Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-12-01 / 48. szám

Foto: Pavlaőka Midőn rám leltél, olyan voltam mint egy kivetett ka­vics a parton Mint valami túra dolog, amit senki se tud mire tartson Mint régi szextánsra tapadt moszat amit partra hajít a dagály Mint köd mely kéretlenül az ablakra ül s be-toeszáll Mint mások-hagyta rendetlenség egy szállodai szoba­sarokban Mint ünnep utáni reggel a téren szétszórt zsírpapirok­ban Mint potyautas aki a vonat-lépcsőn kuporog Patak amit eltérítettek útjából a gonosz parti lakók Erdei vad mely az autók reflektorába belekábul Éjjeli őr aki hajnalban hazatart robotéból Mint rossz álom mely a börtön homályában sehogyse oszol Mint a madár mely őrjöngve verdes a házban ha fo­goly Mint gyűrű piros nyoma a megcsalt szerelmesek ujján Mint egy kocsi amit sorsára hagytak állva az utcán Mint egy eltépett levél mely a szél szárnyán tovaszáll Mint lesülés a kézen amit otthagyott a tavalyi nyár Mint téveteg tekintete annak aki érzi messzire tévedt Mint poggyász amit a megőrzőben ottfeledének Mint egy ajtó vagy ablak ami nyitva maradt valahol Mint a seb melyen a villám a fába s a szívbe hatol Mint egy kő mely az útszélen ott marad emlékeztető­nek Mint baj mely mint véraláfutás nem szüntethető meg Mint hiábavaló hajókürt a távoli tengeren Mint kés emléke a húsban amely nem múlik el soha­sem Mint elcsatangolt ló amely inna s a mocsár körül ődöng Mint vánkos amely lázálmas éjjelen összegyűrődött Mint káprázó szemmel a napra szórt durva szitok Mint a harag ha látjuk hogy a földön semmi se vál­tozott Ügy leltél rám te az éjben mint egy szóra mely jóvá­tehetetlen Mint a csavargóra ki aludni az istállóba hevert le Mint ebre amely nyakörvén másnak a nevét viseli Mint egy régvolt emberre aki zajjal és dühvei telis­teli A PULT KÉT OLDALÁN Ezt a címet is adhattuk volna Zácsek Erzsé­bet riportjának, amely a bevásárlás viszontag­ságaival foglalkozik. A falusi gazdasszonyok ta­lán csodálkozni fognak a városi háziasszonyok „kálváriáján“, de így igaz. Nekik könnyű. Ha baromfilevest akarnak főzni, elég, ha kimennek az udvarra és a zöldségeskertbe. De azért nekik is van „gyakorlatuk“ az üz­lethálózattal ... Az Új Ifjúság ünnepi száma december 15-én jelenik meg 24 oldalon színes, érté­kes, érdekes tartalommal. Riportok, novei- •ák, humoreszkek, krimik (karácsonyi szá­nunkban kezdjük közölni Franck Dexter „Mint az orkán" című horrorját), technikai érdekességek, sportérdekességek és tarka női oldal — mindaz megtalálható benne, ami olvasóinkat feltételezhetően érdekli. Már most biztosítsa újságárusánál kará­csonyi számunkat! Kellemesen telnek majd az ünnepek az Új Ifjúsággal. /□ A A KULTÚRBÉBY ÉS ANYUKÁJA Lapunk hetedik oldalán Németh Icát, a ko­máromi Magyar Területi Színház fiatal művész­nőjét mutatjuk be, ezúttal elsősorban az anya és háziasszony szerepében. Németh Ica boldog házassága a bizonyítéka annak, hogy ma már Thália papnői is lehetnek boldog anyukák és háziasszonyok. A SZISZ és a gyerekek A SZISZ alakuló országos konferenciáján elvi jellegű dokumentumokat fogadott el a SZISZ pionírszervezete programjára és szervezeti felépítésére vonatkozólag. Ezek a dokumentumok foglalkoznak pionírszervezetünk eddigi több mint huszonöt éves útjával, jelenlegi kül­detésével, a pionírszervezet szimbólumaival, a pionír- szervezet irányításával, a gyermekek korára való tekin­tettel belső differenciációjával, a csapat, a raj és az őrs funkciójával és egyéb igen fontos tudnivalóval is. A SZISZ abból az elvből indul ki, hogy a fiatalok fel­készítése az életre már a gyermekkor kezdetén meg­indul. Elsősorban a szülőknek érdekük, hogy gyerme­keikből jó, becsületes, szorgalmas polgárokat nevelje­nek. A szülők igyekezete arra irányul, hogy gyerme­keik tanuljanak és így biztosítsák jövőjüket. A családi nevelés e téren a szakmailag irányított iskolák munká­jával párosul. A családon és az iskolán kívül a gyer­mekeknek azonban szükségük van egy jól irányított tár­saságra, szervezetre, ahol a gyerekek szabad idejüket tölthetik és ahol jövő életük szempontjából hasznos ta­pasztalatokat 'szerezhetnek. A gyermekeknek sokkal jobban, mint másnak, szük­ségük van segítő kézre. Az kell, hogy valaki koruknak megfelelően megmagyarázza életük célját és megmu­tassa az ehhez vezető utat. Az egykori CSISZ pionír­szervezete húsz éven át vette ki részét a legifjabb nem­zedék neveléséből. Ezalatt az idő alatt gazdag tapasz­talatokra tett szert, amelyek nagyrészt ma is haszno­síthatók. A CSISZ pionírszerveziete nem mentesült a- zonban a hibáktól sem. Persze nem a gyermekek hi­bája, hogy a szervezetnek voltak gyenge oldalai is, és hogy a pionírszervezet nem fejlődött mindig elképze­léseink és szükségleteink szerint. 1968-ban a gyermek­mozgalmat sem kímélte meg a megrázkódtatástól. Gyer­mekszervezetünk egységének szétrombolása az emléke­zetes év legszomorúbb eseményei közé tartozik. Az egység megbontása ott volt a legérezhetőbb, ahol a cserkész-szövetség vagy más gyermekszervezetek ala­kultak. A múlt tanulságából született az az elhatározás, hogy a SZISZ pionírszervezete egységes és egyedüli gyermek- szervezetként dolgozik majd országunkban. Ez a szer­vezet relatív önállósággal és jogokkal bír a Szocialis­ta Ifjúsági Szövetség keretén belül. A SZISZ, mint idő­sebb testvér viszonyul majd hozzá, készségesen segíti munkájában és tanácsokat ad. Az ifjúsági szövetség a gyermekekről való gondosko­dás terén oda hat majd, hogy a gyerekek jó kollektí­vákban találkozzanak, ott mérhessék össze erejüket, versenyezhessenek, s hogy. megtalálhassák a lehetősé­gét az első hasznos munka elvégzésére és természete­sen, hogy ne unatkozzanak, hogy szabad idejük hasz­nosítása közepette fejleszthessék pozitív testi és lelki adottságaikat. A pionírszervezet gondoskodni kíván ar­ról, hogy a gyerekekben fejlessze a dolgosságra, kész­ségességre, bátorságra irányuló hajlamokat. Ugyanak­kor bírálja az önzést, kapzsiságot, beképzeltséget stb. Szervezeteink törekvése oda irányul, hogy a gyerme­kek kapcsolatot teremtsenek a természettel, kialakít­sák a munkához való helyes viszonyukat. Igen fontos a tevékeny hazafias nevelés is. A gyer­mekekre jó hatással van, ha akár kis dolgokkal is, de mégis valami olyat produkálnak, ami az ország szük­ségletei szempontjából fontosnak tekinthető. Épp ilyen lényeges a gyermekek internacionalista szellemű neve­lése is, főleg oly módon, hogy becsületes viszony fűz­ze őket a világ minden gyermekéhez, és ismerjék meg a világ osztályellentéteit és az ebbő! eredő helyes o- rientációt. A SZISZ igen fontosnak tartja a gyermekek önálló­ságra való nevelését. Már a legfiatalabb korosztályban is megvan az a tulajdonság, hogy saját lábukon akar­ják megjárni az előttük levő utat, és nem akarják azt, hogy minden lépésüknél valaki kezüknél fogva vezesse őket. Ezért helyes, ha a pionírok mind nagyobb mérték­ben vesznek részt szervezetük igazgatásában és irányí­tásában. Ez a követelmény nagy igényeket ró a pio­nírvezetőkre. Épp úgy, mint a múltban, most is sok készséges és tapasztalt vezetőre van szükség a pionír­szervezet minden fokán. Ezért a SZISZ a pionírvezető- ket nagy becsületben tartja, munkájukat a múlttal el­lentétben sokkal aktívabban kívánja támogatni. Mi sem bizonyítja jobban az előttünk álló ka­rácsonyt, mint az, hogy megkezdődött az ün­nepi asztalon nélkülözhetetlen pontyok halá­szata.

Next

/
Thumbnails
Contents