Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-17 / 46. szám
új ifjúság 9 c-áX ITEPSF-ÄJ ife J-ÉIIEac^X3: Batta György versei FÁJDALOM i" Hahóim _mőzes Csontos Györgynek hívták, szakálla és vastag hangja volt. nagy, kemény, durva ember. Vasúti ember egy vidéki állomáson. Lakása: egy kis udvaron egy kicsi szoba. Felesége, Sári, har- ntinc éves, nyütt testű, épfogú, egészséges cseléd. Volt hat gyerekük, négy meghalt, kettő megmaradt. György szótlan ember volt. Amikor fáradt volt, a kuckóban feküdt. Amikor nem volt fáradt, elment hazulról. Az asz- szony szeretett beszélni, de amikor az ura otthon volt, inkább hallgatott. György gyakran megverte a feleségét. Nagyon rosszul ment a dolga a vasútnál, ezer ütés érte, és nem üthetett vissza. Egyedül az asszony és a két gyerek állottak hatalmában. Valamikor szerették egymást. Az éhséggel való küzdelem fel- itta szerelmüket. Egy este György testvéröcs- cse érkezett meg faluról. Szállást kért. Az asszony kibe járt, György testvére a forró szénikályha mellé telepedett. A kapcáját szárította és a tarisznyájából vacsorázott. Mikor a háziak is megvacsoráztak, az asszony az urára nézett: — Még elmégy hazulról? — Mert Györgynek csak éjfélkor kellett szolgálatba mennie. Addig tényleg el akart még menni a komához, de mert az asz- szony kérdezte, nem ment és nem felelt. Az öccsére nézett, aztán leült az ágy szélére. A térdére könyökölt és keserűen arról gondolkodott, hogy valahogy egyszer már vége lesz az életnek. Hiszen alighogy hazajött és egy kicsit megpihent, újra ki kell mennie a tolatáshoz: váltókat állítani, kiabálni és őrt áUni a fagyos sínek között. A testvére már kezdett ál- mosodni, de az asszony még nem végezte el a házi munkát. Beszédbe kezdett: — Hát milyen most a vasútnál? György: — Hát csak olyan, hogy akik feljebb vannak, megszedik magukat. A többi rághatja a rv'elvét. Örüljön, ha nem kap a fejére. A fiatal legény úgy látta, hogy György mérges kedvében van. Pedig csendes kedvében volt. A hálást úgy rendezték él, hogy az asszony a két gyerekkel az ágyba feküdt, a két embernek a gyerekek vackára csináltak ágyat. Mind lefeküdtek, az asszony fennmaradt. György talpon termett, csizmát húzott, felvette a bundát. Az asszony gyorsan lehányta magáról a ruhát és odabújt a két gyermek mellé. Aztán György felvette a sarokból a lámpát. A zaj felébresztette a fiatal legényt. György menni akart, de szerette volna, ha előbb a legény elalszik. Valamit még tett-vett, de az öccse már nem aludt el. Az asszony félálomból szólt már: — Aztán tégy a tűzre, és oltsd el a lámpát, ha elmész. György tett a tűzre. Aztán körülnézett. Az egyik sarokban az öccse feküdt nyitott szemekkel, és ahogy volt, úgy maradt a fal mellett, nem húzódott a középre. A másik sarokban az ágyon kívül az asz- szony, a takaró a hónaljában. Középen az egyik gyerek, falnál a másik. Szerette volna, ha az asszony legalább a karjait behúzná a takaró alá. Aztán gyorsan elfújta a lámpát és kilépett az ajtón. A kapuból visszafordult és beszólt: — Te Sára, húzd be a külső ajtót, mert megfázol. Sára fölkelt, beakasztotta a külső ajtót. Bosszankodott. Alig hányta le a szemét, megszólalt a legény: — Hova ment az urad? — Szolgálatba. — Nem jön vissza? — Nem. A legény már nem tudott elaludni. György nyugtalanul ment az állomás felé. Máskor sohase jutott eszébe az asszony. Most arra gondolt, hogy jő lett volna az asszony mellett maradni. Elküldeni a legényt, és maga mellé hívni az asszonyt. Útközben aztán egészen ellepte a féltékenység. Biztosan tudta, hogy az asszony csak azt várta, hogy ö kinn legyen az ajtón. És neki mégis muszáj volt előremenni, egy lépést se tehetett már visszafelé. Az állomásnál már olyan gyorsan ment, hogy majdnem felütötte egy vasutastársát. A fékezők és a többiek már csapatban álltak ott. és hevesen tárgyaltak. Az „ellenállás" témáját feszegették. Hetek óta mindenütt csak azt beszélték. György kezdett belevegyülni. Máskor mindig hitetlenebb volt másnál. Most hangosan tüzelt, a többiek furcsállták is, meg is sokallták. Még talán a szolgálatos pályatiszt is meghallotta, és akkor jaj... Az éjféli vonat jelzett. Az emberek kiálltak a vágány hosszában. György még mindig nem nyugodott. Az asszonyra nem gondolt már, de az ellenállás! „Igen. az ellenállás, csak ez menthet meg bennünket. Ha csak negyven-ötvenen ki tudnánk állni'.“ Először húsz százalék, aztán még húsz és még húsz. És az asszonynak is vehetne egy pár sárga cipőt és jobb fehérneműt... Az öccse nagyon megkívánta az asszonyt. Nem tudta, hogyan kezdje. Oda nem lehetett menni, mert ott már hárman voltak. Hallotta, amint az asz- szony nyújtózkodott és megfordult. Hallotta, hogy á takarót igazgatja maga alatt. Nagyon meleg volt. Félt, hogy az asszony hamar elalszik. Aztán megszólalt: — Nincs meleged, Sári? — S megmozdult, rendezkedett. — Ezektől a gyerekektől egy csöpp helyem sincs... — Te SáriSári nem felelt. Aludni szeretett volna. — Sári... — Aludj már, no. — Mondok valamit. Csend lett. Az asszony mór- gott valamit. — Azt mondom, van itt hely elég... A legény még jobban a falhoz szorult. Az asszony felült a helyén. — S ha van!? — Gyere ide mellém. Nem bánod meg. Az asszony egy darabig nem tudta, mit mondjon. Aztán a helyére feküdt és bosszankodott. A legény fészkelödött. Nem látta az asszonyt. Sötét volt, de a tűz a szelelőlyukon át hamisan világított az asz- szony meztelen vállára: Aztán az asszony mérges lett: — Csak azt mondom, hogy szégyelld magad. A legény szótlanul pislogott. Aztán lassan, nyugtalanul elaludt. Az asszony nem bírt már elaludni. A gyerekek elvették a helyét, és hiába rakosgatta őket, a végén muszáj volt leszállnia. A kályha mellé guggolt. Ingét maga alatt összehúzta, és a térdére dőlve szendergett hajnalig. Hajnalban György az udvarra lépett. Az ajtó előtt remegni kezdett és bosszút forralt. Nem kopogott, hanem a bicskával kívülről kiakasztotta az ajtót és belépett. Az asszony ingben a szoba közepén állt. A legény ébren a fal mellett feküdt. Az á^con a két gyerek minden helyet elfoglalt. György biztosan tudta, hogy az asszony a legény mellett feküdt. A legény gyorsan felkelt, felpakolt és elment. Ahogy egyedül maradtak, György szó nélkül felvette a kályhavasat és nekiesett az asszonynak. Addig verte, amíg elnyúlt a földön. Ezen a héten többször megverte az asszonyt. Az asszony mindig visszavágott, de nem bírta sokáig. Sírva tagadott, és tördelődött. Százszor elment volna, de két gyerekkel, sovány testével merre menjen? Ment volna segítségért jó rokonokhoz, de megölte volna a szégyen. Megölte volna magát, de sajnálta a gyerekeket. Híre ment a dolognak és eljött György anyja. — Mi van veled, hogy egy hete folyton vered ezt a szegény asszonyt? György felelt: — Kérdezze meg a fiát. De a felesége ledobta magát az ágyra és sikoltva sírta: — Megbolondult ez az ember! Meg akar gyilkolni! Az öregasszony megértette, miről van szó. és így szólt: — Nohát. én holnap elmegyek, és idehozom azt a legényt. Mondja meg 9. hogy mi volt. Azzal el is ment. De ahogy egyedül maradtak, György megbánt mindent, érezte már. hogy az asszony ártatlan. Nem maradhatott qtthon, kocsmába ment. Aztán többé nem verte az asszonytNapok múltak el. György se enni, se dolgozni nem tudott. Szégyellte, bánta, amit tett. Kelletlen volt neki minden, bosszantotta minden. Az anyjának üzent, hogy ne jöjjön. Elkezdte nagyon gyűlölni azokat, akik neki a munkában parancsoltak. A forgalmi tiszteket, a raktárfőnököt, az állomásfőnököt, az üzlet vezetőséget, a minisztert, a kormányt... Ök voltak a hibásak mindenért, azért is, hogy rosz- szul bánt a párjával. A munka nem ment. Sokat késett, mulasztott, kezdett feletteseinek gorombán jelelni. Aztán egyszer erősen össre- koccant egy forgalmi tiszttel. Becitálták a főnökhöz. A főnök nem hagyta beszélni, rákiáltott', ledisznózta. — Disznó az öregapád és minden pereputtya! — vágvtt oda György. — A főnök szótlanul kiszaladt az irodából és rázárta az ajtót. György már látta, hogy nem jó vége lesz a dolognak. De mégiscsak jobb volt neki így, mert egyszer valakinek mégiscsak fizetni kellett azért, ami történt. De ha tudta volna, mi lesz, mégiscsak feltörte volna az ajtót, és elmenekült volna. Mert a főnök csakhamar két katonát hozott az őrségről. — Gyerünk! — ordította a főnök. Aztán négyen az őr szobára mentek. Itt hárman nekiestek, és addig verték, amíg elájult. Akkor felmosták és kirúgták a sínek közé. Egy szaktárs talpra segítette, hazatámogatta. — Nem kellett volna — mondta. — Nem kell kikezdened ezekkel... Egyenként hiába hetvenkedünk... György egy szót se szólt. A kapunál megemberelte magát és elküldte a társát. Az asszonynak egy szót se szólt, csak eldőlt az ágyon. ■ Sötét volt a szobában, de amint a lámpát meggyújtották. az asszony rémülten szaladt oda az urához: arca halvány és foltos volt, a szakállán megaludt a vér, a feje feldagadt. Az ember csak nyögött, de az asszony nekilátott, levetkőztette, megmosdatta, borogatta. Többször kérdezgette, hogy mi történt, de az ember csak egy szót ismételt: — Hagyd! Az asszony nem merte firtatni, de tudta már, mi történt. S mikor rendbe hozta valahogy, és odaült az ágya mellé, elővette a zsebkendőjét, sírnia kellett: — Nincs már határa a mi nyomorúságunknak — sírta. — A vérünket már kiszítták. most az életünket is el akarják venni... Reggel egy kézbesítő jött a vasúttól, írást hozott. Az asz- szony a kézbesítőt kérdezte, mi az? — El van bocsátva — felelt a kézbesítő és továbbment. Másnap beállított György öccse. Köszönt, letelepedett és kezdte elővenni az elemózsiát. György az asszonyhoz fordult: — Sára, csinálj meleg ételt az öcsémnek. (Törőosik Marinak) Szemeiből elszállt a fény, mint likas labdából a lég. Ha látógömbjei alatt nem égne a fájdalom két lila félholdja, arca komorabb lenne a havazni készülő égnél! Bennem is nyílik a fájdalom rubin izzású, rádióaktív virága: nemcsak a kertek kék szilváiéi, az utak kövei — e két szerrtkarika is a hazáim! ŐSZIRÓZSÁK (Galileinek) Becsaptak? Nincs már számodra az okosok közt hely? Jegyezd novemberi piros pergamenű meggyfalevélre. s üzend" „Egiy őszirózsa több örömöt szerez, mint néhány fafej!” HAVAZIK A görögdinnye pirostüzű kohójában rég szénfeketévé égtek a magok. Egy felhőről — amely az agyagtányér-készítők gépéhez hasonlatos — zizegve pörögnek a pelyhek. Itt is lebeg egy — csillag az űrben — az ablaküveg előtt. Rovom a sorokat. Minden mozdulással közelebb kerülök a halálhoz, mert bár egy csatát ismét nyertem ellenében, a végső győzelem az övé. HISZEKEGY Hiszek egiy jó világban, mely arányos lesz, mint a fák levélzete. Hiszem. szabadok leszűrik, akár a margaréták, s nem puska által pusztulunk, hanem úgy, mint a jázminok: nyár izzít, ősz tép, tél temet. Hiszem, megszólalnak csontvér templomaiban szíveink: szeressük egymást, mint anyánkat. TURCSAN LÁSZLÓ illusztrációja
