Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-12-01 / 48. szám

Tizennyolc éves lehettem, a- mikor Szerb 'Antal, a nagy párt- fogöm és toll forgatói pályám egyik gondos és szigorú e- gyengetője, megkérdezte: „Mondja, fiam, olvasta maga Ráth-Végh István könyveit?“ Amikor szégyenkezve dadogtam, hogy még a nevét sem isme­rem, kedvesen gúnyos iróniá­val kérdezte: „És maga olva­sott embernek tartja magát?!“ Soha nem felejtem el: tavaszi nap volt, én bementem az első könyvkereskedésbe, megvettem az írónak ,,Az emberi butaság kultúrtörténete“ című müvét és a szobám sarkába húzódva ol­vasni kezdtem. Elmúlt a dél­után, az alkony, elmúlt az es­te, az éjszaka és már hajnal volt, amikor a könyv végére ér­tem. Attól a naptól kezdve, több mint harminckét év óta, Ráth- Végh István művei ott sorakoz­nak könyvespolcomon, és a kö­teteket nem lepheti be a por, mert alig múlik el nap anél­kül, hogy valamelyiket kezem­be ne venném, vagy azért, hogy tanuljak, vagy azért, hogy ér­dekes, színes olvasmánnyal pi­hentessem fáradt agyamat. Születésének századik évfor­dulója alkalmából meghatott tisztelettel és szeretettel adó­zom e szinte páratlan tudású kultúrtörténész és Irö emléké­nek. 1870. november 23-án szüle­tett Budapesten. Édesapja, RátH Károly, a magyar ipar egyik út­törője, múzeumok szervezője és a magyar ipari termékek e- gyik kiváló népszerűsítője, György nevű fivére pedig Ma­gyarország egyik legjelentősebb műgyűjtője volt. A szülői ház­ban szívta magába a kultúra szeretetét, ott alakult és erő­södött minden haladó iránt fo­gékony szelleme. Joghallgató korában már verseket írt, 1909- ben a Nemzeti Színház mutat­ta be ..A divat“ cimü szatiri­kus játékát. Mint fiatal tör­vényszéki bíró, részt vett a Magyar Tanácsköztársaság jog­alkotó munkájában, és a for­radalom bukása után elvesztet­te állását. Ügyvédi irodát nyi­tott, anyagi gondokkal küzdött, de közben jegyzetelt, könyve­ket gyűjtött, elmerült a múlt kutatásába és 1934-1959-ben huszonhárom nagyszabású kul­túrtörténeti müvet Irt. Köny­vei megjelentek angolul, né­metül, szlovákul, spanyolul és románul is, de a felszabadulás előtt a ,,baloldali bíró“ müveit agyonhallgatták, hiszen a múlt társadalmi igazságtalanságainak feltárásával saját korát is be­mutatta. Visszapergette az em béri történelem múlt évezredeit, benézett a történelem kulisz- szái mögé. hogy megláthassa a paloták árnyékában omladozó kunyhókat, bálványokat döntö­getett, amelyeket a pöffeszke- dö gőg, egyházak és konven­ciók butasága emelt az emberi szellem megnvomoritására. Mivel ünnepelhetjük mi. cseh­szlovákiai magyarok a legmél­tóbban Ráth-Végh István szü­letésének századik évforduló­ját? Azzal, ha elolvassuk mü­veit. Ha ezek az irodalmilag is rendkívül értékes kultúrtörté­neti művek nálunk is közkincs- csé lesznek, mert vallom, hogy igaza volt az Újság című lap kritikusának, aki 1940. május 10-én írt cikkében megállapí­totta: „Kevés magyar könyvet ismerek, mely hasznosabb len­ne, mint Ráth-Végh István bármelyik kötete.“ Halála előtt két esztendővel így vallott: ......arra tanítottak, hogy ne a nagyobb karéj, kenyérért vagy éppen kalácsért sürögjek- forogjak a világban, hanem a szellemi tunyaság leküzdéséért, az emberiség felemelkedéséért vessem harcba képességeimet." Valóban ezt tette! Tanuljunk életművéből! Péterfi Gyula Oj Ifjúság, a Szocialista Ifjú­sági Szövetség Szlov. Központi Bizottságának lapja ® Kiadja a Smena kladóvailalata 0 Szer­kesztőség és adminisztráció Bra­tislava. Praiská 9. Telefon- 485 41-45. Postafiók 30 & Főszer­kesztő: dr. S T R A 5 S 7. E P GYÖRGY. Nyom la: Západoslovenské Ha­jiamé 01 • Előfizetési dl egész évre 52.— Kóa. fél évrr 26.— KCs. negyedévre 13 — Köa 0 Terjeszti a Posta Hír- lapszolgálata. előfizethető min­den oostakézbesít önéi vagy postahivatalnál I# Kéziratok*- nem SrzOnk meo és nem köt dtlnk vissza ffl A lapot köl­tőidre a PN5 Ústredné expe dlcia Maie. Rra'lslava Gott waldovo «ám 5, 46 útján le tiet megrendelni, A harmadik környezet Szent-Györgyi Albert, a negyed évszázada az Egyesült Államokban élő hetvenhét esztendős tudós, már csak a fiatalságban bízik, minden egyébben keservesen csalódott. Sokféleképpen értelmezhető legu­tóbbi müvét, a The Crazy Ape-et (Az örült majom) éppen ezért az ifjúságnak ajánlotta. A világ ba­jait mindenekelőtt a negyven éven felülieknek tulajdonítja. „Lemond­tam arról, hogy az idősebbeknek írjak. Úgysem lehet meggyőzni az öregeket. Hagyjuk hát nyugodtan meghalni őket. Talán csak a na­gyon fiatalok értenek meg. Az em­beri agy — úgymond — „negyven éven túl fagyosan védekezik min­den új eszme befogadása ellen.“ Félreérthetetlenek a „halál­orientációjú“ amerikai társadalom­ról szóló megállapításai, amelyben — függelékként — saját költésű zsoltárt és hat panteiste imát is közöl. „Az utóbbi 25 évben az Egyesült Államok sok milliárd dol­lárt költött nemzetvédelemre, azaz tömeggyilkolási eszközökre..., köz­ben a halál-orientációjú társada­lom, a világot kormányzó agyalá- gyuitak őrültségükben feltartózha- tatlanul rohannak a végső rombo­lás felé.“ A „távoli ország“, amelyről a következőkben sző esik — Viet­nam. Claude Bemard, minden idők legnagyobb fiziológusa kimutatta, hogy az emberi lény tulajdonkép­pen két környezetben él: egy kül­sőben és egy belsőben. A belső környezet, a milieu interne felfe­dezése Bemard legjelentősebb tu­dományos hozzájárulása. Sejtjeink a belső környezetben élnek, ame­lyet a természet rendkívüli igye­kezettel próbál állandósítani. Az emberi agy nagy fejlődése következtében kialakult a harma­dik, az értelmi környezet is. Úgy tűnik, idővel csak megfé­kezhetjük a külső környezet szeny- nyeződését, s az orvostudomány nagyszerű haladása gondját viseli majd a belső környezetnek, a mi­lieu interne-nek. így hát túlélésünk a harmadik, az értelmi környezettől függ. Ez utóbbi ugyanis szintén súlyosan szennyeződött, még vészesebben, mint a külső, s szennyezettsége kipusztulással fenyeget bennünket. Gyűlölködés, félelem, irigység, erőszakosság, kapzsiság szennyezi az értelmi környezetet, a hatalom sóvárgása, a nemzeti önzés szűk- keblűsége s a terjeszkedésre tö­rekvés, ami végképp lakhatatlanná teheti Földünket. Éppen a szennyeződés ez utóbbi formái ellen kell a lehető legsür­gősebben tenni valamit. Egy valamiről soha nem volna szabad megfeledkeznünk. Nemrég az asztronauták elmondták, hogy nagy távolságból milyen parányi­nak tűnik a Föld. Az embernek nyoma sem látható rajta. Ha az emberiség öngyilkos lenne, onnan fentről nézve a Föld külseje mit sem változna. Sőt, az ember eltű­nése talán még szebbé, zöldebbé tehetné bolygónkat, még ha kez­detben terméketlenebbé válna is. Ha eltöröljük magunkat a Föld színéről, nem lesz senki, aki meg. sirasson bennünket. Kozmikus szempontból ugyanis az élet értelmetlen. Az életnek csak annyiban van értelme, ameny- nyiben mi magunk jóérzéssel, jó­akarattal. a szépség kultuszával, erkölcsi és intellektuális értékek­kel felruházzuk. Ha az életet gyil­kolással. egymás felett uralkodás­sal bemocskoljuk, megfosztjuk minden értékétől. Ha valamelyes távolságból te­kintjük az emberiség értelmi kör­nyezetét, olyannak tűnik, mint az Erie-tó* közelről. Felfedezünk pl. egy nagy nemzetet, amely azzal kezdte életét, hogy egyenlő jogo­kat követelt mindenki számára, jelenleg pedig gyilkolásra szánt monstruózus gépek és szervezetek létrehozásával foglalatoskodik, és befolyását egy távoli, kicsiny, hős nemzet felett úgy tartja fenn, hogy abban a bizonyos országban kor­rupt rendőri eszközökkel a nép ál. tál gyűlölt bábkormányt tart hatal­mon. Azt is láthatjuk például, aho­gyan ugyanaz a műszakilag nagyon fejlett nemzet millió tonna napal­mot és növényirtó szert dob sok­kal kevésbé fejlett ellenfelére, sa­ját fiai lemészároltatását pedig az­zal igazolja, hogy ugyanakkor vi­szont tízszer annyi „ellenség“ pusztul el. Megfigyelhetjük, aho­gyan ez a nemzet új hadsereget létesít a távoli országban, arpely állandósíthatja a háborút, ahelyett, hogy az Illető állam polgárai tö­rekvéseik teljesítésében segítené. A világ két leghatalmasabb nem­zete végső erőfizetéssel versenyez atomfegyverei tökéletesítésében és gyarapításában, miközben az em­beriség jelentős hányada éhezik, s világszerte sok gyermek estén­ként éhesen fekszik lé. {....) Értelmi környezetük megtisztí­tása kétségtelenül az emberiség Az amerikai társadalom súlyos betegségeinek egyik fő oka a viet­nami háború. Ezt állapítja meg egyébként £zentgyörgyi Albert pro­fesszor is. akinek az amerikai társadalom kritikájára vonatkozó cik­két ma közöljük. Képünkön Lalrd, az USA honvédelmi minisztere, a vietnami háború jelenlegi szakaszának egyik főszervezője. Már nem üres a klubhelyiség S Az egységes ifjúsági szervezet megalakulása nagy hatással volt a tóketerebesi járás fiataljaira. A regisztrációs folyamat sok pozitív eredményt hozott, s az alapszervezetek vezetői, a tagság, pozitívan ér­tékelték a konszolidációs folyaipatot, amelyet az a- lapszervezetek egyre növekvő száma bizonyít. Ör­vendetes az a tény, hogy azokban a falvakban, üze­mekben, szövetkezetekben, ahol eddig nem műkö­dött ifjúsági alapszervezet, a fiatalok „felébredtek téli álmukból“, s igyekszenek minden lehetőséget, támogatást kihasználni, igénybe venni. Felfedezik körükben azokat a tehetséges, aktiv fiatalokat, akik szívesen lépnek az alakuló szervezet élére, hogy tu­dásuk legjavát nyújtsák egy közösség érdekében, feláldozva szabad idejüket. El kell űznünk minden borúlátást, amely helyte­len irányba tereli a fiatalok érdeklődését, s meggá­tolja őket terveik megvalósításában. Nagy adag op­timizmus és megfelelő támogatás esetén nagyon sok meglepetésre képesek azok a? ifjúsági szer­vezetek, ahol az előző időszakban rossz véleménnyel voltak a fiatalok munkájáról, mind a lakosság, mind a helyi vezetők. A szervezet „életképessége“ nagyban függ a szer­vezet vezetőjétől, Illetve az alakuló szervezet le­endő vezetőjétől, annak adottságaitól, aktivitásától, emberismeretétől. Gyenge vezetés mellett a tag­ság szétesik, nincs összetartó kapocs, nincs kinek informálni a fiatalokat a változásokról, a jelenlegi szituációról, amely az immár egységes Szocialista If­júsági Szervezeten belül van. Élő példaként szeretnék megemlíteni egy alap­szervezetet, ahol éveken keresztül egy személy töl­tötte be az Ifjúsági szervezet elnöki funkcióját, s a kezdet kezdetén nem is végezte rosszul munká­ját. Azonban a hónapok, évek múlásával aktivitása, érdeklődése rohamosan csökkent, más Irányú elfog­laltságai adódtak. A szervezetben felmerülő klsebb- nagyobb problémák, hibák idegesítették öt, hézago­sak lettek az ismeretei a szervezeten belül folyó változásokról, s így nem is tudta kellőképpen át­adni ismereteit a tagságnak. A tagság nagyobbik fe­le szintén félvállról vette a dolgok folyását, azon­ban a szervezet teljes összeomlása előtt egypár ön­tudatos fiatal ■ kérte az if júsági szervezet járási bi­zottságát, hogy segítsenek változtatni a siralmas helyzeten. Kapcsolatot teremtettünk a helyi szervek és szervezetek képviselőivel, vezetőivel, akik anyagi és erkölcsi támogatást Ígértek az újjászületéshez. Ebben az esetben nemcsak szép ,'Igéret maradt, ha­nem tettek Is követték az ígéreteket. Az ígéretek betartása nagyben meglepett minket. Az a pár fia­tal, akik már nem tűrték tovább a közönyt, ötle­tekkel, reális tervekkel léptek fel. Elérkezett az a nap, mikor összegyűlt a falu fia­talsága. a helyi vezető személyiségek (hnb-elnök. efsz-elnök, iskolaigazgató, pártelnök) s a járási If­júsági szervezet titkára. Az első nagy meglepetés az új arcot öltő klubhelyiség volt. Példás rend. az asztalokon mindenütt virág, a falon faliújság (ak­tuális témákkal), s a sarokban büszkélkedett a gyönyörű, nagyméretű lemezjátszó rádió, amely az ígért anyagi támogatás előlege volt a fiatalok szá­mára. Az ünnepi gyűlés egészen más volt, mint a sok esetben megszokott, unalmas, frázisokkal teletűz­delt tagsági gyűlések. Hosszas beszámoló folyt az elmúlt időszakról (főleg a hibákról), melyben nyíl­tan. konkrétan rámutattak a hibákat előidéző o- kokra, egyes személyeket jogosan bíráltak. Az ú- jonnan választott vezetőség vázolta az előttük állö lehetőségeket, s az előre kidolgozott tervet meg­beszélték a tagsággal, amelyet kisebb módosítással a tagság elfogadott. Ezután következett az est leg­ünnepélyesebb része, az új tagok felvétele a szer­vezetbe. A vitában felszólaltak a helyi szervek ve­zetői, a járási küldött, s a tagok Is aktívan bekap­csolódtak A vita a szokottnál pezsgőbb volt, „éles­re“ ment minden, de a nyíltság, igazmondás, s- az őszinteség jegyében. Ezek az „odamondogatások“ hasznosak voltak. Nagyon sok félreértés tisztázódott. A szervezet teljesen új embereket bízott meg a vezetéssel, s a munka elkezdődött. Azöta pár hó­nap telt el, s nem eredménytelenül! A lelkesedés, munkakedv nem maradt szalmaláng életű, a fiata­lok elégedettek! Szórakoztató műsorokkal kezdték a munkát, s ezzel elérték, hogy összetartották a fiatalokat. Aztán elkezdődött a komoly munka: ve­télkedők, előadások, jelentős évfordulókról való meg­emlékezés. táncmulatságok, ifjúsági brigádok... Az év utolsó hónapjában főleg politikai vonatko­zású témákkal szeretnének foglalkozni, s terveik között szerepel egypár előadás, pártbeszélgetés, év­fordulók megünneplése. Ehhez a munkához sok sikert, munkakedvet kí­vánunk, s reméljük, hogy a jövőben kellemes meg­lepetésekben lesz még részünk! Szándékosan nem Írtam meg. hogy melyik alap­szervezetről van szó, nem említek neveket sem, hisz ml egy nagy CSALÁD vagyunk — s kell. hogv mindenki egyformán értékes munkát végezzen. Azt hiszem, hogy az Illető szervezet magára Ismert. Király Berta, Tőket erebes „A siker felé — mint a kakukk“ Visszhang Rendszeres olvasóid vagyok az Of Ifjúsáq hetilapnak. Mint az egyik újonnan alakult klub taqját. elsősorban a fiatalok problémái érdekelnek. Meglepődve olvastam azonban a 44. számban M. Ilona Siker felé című cikkét. Azt helyeslem, hogy egy vállalkozó szellemű olvasó tájé­koztatja az ország magyar ajkú fiataljait létezésükről, azt a- zonban már nem, hogy olyasmivel dicsekedjen, mihez nincs joga. Ilona ugyanis a neqyedl Orkán beat-együtíest besorolta a farkasát kulturális élet fellendítőt közé. Igaz ugyan, hogy a zenekar eqytk tagja farkasát, ez azonban még nem jogosít fel senkit arra. hogy egy más szervezet anyagi segítségével fel­szerelt zenekari a magunkénak mondjuk, mert néhány szóra­koztató műsort adnak Vágfarkasdon Is. Pásztor Györgyi, valamint a negyedi klubtagok legégetőbb teendője. Miként egy computer tevékenysége programo­zásán múlik, az ember tevékenysé­gét agyának tartalma határozza meg. s ennek nagyobb része a gyermekkorban, a nevelés útján programozódik be. Amióta az idős tanítja a fia­talt, történelmileg keveset halad­tak az új eszmék, ám újabban e téren változások tapasztalhatók. Mindenütt megmutatkozik a disz­kontinuitás, s az ifjúság saját út­jait kezdi járni. Mind több Jele van annak, hogy a mai fiatalság elődeinél s elődei kormányzatainál magasabbra nő, átfogóbb emberi szolidaritás, az élet új formái fel# emelkedik. Mi, idősebbek — eltérő ízlésünk szerint — vagy börtönbe vettet­jük ezeket a fiatalokat, vagy pe­dig inkább azt remélhetjük, hogy útkeresésük sikeres lesz, s egy­szer majd új, életre sokkal alkal­masabb világot teremtenek. Prágai élmények A Kongresszusi palota oldalszárnyaiban állandó a jö­vés-menés, Ki a sajtóközpontot ostromolja, az éppen felszólaló küldött Írásban megkapható felszólalásáért, ki a telefonos kisasszonyt sürgeti: kapcsolja már Bra- tislavát. A két asztalból álló „miniposta“ szaporán á- rulja az erre az alkalomra kiadott bélyeget, termé­szetesen megfelelő alkalmi pecséttel ellátva. Az infor­mációs központban sem tétlenkednek a csinos prágai lányok. Állandóan akad valaki, aki valamiről felvilágo­sítást kér. Itt szívnak el a küldöttek egy-egy ciga­rettát. Tehát hamisítatlan kongresszusi hangulat. Csak Itt tudja az újságíró egy pillanatra elkapni a küldötteket, hogy néhány kérdést tegyen fel nekik, él­ményeikről, véleményükről. Várhegyi Ibolya a kassai magyar gimnázium harmad­éves tanulója, és az iskola SZISZ szervezetének elnöke. Neki teszem fel első kérdésemet: — Milyen érzésekkel jött a konferenciára? — örülök, hogy az a megtiszteltetés ért, hogy a ke­letszlovákiai kerület küldöttjeként képviselhetem szer­vezetünket. Azt hiszem, ideje volt már, hogy ezt az egyesítő kongresszust összehívták. A 68-as események egyik legszomorúbb fejezetének tartom az ifjúsági szer­vezet felbomlását. Egy ország fiataljai vagyunk, még­is azt akarták, hogy „több nyelven“ beszéljünk. Pél­dául náltmk az iskolában. Amikor a CSISZ-t szétver­ték és megalakult a Streta, a tanulók egy része belé­pett, a másik résznek nem nagyon felelt meg. Mi más­képp képzeltük el a fiatalok szervezetét. Szerencsénk­re az osztályfőnök párttag, és tudta, mire lenne szük­ségünk. Segítségével megalakítottuk a Fiatalok Lenini Szövetségét. Nem tagadom: a két szervezet tagjai kö­zött egész éles véleménykülönbségek, sőt nézeteltéré­sek voltak. Ma talán már nincs is az iskolánknak olyan, tagja, aki ne értené meg, hogy az ifjúság helye csak­is egy egységes szocialista szervezetben van. Tehát ez­ért is örülök, hogy itt lehetek. — Néhány pillanattal ezelőtt fejezte be beszédét Custáv Husik, az élmény tehát még nagyon friss. Még­is mi volt az, ami Husák elvtárs beszédéből a legjob­ban megragadta? — Husák elvtárs nagyon higgadtan és tárgyilagosan elemezte az Ifjúsági mozgalom helyzetét, és utat' muta­tott a jövőbe. Mi tetszett? Hát talán az a kijelentése, hogy a párt mindig tárt ajtókkal várja a fiatalságot. Megértést és segítséget kapunk. Jó érzés olyan szerve­zet tagjának lenni, amely ilyen gonddal és lelkesedéssel kívánja támogatni társadalmunk vezető erejét — a kommunista pártot. Megköszönöm a beszélgetést és újabb riportalany u- tán nézek. Véletlenül akadok Mária Jurákovára, aki a kongresszus legfiatalabb küldötte. Szívesen áll rendel­kezésemre, amikor megkérem, mondjon néhány szót magáról. — Legfiatalabb küldött.. Nem is tudom büszke Ie- gyek-e vagy restelkedjem? De tulajdonképpen miért is? A fiatalság nem szégyen. Mit mondjak magamról? — Tizenöt éves vagyok, az ismerősök Marikának szó­lítanak. Nagyon szeretek úszni, és van is rá alkalmam, mert a Vág az ablakaink alatt folyik. Trencsén nagyon szép város. Egészen más, mint Prága vagy Bratislava. A környéke nagyon szép, csupa erdő, hegyek. Ott min­denki természetjáró. A filozófiai fakultáson szeret­ném folytatni tanulmányaimat. Szeretem a szlovák nyel­vet és az irodalmat. De ez még messze van. Egyelőre a trencsénJ gimnázium első osztályát látogatom. A ta­nulás mellett a SZISZ vezetőség tagja is vagyok, Na­gyon sokan vagyunk. De ez érthető! Egyszerűen azt csináljuk, ami a gyerekeket érdekli. Előadásokat tar­junk, de ápoljuk a kultúrát . a sportot is, sőt még ha­misítatlan diákmulatságokat is rendezünk. Magamról még? Szeretek színházba járni, és nagyon szeretek táncolni. Prága? Tetszik. Az egyik hídról egy tizfillérest dobtam a Vltavába. Ez amolyan babona. Sze­retnék még többször visszajönni Prágába. Ezért a tíz- filléres. Vége a szünetnek, Marika visszamegy a terembe. A további felszólalókat, beszédeket meghallgatni. Mert Marika tapasztalatokat akar szerezni. Otthon majd hasznosítja. Ez a kislány még soká az emlékezetem­ben fog maradni. Ifjúságunk prototípusát láttom ben­ne. ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents