Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-17 / 46. szám
Lapszemle (START) A pozsonyi képes sporfchetiílap őszi számaiban két sportolót mutat be- Az egyik világhírű, a szovjet Valerij Borzov. A másik most kezd ismertté válni. Petr Chlefoek- nek hívják. A juniorok vitorlázó Európa- bajnokságán ezüstérmet szerzett ez a csehszlovák versenyző. BORZOV 1949. október húszadikán született. 182 cm magas, súlya 82 kg. Főiskolás. Jói beszél angolul. 1969-ben Európa-bajnokságot nyert a 100 méteres síkfutásban. 1970-ben a fedettpályás Európa-bajnokságon is a- ranyérmet szerzett, ezúttal a 60 méteres távon. Azzal vált világhírűvé, hogy ebben az évben legyőzte az ameriaki sprintereket. Az Egyesült Államok — Szovjetunió összecsapás folyamán ez most történt meg először. Legjobb eredményei: 100 méteren 10,0 másodperc, 200 méteren 20,5 másodperc. Borzov már gyermekkorában rendkívüli tehetségnek számított. Eleinte azt hitték, tíztusázó lesz. Ö maga is erre készült. Később derült csak ki, hogy megszületett a Szovjetunió első igazi sprintere. 1968-ban 10,2 volt a legjobb eredménye. Edzője, Pet- rovszlcij, mesterien irányította. Megtanította lazán lépni, de ugyanakkor dinamikusan futni. Borzov augusztusban és szeptemberben éri el -csúcsformáját. Edzőjével együtt tudatosan teszi ezt. Ekkor zajlanak ugyanis a nagy világversenyek. Európában számos erős ellenfele van: például a francia Saur- ter vagy a svájci Clerc. Mindkettőt fűti a visszavágás vágya. Az athéni vereség nem hagyja nyugodni őket. Érdekes volt az amerikai vágtázók edzőjének párizsi nyilatkozata. A szakember, miután látta Borzovot győzni tanítványai ellen, kijelentette: „100 000 dollárt adnék, ha Borzov is tagja lehetne az amerikai váltónak. Akkor egész biztosan megszereznénk Münchenben is az olimpiai bajnokságot.“ PETR CHLEREK A vitorlázósport az egzotikus sportágak közé tartozik. Nagyon egyszerűen össze lehet számolni, hány vitorlázóegyesülete van az országnak. Az egyik Frydek Místeken alakult vagy tíz évvel ezelőtt. Az alapító tag Ladislav Chlebek volt. A místeki vas- hengerde alkalmazottja jó sportoló hírében állt. Elsőligás asztaliteniszező volt és jó síelő, de érdekelte a vitorlázás is. Miután felépítették a csónakházat, egyre gyakrabban járt a közeli tóra. Sokszor magával vitte fiát is. Petr Chlebek tízéves korában ismerkedett meg ezzel a nem mindennapi sportággal. És rövidesen rajthoz is állt első versenyén. Először kerületi bajnokságot nyert. Később jöttek a nagyobb sikerek. Ebben az évben első lett a csehszlovák bajnokságon. Mégis diszkvalifikálták, mert hajója nem felelt meg az előírásoknak. Egy hajó sok pénzbe kerül, és Petr nem tud külföldön vásárolni. Az Európa- bajnokságon kölcsönhajóba szállt. Aki ismeri a vitorlázósportot, tudja, mit jelent ez. És még inkább fejet hajt Petr ezüstérme előtt. A nyúlánk fiú az Ostravai Bányászati Főiskola hallgatója. Legnagyobb szerelme a vitorlázás. Minden idejét a vízen tölti. A tél azonban kiszorítja a tóról. Ilyenkor bezárkózik apja műhelyébe, és új hajót épít. Érdekes, az ostravai főiskolás viszonyulása a sportolókhoz. Az egyik dékán kijelentette: csak akkor engedi versenyekre Petret, ha a vizsgáit legalább kettes átlaggal rakja le. A vitorlázók télen sem tétlenkednek. A- mikor befagy a tó tükre, és nem lehet vitorlázni, kiegészítő sportokat űznek. Petr Chlebek például kosárlabdázik és úszik. A- zonkívül szorgalmasan súlyzózik. A vitorlázáshoz sok fizikai erő kell. Ha erős a szél, nem egyszerű a hajót kormányozni. STADION (Prága) A csehszlovák tomászválogatott nem szerepelt valami fényesen a világbajnokságon. Cáslavská elkényeztette a közönséget. És most egyszerre nincs aranyérem. Minden remény megvan viszont arra, hogy idővel ismét felzárkózzon a csehszlovák tornászválogatott az élmezőnyhöz. Nemrégen nagy izgalom volt az egyik edzésen. Fölszerelték a „Sony“ elnevezésű japán videorecordert. A készülék tulajdonképpen képmagnó. Az edző felveszi tanítványa gyakorlatát és azonnal vissza is játszhatna. így aztán közösen elemezhetik, hol volt a hiba. A készülék lelassítva is működik. Szinte fázisaira szedi a gyakorlatot. El lehet képzelni, milyen nagy segítség ez Alena Tinterová edzőnőnek. Egyelőre külön operatőr kezeli a gépet. A jövőben talán maga Tinterová végezheti, bár egyesek szerint ez nem lesz jó, szétforgácsolhatja az erejét. Tinterová nagyon boldog. Azt kívánja, hogy minden kolléganőjének rendelkezésére állhasson a videorecorder. A férfiak is nagy hasznát veszik. Nincs róla adat, mibe került a japán csodagép. De egész biztosan hasznot hoz majd. Talán egész rövid időn belül. Most tudjuk csak megérteni, mit jelent a technika forradalma. A tartan után íme itt a Sony is. Véletlen-e, hogy a japán tornászok és tornásznék évek óta a legjobbak között vannak? Ők már több éve használják a videorecordert KLOCHAN KÁROLY 6 új ifjúság---------Zsebregényünk: III. ALMÁSSY ZSUZSA PÉLDABESZÉD: Bizony mondom néktek, csodálatosak a ligetek rózsái, a hódító illatokat füstölök De nem kevésbé csodálatosak a vasúti sínek mentén elszórt virág-szogecskék, amik kövek közül fúrják magukat a fényre. Sárga hajukba tüzes korom tép, testükre gőz sziszeg. S ok mégis húséggel állnak szélben-esöben, boldog fény-üzenette' üdvözölve a fáradt utazót. A műkorcsolyázónők egyik nagy problémája a ruha. A riporterek — mivel sok helyütt egyelőre nincs még színes tévé — bőséges I leírással szolgálnak. Köztudott hogy ezeket a bőséges ruhamagyarázatokat a női nézők csikarták ki, mert különösen izgatja őket, mi van kedvénceiken. Hogyan állsz te a ruhagondokkal? Fontos-e számodra, hogy különleges legyen a kosztümöd? Nem szeretek öltözködni, nem szeretem a ruhákat. Legszívesebben egyenruhába bújtatnék mindenkit, és az egész korcsolyázópályafutásomat ugyanabban a kosztümben csinálnám végig. Ennek elsősorban az az oka, hogy nem szeretek próbálni. Emlékszem, még kicsi voltam, amikor varrtak egy ruhát. Egy ismerősünk volt a „tettes“. Felállított egy háromlábú székre, és azon félóra hosszat mozdulatlanul kellett lennem. Azóta nem szeretek próbál- ni. Pedig most már úgy4 csinálják 1_,, kosztümjeimet, hogy az egyik fele mindig kész, a másikat csak hozzá varrják. Meg aztán — nem is értek a ruhákhoz. Szerintem egy öltözék akkor szép, akkor jó, ha kényelmes Ezért jerseyben szeretek futni, mert az a legkényelmesebb. És azt, hogyan néz ki, eldöntik mások. Sokat utazol. Hol vannak a legszimpatikusabb emberek ? Nehéz válaszolni. Minden országnak, sőt minden vidéknek megvannak a jellegzetes szokásai, embertípusai. Szeretek utazni, embereket megismerni. Később aztán a ruházatról és a beszédstílusról is megállapítható, ki honnan való. Nem tudom viszont eldönteni, hol vannak a leg rokonszenvesebb emberek, és talán nem is lehet erre válaszolni. Én a csendes, szerény embereket szeretem, azokat, akik kemény munkával harcolnak a sikerekért — a sportban is. Nem szeretem a nagyképűsködő- ket, a primadonnáskodókat. Aki nagyképű, eleve tudatlan és műveletlen. És most, Zsuzsi, jön egy más A műfajú kérdés: a fiúk. Ha valaki tizenkilenc éves és lány és csinos és ismert... Azt szeretem, ha sokan vesznek körül ha körülrajonganak. Eddig nem alakult ki mélyebb kapcsolat közöttem és valamelyik fiú között mert nagyon sokat utazom. Az pedig nem lehet, hogy két hónapig távol vagyok Pesttől és tartson a kapcsolat — ezt megértem. Most már úgy fogom fel a dolgokat, a- hogy vannak. Szívesen barátkozom, mindenütt, ahol éppen tartózkodom. Nem szeretem há csak a korcsolyázás a téma. Bár azt is megértem, hogy a többség — elsősorban a tévéből ismer — azt hiszi, éjjel-nappal ez foglalkoztat. Most még ráérek. Amíg az e- gyetemet elvégzem az körülbelül három-négy év, és aztán majd meglátjuk. Annál is inkább mert állandóan változom. Hol ez tetszik, hol az, A múltkor megkérdezték milyen az ideálom. Fogalmam sincs Még nem gondolkoztam rajta. Kialakult-e szorosabb barátság a versenyzők és közötted? Levelezel-e ellenfeleid némelyikével? Nem, bár nagyon érdekes ez az egész. Általában évenként egyszer jövünk össze. Az alatt az eltelt esztendő alatt történik egy és más. A többség iskolákba jár és vizsgázik közben, és akkor, egy év múlva furcsa a találkozás, van benne valami egészen egzotikus, ha elbeszélget az ember partner- nőivel, ellenfeleivel. Olvasni, színházba jármi van i- dőd? Szeretek olvasni, szeretem az újságírótípusú embereket, az író- lelkeket, nagyon sokukat ismerem is. Magyarból ötösre érettségiztem, de mindig az volt a hiba, hogy nem jutott időm az olvasásra, a versek megtanulására stb., pedig nagyon érdekel az irodalom. Színháziba járok, a színészeket többnyire személyesen ismerem. Ki tetszik a színészek közül? Nagyon szeretem Bodrogit, Voith Ágiit, aztán Ruttkai Évát, Kabost. Főleg a József Attila Színházba járok, de egy időben sokat jártam az Operettbe is. Ha otthon vagyok, és van egv kis időm néha minden estét a színházban töltök. Ez őszön két vizsgát tettem le terminus előtt, úgyhogy most nem volt időm. Szeretem a kis Latabárt is. néhány lépést akartam is tőle tanulni. Csak hát — nehéz a dolog, nincs idő. Volt már olyan is. hogy csaknem elaludtam a színházban, úgy ki voltam merülve: Kapsz-e leveleket? Sokat. Csehszlovákiából is, magyarul írott leveleket is. Főleg a kicsinyek tudnak behízelgöen írni. Elteszem soraikat, és ha időm engedi, válaszolok rájuk. Többnyire fényképeket és autogramot kérnek. Még egiy kérdés' azt a bizonyos „maimot“, amelyet olyan gyorsan, szépen és utánozhatat- lanul csinálsz, sokan megcsodálják. Hogyan lehetséges az, hogy nem pottyansz a jégre, és nem törik el á dérékád ? Ez régi történet. Egyszer, az ifjúságii bajnokságon, amikor a versenyt a televízió is közvetítette, a gyakorlat befejezése előtt beakadt a korcsolya spicce a jégbe. Nagyon szeretek tévékamerák e- lőtt futni, mert tudom, hogy sokan szurkolnak otthon, és akkor még jobban vigyázok én is, nehogy rontsak. És a befejezés előtt — beleakadt a korcsolyám, majdnem orra estem. Letettem a kezemet, fejjel lefelé álltam. Hogy ne tűnjön fel a hiba, fölvágtam a lábam, és a gyakorlatot még kétszer megismételtem. Ez volt a befejező póz. Nagy sikerem volt, meg kellett ismételnem, és ezután gyakorolni kezdtem. Volt a jégen egy bácsi, aki egy forintot ígért minden húszon felüli malomért. És én szorgalmasan gyűjtöttem a forintokat. Ez a gyakorlat elsősorban akrobatika kérdése. Gyerekkoromban jártam akrobatikára, és most is szívesen tornászom. Amikor régen vendégek jöttek hozzánk kézen állva fogadtam őket az ajtóban, és élveztem, hogy elképednek. Testvéreid vannak? Nincsenek. Anyukám szerint még én is sok vagyok. A szüleid? Édesapám elektromérnök az e- gyetemen, ö matematikust szeretett volna belőlem nevelni. Édesanyám meg táncosnőt — ő ugyanis koreográfus volt. A beszélgetés kezdetén azt mondtad, van egynéhány, újságíróknak való sztorid. Mondj el legalább egyet! Egyszer megnyertem egy nyugat-németországi versenyt Gartnisch Partenkirchenben. Tizenöt szál gyönyörű szegfűt kaptam, télen! Örömmel hoztam haza, édesanyám nagyon szereti a szegfűt Éjszaka utaztunk, minden megállón kiszálltam, havat tettem ? nylonzsakuba, hogy éljenek a virágok. Münchenben volt három ó- ra időnk, elugrottunk egy moziba cowboyfilmet nézni. Elszaladt az idő, mi ijedten ugrottunk fel az előadás közben, és a megolvadt hóval úgy lespricceltem a nézőket, hogy a moziban nagyobb voh a krimi, mint a vásznon. Becsben aztán megint volt egy kis időn' Meglátogattam apám egyik bécs barátját. A felesége nyitott ajtó' azt hitte, nekik hoztam a csokro pedig nekem eszem ágában setn volt. Nagyon megörült, vázáb tette; és egész nap a szegfűkro beszélt. Én el voltam keseredve de délután, amikor a várost jártuk, vettek egy gyönyörű pulcsit nekem. Egy kicsit aztán kiengesz- telődtem, de azóta sem kaptam annál szebb csokrot, pedig jó pár szór nyertem már versenyt. Aimássy Zsuzsi .vallomása ezzel véget ért. Köszönjük készségé! kedvességét, és kívánjuk, hogy ez az idény nagyon emlékezetes legyen számára — persze jó értelemben gondolva. Aki ezek után ismét megpillantja a képernyőn Zsuzsit, bizonyára jó ismerősként üdvözli majd. Ö- rülürtk, hogy ehhez hozzá tudtunk segíteni néhány ezer csehszlovákiai műkorcsolya-rajongót. (Vége) Batta György Testvérlapunk, a SMENA nagybetűvel írja! Puskásról, az aranycsapat kapitányáról:I JÁTÉKOS volt, és fölteszi a kérdést: | Mint edző is ilyen kiváló erényeket csillogtat majd meg? Az ÚJ IFJÚSÁG, amely J „aranysorozatábam“ bemutatta már Hidegkútit és Grosicsot, megkísérel válaszolni al SMENA kérdésére. Karácsonyi számunkban j indítjuk ugyanis azt a cikksorozatot, a- melynek anyagát a legendás csatár bocsátotta rendelkezésünkre. Milyen ember ésj játékos di Stefano és Pelé? Nehéz-e az edzői kenyér? Csakugyan nem múlták fölülj azóta sem azt a bizonyos aranycsapatot? i Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre vála-j szol majd a hatrészes cikksorozatunk. Te-| kintettel a nagy érdeklődésre, már most! ajánljuk: biztosítsd minél előbb lapunkat!*
