Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-12-01 / 48. szám

/* # ül Nagy László felvétele A kultúrbéby és anyukája Két szempár mosolyog ránk a képről: Németh Ica, a komáromi Magyar Területi Színház fiatal művésznője, és kislánya Wanda, a kultúrbéby. Igen, kultúrbéby, mert az anyuka is, az apuka is a kultúrát, a népműve­lést szolgálja, és lehet, hogy a kis Wanda is egyszer rálép a világot jelentő deszkákra. Feró Skreko — a Komáromi Járási Népművelési Otthon előadója — és Németh Ioa boldog házassága és annak gyümölcse, ez az édes kislány, bizonyítéka annak, hogy Thália pap­női is lehetnek ma már boldog anyukák, nem kell asz­kéta életet élniök, Jászai Marihoz hasonlóan, a hiva­tás szépsége mellett betöltheti életüket a gyermek is. Németh Ica Nagyudvarnokon született, Dunaszerda- hely mellett. Az érettségi bizonyítványt Dunaszerdahe- lyen szerezte 1960-ban, és mint fiatal kislány került a színházunkhoz 1961-ben. Soha nem felejtem el első fel­lépését a „Vidor család" Marika szerepében. Hosszú ha­jú, ízes csallóközi beszédű, természetes és bájos kis­lány volt Németh Ica, a MATESZ akkori legifjabbja. Aztán jött a Színművészeti Főiskola Pozsonyban, me­lyet sikeresen elvégzett és ahonnan diplomával a zse­bében tért hozzánk vissza. Az ízes tájszólását ekkor már elhagyta, de természetessége és bája megmaradt. A színház vezetősége komoly és jelentős szerepekkel bízta meg a fiatal végzős színésznőt. A Szent Péter e- sernyőjében láttuk először a főiskolai évek után Ada- mecné papszakácsnő szerepében. Nagyon mulatságos, eredeti figurát alkotott Mikszáth e kedves alakjából. Utána Moliére következett, á Dandin György, melyben a kotnyeles kiscselédet játszotta nagy komédiázó kedv­vel és bájjal. Illyés Gyula Bolhabáljában ugyancsak fa­lusi menyecskét játszott (Terus), és ezt a szerepkörét még bővítette a sikeres Liliomfi vígjáték Erzsiké sze­repe. Már-már a színészek réme, a „skatulya" fenye­gette, mikor a sok falusi, vidám — öreg és csitri — szerep után komoly szerepet is kapott Lavrenyev Le­számolás című színmüvében, melyben Xéniát, a fiata­labbik Berzsenyev lányt alakította finom színészi esz­közökkel és hitelesen. Az 1967/68-as évad végén nagy sikerrel játszotta a Ludas Matyi Éva szerepét, mely után élete nagy „főszerepére", az anyaságra került sor. A kis Wanda világrajötte után, a szabadság letelté­vel Ica újra munkára jelentkezett — hisz a kultúrát szolgáló és szerető megértő papa és férj, Skreko Feri olyan feltételeket tudott teremteni, hogy az alig fél­éves kiesés után Németh Ica újra a színpadon lehetett. A Szalemi boszorkányokban látták őt újra Susanna Wal­cott szerepében. Igényes színészi munka volt ez és szép siker. És jöttek sorban az újabb sikeres alakítások: Az Ének a romok felett Kingája, a Szalmakalap La Goulue táncosnője és most nemrég a Bánatos örökösök Giná- ja. Ezek is vidám hangvételt követelnek a megszólal- tatótól és jókedvű, a nevettetést szolgáló színészi esz­közöket a megformálótói. És Ica mindkét új szerepében helytállt, sikert aratott. A főiskola elvégzése óta tíz szerepet játszott el, és a fiatal gárda egyik legagili- sabb művésztagját ismerjük meg benne. A nálánál is fiatalabbak részére — az igazgatóság megbízásából — hetente háromszor mozgástechnikai órákat tart, gyako­rol a kollégákkal, tanítja őket arra, amit valamikor (nem is olyan régen) maga is tanult a Színművészeti Főiskolán. Továbbadja, amit tud, és ez így helyes. Eb­ben az évadban is még jelentős szerepek várnak rá, a színház művészi vezetése bízik benne, és Ica reá is szolgál erre a bizalomra. Persze, álmai is vannak, és nem kicsik. De nem is színész áz, akinek nincsenek álmai, szerepvágyai. Egy­szer megsúgta nekem, mit szeretne az életében leg­jobban eljátszani... Most elárulom, hogy lássák, meny­nyire igényes Német Ica, és mennyire művészi álmok álmodozója. Jeanne d’Arcnak, az orleans-i szűznek a- lakját formálná meg legszívesebben (akár G. B. Shaw, akár Schiller vagy Anouilh feldolgozásában), a Szent Johanna szerepe az egyik nagy álma. Talán egyszer el is játssza, hisz oly fiatal még. Aztán szeretné elját­szani a Bolond lány címszerepét, Marcel Achard e ked­ves vígjátékának lányalakját, Shaw Pygmalionjät és sok más olyan szerepet, melyben — ahogy mondja — bizo­nyítani tudna. Pedig Ica eddig is folyton bizonyított, használható és nagyon tehetséges tagja a MATESZ- nak. Kis szerepben, nagy feladat teljesítésében egya­ránt helytállt. Azok közé a fiatal végzett színészek kö­zé tartozik, akik „nem léptek le" a MATESZ-ból, vál­lalják ezt a nehéz, de szép pályát, akik tehetségüket a szlovákiai magyar kultúra ügyének adják. Azt hiszem, a szlovákiai magyar nézők nevében is szólok, ha kívánok neki további sok sikert a gyönyörű pályán, sok örömet a művészmunkában és a kis Wan- dában egyaránt. Siposs Jenő A világ olyan fontos számunkra, hogy ha nem létezett volna mindig, meg kel­lett volna teremteni.-0­Semmi sem tart örökké? És a sem­mi?-0­A világban tulajdonképpen semmi sem változik, talán csak minden.-0­Az íratlan törvények leírva már nem hatnak.-0­Bármit tesz az ember, mindenre van filozófia.-0­Tisztázni kell az alapfogalmakat, pél­dául azt, hogy mi az alapfogalom.-0­A lét határozza meg a bűntudatot.-0­Természetfölötti az, aminek nem is­merjük a természetét.-0­A jövő sohasem következik be, mert amikor bekövetkezik, már nem az. Joszip Kobzon, a nálunk is jól is­mert szovjet táncdalénekes hazájá­ban általában hatalmas Buick kocsi­ján turnézik. Meg is kérdeztem: mennyit keres a Szovjetunióban egy táncdalénekes? — Ha szívesen hallgatják — sokat. — Önt mióta hallgatják? — Már tíz éve. — Ezalatt hány számát vették fel hanglemezre? — Körülbelül százötvenet. — Mennyi ebből a sláger? — Ügy huszonöt-harminc. — A Szovjetunióban rövid vagy hosszú „életkorú egy sláger? — A hazáról, a fiatalokról szőlő lí­rai dalok közül több olyat tudnék felsorolni, amelyik négy-öt nyarat is megért már. Viszont a táncdal, le­gyen az bármilyen nagysikerű, nem bír ki egy évet. — Ilyen gyors ütemű az előadók tündöklése és bukása is? — Előbb-utóbb a legnagyobb sze­relemről is kiderül, hogy csak szal­maláng volt, mert jön egy másik, aki szebben „beszél". — Ki a legnépszerűbb énekes a Szovjetunióban? — Minden köztársaságnak megvan a maga kedvence. De szerintem a legjobb, a legkedveltebb Azerbaj­dzsán szülötte, Muszlim Magomajev, — Milyen az utánpótlás? — Jóformán csak férfi táncdaléne- ' keséink vannak. A nők között; szín» te nincs i-s kiemelkedő. — ön érdemes művész. Ebből is - arra következtethetünk, hogy a Szov­jetunióban igen megbecsülik ezt a műfajt. Mégis, talán sehol a világon nem művelik ilyen kevéssé, mint ö- nöknél. Talán nincs rá igény? — Nagyon is igénylik a fiatalok, de talán azért nem művelik olyan intenzíven, mert nálunk annyi más, könnyű műfajú, fülbemászó dal van, amely az ifjúságiról, a mindennapok­ról szól. zs. m. Hildegard Knef német filmszí­nésznő, akire többek között „A gyilkosok köztünk vannak“ című nagysikerű filmből emlékezünk, és aki az idei Karlovy Vary-i nem­zetközi filmfesztivál vendége volt, legújabban tehetséges íróként mutatkozott be. „Az elajándéko­zott gebe“ címmel önéletrajzi vo­natkozású regényt írt, amely rö­vid idő alatt 150 ezer példány­számban kelt el. Szinte biztosra vehető, hogy a 300 ezer példány­ból, amennyit kinyomtattak, egy sem marad. Képünkön a színész­nő és kiadója a frankfurti könyv­vásáron rendezett sajtóértekez­leten, előtérben a könyv egyik példánya. a szovjet könnyűzenéről Szomorú születésnap Greta Garbo korinak legnagyobb nőt sztárja volt a közelmúltban, mégis elha­gyatottan, magányosan ünnepelte 65. szü­letésnapját. Bár már majdnem 30 eszten­deje, hogy abbahagyta a filmezést — ne­vének még ma is mágikus vonzereje van. Régi filmjeinek vetítése még min­dig kasszasikert jelent. De Garbó ennek ellenére még jobban kerüli az embere­ket, mint valaha. Mindene megvolt, amiről mások csak álmodhattak, a sors csak eggyel ma­radt adása: a nagy szerelemmel. Hogy miért? ö maga vallja: „Zavart, hogy az emberek annyira érdeklődtek a filmsztá­rok élete, házassága iránt. Hiszen a há­zasság szerintem két ember legszentebb magánügye. És ha úgy végignéztem a sok hajótörött hollywoodi házasságon, boldogtalan szerelmeken, úgy éreztem, okosabban teszem, ha magam maradok.“ Amikor 1924-ben Hollywoodba kerül­tem, én is el-eljártam különböző esté­lyekre, de hamarosan rájöttem, hogy ennek kárát vallja a munkám, Az Igazi művésznek magányra van szüksége. Így hát magányomból falat vontam magam köré, és e mögött élek még ma is. Hol­lywoodban, « világ leghangosabb, legbo­londabb városában remetévé váltam... —sí—

Next

/
Thumbnails
Contents