Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-11-03 / 44. szám

Bánatos örökösok Színpadot használni a kispolgárt parlagiságnak állított gör­be tükörnek — a drámairodalomban nagyon gyakori eset. Mollére-tól egészen a ma! írókig számtalan olyan színmű áll rendelkezésünkre, amely a kispolgár kapzsiságát, erkölcste­lenségét, korlátoltságát, begyepesedet'ségét állítja pellengér re. Ebbe a kategóriába tartozik Nuslcs Bánatos örökösök című komédiája Is, mellyel a MATESZ komáromi részlege az Idei évadot nyitotta. Nuslcs könyörtelenül rántja le a leplet a kispolgár álerköl cséröl, képmutató pózolásáról. Attól sem riad vissza, hogy ko- médlá' csnálton a kispolgárt s-rzésvtldg „legszentebb“ kate­Lőrincz Margit. Boldoghy Kató, Fazekas Imre és Ropog József a komédia egyik; Jelenetében. Kapunyitás után Az üres és sötét színház szomorú látvány. Lehangoló. És milyen öröm, ha kígyóinak a lámpák és próbálni kezd a szí­nész, Játszani kezd az együttes. A komáromi Magyar Területi Színház — akár a többi színház is — kapunyitás után van. Túl az első bemutatón, nagy munkában, a következő darabok próbáin. Öröm látni, amint pillanatról pillanatra erősebb kon­túrokat kapnak a színpadi hősök, amint a színész és rendező közös erőfeszítéssel formálja őket. Jászai Mari, a halhatatlan magyar tragika mondta egyszer egy ilyen színházi kapunyitáskor: „Nekünk minden nap ta­nulnunk kell, folyton, szakadatlanul... mert amely nap nem tanulunk, amely nap megállapodunk, lefelé csúszunk. A szí­nész csak haladhat, célhoz soha nem ér... Szivünk lelkesedé­sére van mindennap szükségünk, hogy kibírjuk pályánk küz­delmeit és azt a végtelen munkát, amely vele Jár. A legna­gyobb kötelességtudás sem elég ide. De akit a lelkesedés ve­zet: annak nincs nehéz...“ Ezekkel a gondolatokkal, Jászai Ma­rit idézve lelkűnkben, kezdtük meg két hónappal ezelőtt az 1970/71-es színiévadot. Túl vagyunk már sikeres közép-szlo­vákiai vendégjátékunkon, Soloviö Ján: Ez aztán a meglepetés c. vígjátékával, túl első bemutatónkon, Nuslcs szerb író „Bá­natos örökösök“ című komédiáján. Az új évad Jogos reménye­ket kelt mennyiségben és minőségben egyaránt, további Jó eredményeket Ígér. A műsorterv színes és változatos. Novem­ber első hetében kezdi meg színházunk Konrád József rende­zésében Alekszandr Kornyejcsuk szovjet-ukrán drámaíró: A nagy műtét c. színműve próbáit, melyet színházunk a párt fennállásának 50. Jubileuma tiszteletére mutat be, előrelátha­tólag ez év december 18-án. Ezután két téli-tavaszi bemuta­tót tartunk. Február végén az ötvenes években elhúnyt szlo­vák író, Báré—Ivan „Az anya“ című drámáját, majd utána a színpadon górlájából — a gyászból és kegyeletből —, és hogy a végén az Igazságot a korabeli erkölcs által annyira megvetett tör­vénytelen gyereknek ítélte oda. A komédia szüzséje — a részvényekért, bérházakért civa­kodó örökösök — mai szemszögből nézve anakronisztikusán hathat, és felötlik a kérdés: van-e létjogosultsága a mat színpadon? Igaz, csak áttételesen szól a mai emberhez, de az anyagiakat hajszoló, az egyéni érdekeket kategorikusan a tár. sadalml érdekek elé helyező polgártársakkal, sajnos még ú- ton-útjélen találkozunk. Ezért mindenképpen aktuális Nusics komédiája. A komédia negatív „eszméjének" a hordozót az örökösök. Felbaba rendezőnek sikerült a kárvallottak „férfi-részlegével“ ízlg-vértg komédiát teremteni a színpadon. Fazekas Imre, Tóth László, Turner Zsigmond és Stposs Ernő helyenként szinte „goldonlas“ hangulatot varázsolnak elő. Mind a négyen egy közös „zenekar“ tagjaként játszottak, de emellett mindenki e- gyént „szólamát" szólaltatta meg, harmonikus összhangban a másik hárommal. Sajnos, Boráros Imre egy kicsit „kilógott" ebből a zenekarból. Alakítása egészen más hangban mozgott, felszínes volt. és nem illeszkedett bele a komédia miliőjébe. Ez annál Is meglepőbb, mert tudtunkkal Boráros színészi al­kata a komikum felé hajlik. Ezt már több kiváló alakítással bizonyította. Fordított arányt tapasztalhattunk az örökösök „női részle­génél“. Bír Lőrinci Margit, Palotás Gabi és Németh Ica ala­kítása a komédia síkján mozgott, mégis egyhangú volt, mond­hatnánk „zenekaruk" unisono játszott. A rendezőnek nem si­került az egyes jellemek belső differenciálása. Ettől függet­lenül érdemben hozzájárultak a darab mondanivalójának a kibontakoztatásához. Kivétel és nagyon pozitív kivétel Feren- czl Anna volt. Mértéktartó, árnyalt és méqls fenntartás nélküli komédiázása élményszámba ment. A pozitívumot Danylca szerepében Boldoghy Kató, Petro- vtcs ügyvéd szerepében Ropog József képviselték. Boldoghy Kató meglepő könnyedséggel, helyenként szinte légiesen ala­kította Danytcát, a darab kiemelkedő alakítását nyújtotta. Ke­vésbé mondható ez el Ropogról. Alakítása nélkülözte a jellem- ábrázolás elemeit, néhány helyen felületes pózokban merült ki. Petroolcs szerepe rendezési szempontból Is tisztázatlan /le­het ennek következménye Ropog gyengébb alakítása is). A né­ző nem tudja meg, hogy a happy end valóban Petrovics érzel­meinek eredménye-e. vagy öt is csak a vagyon utáni vágy repíti Danylca karjába. A darabban bőven akadnak komédtázó, veszekedő jelenetek, melyek az ,/xgyonklabálásra" csábítanak. Nézetünk szerint nem ártana a rendezőnek helyenként „hangfogót" használnia. összegezésként megjegyezhetjük, hogy olyan előadást lát­tunk, amelyben szerencsésen párosul a társadalmi mondani­való a szórakozási Igénnyel. Horváth Rezső rövidesen Raffal Saroltának, a magyar írónemzedék egyik fia­tal drámairó tehetségének „Diplomások“ című színművével Je­lentkezünk. Ez a darab nagyon égető problémákat vet fel: a mai fiatal falusi értelmiség helyzetéről, a városról falura sza­kadt diplomások sorsáról ad társadalmi keresztmetszetet, de egyben útmutatást, tanulságot is nyújt. A darabot főleg főis­kolások, fiatal értelmiségi dolgozóink figyelmébe ajánljuk. Év­adunk végén ismét vidám, szórakoztató, hőségben is szívesen látott zenés vígjátékot tervezünk bemutatni. Cslky Gergely „Kaviár“ című bohózatának, Tardos Péter zenéjének és a MATESZ egész gárdájának vidám kavalkádjára bizonyára szí­vesen eljön majd a szlovákiai magyar színházlátogatók öreg- je-fiatalja. Ez a terv. Persze, maga a műsor még nem min­den. Ahogy mondják: a dráma a színháznak csupán lelke s ez a lélek az előadásfolyamán ölt testet, így válik eleven, teljes valósággá. Annyi azonban bizonyos, hogy az összeállított mű­sor Ismeretében bizakodásunk nem alaptalan. A színház műsortervét végrehajtó társulatunk; rendezők, ter­vezők, színészek és technikusok az ú) évadban Is azon lesz­nek, hogy a legmagasabb művészi színvonalon Játszhassunk városban, vidéken egyaránt. Az elmúlt évadot mindkét együt­tesünk, a komáromi és kassal, kétségtelenül eredményesen fe­jezte be. A Thália Színház fiataljai aránylag rövid idő alatt illesz­kedtek be a kassai csoport munkájába és együtt az „öregek­kel“, sikeresen zárták első évadukat, akárcsak a komáromi gárda. Most — részben új tagokkal, de a régi lelkesedéssel — dolgozik a színház és annak mindkét művészcsoportja. Az új évad arra kötelez, hogy — ha lehet — még a tavalyinál Is jobbat, többet adjunk a közönségnek. Rajtunk nem fog múl­ni. Viszont kérésünk a kedves közönséghez — főleg hozzá­tok, fiatal nézőink — hogy bízzatok bennünk. Lelkes kultúr- emberekként látogassátok előadásainkat, éljetek velünk a drámában, vígjátékban estéről estére. Mert így színház a szín­ház Igazán. Siposs fenő, a Magyar Területi Színház tagja új ifjúság 5 KETTŐS AKT Ernest Zmeták újvári kiállítása Első pillantásra ismerős kép fogadja a tárlatlátogatót Zmeták Ernest kiállításán. Ám ahogy hozzászokik az ember a képek világához, elmélyed bennük, felismeri, hogy bár külsőleg Ismerős Jegyekkel áll szemben, a mondanivaló, a művész egyénisége Ismeretlen. Az egzotikus tájak, a ró­mai, a taorminai. az olasz városok és általában a mediter­rán vidék színei, forró házfalai, különös geometriai for­mál már Ismertek Csontváry Kosztka Tivadar műveiből. De míg nála személyes, mondhatnánk transzponált és elvont víziókká nőnek az emberek, a táj és a természet, sőt a mindenható imádata, addig Zmeták műveiben eltárgylaso- dlk és elembertelenedik a táj. Személytelen, tárgyi mivol­tukban lelennek meg a különös Jellegű tájak és építészeti világ. Ez már a mai ember víziója! Személyes élménye kö­nyörtelenebb, kiábrándítóbb, és a tárgyakon keresztül tük­röződik csupán vissza. Életérzését elrejti, mélyebbre á- gyazza. Korábbi képeiben (Falusi asszony, Bátyám portréja, Ket­tős akt, Fák a Dunánál stb.) érezzük az emberi közelsé­get, Markáns vonásokkal vall az ember és tá) belső életé ről, kapcsolatáról, alkatáról. Ezért amit újabb képei mon­danak, hitelesnek és valónak találjuk, hiszen korábbi em berközeiségű alkotásai hitelesítik emezeket. Ojabb hazai képei (Táj Nyltra mellett) Is olykor „elme- diterránosodnak“, azaz azonos élményeket feleznek ki és így még hitelesebbé válnak. Az élmény hazai forrása nyil­vánvalóvá válik és igazolódik. Zmeták Ernest képein nemcsak ez a feltűnő. Az Aba-No- vák tanítvány eredeti meglátások és művészi élmények fe­lé nyúl vissza. Olyan művészek és alkotások, illetve alko tói forrásokból merit, amelyek nem mindig állnak a mű vészét! fejlődés fő vonalában. Ez azért lényeges, mert to­vább fejlesztve a művész egyéniségét, Jellegzetessé, más­sá, eredetivé teszi a művész mondanivalóját, élményét, al kotásait. Nyilván ugyancsak Aba Novák és az egykori nevelési szándékok, de az is meglehet, pusztán gyermekkori, illet ve családi élményei hatnak még ma is az ötven éves mű­vész élményvilágára oly erősen, hogy kiérződik müveiből a vallásosság és az emberi áhítat. Müveinek ez a része is élményt és — ha furcsán hanagzik is talán — mai, azaz a szocialista társadalom mondanivalóját hordják maguk­ban. Ezekben talán kevésbé személytelen; melegebb, em­beribb vonatkozások felé tapogatózik. A bibliai történetek és az egyházi tanítások világából inkább az emberi vonat­kozásokat ragadja meg. vetíti a szemlélő elé, és ezzel o- lyan humánus érzés felé tereli a mai ember lelkét, amely nemcsak az egyházi tanok, hanem a marxista felfogás vég ső kicsengése Is. Alkalomadtán túlnő a bibliai történeten és teljesen mai (Szökés Egyiptomba) tárgyúvá válik a ké pék mondanivalója. Németh István ősz van. Hideg szél bor­zolja a fákat. Az emberek rohannak, hogy minél hama­rább meleqebb helyre jussa­nak. Ilyenkor, vagy tavasz- szal terjed az emberek kö­zött a legtöbb betegség. Ez a folyamat állandóan ismétlő­dik, bármennyire is küzde­nek ellene. Így van ez valahogy a helyesírás területén is. Időn­ként különféle helyesírási „járványok" ütik fel fejüket. Ezek között napjainkban a ,flagy kezdőbetű" epidé­miája a leghevesebb. Diákok dolgozataiban, a sajtó ha­sábjain, plakátokon gyakran megjelenik. Lassan már mindent nagy kezdőbetűvel szeretnénk írni. Pedig he lyesírásunknak a kezdőbetű­re vonatkozó legfontosabb szabálya értelmében állandó nagy kezdőbetűvel csak a tulajdonneveket írjuk. Más­fajta szavakat általában kis kezdőbetűvel írunk, csupán bizonyos körülmények kö­zött, alkalomadtán kezdjük, illetőleg kezdhetjük őket nagybetűvel. A nagy kezdőbetű legfőbb rendeltetése az, hogy meg­különböztesse a tulajdonne­vet a kts kezdőbetüs köz­névtől. A bükk pl. egy fa- fajtának, a Bükk pedig egy hegységnek a neve. E meg­különböztető szerep mellett már régóta olyan feladata ts van a nagybetűnek, hogy nagyrabecsülést éreztessen Amikor levelemben Bará­tomnak nevezem barátomat nem avatom tulajdonnévvé a barát köznevet. A béke vagy a szabadság kisbetűs formájában ts legdrágább kincsünk, s a haza sem lesz nemesebb tartalmú fo­galommá, ha nagy kezdőbe­tűvel írjuk. Levélben nagy kezdőbetű­vel írjuk mind a megszólí­tásban, mind a szövegben a címzettre vonatkozó főne­veket: Kedves Barátoml — Igen tisztelt Kartársam! /Az Igen az első szó, a tisztelt nem főnév, a Kartársam a címzett.) — Jó volna, ha E- desanyám Is eljönne. Ez a mondat olyan levélből való, amelynek megszólítása va­lószínűleg így hangzik: Drága Édesanyámt Az édes­anyám szót ugyanis csak akkor írhatja nagy kezdő­betűvel a levélíró, ha ez a főnév a címzettre vonatko­zik, vagyis ha édesanyjának írja a levelet, fó volna, ha édesanyám is eljönne. Az é- desanyám kis kezdőbetűje ebben a mondatban azt mu­tatja, hogy a levélíró nem édesanyjához, hanem édes­anyjáról siói, tehát levelé­nek nyilvánvalóan más a címzettje. Régi hagyománya van an­nak a szokásnak Is, hogy a levélben nagybetűvel kezd­jük a megszólított nevét he­lyettesítő — egyébként kis kezdőbetüs — te, ti, maga, maguk, ön önök névmást: Jólesett, hogy Te sem feled keztél meg rólam. — Ter­mészetesen Önöket is szí­vesen látjuk. Ez a nagybetű nem kötelező /vagyis nem követ el helyesírást hibát, aki kisbetűt ír helyette), de JÓI tesszük, ha továbbra Is megőrizzük, mint az udva­rias érintkezés egyik ha­gyományos formáját. Azokat a szavakat, ame­lyek nem tulajdonnevek és sajátos alkalmi helyzetük sem indokolja a nagybetűs kezdést, kis kezdőbetűvel kell írni. Néhány típust kü­lön Is felsorolunk. Itt követ­tük el a legtöbb hibát. Kisbetűvel kezdjük: a) az égtájak nevét; dél, észak, kelet, nyugat, b) a hónapok nevét: ápri­lis, december, c) a napok nevét: kedd, szerda, vasárnap, d) a népek /népfajokj nevét: fitt különösen vi­gyázzunk, mert szlovák ha­tásra Sokan nagy kezdőbe­tűvel írják): cseh, német, orosz, olasz, e) a pénzek nevét: dollár, forint, korona, frank, rubel, f) a politikai, gazdasgrii, társadalmi rendszerek és a kormányzási formák nevét: demokrácia, kapitalizmus, kommunizmus, monarchia, szocializmus, népi demo­krácia. g) a rokonságneveket: a- pa, édesanya, nagynéni, u- noka, h) a történélmt esemé­nyek nevét: a felszabadulás, a februári győzelem, a má­sodik világháború, a sza­badságharc fa helyesírásunk legújabb szabályozása előtt nagy kezdőbetüs formában elterjedt Nagy Honvédő Há­ború, Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom kivételé­vel). i) az ünnepek /nevezetes napok és időszakok) nevét: /Ebben az esetben ts na­gyon terjed a nagy kezdő­betű használata.! karácsony, újév napja, május elseje, a munka ünnepe, bolgár film­hét, a X. pártkongresszus, nemzetközi nőnap. PAZDERÄK BERTALAN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents