Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-10-20 / 42. szám

új ifjúság 7 .Csikorog a fék, csú­szik a kerék, de hiá­ba: a gépkocsi hatalmasat huppan a ká­tyúban. Felnyögnek a rugók, a vezető bi­zonyára káromkodik, ha ugyan el nem ha­rapta a nyelvét. Komolyabb baja nem tör­ténhetett, mert lassan tovább hajt. Talán örül is a szerencséjének, hogy megúszta tengelytörés nélkül. Hogy hol történt ez? Komáromban a II. számú lakótelepen, Kassán a Kovács utcában, Bratislavában a Kőtéren stb. A lényeg mindig és mindenütt ugyanaz, csak a kátyú nagysága és mélysége válto­zik, illetve a vezető reakciója, kinek-kinek a vérmérséklete és hangereje szerint. Elhiszem, hogy a lefektetett víz-, gáz-, villany- és egyéb vezetékek után maradt kátyúk, gödrök betöltése és az úttest gyors rendbehozatala költséges. Csakhogy egy gépkocsi ára sem bagatell. Nem is szólva vezetőik idegeiről. (palágyi) Ha a címet elolvassuk, Kékszakállú hercegre, Casanovára, Don Jüanra vagy más hírhedt nőcsábászra gondolunk, pedig hát azok, ha sokszor meg is tették életük folyamán, mindig csak kettesben indultak rövidebb, hosszabb nászutakra. De mint az angol térdszalagrend felirata mondja: „Honni sóit qui mal y pense“ (Szégyellje magát, aki rosszra gondol!), itt szó sincs semmiféle pajzán históriáról, sőt éppen ellenkező­leg... A vőlegény Victor Lupton angol technikus, a 37 lány közül pedig az egyik a fiú menyasszonya. Az esküvőt még a nyá­ron akarták megtartani, de közbejött a menyasszony édes­anyjának betegsége, és így a házasságkötést kénytelenek voltak szeptemberre halasztani. Igen ám, de a menyasszony francia szakos nyelvtanárnő egy londoni intézetben, és nem vitte rá a lelkiismerete, hogy tanítványait éppen az utolsó ta­nulmányi évben hagyja cserben. Végre is az iskola megértő igazgatója találta meg az egyszerű megoldást: tartsák meg az esküvőt, menjenek el háromhetes nászútra Párizsba, de vi­gyék magukkal. Margaret 36 tanítványát. A fiatalok kapva kaptak az ajánlaton. Megtartották az esküvőt, és így történt, hogy Párizs repülőterére a házasok 36 vidám lány kíséretében érkeztek meg. Ritka egzotikus kép került a szerkesztőségi asztalra. Nasrain Sub-t, a mongol filmgyártás fia­tal csillagát ábrázolja. Nasrain Sub húsz évvel ezelőtt Ulánbátor közelében egy jurtában született. Az iskolában fedezték fel tizenhat éves korában egy ifjúsági film forgatása közben. Ezután a moszkvai színésznőképzőbe ke­rült és közben eljátszotta az E- gyedül önmagámmal című film főszerepét, amely a legutóbbi moszkvai filmfesztiválon sikert aratott. — Svájci állam­polgár vagyok, de Csehszlovákia a második hazám — mondja show-mü- sora bevezetőjében Sonja Salvls éne­kesnő. — A ma­gyarázat egyszerű: rajongom Gustav Brom zenekaráért. Az énekesnő hó­napok óta nagy si­kerrel szerepel a brnőt Gustav Brom zenekarával. Ha éppen nincs úton, akkor Brnóban vagy Zürichben tar­tózkodik. Négy nyelven énekel. A közeljövőben for­galomba hozzák első „hazai“ Su­praphon lemezét. Az élet nem mindig kellemes, de li­dércnyomásnak megjárja.-0­Azért van szükség sokféle vallásra, mert a sok önálló egyéniség hinni sem akar egyformán.-0­Van igazság, amelynek csak előnyére válik a félreértés.-0­A íekintélyuralom lényege: uralom­mal szerezni tekintélyt.-0­Mindent el lehet hinni, csak akarni kell.-0­Mi a statisztikai törvényszerűség? Az, hogy minden tízezer ember közül egy közlekedési baleset áldozata lesz, csak az a fontos, hogy ne én legyek az.-0­A világ megvan emberek nélkül is, de fordítva ezt nem lehet elmondani.-0­Amíg a bűnt nem tudjuk matemati­kailag kifejezni, képtelenek vagyunk pontosan meghatározni. .' - - •. .V'' '• hifi ' ■■ . ■ v FERNANDEL A NEVETÉSRŐL Fernandel, eredeti nevén Fernand-Joséph Désiré Con- standin 1903-ban született Dél-Franciaországban. Pálya­futását is dél-franciaországi vidéki színházaknál kezdte, s csak a hangosfilm idején tűnt fel Párizsban a kame­rák előtt. 1932-ben alakította első feledhetetlen szere­pét a Husson asszony ifjúja című filmben. A harmin­cas évek második felében több filmben szerepelt: Angele, Miféle katona, Az első bál. A háború után a következő filmekben láthattuk viszont: Arany lepke, A vörös kocsma, Mamzelle Nitouche, A törvény az tör­vény, A tehén és a hadifogoly. Az ördög és a tízpa­rancsolat stb. Bár nem tartozik a legifjabb komikusok közé, nép­szerűsége változatlanul óriási. Hallgassuk meg, hogyan vélekedik a nagy nevettető a nevetésről, a komédiáról, a rendezőkről és a televízióról. — Egy kicsit mindig nevetséges voltam, már gyer­mekkoromban is másokat szórakoztattam. Lehet, a be­szédem, a kifejezési módom nevetséges. Ellenben állí­tom, hogy mindent megtanulhat az ember, csak azt nem, hogy komikus legyen. El lehet sajátítani a szín­padi mozgást, a szövegolvasást és mondást, de azt nem. hogyan nevessen, vagy másokat hogyan nevettessen az ember. Legközelebbi filmjeim egyikének Átkelés a Bi- dassoa folyón lesz a címe s valóban fel tudja majd vidítani a nézőt. Nem üres beszéd ez, 143 jó és rossz film a fedezete, amelyek mindegyikére szívesen emlékszik vissza. Most forgatja egyébként az Antoine és lova című filmjét. Henri Colpi rendezi egy amerikai regény alapján. Utána az Átkelés a Bidassoa folyón című, rendkívül komikus film kerül sorra. Egyszóval Fernandel hosszú távolma­radás után visszatér a filmhez. — Egy ideig nem akartam az úgynevezett „újhullá­mos“ rendezők filmjeiben fellépni. Természetesen van­nak rendkívül tehetséges fiatal rendezők is. Nagyon szeretem például Lelouch-t, Resnais-t és Enricót. De úgy tűnik, vannak olyan rendezők is, akiknek valóban meg kellene tanulniuk a mesterséget. Sokszor ugyanis olyan szerepeket ajánlanak fel, melyeket nem értek, tehát feltételezem, hogy a közönség sem érti majd. Ilyenkor rendszerint háromféle témáról van szó: mor­bid, sztriptíz (ez már magában véve mindent elmond) és álintellektuális témáról. Szerintem minden filmben szükség van arra, hogy eleje, közepe és vége legyen. Fernandel ezért vonult vissza a filmtől és ezért lé­pett fel csak színpadon. Robert Thomas Freddy című müvében egy színházi évad minden előadásán játszott, és a nagy bulvárok hűséges közönsége rendszerint ová­cióval fogadta. — A komikus, az igazi komikus mindig egyazon szin­ten van, mindig tudnia kell nevettetni. Lehet, hogy a mai komikus diszkrétebb. mint a háború előtti volt. Pierre Etaix például a legnagyobb komikusra, Buster Keatonra emlékeztet. Ma visszatérünk a némafilm for­rásaihoz. Ha a film színvonala valamennyit süllyedt, ennek a televízió az oka. Természetesen a tévé nagy dolog (nem konkrét műsorra gondolok), híven ábrá­zolja a mindennapi életet, és otthon tartja az embere­ket. Én is így vagyok vele, ha nem lépek fel este, reg­gel megkérdem, mi lesz este a tévében. A színész szá­mára azonban veszélyes a televízió. A fiatalokra gon­dolok, mert nekem az a tizenöt perces műsor nem probléma. Ha pályám elején Don Camillo hús-vér mep- személyesítőjeként kezdem, valószínűleg Don Camillo maradtam vona... Egyébként addig nem vagyok hajlandó a tévében fellépni, amíg nem fizet rendesen. Inkább ingyen dogozom, s ezt már meg is tettem. Az állammal sem alkuszom, amikor adót fizetek. Fernandel néha mégis szakít elveivel. Fellépett pél­dául a Díjátadás című műsorban, és mindössze 7300 frankot kapott érte. És mi volt az eredménye? — A fiatalok felfedezték sanzonjaimat. A komikus­nak a tévében valóban alkalma van arra, hogy eljusson a közönséghez, mely nem csupán fiatalokból vagy öre­gekből, vagy csak nőkből áll. Amikor a komikus ne­vettetni kezd, tetszik mindenkinek, többé nem öregszik, és nem árulja el korát. Ez történt velem is. W

Next

/
Thumbnails
Contents