Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-01 / 48. szám
Clay - Frazier, talán februárban... Clay visszatérése a szorítóba nagyon jól sikerült. Fölényes, biztos győzelmet aratott kihívója, Jerry Quarry felett, s most már a „nagy ökölvívó szájhős“ szerint jöhetnek a többiek. Közben hallatja szavát Yank Durham, a jelenlegi hivatásos ökölvívó világbajnok, Joe Frazier menedzsere is. Meg van róla győződve, hogy hamarosan sorra kell ke-- rülnie egy Frazier — Clay-találkozónak. Ügy tudja, hogy e rendkívül érdekes talál-, kozó lebonyolítására alighanem már 1971 februárjában sor kerüi. ...előbb azonban még november 18-án meg kell Fraziernek védenie világbajnoki címét Detroitban a félnehézsűly rangelsőjével, Bob Fosterrel szemben. Amint az amerikai hírek arról beszámoltak, Foster sem megy a szomszédba egy kis önteltségért. Amikor megtudta, hogy Clay már a Frazier elleni erőpróbára gondol, így nyilatkozott: „Amennyiben Cassius Olay kijelenti, hogy Frazierrel akar megmérkőzni, bizonyára nem érdekli a világ- bajnokság. November 18-a után ugyanis én leszek a világbajnok. Erről meg vagyok győződve.“ Amikor ezek a sorok az olvasó elé kerülnek, már választ kaptunk arra, vajon Frazier vagy Foster volt-e erősebb... Arra a kérdésre, hogy melyik hivatásos ökölvívó volt minden idők legjobb nehézsúlyú versenyzője, mindig és újra várják a választ. Segítségül hívták a computert is, s a szakértők egybehangzó véleménye szerint a legeslegjoibb Joe Frazier, akit a kiütéses győzelmek királyának neveznek, pedig sokan azt a nézetet vallották, hogy ez a cím Joe Louist vagy Max Baert illeti meg, akik a hivatásos ökölvívás hajdani nagyságai voltak. Frazier eddigi 25 hivatásos párharca közül 22-t kiütéssel (k. o.-val) nyert meg, ami 88 százalékos teljesítménynek felel ineg. Ha azonban nem sikerült volna a Foster elleni bizonyítás, vagy később a Clay elleni találkozója, akkor a ranglista élére Rocky Marciano kerül. Ő ugyanis sohasem talált legyőzőre, és a 49 ellenfele közül 43-at küldött kiütéssel az álom birodalmába. Ez 87,8 százaléknak felel meg... Valljunk színt Sok mindent láttunk a mexikói labdarúgó VB küzdelmeinek közvetítéséi során, s azt hittük, hogy mindennek nyoma marad, s a szép, a jó, a hasznos követőre talál. Elsősorban arra vártunk, hogy a támadójáték elindul világhódító útjára és visz- szacsalogatja a lelátókra az onnan időközben elpártoltakat. Láttunk nagyszerűen működő játékvezetőket, akik nem ismertek pardont. Ezelőtt is tudtuk, hogy a legtöbb mérkőzés sportszerű lebonyolításának sorsa éppen az ő kezükben van, erélyűktől függ a tisztességes lebonyolítás. Azóta is mindig és mindenütt arra vártunk és várunk, hogy a játékvezetők elsősorban a csatárokat, a támadójátékosokat részesítik előnyben. A védő, a romboló helyzete amúgy is lényegesen egyszerűbb. Amit a csatár nagy igyekezettel, fondorlattal, csellel, összjátékkal összehoz, a védő egyetlen jó belépéssel, idejekorán alkalmazott becsúszó szereléssel meghiúsíthatja. Azt is reméltük, hogy a játékvezetők nem tesznek majd különbséget a hazai és a vendégcsapat vétkei között, azokat egyforma elbírálásban részesítik. Ez bizony mind-mind várat magára... Ma már jegyzetfüzet nélkül egyetlen játékvezető sem fut ki a csapatokkal a pályára. Az egyik szorgalmasabban jegyez- get, a másik kevésbé. Az egyik erélyesebb, a másik nem. A játékvezetők döntésére a közönség általában spontán módon reagál. Különösen akkor, ha azonnal nem érti teljesen a „füttyös ember“ döntésének okát, nem tudja, mit is ítélt. Mexikóban sárga és piros színű kártya volt a játékvezetők blúzának zsebében. A- mlkor valamelyik játékost figyelmeztették, a sárga lapot mutatták fel. Ezt egyúttal bejegyzés is követte. Ha valakit kiállítanak, — erre ugyan Mexikóban nem volt példa, akkor a piros lapocskát mutatják fel. Nem is olyan régen, meghonosították nálunk is a játékosok számozását, s a nézők ezt nagyon megkedvelték. A pályára lépő csapatok bemutatásánál a hangosanbeszélő felsorolja a két együttes játékosait, amikor is előbb a számot mondja be, majd a játékos nevét. Sok csapat bevezette, hogy a játékosok nadrágjának szárán is ott látható a mez hátán viselt szám kicsinyített mása. Meggyőződésünk, hogy az említett sárga és piros lapok alkalmazása hasonló népszerűségre *ehet»a szert i-htdenfelé. ’’ala JAfcíaf 6 áj ifjúság---------I I Zsebregényünk: tek ..Puma“ és „Adidas“ elnevezésű futballcipőiben is. Sót! Belgiumban csak a részemre, saját használatra még varrtak Is a lábamra szegest. Én az Adidas-ci- pőt szerettem a legjobban, ebben csakugyan jól ment a játék. A focista általában két-három edzést használ fel ahhoz, hogy a használat után a lábára kell simulnia a cipő bőrének. Ha viszont kinyúlik és nagyobb lesz a cipő, baj van. újabb csuka után nézhet a szertáros, mert nem lehet játszani benne. Elképzelhető, h(fjy milyen kiváló minőségűek az Adi- das-futballcipők, ha — megfelelő karbantartás mellett természetesen — két évet is játszhattam bennük anélkül, hogy kitágultak, kinyúltak volna. És ez a két év játszás sarat, esőt. havat is jelentett! Miután annyit beszéltünk már a felszerelésről, ejtsünk szót a csapatokról, az ellenfelekről is. Melyik volt a legrokonszenvesebb ve- télytárs ? Az FC Santos, Pelé csapata. Méghozzá azért, mert a .futballt elsősorban játéknak tekintik, és nem vesztik el a fejüket sohasem. Tudatában vannak, hogy akadhat esetleg jobb ellenfél Is, és akkor az győz. Nem használják a „cél érdekében minden eszközt“ Jel-* szót, nem rugdalnak sem labdával, sem nélküle az ellenfélbe, nem húzzák sportszerűtlenül az időt. nem veszekszenek a bíróval stb. (Szinte hihetetlen! B. Gy.) Amikor mi az Egyesült Államokban a Santos ellen szerepeltünk; nem babra ment a játék. A presztízsen kívül pénz is forgott a kockán. Mégis, amikor vereséggel hagyták el a küzdőteret, ők voltak az elsők, akik gratuláltak, megöleltek, és azt mondták, most ti voltatok a jobbak, nem lehet semmit sem csinálni, legközelebb megpróbálunk visszavágni. Azt hiszem, ez az egyedül] helyes fölfogás a futtoallról, és ennek mindenütt így kellene lennie. (Folytatjuk) Batta György Számos focistával beszélgettem már. közöttük néhány világhírűvel. Ha létezne futball-ipar, munkaérdemrendet vagy a „Szakma kiváló mestere“ titulust adományoznék egyiküknek-másikuknak, köztük Masopustnak. És ha ilyen aprólékosan kutatjuk ennek a különleges játéknak mozzanatait és alkotóelemeit, kérdezzük meg rögtön azt is Josef Masopusttól, hogy befolyásolja-e a teljesítményt például a labda minősége. FÖLTÉTLENÜL. Azt ugyan nehéz megmondani, hogy hol találhatóak a legjobb labdák, de az bizonyos, hogy Európában kiváló „tökökkel“ gurigázhat az ember. Remek futball-labdákkal játszottam a svédországi világbajnokságon, és emlékezetesek a chilei világbajnokság labdái is. Viszont sohasem felejtem el, hogy Urugu ay - ban találkoztam a világ legrosz- szabb minőségű bőreivel. Az ottani labdák kicsik és borzasztó kemények. Mi nem ilyenekhez vagyunk szokva. Uruguayban közvetlenül a chilei ezüstérem megszerzése után mérkőztünk. Mon- tevideón keresztül jöttünk haza. A kontraszt még érzékelhetőbb volt a kitűnő chilei labdák után. Az uruguayi laszti olyan kicsi volt. mint a kézilabda és olyan kemény, mint a rög. Egészen zavarban voltunk, mert a lövések és átadások nem oda szálltak, ahová akartuk, és a kellő erőt sem tudtuk kiszámítani. •Ha már ennyire belemerültünk, a részletekbe, amelyek ugyan egyáltalán nem .részletek, hanem . lényegbevágó motívumok, legyen szíves elmondani azt is, hogy a mez minőségié vagy színe ha'f-e egy-egiy futballistára? A szín talán nem is olyan fontos, mint a mez minősége. Az nagyon lényeges, hogy a mez szinte a labdarúgóra legyen szabva. Tapasztalatból mondom, hogy a kis dressz olyan nyomasztó érzést vált ki az emberből, hogy a játék egyáltalán nem megy, a bőre méretezett „lebegő“ öltözékben pedig ugyanezt éreztem, és éppen olyan pocsék teljesítményt nyújtottam. Nagyon lényeges kérdésként kezeljük a labdarúgó öltözékének problémáját. Sokan lenézik ezt a témakört, nem tulajdonítanak jelentőséget neki, pedig néha még a mérkőzés sorsa is ezen dől el! A szűk nadrág még a mozgást is gátolja, a kellemes közérzet hiányáról nem is beszélve! Maradjunk még mindig a mezeknél. Cserélt valakivel mezt? Igen. Először a skótok elleni találkozó után Pozsonyban. Ez a meccs fontos lépés volt a Chile felé vezető úton, 4:0 arányban győztünk. Emlékszem, a Szövetség akkor engedélyezte első Ízben a mezcserét azzal a kikötéssel, hogy esetleg megtérítjük majd a mez árát a Szövetségnek. Az elsöprő győzelem után nagyvonalúak lettek a vezetők, és nem kérték tőlünk, hogy adjuk meg az elajándékozott felszerelés árát. Ezt az első cserét aztán több követte. Nemcsak a válogatottban, a Duk- Iában is sokszor cseréltem az ellenfelekkel mezt. , Még álmomban sem gondolok arra, hogy provokatív jelleggel tegyem fel a következő kérdést: Melyek a legjobb futballcipők! Az ostoba Puma-Adidas affért nem tekintem arra érdemesnek, hogy foglalkozzunk vele. Én itt most a tapasztalt, világhírű labdarúgót, a szakma kiváló mesterét kérdezem benyomásairól. Jópár cipőben játszottam. Kezdjük talán a csehszlovák „Botas“- szal és folytassuk a „mad’arky“- val; ezeket a cipőket az ötvenes években kaptuk Magyarországról. De játszottam brazil csukákban is, és természetesen a nyugatnémeAPRÓ - CSEPRŐ „Az a tény, hogy három brit futballista, aki hetenként 60-100 fontot kap, néha még többet is, nem tudja az álló labdát egy le- béklyózott kapuson át a hálóba rúgni 12 yardnyi távolságról (11 méterről) — ez az én szememben a nem professzionistaság magasiskolája... Az idegeken múlt, vagy csak az emberi tévedésen? Mondhat-e egy sebész ilyen kifogást, ha a szikéje megcsúszik? Ha egy futballista azok után, hogy hetenként öt napon át edz, és é- wente talán hatvan mérkőzést is játszik, nem tudja berúgni a tizenegyest, akikor itt az ideje, hogy visszamenjen a fociiskolába.“ Ezt írta Frank Taylor, a londoni Daily Mirror sportrovatának munkatársa, a Pécsi Dózsa — Newcastle United mérkőzés után. , . —0— Cassius Olay: — Mind vártak rám, hogy visszatérjek. Százan és százan hívtak fel, írtak levelet. Figyelmeztettek, hogy a nagy Joe Louisnak sem sikerült, Jim Jeffriesnek sem, hogy ez a Quarry kemény gyerek, és te túl sokat pihentél, Ali, válassz magadnak más ellenfelet elsőnek. A többiek meg arra vártak, hogy Quarry majd megver és akkor elmondhatják: tudtam előre, mindig túlbecsülték, csak egy felfuvalkodott hólyag, volt az a Muhammad Ali. Mindettől csak még makacsabb lettem. Nem jutott sem időm. sem kedvem a versekre, a bohóckodásra. Tudtam, hogy ez komoly dolog. Én nem egy \emiberrel verekedtem ott az atalantai szorítóban. Nagyon sok emberrel. Nagyon sok embernek akartam bebizonyítani, itt van egy bokszoló, akit nem tudtok letörni, akit nem tudtok földre vinni. Tudtam, hogy idegenben mindenki nekem szurkol. Sok millió arc lett volna bánatos, ha kikapok. Olyan, mintha őket verték volna meg. Tudtam, hogy már csak őmiattuk sem szabad kikapnom. Nem haragszom senkire. Az Amerikai Légióra sem, az ökölvívás vezetőire sem. Csak azt hitték, amit hitük szerint helyesnek véltek. Az igazi sportember sosem haragszik, ha az ellenfél győz. Engem még senki sem hallott panaszkodni. Semmit sem bántam meg, sosem törtem le. Most már csak a családomra gondolok. Hogy a hozzám tartozóknak ne legyen olyan nehéz sorsuk, mint az enyém volt. Három kislányom kezdettől fogva megtanulhassa, hogyan kell jó! olvasni, szépen beszélni. Nem úgy, mint az apjuk. —0— A mexikói VB mérkőzéseit MikhajI Guruli, tbiliszi lakos is végignézte. A döntő után pedig rohant a kórházba. A második félidő közepén született meg a kisfia. Guruli a brazil csatársor játékának hatása alatt Pelé névre kereszteltette a fiacskáját. Felé Guruli —. gyönyörű! Az ügynek híre járt, és nemrégen Sao Paulóból kis csomag érkezett Tbiliszibe. A feladó: Edson Arantes do Nascimento... vagyis maga a névadó, a király, Pelé. Kedves levél, egy kis csésze és a Rimet-kupa kicsinyített mása. Van stílusa ennek a sztárnak! t>ehái ezt Mexikóban is láttuk! Hírt adtunk a Kassai Magyar Tannyelvű Gépészeti és Elektrotechnikai Ipariskola sportkiállításáról és a két nagyszerű iskolai csúcsról. Olvasóink most fényképen is láthatják az iparisták iskolai csúcsait, s közöttük a kiemelt kettőt, a nyolcszáz méteres síkfutás és a férfi távolugrás rekordját. Nyárfás Károly mérnök felv.
