, van három barátom, akik néha meglátogatnak, de ha itt vannak mellettem, mindig az az érzésem, hogy amit tesznek, sajnálatból teszik. Fürjész Bertalan

Mire várjunk még?

Szlovákia egyetemein és főiskoláin ezer meg ezer diák tatul, Az Ifjúság jelentős és nem kicsi részét alkotják, akikre úgy tekintünk, mint a szocialista intelligencia jövő generációjára, mint nemzetgazdaságunk jövendő szakembereire.

A SZISZ konferenciáján nagyon sok szó elhangzott róluk, és sajnos bíráló szavak is.

Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB első titkára az ifjúsági szervezet vezetőihez intézett beszédében szintén foglalkozott a főiskolásokkal. Vajon hányukra érvényes Husák elvtárs a- lábbi kijelentése?

„A főiskolákon aránylag alacsony a SZISZ-tagok száma. Ismerem, milyen nehézségeik voltak. De szilárd meggyőződésem, hogy ha a diákok eddig nem értették meg, most majd rövidesen rájönnek, hogy hazánkban a fejlődés nem haladhat más úton, csak a szocializmus útján, és bárminemű spekuláció, várakozás hiábavalő. Szinte hétről hétre látjuk bizonyítékát annak, hogy a munkásosztály és a parasztság hatalma egyre szilárdabb és szilárdabb, hogy Csehszlovákiában a szocialista hatalmat már semmi meg nem ringathatja...“

Spekuláció? De hát miért? Talán továbbra Is azokért az anarchista tendenciákért, amelyeket még nem is olyan régen a diákság, a „csehszlovák megújhodás“ lelkes képviselői any- nyira magasztaltak? Várni? Mire? Talán az „elit magajröptű illúzióinak" a megvalósítására, melyeket a nemzetébresztők fűztek a diáksághoz és azt a tudatot ébresztgették a diákságban, hogy ők a politikai erő képviselői és ők hivatottak társadalmunkat vezetni?

Mennyi árulás, mennyi hazugság van ebben az áldatlan ö- rökségben!

A főiskolák funkcionáriusainak és pedagógusainak aktíváján Fojtik elvtárs, a CSKP KB titkára is beszélt erről: „Az ideológiai munka lebecsülése, sok főiskolai tanár politikai-nevelő tevékenységének csökkenése, majd egészen más irányba valő terelődése és a llberalista oppozlclős és anarchista tendenciák hangoztatása — ez mind hozzájárult, előkészítette a talajt az egységes ifjúsági szervezet széteséséhez. A féktelen de-nagögia, a diákok érzelmeinek, politikai és egyéb tapasztalatlanságukkal való visszaélés vezetett az elvtelen negativiz- mushoz “

Súlyos, bíráló szavak ezek, de őszinték és a diákok érdekében hangzottak el. Ha konszolidálódni akarunk, nem engedhetjük meg társadalmunkban egyetlen csoportnak — még a diákoknak — sem, hogy mindegyik a maga homokvárát építse. Világos előttünk, hogy a főiskolai nevelő munka egyike volt legfájóbb pontjainknak. Tehát nem csodálkozhatunk azon, hogy sok diák képtelen volt elzárkózni az idegen hatások e- lől, így magatartása elvesztette osztály jellegét, nyugat felé orientálódott. És mindezt a hivatott tanárok nem igyekeztek megakadályozni, nem igyekeztek elvileg megmagyarázni, hogyan és miért akarja nyugat meggyöngíteni nálunk a szocializmus hatalmát és ezenkívül csábító áíszocialista jelszavakkal a két társadalmi rend „közeledését“, illetve egybeolvadását Ezért lehettünk tanúi annak az ellentétes jelenségnek, hogy akik az egyetemet, főiskolát legfeljebb kívülről látták, azok megértették a társadalmi jelenség lényegét, akik pedig marxizmusból államvizsgáztak, politikailag csalódtak.

A fiatalságra — főképp a főiskolásokra — jellemző az a

magatartás, hogy amit nem értenek, ami nem világos előttük, annak ellene vannak. Nem az volt a hiba, hogy diákparlamentek keletkeztek, hanem hogy a diákság helytelen jelszót fogadott el: szétverni az egységes ifjúsági szervezetik és nem elismerni a párt vezető szerepét. Továbbá hiba volt, hogy a legnagyobb krízis idején sztrájkba léptek, pedig maguk sem tudták, miért, állítólag valamiféle „szolidaritásból“. Nem ;iz volt a hiba, hogy bele akartak szólni a társadalmi dolgokba (ez logikus is, hisz nem mindegy számukra, hogyan élnek

majd az iskola elvégzése után), hanem hogy belekerültek bizonyos erőszakos akciókba, és olyan embereket engedtek maguk helyett beszélni, akik életükben még a kisujjukat sem

mozdították a közös ügy és a diákság érdekében.

örök időktől érvényes a fiatalokra az a mondás, hogy ahogyan neveljük őket, olyanok lesznek.

Ezért a velük szemben tanúsított magatartásunk abból a meggyőződésből induljon ki hogy ha nem nyújtjuk nekik kezünket mi, a szocializmus hívei, megteszi ezt más. És nem mindegy, hogy ki nyeri meg ezt a generációt. Minden tanárnak felelősséget kell éreznie az ifjúság neveléséért, és ennek a nevelésnek a tudományos világnézet, a Nemzeti Front és a CSKP politikájának szellemében kell történnie.

SIMONICS BÉLA

MICSODA VERSENY VOLT!

Egészen „beleizzadtunk“. „Nem győztük“ a levelek osztályozását, és az azok irodalmi színvonalának elbírálásával foglalkozó szerkesztőnk szinte óránként fedezett fel egy-egy jövendőbeli „Nobel-dijas írót“.

De hogy tudjátok, miről van szó, hát a „Mit csináltál a nyáron“ címmel futó versenyről. Ugye, már nem is nagyon emlékeztek? Pedig milyen szép volt! A nyár persze, amelyet átéltetek. Gazdagabb és szebb is lehetett volna, ha tollat vesztek a kezetekbe és megírjátok élményeiteket. De éppen ez az! Talán el sem hiszitek — pedig így van —, a befutott levelek után ítélve, csak 21 fiatalnak volt nyárral kapcsolatos élménye. A többi néhány ezer olvasónk különleges medve típusként alvásra használta a nyarat. Nem így van? Akkor pedig arra kell gondolnunk, hogy az Oj Ifjúságot nem találtátok megfelelő fórumnak élményeitek közlésére. Nem tudom, még milyen kifogást találnátok. Lusták sem vagytok, és akad közöttetek csaknem kész újságíró, higgyétek el. Ennek tanúi voltunk nemegyszer a szenei, a komáromi, a szepsi gimnáziumban — hogy csak néhányat említsünk. Sajnos éppen ezekből az iskolákból egyetlen levelet sem kaptunk.

így aztán a beküldött beszámolók színvonala sem ü- tötte meg azt a mércét, amelyet vártunk. Ezért ne ránk haragudjatok. Szomorú dolog, ha egy diák nem ismeri a helyes fogalmazás alapjait és azért nem ír, de még szomorúbb, ha egy fiatal érdektelen, közömbös, „hideg" életet él. Ez már nem is fiatal, és akár ágyú- szóval is élesztgethetik.

Na de mindegy' Mi is tanultunk.

Mint ígértük, a legjobb beszámolók Íróit a kijáró honoráriumon kívül könyvvel is jutalmaztuk. Ezek a következők: Moncz László, Sági Tóth Tibor, Ocsenás Éva, Palágyi Éva, Szabó István.-----------------------------1