Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-24 / 47. szám
új ifjúság 3 7” 1 w-mwiMmi a i fr^“1 ^ íul«I r"*' ^ Wai&tAi/ kapcáskodni fog akár egy bika. Az asszonynak csak baja lesz belőle. — Maga mit tenne az ő helyében? — Nehéz dolog más magánügyébe avatkozni. Az asszony úgy forgolódjon, hogyha a férje ránéz, ne más asszony jusson az eszébe, hanem a meleg házastársi ágy. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Miná- rékná! másképp volt. Az én asszonyom bezzeg úgy léköt engem, hogy még a miniszoknyás lányok után sem fordulok meg. Pedig a szövetkezet kertészetében van belőlük éppen elég, és nekem is serdülő korú lányom van. Erről persze sokáig lehetne társalogni. A szövetkezetben jőakaratú emberekkel volt dolgom, és a végén megígérték, hogy ha nem sikerül összebo- ronálniok a házastársakat, legalább az asszony és gyerekek sorsán könnyítenek. Ha már egyszer az újság is foglalkozik velük... * • * Antikor a férj először üt, a feleség hallgat és megbocsát. Nem azért, mert tudja, miért kapott, és nem isi azért, mert neki sem színtiszta a lelkiisme- rete. Rendszerint csak azért, mert feleség, mert élettárs, és ■azt hiszi, ez az a rossz, amin a házasságban szintén meg kell osztozni. Majd jönnek a szép napok is, csak ki kell várni. A napok aztán jönnek meg mennek, de a férj, aki ha ismeri is az „asszonyt virággal se üss meg“ mondást, nem tudja, mi a virág. Minárné senkihez sem szaladt bánatával. Volt egy szép kisfia, és mert falun élt, a környezet meg az emberek csak erősítették érzését, hogy ez minden rendes családban így van. Nem volt kihez szaladnia az első pofon után, sőt már azt sem tudja milyen alkalomból kapta. Csak úgy, mint a többit. Közben megszületett a második fia is, és pár napig minden rendben volt. Addig, míg megtudta, hogy férjének szeretője van. Úgy akarta, szerette volnp, hogy legalább tagadja amit már az egész falu beszél, neki hitt volna. De ő kereken kimondta, úgy van. Na és mi van azon? A városban minden rendes férfinak van szeretője. Ami ezután következett, ördögöknek való, nem embereknek. Minárné alighogy kigyógyult férje kedélyállapotának következményeiből, máris friss sebekkel gazdagította őt az, akinek gyűrűjét olyan becsületesen hordja és talán a haláláig le nem húzza. Sebek. Már nem arra gondolt, hogy az, aki este részegen hazajön, az az ő férje és gyerekei apja, hanem a fájdalomra, testi fájdalomra. Még jó, hogy ott voltak a fiai, akik néha megsimogatták kék foltos kezét... * * * Minárné harminckét éves; húszéves korában ment férjhez. Olyan, mint a többi falusi asszony. Egyszerű, nem tud eligazodni a világ ügyes-bajos dolgaiban, örül, ha a férjének és gyerekeknek Izük a f őzt je, mos rájuk, takarít és ez minden. Ami nem az ő családját érinti, nem tudja lekötni figyelmét. Téboiyka, azaz teljes nevén Pantser Mari, gyönyörű. Szemre. Nem akarom részletezni a szépségét, mézszinü haját, acélkék szemét, hibátlan alakját, remekbe szabott két lábát, kedves, keskeny kis kezét, mert csak felizgatom magam. Kedves kis Tébolyka, okos is jóságos, csak egy hibája volt: ivott, mint senki más. Menetrendszerűen. Amikor bevette a négy- h úszás rumot, már nem tudta, hogy hívják, hány öra, milyen nap van, csak imbolygóit, mint a lidércfény. Egyik hitvitánk alkalmával ö nevezte el saját magát Tébolykának, aztán ez a név ráragadt, mert kedvesen tudta kimondani, enyhe bocsánatkérő mosollyal. Hitvitánk éppen az ivásról szólt, s én kezdtem el: — Nem szeretem a részegeket. Á részeg férfiakat sem szeretem, de különösen kínos, ha egy szép lány iszik. — Miért? — mondta kissé ü- veges szemmel. — Mert a részegség a téboly uAmikor rendszeressé vált férje részegeskedése, de főleg az, hogy a fizetését nem haza, hanem a kocsmába meg hát ahhoz a másikhoz vitte, Minárné munkát keresett. Kapott is. Takarítónő az iskolában. Hat- százhűsz koronát keres havonként, és ha szűkösen is, de megél belőle a család. Hogy mióta megy ez így? Várjunk csak, tudom én pontosan. Másfél éve. Decemberben lesz másfél éve. Csak hallgatom a vékonyka asszonyt, és nem azon csodálkozom, hogy az arca ráncos, megviselt, hanem azon, hogy amit mond, úgy mondja, mint más azt, hogy kint esik az eső. Könnycsepp, siránkozás, egyetlen sóhaj nélkül, a falusi asszonyok kevéske szóbőségével magyarázva mindent. * * * — Említette, hogy volt már az „emenvén“ is panaszával. — Voltam. Nem is egyszer. Abban az időben annyit ütött, hogy már kételkedtem épelmű- ségében. A szomszédok mondták, nekik kötelességük segíteni. — No és? — Először azt ajánlották, várjak, hátha megjavul, próbáljak jó hatással lenni rá. — Próbált? — Nem szóltam én a férjemnek soha egy büdös rossz szót sem. De ha megütött, bizony nehéz volt mosolyognom rá, sőt megköszönni a jóságát. Javulni nem javult, úgyhogy ismét a bizottságra bandukoltam. Azt mondták, adjam írásban a panaszom. Itt van, m. Egy okos ember állította össze. Pénzembe került. Elém teszi a papírt. — Mi történt ezután? — Semmi. Ügy, ahogy mondom. Megígérték, hogy vagy nekem, vagy a férjemnek adnak egy kulipintyót, hogy külön élhessünk. Nem adtak. A helyi nemzeti bizottság elnökét nem találtam irodájában, de az igazat megmondva, nem is vártam, hogy ott lesz. Az egyik előadó tudott a Mi- nár-esetről. — Megmagyaráztuk az asz- szonykának, hogyha lakást adunk valamelyikőjüknek, csak elősegítjük a házasság felbomlását, vagyis a válást, amit társadalmunk nem valami nokahúga. Szegény rokona. Nem olyan állandó, mint maga a tiszta, csorgatott téboly, csak ideigleneKIRÁLYHEGYI PÁL ♦ Téboly ka sen, de vasszorgalommal, ha rendszeresen ráiszik az ember, állandósítani lohet. Mi a jó abban, ha mesterségesen idézed elő a tébolyt?, egészséges tünetként könyve! el. — És arra nem gondoltak, mit segítenek elő azzal, ha mindent a régiben hagynak. — Tettük, amire erőnkből telt. — Vagyis szép szavakat mondtak Minárnénak, magasztos, fennkölt pátosszal. * * * — Orvosi bizonyítványom nem volt, mert csak később tudtam meg, hogy azonnal kell orvoshoz fordulni, másképp nincs semmi értelme. Eleinte szégyelltem is, aztán meg éjnek idején nem akartam a doktor urat háborgatni: Szégyelltem, nagyon szégyelltem magam. — Miért! Talán volt a férjének oka, hogy ütlegelje? — Nem, nem azért. Én mindig úgy voltam, hogy ami Bandival történt, azt én is átéltem. Ha beteg volt, nekem jobban fájt a fejem, ha jókedvű volt, én is vidám voltam. Ha megvert, lekuporodtam a sarokba. És szégyelltem magam. Mintha csak én emeltem volna kezet valakire. De aztán eljött az idő, ámikor már a kölcsönkért pénz is elfogyott — mert ö csak néha adott pár koronát — és a gyerekeknek kenyér kellett. Elmentem az irodába (szövetkezeti) és kértem, hogy ezentúl nekem adják a férjem keresetének egy részét. Azt mondták, majd meghívnak a szakszervezeti bizottság gyűlésére, jegyzőkönyvezik az ügyet, határozatba foglalják. Addig birjam ki valahogy. — Mikor járt ott? — Pontosan nem tudom, de úgy tavasszal lehetett. Az egységes földműves szövetkezet, amelynek Mlnár András alkalmazottja, szakszervezeti bizottságának elnöke tud az ügyről, de nem tud az asszony látogatásáról. Az irodában négyen dolgoznak, nagysokára egyikük előtt valami rémlik, igen, fel is jegyezte az asztali kalendáriumába, itt is van, ni, csak aztán ... megfeledkezett róla. — De most már tudnak a dologról. — Igen, csakhogy nálunk sem megy minden máról holnapra. Jegyzőkönyv, jóváhagyás és ahogy én a Bandit ismerem, megköti az magát és — Akkor én Téboiyka vagyok, ami úgy hangzik, mint egy ieány- név. Es ugyan mit nem szeretsz a részegségen, amikor köztudomású, hogy a mámor kellemes, szép, hasznos és jó? — Pro secundo: először is e- gészségtelen. Csunyít. Ráncos leszel. aszott, mint a szilva. Azonfelül: nem tudok részegül. — Tanulj nyelveket — dadogta. — Részegül nem lehet megtanulni. A részegségnek nincsenek szabályai. A részeg: kiszámíthatatlan, mint a hatszor hét. Menynyi is az? — Nem tudjuk. De a tudomány ma már olyan fejlett. Majd fény derül erre is. De az a tudósok dolga. Mi még a panaszod? — Nem nőies. A részeg nő: elveszti nőiességét. A lejtőn nem lehet megállni. — Dehogyisnem! Kissé tántorogva, de lehet. Ha ügyes az ember. Ez nem ok. És vannak kedves részegek is. Nem mind részeg, aki fénylik. Például tegnap a Rákóczi úton odajött hozzám egy kedIgy van. Az irodákban szaporítják a szót hasonló esetek körül, már néhány „pecsétőrt“ is mozgósítottak, minden eredmény nélkül. Don Quijote harca a szélmalmokkal. Eddig. Már jó néhányszor kérdeztük, itt, ezen az oldalon is, miért nincsenek olyan tör- vényeink, amelyek védenék a feleséget a férj elől. Nevetséges? Nem hiszem. Aki átélte Minárné egy napját, másképp vélekedik. De nincsenek. Ha csak a házasság felbontását nem tekintjük annak. Az ilyen esetekben talán ez az egyetlen kiút, mert még elképzelni is rossz, mi lenne, ha minden emberben annyi lenne az állatból, mint Minárban ... Nem a feleségét védem. Minden nőt. És amikor róla beszélek, azokról is szólok, akiket az élet nem sújtott hasonló sorssal. Minárné esetében nem a kérdőjel érdekelt: Miért sújtja férje ökle a védtelen asszonyt? Minden házasság a maga nemében különleges. A férjek és feleségek eltérő módon egyenlítik ki számlájukat. És ez az, ami érdekelt Minárék esetében. A módszer az, amely a legtöbbször a házasság felbontásához vezet. De- hát a válás is a mi társadalmunk szüleménye és sokszor jó, ha van. Az lenne a legjobb, ha az asszonyoknak, akik arra rászorulnak — és mennyi van belőlük, istenem — valamilyen védőszert ajánlhatnék brutális, állati férjeik ellen. Csak azt nem tudom, mi legyen az. Törvénycsináló erőnk és jogunk nincs. És ha tréfacsináló kedvemben lennék, azt mondanám, forduljanak a legközelebbi bunkósbothoz. De komolyan. Nem szeretnék általánosítani, de ezt sokkal kézzelfoghatóbb Segítségnek tartom, mint a Minárné megjárta institúciók ígérgetését. Az első lépés, amit ilyenkor tenni kell, az orvos. Azonnal fussanak orvoshoz, akitől papírt kapnak. Hogy ez manapság mennyire fontos, azt majd csak azután tapasztalják. Ezzel a kezükben menjenek az ügyvédi tanácsadóba. Eligazítják jobban, mint én. Ez persze csak akkor aktuális, ha a férj iránt már egyáltalán semmit sem éreznek. Mindenesetre ne tűrjenek a végtelenségig. ZÄCSEK ERZSÉBET vés arcú. eszméletlenül részeg, a- lacsony férfi: — kisasszonyként, ha Istent ismer, mondja már meg, hol lakom én? — Dembinszky utca tizennégy b, első emelet három — mondtam kapásból. — Köszönöm. — Nincs mit — mondtam, és nem is volt, hiszen akármilyen o- kos vagyok is egyébként, honnan tudhatnám, hol lakik egy Ismeretlen, amikor ő maga sem tudja? Tűnődni kezdtem. Tébolyka ivott. A vitát elvesztettem, hiszen már nem is figyelt rám. És közben nekem is eszembe jutott a részeg férfi, aki megállt, amennyire tudott a Margit-hld pesti hídfőjénél, a villamosmegállónál, és iilemtu- dóan felszóit a vezetőnek: — Kalauz úr, megy ez a kocsi Budára? — Igen, kérem. Megyünk át a hídon. A részeg szigorúan emelte fel tiltó kezét: — Kuss! A többi az én dolgom. SZARKA LÄSZLÖ: A ZÖLD SZALAG (EGY NAP FORGATÓKÖNYVE) Szereplők: a 3. A osztály tanulói az osztályfőnök Ö és még sokan mások Kísérőzene: Gaudeamus igitur Az út két oldalán kukoricaföldek: a száraz kőrósereg félápbócra eresztett zászlóerdő. Egyenletes gyorsasággal halad az úton az autóbusz. Délután négy őrá. Megr állő, kiszállás. Hideg, nyirkos idő. Egy fiatalember feltűri kabátja gallérját, a pocsolyákat kerülgetve elindul. Bálteremmé átalakított kultúrház, viasszal féfkení padló. Zöld szalagokkal díszített falak, rozsdás szélű krizantémok a vázákban. A zenekar próbál: Gaudeamus igitur (akadozva); a mottó is a falra kerül: EMBER VAGYOK, ÉS SEMMI EMBERI NEM I-DEGEN SZAMOMRA Megérkezik az osztály, nagyobbára lányok. Parfümfelhő telepedik a teremre. Csinos lányok. Utánuk a szülők, az udvarlók, a tanári kar. Az asztaltársak bemutatkoznak. Kigyulladnak a reflektorok, megkezdődik a műsor. Utána ünnepi beszédek: Drága szüléink, tanár eivfársak, osztálytársaim! ... köszönet, örök hála,... elválni nehéz... elszorul a szívünk... mindig emlékezni fogunk... fogadjuk... Kedves osztályom, tiszfielt szülők! ...megszerettelek titeket ... könnyfátyol ... az élet viharaiban kívánom... Gaudeamus igitur. Kitűzik a zöld szalagokat: A E, B M, B V... Gratulálok, gratulálok... Csörömpölés, lepottyant egy tálca. Csend. Gaudeamus igitur. Pohárköszöntö: konyáit. Éljen! Köhögés. Vacsora. Egy szülő: Ami azt illeti, a húst megégették, a bor pedig savanyú. ' Három pohárral hajt fel egymás utám. Nyitótánc, bajuszos, pocakos édesapák forgatják lányukat, elérzé- •kenyülten könnyező édesanyák próbálják rávezetni a ritmusra ügyetlenül botladozó fiúkat. Tánc, tánc, bor, ének, nóta. Egy szülő: Ritkán iszik ilyen jó bort az ember. Három pohárral hajt fel egymás után. Tánc, parfüm, izzadság Pihenő. A konyhában álmos szakácsnők. FekeEekávé- nak fortyog a víz. Egy fiatalember álmosan fütyöré- szik, kávét kér. Ő ad, a fazékból kiáramló gőzben csodálatosan szépnek tűnik. A fiatalember- szerelmes lett. akkor azt hitte, a lány is. Tévedett. EMBER VAGYOK, ÉS SEMMI EMBERI NEM IDEGEN SZAMOMRA Egy pohár, kettő, három. Tánc, szédülés, reggel. Autóbusz. A hátulsó ülésen sápadt fiatalember, az út két szélén kukoricaföldek. A kőrósereg féláPböcra eresztett zászlósereg. Gaudeamus igitur (hegedűvel). Rózsaszín alapon gőt betűkkel; VÉGE MIROSLAV HOLUB: PONTOSSÁG Egy bizonyos katonának az volt a feladata, hogy minden este hat órakor adjon le egy díszlövést az ágyújából. Amikor azt vizsgálták, hogy pontos-e, a katona elmondta: — Egy abszolút pontos kronométerhez igazodom, amely lent a városban az órás kirakatában látható. Mindennap tizenhét óra negyvenöt perckor hozzá igazítom a karórámat, és aztán elindulok a dombra, ahol az ágyúm áll. Pontosan tizenhét óra ötven perckor érek az ágyúhoz és pontosan tizennyolc órakor adom le a lövést. Megállapították, hogy ez a módszer tökéletesen pontos. Már csak a kronométer ellenőrzése maradt. Megkérdezték hát lent a városban a műszer pontossága felől magát az órást. — Ó — kiáltott fel az órás —, ez a műszer a legpontosabbak közé tartozik. Képzeljék el, hogy már évek óta pontosan hatkor leadnak itt egy ágyúlövést. És mindennap rápillantok itt erre a kronométerre, és mindig pontosan hat órát mutat. (t)
