Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-12-01 / 48. szám
Bármily üzletbe is lépsz, tudd meg, hogy ott meglopnak. Ha csak 5—10 percet Várakozol, ■míg rád kerül a sor, máris szegényebb vagy ezzel az idővel. Naponta milliók vesznek így kárba, sokszor nem is a mi .zsebünkből, mert hiszen a bevásárlást, aki csak teheti, munkaidő alatt végzi. Reggel állunk a tisztítóban egy sort. délelőtt tízóraiért, délben az üzemi konyha ebédlőjében, délután a postán, cipőüzletben, a húsboltban... Persze, egy helyütt sokszor kétszeres kamattal húzzák ki zsebünkből a vásárolt portéka árát. A várakozási időnk értékén kívül az elárusítók rendszerint valamicskét hozzáadnak a kenyér, hús, a tej stb. hivatalos árához. Ott persze, csak ahol lehet. Valamiből nekik is élniök kell. Ezt az „ipart“ legnagyobb mértékben a húsüzletekben űzik. — Fél kilő karajt? Tes'.'.k parancsolni! Még látom, hogy a hús több fél kilónál, de hogy mennyivel, már nincs időm megállapítani, mert a hentes lekapja a mérlegről, papírra dobja, elkiáltja az árát — hogy honnan a fenéből tudja Ilyen gyorsan —, és a mellette álló kisasszony máris csomagolja, göngyöli, blokkolja az én húsom, s fizetek. Reklamációra nincs idő. Mögöttem hosszú sor áll, az emberek méltatlankodnának, hogy pár fillér miatt fenntartom a forgalmat. Nem szólok, pedig tudom, hogy becsaptak. — Lehet nyolc dekával több ? Perszehogy lehet. Mi mást is mondhatnánk. Ha az ember azt mondja, nem, akkor késé-, vei a darab leggusztusosabb részét csonkítja meg, nem nyolc dekával, hanem legalább hússzal. Aztán kiegyenlíti valamilyen cafattal. Számoljunk utána ? Hogyan, amikor azt sem tudom, hogy a tehénke milyen részéből való a falat leveshűs. Hiába tudom, hogy nyolc dekával több, ha nem tudom, mennyibe kerül kilója. De nem szégyellem, mert ezt csak minden tizedik vevő tudja. A hús áráról valahogy nein szívesen tájékoztatják vevőiket a hentesüzletek. Őszintén szólva, ezt senki nem is kéri tőlük számon. Azt már inkább, ha az üzletben nincs disznóhús. Friss szalonna viszont van rogyásig, mindig. Már többször gyanúsítottam parasztjainkat, hogy a városba csak a szalonnás disznaikat küldik.... HENTESEKNÉL Az uzsonnás asztalkánál egy férj kinézésű férfi üldögél, közömbösen szemléli a sorban állókat, és csak én meg a mögöttem álló férfi tudja, hogy kicsoda is voltaképpen. Nemsokára „kigyullad" a hentes háza. Ezúttal két kereskedelmi ellenőr riportalanya lesz. Három háziasszonyt hoznak vissza a vásárolt áruval. A vásárolt árut még egyszer megméretik és az árukhoz képest könnyűnek találják: kettőnegyven, háromhúsz, egy kilencven. Ha Pataki fejszámoló művész velem lenne, azonnal megmondaná, a hentes ötperces tiszta nyereségét. Aki ügyes, ki is számíthatja, mennyire rúghat mellékkeresete a nyolc órai munkaidő leforgása alatt. Ugye, ilyen iram mellett egy év alatt még Mereedesre is futja? Vagy csak egy kis Sim- cára? Az se kutya! A nagy meglepődés közepette még a kezét sem törölte meg, dehát mi így is elfogadjuk. Az ellenőrzést csak akkor hiszi el, amikor a két férfi igazolja magát, és megmutatja kiküldetési parancsát, leülnek, mindhárman újra számolnak; ezalatt én tapasztalom, mennyire kinőtte cipőjét a „pult alatt“ kifejezés. Szerencsétlenségükre kéznél hagytak minden „dugi“ árut, ami úgyszintén büntetendő. Mesz- sziről sem olyan mennyiségben, amennyi beférne a pult alá... Sokkal, de sakkal több itt a házisonka, a sonkás szalámi, a sajtos felvágott, disznómáj, borjúhús (a többi nevét pontosan nem is tudom), mint amennyi elférne egy pult alatt. — Ezek mit keresnek itt? — Csak tegnap kaptuk... — Na és, nem tudják az árát? — De igen. Csak elígértük a kórháznak meg az óvodának... Bár így lenne! De igazukat bizonyítaná nem tudják. Nem szeretnék az üzletvezető bőrében lenni, még akkor sem, ha az enyém lenne az üzlet előtt parkoló szép fehér Fiat. EZZEL AZ EMBERREL KELL BEVÁSÁROLNI A következő párbeszéd már a hentesüzlet ajtaja mögött zajlott le. — Remélem, a jegyzőkönyvvel még nem záródott le az ügy. — Hová gondolja? Hát nem ismeri a fél évvel ezelőtt életbe lépett szigorú intézkedéseket? Megbírságoljuk, és ha nem vigyáz magára... Mi majd figyelemmel kísérjük. Volt már olyan eset is, amikor az üzletvezető állásával fizetett. — Nem ártana mindennap ilyen ellenőrzéseket végezni... — Csak győznénk. Ezt a vá- . sárlóknak kellene csinálniuk. Van hozzá joguk. És ha semmire sem mennének, hozzánk küldjék be panaszaikat. A panaszkönyvben ne bízzanak. Sok helyütt kettő-három is van belőlük. Egyikbe a dicséretek, másikba a haragosabb vevők bejegyzései kerültek. Nekünk aztán csak a szépet mutatják. Ámulok, és a teljes kiszolgáltatottság érzése fog el. Ugyanis azt hittem, hogy addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik. De ezek után? Ki az, aki össze meri törni? Mit, törni? Belerúgni a korsóba! Miért is folyamodnak ilyen módszerekhez a pult másik felén állók? Mert ez biztos jövedelem. Még ha kockázattal jár is. — Még nem történt meg, hogy ilyen esetek után le akarták fizetni? — Dehogynem! Ez a „rajtaütés“ logikus folytatása. A rendkívüli az lenne, ha nem próbálkoznának. Szinte biztos vagyok benne, hogy a napokvban látogatót kapok. Még nem tudom, hogy mivel rukkol majd ki, de volt már olyan esetünk is, hogy az üzletvezető a várható pénzbírság kétszeresével akart megvesztegetni bennünket. De kérdezzen már valami kellemeset! — Sok üzletben ismerik. Mit tesz ilyenkor? — Az év leforgása alatt csak egyszer látogatjuk mea ugyanazt az üzletvezetőt. T- Van egy kérésem, de nagyon diszkrét:.egy pár szép fekete csizmára lenne szükségem meg disznóhúsra karácsonyra... ÁRULJUK AZ IDŐNKET Közben ácsorgunk. A változatosság kedvéért egy élelmiszerüzletben, úgy is mondhatnám, hogy Bratislava legforgalmasabb élelmiszerüzletében. Tizenöt percig tart, míg sorra kerülök az üres tejesüvegekkel, három percig várok kosárra, két percig tart, míg bevásárolok, két percig, míg rám kerül a sor a pénztárnál. Akikor jut eszembe, hogy még jó lenne egy darab sajtot is venni. De ezt csak a büfé-osztályon árusítják. Ojabb két perc, míg sorra kerülök, másfél perc a pénztárnál, fél perc, míg kiadják a megvásárolt árut. Hogy mit vásároltam? Tejet, kenyeret, cukrot, egy üveg szirupot, kávét, 20 deka sajtot. Hol van még a zöldség, a hús, a ruhatisztító, a mozijegyek és a Prior? Igaz, oda csak szombaton érdemes menni, mert akkor legnagyobb a tolakodás, a hőség, áruhiány és akkor legtöbb az idegen. Az egész áruház egy szép kis kavarodás... És ezek után jön a férj, aki a hazatérő, cipekedő feleség felé hitvesi csókok helyett ráncos homlokkal szórja a villámokat, ilyen szónoki kérdések formájában: Hol koslattál megint? Már két órája itthon vagyok. De vásárolni kell. .Akkor is, ha becsapják az embert, akkor is, ha mindenütt ellopnak az időnkből. MINŐSÉG Ezzel si rengeteg baj van. Jó tudni, hogy az új gazdasági termékek legtöbbje még mielőtt piacra kerülne, tüzetes vizsgálaton esik át. Ezt a munkát gazdaságunk ágazatainak megfelelő kutatóintézetek végzik. Nem minden új gyártmány köteles „vizsgázni“, de örvendetes, hogy évről évre több vállalat kéri Önként gyártmányai minőségi ellenőrzését. Mindézt az élelmiszeripari kutatóintézetben tudtam meg. De nemcsak ennyi az itézet munkája. Van itt egy kóstolgatóterem is, ahol a fogyasztók által reklamált élelmiszereket vizsgálják. Akik itt dolgoznak, jó gyomrúak hírében állnak, mégis sokszor igénybe veszik a közeli orvosi intézet szolgálatait. Nem minden reklamált áru jut el hozzájuk, hiszen ott, ahol a helyzet világos (zöld szalámi, „mozgó“ sajt, fekete kristálycukor, apró kis áltat-* teákkal körített csokoládétábla), a kereskedelemnek úgyszólván kötelessége orvosolni a póruljárt vevő panaszát. — Milyen élelmiszereket reklamálnak leggyakrabban? — Húskonzerveket, tejtermékeket, a sütőipar termékeit... — És hogyan csinálják, mi a beérkezett holmik további sorsa ? — Az élelmiszereket ízekre bontjuk. Előbb a leghétköznapibb értelemben megszagoljuk, megkóstoljuk. Aztán feldaraboljuk, megőröljük, centrifugáljuk és kémiai módszerekkel vizsgáljuk tulajdonságait. Megtudtam még, hogy a „forgalom lebonyolításában“ mesz- sze élen járnak a bőripari cikkek. Ezt ugyan nem ebben az épületben csinálják, és csak azért említem, hogy a vásáriók tudjanak róla; még nem veszett el a pénzük, ha kétnapi viselés után leválik a cipó talpa. Az intézetbe naponta 30— 40 pár átázott, szétment, elformátlanodott, levált talpú lábbelit szállítanak átvizsgálásra. Nem láttam, de mondják, hogy a cipőreklamációk helyénvalóságát egy szellemes kis gép ellenőrzi. A cipőből egy darabkát villámgyorsan hajtogat, és a követelmény az, hogy a felsőrészhez használt anyag 100 ezer ilyen hajtogatást kibírja. Ez 200 ezer lépésnek felel meg, nagyjából annyi, mintha 150 kilómétert gyalogolnánk a cipőben egyvégtében. A bőr vízhatlanságát elektromossággá! mérik. NEM VAGYUNK ROSSZMÁJÚAK Sokan, főleg a kereskedelmi dolgozók, azt fogják majd jzeniemre vetni, hogy csak a rosz- szat láttam szakmájukban. Nem, a hiba nem mindig csak bennük van, Habár a vevők, sajnos mindig őket teszik „terítékre“. Ők felelnek azért, ha valami nincs, de azért is, ha valami van. Befejezésként talán csak annyit, hogy a becsületes munkát mindenkor tiszteltük és kalapot emelünk a kereskedelem tisztességes dolgozói előtt, mert ilyenek is vannak. Tudjuk, hogy foglalkozásuk rengeteg türelmet igényel, mert hiszen vevő valahol naiv, egy kicsit gyerekes, fölényes és illemfcelen. Legyenek elnézök velük szemben, hogy jelszavuk — célunk vevőink elégedettsége — helyénvaló legyen. ZÄCSEK Erzsébet B izonyára már minden családba megérkezett a hívatlan, de várt vendégi a népszámláló biztos. Nem marad sokáig, es hiába is marasztalták volna. Mi is lenne, ha minden házban csak egy pohár bort inna meg. Egész munkája abból állt, hogy röviden megmagyarázta a kérdőívek helyes kitöltésének módját, és ha kellett, segített is abban. Tudom, hogy sokan éppen ettől — a kérdőívek kitöltésétől — irtóznak. Módfelett. Érthető is, hiszen manapság az ember egyetlen hivatalos épületbe sem mehet be anélkül, hogy a portán ne kellene kitöltenie egy rövid lélegzetű kérdőívet. De ez más, higgyék el. Ezzel adósai vagyunk államunknak, államunk megmondjuk az UNESCO-nak és más, számunkra ismeretlen szerveknek, amelyek működéséhez bi-> zonyóra nagyon szükségesek a mi válaszaink azokra a kérdésekre, amelyeket a ma vagy tegnap kapott hosszú-hosszú kérdőív tartalmaz. Meg aztán másnak nem tudom hogyan, de nekem bizony nem mindegy. hogy számba vesznek-e vagy sem. Pontosabban, hogy helyesen vesznek-e számba, mert ha hely- települ, akkor megette a fene. Ez egyenlő a nem számbave- véssel. Dehát már nem egy, a népszámlálással foglalkozó tudományos jellegű cikkünkben említettük, hogy az ez évi nép- számlálás önszámlálási módszerrel fog történni. Tőlünk függ, őszintén válaszolunk-e vagy sem.. Mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy a végleges a- datok nemcsak tájékoztató jellegűek lesznek. Ezért nem mindegy, hogy bevalljuk-e nyári külföldi vikkendeket meg az autót, de az sem mindegy, milyen nemzetiségűeknek érezzük és írjuk be magunkat. Igaz, hogy hazugságért a nép- számlálásnál még senkit sem bűntettek, de éppen ezért, minek hazudni. Vegyük hát magunkat számba úgy, ahogy vagyunk és amilyenek vagyunk. :-Z- új ifjúság 3 Gyerünk a lőreházba! Engedtessék meg nekem, hogy Így nevezzem klvéSázainkat. Logikája egyszerű. A vendéglátó üzemeink legnagyobb részében kávénak mondott barna lét — uram tioesá“ — én csak lőrének tudom nevezni. Na mármost. Ha a kávé nevével felszentelt helyeken -»wb ^Rupc l?jg| naÁjag sajjj Értjük egymást?, Gondü|p,hi. igen. Gondolom, megértik fetháborodá- ' sdthat azok, akik életükben már legalább egyetlen fáradtságuk, kimerültségük alkalmával ittak ebből a csodálatos ital- böl, ittak valódi kávét, s valóban felüdültek föle. De amit három-négy koronáért elém raknak a kávéházakban, presszókban, én bizony attól felüdülni nem tudok. Az emberek viszont aránylag mégis sokat kávéznak a kávé- Wázakban. Nem nagyon értem őket, rengeteg rosszindulat kéne ahhoz, hogy azt. feltételezzem róluk, ez csupán sznobizmus, nem is azért isszák a kávét, amiért azt főzik, hanem csak megsokásból, vagy csak azért, hogy ha már kávéház, akkor legyen kávé az asztalon... Nem tudom, egyszóval én, aki nem tartom magamat a legfinnyásabbnak, legigényesebbnek és szívesein zsörtölőaőnek. nem tudom meginni a vendéglátóipar kávéját. És mit gondol rólam a vendéglátóipar? Rólunk? Biztosan annyira esetlennek néz bennünket, hogy á tempót meg sem fékezi, s Így az eljövendő új esztendő végére már felfejtett asztaldarabok kilúgozásával készül a csodálatos ital. Mert fel- ■ fejtett, felvált aszfaltunk az van bőven. De hát kávénk is van, nem is a legutolsó, és nem is a legdrágább áron árusítják. Presszógépeink a legjobbak közül valók, többségük olasz meg magyar márka. És a kávénk...?, Tesedik Sámuel 1742—1820 Tesedik Sámuel halálának 150. évfordulóját ünnepeljük ebben az évben. Magyarországon, Szarvason, ahol működött, nagyszabású akciók keretében emlékeznek meg az iskolák és a mezőgazdasági üzemek a nagy pedagógus és mezőgazdász érdemeiről. Tesedik Sámuel 1742. április 20-án született az alföldi Albertiben, ahol édesapja evangélikus pap volt. Itt kezdte meg tanulmányait, majd a modral latin gimnáziumban folytatta. Teológiai és pedagógiai tanulmányait pedig Németország különböző egyetemein végezte. Szarvason kezdte a működését mint evangélikus pap. Itt a- lapította meg az első mezőgazdasági szakiskolát. Mint írónak jelentős a működése. Pályafutása során 135 könyvet adott ki, nagyrészt pedagógiai és mezőgazdasági témákról, jelentősebb müvei: Magyar paraszt helyzete Magyarországon, Parasztság tjkonómiai és fizikai helyzete Magyarországon. Az első pedagógusok közé tartozott, akik felismerték Komensktj jelentőségét és akinek születése 200. évfordulóján kiadta több pedagógiai munkáját. Mint mezőgazdász, messze megelőzte korát, ö honosította meg Magyarországon a lucernát, akácfát és a cukorrépát. Érdemei. közé tartozik a magyarországi, mező- gazdasági szakoktatás alapjainak megteremtése. Érdemei elismeréséül II. József császár 24 aranydukáttal jutalmazta. Egész életét a parasztság életének megköny- nyítésére és az ifjúság nevelésre szentelte, és ezzel feledhetetlen érdemeket szerzett a szlovák és a magyar nép előtt. Nemcsak működésének helyén, Szarvason, hanem Szlovákiában is, megemlékeznek halálának 150. évfordulójáról. A galántat járásban 1946-ban falut neveztek el róla: Peredet. A mai Tesedíkovo lakossága kegyelettel emlékezik meg nagy névadójáról. 1970. december 18-án a helyi iskola falán emléktáblát lepleznek le, az ünnepségek alkalmából fellépnek a Szlovák Nemzeti Színház és a MATESZ művészei, valamint a békéscsabai szlovák gimnázium táncegyüttese és a járási Népművelési Otthon énekkarai. Áz ünnepségeket a TeSedikovó; Hnb, a járási kulturális szervek, valamint a külföldön élő szlovákok szövetsége rendezi. Babúsek Károly Legyek udvarias Biztos vagyok benne, hogy az alábbihoz hasonló történet a gutái férfiakkal nem fordulhat elő, s nem kell pirulniok, szégyenkezniük, mint nekem. Hűvös, szeles őszi délután történt. Felszálltam a lakótelepi buszra. Igaz. a busz már jóformán tele volt, de azért akadt még ülőhely. Hát leültem én is, s az ablakon át figyeltem az újabb felszállókat. Mindjárt fel is tűnt egy csinos, vajszínű kalapot viselő hölgy. A busz közben megtelt, s én tele illemtudással, felpattantam helyemről, s igyekeztem a hölgy tudtára adni, hogy a helyet átadtam a részére. Igyekezetem azonban hiábavalónak tűnt. mert a hölgy elnézett felettem. Mit tehettem? Odaszartam: — Parancsoljon, ez a hely szabad, majd én elállók... Befejezni azonban nem tudtam, mert amit kaptam, az beillett egy vádiratnak: „...Huligánnő. jampecnő. szemtelenkedlk. már régóta figyelem, azt hiszi, eltűröm a csúfolódó grimaszait és sértő megjegyzéseit, mit képzel, a 70. életévemet taposom, majd nézze meg magát egypár év múlva. Elképesztő, hogy mit megengednek egyesek, s nincs, aki felpofozza ó- ‘ két...!“ Nem tudtam védekezni, segítséget várva körülnéztem, de senki... Néhányan kétértelmű mosolyt, a többiek pedig közömbös pillantást küldtek felém. Tovább nem bírtam, mert akkor már csibész is voltam meg betörőjeiölt, s a hölgy csak mondta, mondta... Csengettem s leszálltam, majd nagyot sóhajtva gyalogoltam hazáig. Hát kedves gútai férfiak, ez az, ami önökkel nem fordulhat elő, mert ha a gútai teremtés koronája elfoglalja a helyét, akkor nincs a Földön a gyengébb nemnek olyan képviselője, akinek azt átadná. Persze nagy ritkán talán kivétel is akad. Bugár Éva