Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-03 / 44. szám
FELEKI LÁSZLÓ Nem szabad túlságosan hosszú időre előre tervezni. Az embernek mindig a soron következő másodpercek feladatait kell megoldania.-0"* A tökéletesség egyoldalúság.-0J A hitnek erőszakkal való terjesztése: hit az erőszakban.-0A túlvilágban csak his^ az ember, hiányával viszont számolni kénytelen.-0Az élet egyik fontos jellegzetessége: mindig közbejön valami.-0Nem mindig igaz az, ami megnyugtató.-0-! Az élet alapjában véve mindig egyforma, de hol a rossz, hol a jó oldalát látja az ember.-0^ A íévhit is üdvözít.-0A jók elnyerik jutalmukat, ha erre még van lehetőség. Sinkovits Imre: Vallomás a Szerelmi álmokról Magyar-szovjet koprodukcióban film készült Liszt Ferenc, a nagy zeneszerző életéről, A főszerepet Sinkovits Imre játszotta. Az alábbiakban ő számol be élményeiről. Ezzel a filmmel, ezzel a munkával olyan ajándékot kaptam az élettől, amit nem lehet soha elfelejteni. Ezért vállaltam örömmel, hogy elmondjak néhány epizódot, felismerést, amit forgatás közben szerezhettem. A Liszt-filmhez kötetek légióit olvastam el, könyvtáram is huszonhat könyvvel gyarapodott — a kor, az életmű tanulmányozása közben. A gazdagítás, a teljességigény természetes egy ilyen zseni esetében, jóllehet végtelenül nehéz annyi fajta kivételes emberi tulajdonságnak keretet adni egy forgatókönyvben. A Liszttel való foglalkozás számomra a szellemi azonosulás nagyszerű lehetőségéi teremtette meg. Nagyszerű, pompás játék volt átvenni a két zseniális zongora- művésznek: Cziffra Györgynek és Szvjatoszlav Richternek a ritmusát és ráadásul állandóan érezni, átélni, hogy mindezt Liszt játsz- sza egy különös drámai pillanatban. Ez a fűm sok mindenre megtanított. Megértette velem, mennyire nem erőszakolt Liszt magyarságáról beszélni. Amikor 1839-ben az árvízkárosultak javára hangversenyezett Magyarországon, s levelet írt feleségének, Marie D‘ Agoultnak, az elragadtatott beszámolóban nem véletlenül ajánlja fel, hogy ide kell jönnie, meg kell ismernie az „én hazámat, népemet“. Ügy érezte, itt lehet igazán zeneszerző és nem pódium pojáca. Még elgondolni is szédítő, hogy milyen távlatokat nyitott volna a magyar zene és művelődés számára, ha itthon alkothat és megismerheti az igazi magyar zenét, és későbbi barátjaihoz hasonlóan, akiket Pétervárott ismert meg, — Borogyin, Rimszkij-Kor- zakov, Glinka — az ősi televény- re építve, az ő szellemiségükhöz közelállót alkothatott volna zeneszerzőként is. A pályaív megteremtése volt a legnagyobb színészi gond számomra. Három hónapon keresztül e, foglalkoztatott, semmi másra nem tudtam gondolni, próbáltam elképzelni, lejátszani magamnak a már kész filmet, gondolatban felidézni az egyes jelenetpontokat, hogy elképzeljem önmagamat, életének különböző etapjaiban, hogy jó a- rányérzékkel tudjam kifejezni szenvedélyes szerelmét, humorát, belső válságait, a zeneszerzővé, nagy alkotóvá érés folyamatait. Nehéz volt ezeket a kalászokat kévébe kötni; ehhez kellett Keleti Márton rendezői kontrollja, hogy a tobzódó elképzeléseket rendszerbe terelje. Az alkotói örömök mellett megajándékozott ez a film néhány o- lyan élménnyel, amit csak kivételes pillanatok teremthetnek meg. A kollégák, Ariadne Sengelaja, Klara Lucsko, Igor Dimitrij lénye, művészete annyira bennem él, o- lyan őszinte barátság szövődött köztünk, hogy ebben az atmoszférában szinte nem volt nyelvi nehézség. úgy éltünk együtt, mint egy nagy család. Igor barátom épp az elmúlt napokban is meglepett kedvességével, figyelmességével: születésnapomon reggel megszólalt a telefon. Ő jelentkezett. Leningrádból. (Á Film, Színház, Muzsika nyomán) CSAJKOVSZKIJ Kevés olyan lángelmével áldotta meg a gondviselés a zene világát, mint Pjotr II- jlcs Csajkovszkij — A cárnő cipellői, A varázslónő, a Jolán tha c. operák, a Pi. que Dame, A diő- törő és a Csipkerózsika c. balettek, vagy a feledhetetlen hatodik patetl- kus szimfónia szerzője. Nem csoda, hogy hányatott é- lete a filmesek figyelmét sem kerülte el. Két évvel ezelőtt fejezték be a Bu- gyimir Matelnyi- kov és Igor Talankin forgatókönyve alapján, áz utóbbi rendezésében készített életrajzi filmet. A film végigvezet a zeneszerző küzdelmes életén, viharos ifjúkorától egész élete deléig. Művészi eszközökkel bizonyítja, hogy a halhatatlan alkotások nemegyszer mérhetetlen szenvedés és fájdalom árán születnek. A néző tanúja lehet a zeneszerző sikertelen házasságának, nyomasztó magányának, mély szenvedésének, egyben legmélyebb és nemesebb ihleteinek forrása, von Meck bárónő beteljesületlen szerelmének. A film a komoly zene, de különösen Csajkovszkij kedvelőinek ígér páratlan élményt. Alkotói bemutatják a zeneszerző műveinek születését és előadását a legjobb zongoraművészek tolmácsolásában. Külön élményt jelent majd a címszerepet alakító In- nokentyij Szmok- tunovszkij (a képen ) játéka és az orosz természet u- tolérhetetlen szépsége Margarita Pi- lihinova fényképezésében. Forgatókönyv: I- gor Talankin, Bu- gyimír Metálnyi- kov. Rendezés: Igor Talankin. Kamera: Margarita Pllthinoua Főbb szerepekben: Innokentyij Szmoktunovszkij, Antonyina Surano- va, Álla Gyemtdo- va, Vlagyiszlav Sztrelcsik. (pl) INNOKENTYIJ SZMOKTUNOVSZKIJ A csehszlovák-szovjet barátság hónapja alkalmából bemutatják hazánkban a Csajkovszkij című szovjet filmet, amelynek címszerepében ismét találkozunk a szovjet szín- és filmművészet legmarkánsabb egyéniségével — Innokentyij Szmoktunovszkij jal. A 47 esztendős színészt tulajdonképpen csak tíz évvel ezelőtt vette szárnyára a hírnév. Mégpedig akkor, amikor a moszkvai Komszomol Színháztól a leningrádi Gorkij Színházhoz szerződött. Dosztojevszkij Félkegyelműjének színpadi változatában tűnt fel ez a vonzó külsejű, remek alkatú, jnin- den porcikájában férfias színész. A darab azóta is műsoron van, és olyannyira népszerű, hogy még ma is nehéz az előadásra jegyet kapni. A Gorkij Színház társulata öt esztendővel ezelőtt Londonban is nagy sikert aratott vele. Innokentyij Szmoktunovszkij göröngyös úton jutott el a világot jelentő deszkáig. Tizennyolc esztendős korában bevonult katonának. Végigharcolta a Nagy Honvédő Háborút, majd hazatért Szibériába. Szülészorvosi diplomát szerzett, de vállalta a kezdő, segédszínészek gondjait és nehéz életét. Barátja vette rá, hogy jelentkezzenek a színművészeti főiskolára. Az elismerés azonban még sokáig váratott magára. A filmrendezők időnként kisebb szerepet bíztak rá, hogy utána megállapítsák; „igen tehetséges fiú“, de ^z volt minden, és egyébként nem foglalkoztatták. Ma az egész Szovjetunióban ismerik. Személyes varázsa ellenállhatatlan. Még színészi körökben is tisztelik az önmaga iránti fanatikus igényességét. Erre mi sem jellemzőbb, mint Szmoktunovszkij magatartása akkor, amikor Grigorij Kozincev rábízta a Hamlet filmszerepét. Hónapokon keresztül a Shakespeare-kutatók könyveit böngészte, megnézte a Hamlet számos filmváltozatát, és még így is azt mondta, hogy fél a szereptől. Szmoktunovszkij ma kétségkívül a szovjet színpadok legrangosabb Shakespeare- hőse. A Félkegyelmű Miskin hercegének élete alakítását nyújtja. Hasonló átéléssel és meggyőzően játsz- sza azonban a legkülönbözőbb válfajú szerepeket. A Hamleten kívül az Egy év kilenc napja atomtudósának, illetve a Karenyina Anna Karenyinjának szerepében láthattuk a filmvásznon. Az Autót loptam című vígjátékban egy szimpatikus autótolvajt játszik, aki „magánszorgalomból“ borsot tör a nem egészen becsületes úton szerzett gépkocsik tulajdonosainak orra alá. (T)
