Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-01 / 48. szám
/* # ül Nagy László felvétele A kultúrbéby és anyukája Két szempár mosolyog ránk a képről: Németh Ica, a komáromi Magyar Területi Színház fiatal művésznője, és kislánya Wanda, a kultúrbéby. Igen, kultúrbéby, mert az anyuka is, az apuka is a kultúrát, a népművelést szolgálja, és lehet, hogy a kis Wanda is egyszer rálép a világot jelentő deszkákra. Feró Skreko — a Komáromi Járási Népművelési Otthon előadója — és Németh Ioa boldog házassága és annak gyümölcse, ez az édes kislány, bizonyítéka annak, hogy Thália papnői is lehetnek ma már boldog anyukák, nem kell aszkéta életet élniök, Jászai Marihoz hasonlóan, a hivatás szépsége mellett betöltheti életüket a gyermek is. Németh Ica Nagyudvarnokon született, Dunaszerda- hely mellett. Az érettségi bizonyítványt Dunaszerdahe- lyen szerezte 1960-ban, és mint fiatal kislány került a színházunkhoz 1961-ben. Soha nem felejtem el első fellépését a „Vidor család" Marika szerepében. Hosszú hajú, ízes csallóközi beszédű, természetes és bájos kislány volt Németh Ica, a MATESZ akkori legifjabbja. Aztán jött a Színművészeti Főiskola Pozsonyban, melyet sikeresen elvégzett és ahonnan diplomával a zsebében tért hozzánk vissza. Az ízes tájszólását ekkor már elhagyta, de természetessége és bája megmaradt. A színház vezetősége komoly és jelentős szerepekkel bízta meg a fiatal végzős színésznőt. A Szent Péter e- sernyőjében láttuk először a főiskolai évek után Ada- mecné papszakácsnő szerepében. Nagyon mulatságos, eredeti figurát alkotott Mikszáth e kedves alakjából. Utána Moliére következett, á Dandin György, melyben a kotnyeles kiscselédet játszotta nagy komédiázó kedvvel és bájjal. Illyés Gyula Bolhabáljában ugyancsak falusi menyecskét játszott (Terus), és ezt a szerepkörét még bővítette a sikeres Liliomfi vígjáték Erzsiké szerepe. Már-már a színészek réme, a „skatulya" fenyegette, mikor a sok falusi, vidám — öreg és csitri — szerep után komoly szerepet is kapott Lavrenyev Leszámolás című színmüvében, melyben Xéniát, a fiatalabbik Berzsenyev lányt alakította finom színészi eszközökkel és hitelesen. Az 1967/68-as évad végén nagy sikerrel játszotta a Ludas Matyi Éva szerepét, mely után élete nagy „főszerepére", az anyaságra került sor. A kis Wanda világrajötte után, a szabadság leteltével Ica újra munkára jelentkezett — hisz a kultúrát szolgáló és szerető megértő papa és férj, Skreko Feri olyan feltételeket tudott teremteni, hogy az alig féléves kiesés után Németh Ica újra a színpadon lehetett. A Szalemi boszorkányokban látták őt újra Susanna Walcott szerepében. Igényes színészi munka volt ez és szép siker. És jöttek sorban az újabb sikeres alakítások: Az Ének a romok felett Kingája, a Szalmakalap La Goulue táncosnője és most nemrég a Bánatos örökösök Giná- ja. Ezek is vidám hangvételt követelnek a megszólal- tatótól és jókedvű, a nevettetést szolgáló színészi eszközöket a megformálótói. És Ica mindkét új szerepében helytállt, sikert aratott. A főiskola elvégzése óta tíz szerepet játszott el, és a fiatal gárda egyik legagili- sabb művésztagját ismerjük meg benne. A nálánál is fiatalabbak részére — az igazgatóság megbízásából — hetente háromszor mozgástechnikai órákat tart, gyakorol a kollégákkal, tanítja őket arra, amit valamikor (nem is olyan régen) maga is tanult a Színművészeti Főiskolán. Továbbadja, amit tud, és ez így helyes. Ebben az évadban is még jelentős szerepek várnak rá, a színház művészi vezetése bízik benne, és Ica reá is szolgál erre a bizalomra. Persze, álmai is vannak, és nem kicsik. De nem is színész áz, akinek nincsenek álmai, szerepvágyai. Egyszer megsúgta nekem, mit szeretne az életében legjobban eljátszani... Most elárulom, hogy lássák, menynyire igényes Német Ica, és mennyire művészi álmok álmodozója. Jeanne d’Arcnak, az orleans-i szűznek a- lakját formálná meg legszívesebben (akár G. B. Shaw, akár Schiller vagy Anouilh feldolgozásában), a Szent Johanna szerepe az egyik nagy álma. Talán egyszer el is játssza, hisz oly fiatal még. Aztán szeretné eljátszani a Bolond lány címszerepét, Marcel Achard e kedves vígjátékának lányalakját, Shaw Pygmalionjät és sok más olyan szerepet, melyben — ahogy mondja — bizonyítani tudna. Pedig Ica eddig is folyton bizonyított, használható és nagyon tehetséges tagja a MATESZ- nak. Kis szerepben, nagy feladat teljesítésében egyaránt helytállt. Azok közé a fiatal végzett színészek közé tartozik, akik „nem léptek le" a MATESZ-ból, vállalják ezt a nehéz, de szép pályát, akik tehetségüket a szlovákiai magyar kultúra ügyének adják. Azt hiszem, a szlovákiai magyar nézők nevében is szólok, ha kívánok neki további sok sikert a gyönyörű pályán, sok örömet a művészmunkában és a kis Wan- dában egyaránt. Siposs Jenő A világ olyan fontos számunkra, hogy ha nem létezett volna mindig, meg kellett volna teremteni.-0Semmi sem tart örökké? És a semmi?-0A világban tulajdonképpen semmi sem változik, talán csak minden.-0Az íratlan törvények leírva már nem hatnak.-0Bármit tesz az ember, mindenre van filozófia.-0Tisztázni kell az alapfogalmakat, például azt, hogy mi az alapfogalom.-0A lét határozza meg a bűntudatot.-0Természetfölötti az, aminek nem ismerjük a természetét.-0A jövő sohasem következik be, mert amikor bekövetkezik, már nem az. Joszip Kobzon, a nálunk is jól ismert szovjet táncdalénekes hazájában általában hatalmas Buick kocsiján turnézik. Meg is kérdeztem: mennyit keres a Szovjetunióban egy táncdalénekes? — Ha szívesen hallgatják — sokat. — Önt mióta hallgatják? — Már tíz éve. — Ezalatt hány számát vették fel hanglemezre? — Körülbelül százötvenet. — Mennyi ebből a sláger? — Ügy huszonöt-harminc. — A Szovjetunióban rövid vagy hosszú „életkorú egy sláger? — A hazáról, a fiatalokról szőlő lírai dalok közül több olyat tudnék felsorolni, amelyik négy-öt nyarat is megért már. Viszont a táncdal, legyen az bármilyen nagysikerű, nem bír ki egy évet. — Ilyen gyors ütemű az előadók tündöklése és bukása is? — Előbb-utóbb a legnagyobb szerelemről is kiderül, hogy csak szalmaláng volt, mert jön egy másik, aki szebben „beszél". — Ki a legnépszerűbb énekes a Szovjetunióban? — Minden köztársaságnak megvan a maga kedvence. De szerintem a legjobb, a legkedveltebb Azerbajdzsán szülötte, Muszlim Magomajev, — Milyen az utánpótlás? — Jóformán csak férfi táncdaléne- ' keséink vannak. A nők között; szín» te nincs i-s kiemelkedő. — ön érdemes művész. Ebből is - arra következtethetünk, hogy a Szovjetunióban igen megbecsülik ezt a műfajt. Mégis, talán sehol a világon nem művelik ilyen kevéssé, mint ö- nöknél. Talán nincs rá igény? — Nagyon is igénylik a fiatalok, de talán azért nem művelik olyan intenzíven, mert nálunk annyi más, könnyű műfajú, fülbemászó dal van, amely az ifjúságiról, a mindennapokról szól. zs. m. Hildegard Knef német filmszínésznő, akire többek között „A gyilkosok köztünk vannak“ című nagysikerű filmből emlékezünk, és aki az idei Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztivál vendége volt, legújabban tehetséges íróként mutatkozott be. „Az elajándékozott gebe“ címmel önéletrajzi vonatkozású regényt írt, amely rövid idő alatt 150 ezer példányszámban kelt el. Szinte biztosra vehető, hogy a 300 ezer példányból, amennyit kinyomtattak, egy sem marad. Képünkön a színésznő és kiadója a frankfurti könyvvásáron rendezett sajtóértekezleten, előtérben a könyv egyik példánya. a szovjet könnyűzenéről Szomorú születésnap Greta Garbo korinak legnagyobb nőt sztárja volt a közelmúltban, mégis elhagyatottan, magányosan ünnepelte 65. születésnapját. Bár már majdnem 30 esztendeje, hogy abbahagyta a filmezést — nevének még ma is mágikus vonzereje van. Régi filmjeinek vetítése még mindig kasszasikert jelent. De Garbó ennek ellenére még jobban kerüli az embereket, mint valaha. Mindene megvolt, amiről mások csak álmodhattak, a sors csak eggyel maradt adása: a nagy szerelemmel. Hogy miért? ö maga vallja: „Zavart, hogy az emberek annyira érdeklődtek a filmsztárok élete, házassága iránt. Hiszen a házasság szerintem két ember legszentebb magánügye. És ha úgy végignéztem a sok hajótörött hollywoodi házasságon, boldogtalan szerelmeken, úgy éreztem, okosabban teszem, ha magam maradok.“ Amikor 1924-ben Hollywoodba kerültem, én is el-eljártam különböző estélyekre, de hamarosan rájöttem, hogy ennek kárát vallja a munkám, Az Igazi művésznek magányra van szüksége. Így hát magányomból falat vontam magam köré, és e mögött élek még ma is. Hollywoodban, « világ leghangosabb, legbolondabb városában remetévé váltam... —sí—
