Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-17 / 46. szám
új ifjúság 5 Szovjet könyvek kiállítása A csehszlovák-szovjet barátság hónapja, valamint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 53. évfordulója alkalmából a Madách Könyvkiadó a Slovenská kniha pozsonyi, dunaszerdahelyi és komáromi könyvesboltjaival karöltve, november 7.» 30-a között megrendezi a szovjet könyvek kiállítását. A gazdag szovjet irodalomból ez alkalommal különösen az alábbi köteteket ajánljuk az érdeklődők figyelmébe: BULGAKOV: A MESTER ÉS MARGARITA A könyv modern szatíra, amely a mai kor emberének problémáira keresi a választ: mi a mértéke jónak és rossznak azoknál, akiknek kezében a hatalom összpontosul. Bulgakov regénye hatalmas siker világszerte. Nyugaton és Keleten egyre több fordításban, egyre nagyobb példányszámban jelenik meg. FEDOSZEJEV: ÉLET A TAJGÄN Fedoszejev expedíciójának célja egy szinte ismeretlen világ tudományos felmérése. A könyv szinte részesévé válik a természettel vívott harcnak, megismerteti Szibéria páratlan szépségeit, az ott élő embereket, szokásaikat, sajátos érzelmi életüket. NASZIBOV: „LABIRINTUS-AKCIÓ“ A regény korunk legnagyobb történelmi bűntényéből meríti anyagát. Betekintést nyerünk a náci hadigépezet háborús készülődéseibe, az ígért csodafegyver kikísérletezésébe, abba az óriási küzdelembe, melyet a német kommunisták, antifasiszta ellenállók, hadifoglyok és a regény főhőse, Karcov szovjet hajóorvos folytattak, hogy a nácik terveit meghiúsítsák. SMELEV-VOSZTOKOV: NYÍLT KÁRTYÁVAL A könyv „Az ügynök utolsó tévedése“ című regénynek a folytatása. Izgalmas, érdekfeszítő történet a szovjet kémelháritás és a kémközpont párharcáról, amely a kémhálózat felgöngyölítésével végződik. Természetesen az ismertetett kiadványokon túl is rengeteg érdekesség található még a kiállításon, mind a régi orosz, mind a szovjet irodalomból: Tolsztoj, Dosztojevszkij regényeitől kezdve Csehov, Gorkij, Majakovszkij művein keresztül Solohovig és a legfiatalabb szerzőkig. A Madách Könyvkiadó és a Slovenská kniha könyvesboltjai szeretettel várják a szovjet könyvek kiállításaira a szép könyvek barátait. Az első csehszlovákiai magyar nyelvművelő könyv A magyar nyelv a ml életkörülményeink és egyéb hatások közepette deformálódhat, speciális nyelvi betegségek támadhatják meg, ezért különös gondot kell rá fordítanunk, ápolnunk, művelnünk kell. Ezt a célt hivatott szolgálni Derne László müve, amelynek végén a szerző megjegyzi, hogy ez az első csehszlovákiai magyar nyelvművelő könyv. Nagy szükség volt már erre a könyvre, amelyet maga az élet, a szükséglet Íratott, és amely értékes gyűjteménye, tükre a nagyra becsült magyar nyelvész közöttünk végzett munkásságának. Mint ahogy erre maga Deme László is utal, a könyv egyes 1- rásai, tanulmányai, előadásai folyamatosan az alatt az öt év alatt születtek, amikor nálunk, közöttünk dolgozott, és próbálta felismerni a sajátos helyzetünkből e- redö problémákat. Itt kívánkozik a toliunkra, hogy leírjuk egy korábban kialakult és most ismét felötlő gondolatunkat, felismerésünket: Deme László e- gyike korunk nagy nyelvészeinek, munkája nyomán másként látjuk, illetve másképp fogjuk látná és tanítani a magyar nyelvet. Ezzel a megállapításunkkal nem csupán üres és nagyotmondó dicséretet akartunk elejteni, hiszen a jeles tudós erre nem is szorul rá; szerény és közvetlen emberi magatartásától mindez nagyon távol áll. Hogy mégás mondjuk, azért tesszük, hogy felhívjuk a hazai közönség — főleg a fiatalság — figyelmét munkásságára. Deme László mindig a legégetőbb problémákra összpontosítja figyelmét, azokra, amelyek a legmegoldatlanabbak a jelenkori magyar nyelv kérdései között. Vegyük csak a következőt: Volt-e i- gazán logikai, értelmi magyarázata a korábbá és a mai napig használt mondattani elemzésnek? Talán igen, de csak részben. Deme László a mondatok tömbözéséről szóló elméletével egészen más 1- rányból közelítette meg a problémát, és íme: ami korábban érthetetlen, nehézkes, mondhatnánk megoldatlan kérdés volt, ma érthető, logikus. Vagy utalhatnánk továbbá a helyesírás, az összetett szavak és még sok-sok más kérdésre. A jeles tüdős ízekre, elemeire bontja a mai magyar nyelvet; következő lépésként pedig egészen más elvek szerint rendezi, rendszerezi részeiben és egészében is. És mint ahogy az általában lenni szokott, a legtuda’t'osabb művészeket és tudósokat is néha az ösztönös megérzés vezéreli valamely irányba. Bizonyára nemcsak tudatos szándék, hanem tudat a- lattd megérzés is közre játszott abban, hogy eljött közénk, segített nekünk, és erejéhez mérten ö tó részt vállalt a magyar nyelv „nyelvekre“ való szétesése ellen vívott harcban. Most látjuk csak, milyen óriási és felbecsülhetetlen a segítsége. A pusztán nyelvi, akadémikus kérdés társadalmi kérdéssé minősült. Deme László nemcsak a szoros értelemben vett nyelvi, strukturális oldaláról, hanem társadalmi funkcionáltsága oldaláról tó nézi és látja tudományos vizsgálódásának tárgyát, a nyelyet. A Nyelvi és nyelvhasználati gondjainkról című müvében erről bőven meggyőz mindenkit, ezért hasznos lenne, ha ezt a részleteiben és egészében is össztársadalmi kül- detésű könyvet mindenki vagy legalább a nyelvvel közvetlenül dolgozók kezükbe vennék és gondosan áttanulmányoznák. A könyv a közvetlen nyelvi és nyelvészeti gondok mellett elsősorban a társadalmi összefüggéseket elemzi, és jó lenne, ha ilyen formában is általános érvényűvé nőnének megállapításai. Ami ugyancsak ide kívánkozik: Hasznos lenne, ha Deme László figyelme ezek után sem terelődne el a csehszlovákiai, de általában a kisebbségi használatban levő magyar nyelv problémáiról, másrészt szívesen vennénk, ha hazai nyelvészeink munkája gyümölcseként is születne hasonló jelentőségű mű. Ügy véljük, nyelvészeink ösztönzést meríthetnek a könyvből, és ők is folytatnák az elkezdett munkát. Persze ehhez arra lenne szükség, hogy a Madách Könyv- és Lapkiadó ne zárkózzon el a hasonló kiadványok elől és az első után a másodikat, harmadikat, negyediket is szívesen fogadja, gondozza és bocsássa az olvasók kezébe. Ha Deme László a nyelvoktatásban is hasznosítaná az elméletileg már kidolgozott szemléletét, ha mindezt általános vagy középiskolai, illetve egyetemi használatra összegező nyelvtankönyv formájában is papírra vetné, gyakorlati szempontbői még becsesebb lenne kutatásainak eredménye. Hogy erre szükségünk van, és ezt hasznosítani tudnánk, a fent elmondottakból is látható, mert a mi körülményeink között összefüggéseiben logikusatob és megalapozottabb munkát kell végeznünk, hogy megóvjuk nyelvünk tisztaságát. Persze az újságírói, a pedagógiai gyakorlatot is figyelembe vevő könyvről még bőven lehetne beszélni, de beszéljen inkább maga a könyv. Értékes mondanivalójáért, jó stílusáért, pontosan és változatosan szerkesztett mondataiért, kiváló — bár tanulmány- kötetről lévén szó — szerkezetéért ajánljuk olvasóinknak. (Deme László: Nyelvi és nyelvhasználati gondjainkról, Madách Könyv- és Lapkiadó, Bratislava 1970) SARTRE és a traktoros Lehet, hogy a cím túl hangza^ tos, de mégis írásom élére teszem. Miért? Mindjárt elmondom. 1. Ellátogattam a kassai Népművelési Ház által rendezett módszertani tanfolyamra. Műkedvelő színjátszással foglalkozó falusi embereket találtam itt, csécsieket, komaróciakat, szepsieket, buzitai- akat. Megnéztem a tanfolyam „osztálykönyvét“, elolvastam a jelenlévők személyi adatait, és meglepődtem Nem pedagógusokat találtam itt hanem: technikusokat, mestereket, diákokat, segédszerelőket könyvelőket, titkárnőket, géplakatosokat. A falu kulturális életét, amely nem egy esetben éppen a műkedvelő színjátszásban csúcsosodott ki, javarészt a pedagógusok irányították, szervezték. Egészen bizonyos, hogy nagyon sok helyen ma is változatlan a helyzet, de máris akad egykét kivételt képező sziget. 2. A tanfolyam módszertani előadásait a Thália Színház Illetékesei tartották. Elsősorban Beke Sándor, az igazgató és rendező, aki többször volt az iskolázás vendége, de találkoztak a résztvevők a színészekkel Is. Megnézték Az al- tonai foglyok c. Sartre darab próbáját, az új idény első. gyakorlásra került színmüvét, elbeszélgettek a gyermekek számára készülő mesejátékok problémáiról, és arról, hogy világviszonylatban is kevés a gyermekek számára alkotott színmű. Megkértük a tanfolyam három Illetékes személyét, nyilatkozzanak lapunknak. Mária Kestefráno- vá a kassai Népművelési Ház dolgozója volt a szervező. Kajla Júlia á Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya képviseletében járt Kassán, Beke Sándor pedig, mint említettük — előadásokat tartott, hasznos gyakorlati tanácsokat a- dott falun élő kollégáinak. MÁRIA KESTEFRANOVA : Kihasználtuk, hogy a Thália itt van, és természetesnek tartottuk, hogy a magyar falvak műkedvelő színjátszása vezetőinek a Thália szakemberei tartsanak előadást. Általában elégedett vagyok, sok értékes mozzanata volt a három napnak, hiszen még Az altonai foglyok próbáját is láthatták a résztvevők. Ügy érzem, a műkedvelő színjátszásnak erős hagyománya van a magyar falvakban, nem kell attól tartanunk, hogy a tévé megtöri a lendületet. Legutóbbi fesztiválunkat Csécsen rendeztük, és itt a hazaiak győztek. Példás volt a szervezőmunka, csak a legjobbakat tudom a csé- cseiekről mondani, akik Tamási Ä- ron Énekes madár c. darabját vitték színre. Nagyidán, Komarőcon, Alsóláncon és Szepsiben is élénk munka folyik, sót. Nagyidán külön irodalmi színpadot is létesítettek Horkai András vezetésével. Ezt a tanfolyamot a jövő év e- lején i egy szeminárium követi majd, ott a résztvevők még konkrétabb problémákat oldanak majd meg. A Népművelési Ház anyagilag is és erkölcsileg is támogatja a CSEMADOK színjátszó együtteseit, de arra kéri a CSEMADOK- vezetőket, hogy ne egy-két héttel az akció kezdete előtt jelentkezzenek, hanem sokkal korábban. Az egész évet az együttműködésre kell felhasználni, másképp nem lehet hathatós támogatást nyújtani. KAJLA JÜLIA: Jó tapasztalataink vannak a kassai Népművelési Házzal, és különösen Kestefrá- nová elvtársnővel, aki a magyar nemzetiségű amatőr színjátszókat is éppen úgy támogatja, mint a többieket. A tanfolyam sikeresnek mondható, örvendetes, hogy minőségi javulás tapasztalható a kiválasztott darabok között is. Erre Tamási színműve frappáns példa. Föl szeretném hívna a CSEMADOK vezetőinek a figyelmét, hogy szövegkönyveket szívesen bocsátunk a járások rendelkezésére, csak utána kell nézni. Min- ! den könyvtár, művelődési ház kaphat belőlük! BEKE SÁNDOR: Nagyon lényegesnek tartom, hogy a pedagógusokon kívül a fizikai dolgozók is tenni akaró szándékkal jelentkeztek a kultúra területén. Tanítóinknak sok a gondjuk, de nekik tulajdonképpen hivatásuk a kultúra terjesztése. Jő, ha traktoros, segédszerelő vagy darus is közeledik hozzá, szükségét látja. Meglepett, milyen tájékozottak ezek az emberek. Sartre-ral kapcsolat- j ban tó tettek föl kérdéseket, látni, hogy olvasnak, fejlődnek. Nagyon lényeges. Hogy ez a réteg ’ is bekapcsolódott, mert a népművelést cakis úgy tudom értei- 1 mezhi, hogy a nép műveli magát, illetve a nép — itt elsősorban a fizikai munkát végzőkre gondolok — képviselői nevelik közösségük által tagjait. A színház számára a műkedvelő színjátszók és vezetőik végizik az egyik legfontosabb munkát: e- lőkészítik a talajt a még igényesebb, még bonyolultabb, még „nehezebb“ darabok számára. Zárszóként: éveken, sőt évtizedeken át szinte minden községben a falusi tanító körül összpontosult a kultúra. Reggel iskolába ment, hogy tanítson, este | színdarabot próbált a fiatalokkal. Nehéz volt a sorsa, kimerítő a* munkája, ezt be kell látnunk. Pe- j dagógusaink képzettségére, olvasottságára ezek után tó szükség lesz, de nagyszerű dolog, hogy a I traktorosokban, kőművesekben, j varrónőkben partnereik akadtak. Az lenne eszményi, ha minden magyarlakta faluban szövetségre lépnének, és együttes erővel terjesztenék a kultúrát, megismertetnék Sartre-t és Tamásit másokkal tó — mindenkivel! NYELVMlMES ODESSZA vagy OGYESSZA ? Az orosz szavak és tulajdonnevek átírása Szlávokkal már a honfoglalás előtt is érintkezett a magyarság. A honfoglalás után ez a kapcsolat megerősödött. A Kárpát-medence számos vidékén a magyarság szláv lakosságot talált. Északról és délről is szláv népek szomszédságába került. Ez a szomszédság immár egy évezrede fennáll, és nyelvünkre is hatással van. Legújabban a szláv hatás tekintetében elsősorban az orosz nyelv jutott jelentős szerephez. Amint ismeretes, az oroszok gondolataik rögzítésére nem a latin betűket használják, mint a magyarok. Ezért az orosz szavakat és tulajdonneveket mi átírjuk. A nyelvtankönyvek viszont keveset foglalkoznak e problémával. Pedig hát nem olyan egyszerű dolog az átírás. Nálunk, itt Csehszlovákiában a magyarok — különösen a kevésbé művelt, tájékozott egyének — gyakran összetévesztik az orosz tulajdonneveket a szlovák tulajdonnevekkel; s ennek következtében a szlovák helyesírásnak megfelelően írják azokat. Például Kassa egyik utcáját Zsdanovról nevezték el. Akik nem tudják, hogy Zsdanov szovjet politikus volt, a szlovák helyesírás szerint Zdanov alakban írják. A minap egy mérnöktanár ismerősöm — különben tájékozott, olvasott ember — azt kérdezte, hogyan írjuk az ukrán főváros nevét: Kiev vagy Kijev. Az egyik hetilapunkban pedig legutóbb a Szovjetunióról olvashattunk útibeszámolót. A cikkben Ogyesszáról volt szó, s a lapban Odessza néven szerepelt. Mindjárt fellapoztam a Magyarországon kiadott Szovjetunióról szóló útikönyvet, ott is Odessza néven szerepelt — hibásan. Megnéztem a Helyesírási Tanácsadó Szótárt, ott pedig ez állt: Ogyessza (régebben Odessza). Olvastam tovább a cikket, s az egyik fénykép alatt ezt találtam: „A világhírű Pa- tyomkin-lépcső". Ebben az esetben már háromféle név szerepel. A tanácsadó szótárban ez olvasható: Potem- kin-falvak, de Potyomkin cirkáld. A Patyomkin természetesen nem szerepel, mert helytelen alak. E pár példából, is láthatjuk, hogy az orosz szavak és tulajdonnevek átírásában nagy a bizonytalanság. Ezek után vegyük sorra az átírás főbb szempontjait: Az orosz magánhangzók hangsúlyviszonyuktól függő kiejtésben változásait sohasem vesszük figyelembe. hanem a betű szerinti átírást követjük: Potyomkin (orosz kiejtése kb. Patyóm- kin), Szerjozsa (kb. Sztrjó- zsa) stb. Vigyázzunk a -szkij — pl. Majakovszkij, Csajkovszkij stb. — végű családnevek átírásánál! Sokan szlovák hatásra -szki végződéssel írják. Az orosz t, d, n betűt, ha utána je, jo, i, ju, ja vagy lágyítójel következik, ty, gu, ny betűvel írjuk át: Gyer- zsavin, Kazany stb. Kivétel: Lenin (nem lágyítjuk). Az orosz tye, gye, nye kapcsolatot lágyítva írjuk át: Fagyejev (nem Fadejev), Ogyessza (nem Odesz- sza), stb. Az orosz e-t szó elején és magánhangzó után je-vei jelöljük. Jenyiszej, Kataiev, Kijev (nem Kiev) stb. Az orosz x-t h-val írjuk át (nem pedig ch-valü): Solohov (nem Solochov), Sztahanov stb. Ha a mássalhangzót jelölő orosz betűk (kivéve a t, d, n) után lágyítójel következik, a lágyítójelet nem írjuk át: Gogol (nem Gogoly), Szmolnij stb. Ezek tehát a főbb átírási szabályok, amelyeked igyekezzünk következetesen betartani. Pazderák Bertalan
