Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-20 / 42. szám
fSS!!SSSSSSS!SS!!!!!!*!!*Ba"**a*""a*i*iii*iiiíiiiíii*aaas«*»:«s>"sá"áí>i iiiiiHiai ______________ r ______________________ '!!Eaaaaaaa ............... »■»■■■■■■■■■■!!■ ■■«■■■■MsiicbaHa ■ f --■ •■■■■■ív«n m ■«■■■■•«■■■■■■•■■•■■«»a«* alul :s:: 'iNiiimniiMi ■ ■»■mitmm L>aaiaaBaaB«BBB 1*4 • ■■aBéáieÍBÍÍBÍi5iiiEi5aeai5i5555Be5ee#5i55eiiai5iíaií5iííiaiiieBee#eaBei--------Három hónappal ezelőtt Richard Hesse a tó partján vásárolt egy svéd házikót, nem csinált azonban belőle nagy eseményt. — Jól jött az a kis örökség — mondta rendőr kollégáinak, akiket a munkájuk annyira lefoglalt, hogy meg se kérdezték, milyen örökségről van szó. De Brown néhány nap múlva mégiscsak megkérdezte: — Ki után örököltél? — Szegény, rég elfelejtett nagy- néném után. Attól kezdve minden héten oda járt horgászni. A sebes patakban, amely zúgva ömlött a tóba, nagyon sok pisztráng volt. Richard Hesse pedig amióta csak az eszét tudta, szenvedélyes horgász volt. Elvezettel járt különösen pisztrángra. Csizmája térden felül ért. nyugodtan belegázolhatott tehát a vízbe, és az újdonatúj, qondosan felszerelt horogra fogta 8 fürge halakat. Ez a szenvedélye okozta a vesztét is Mindig annyira lekötötte a horgászás, hogy észre sem vette, amint valaki lopakodva megközelítette és zsákot dobott a fejére. Többen megragadták, és amikor kiabálni kezdett, elsötétült előtte a világ. Egyszerűen fejbe vágták. Nyilván nem sokáig volt eszméletlen. A szoba közepén ült a svéd házikóban egy székhez kötözve. Teljesen levetkőztették. A szobát kiürítették, nem volt benne más semmi, csak az a nehéz szék középen, amely különben mindig az íróasztal mögött állt. A nyakát dróttal úgy a szék hátához kötötték, hogy alig tudta a fejét mozdítani A kezét pedig a lábához kötötték, és a köteleket olyan erősen meghúzták, hogy a tagjai lassan elmerevedtek. Az erősen meghúzott kötelek elzárták a vérkeringést, és ha mozdult, égető fájdalmat érzett. A szobában hárman voltak. Két férfi és egy nö. A férfiaknak parókájuk volt, ragasztott szakálluk és bajúszuk. Nyilván azért változtatták így el magukat., hogy ne ismerje fel őket. Az asszony azonban csak könnyű nyári ruhát viselt, a kezén kesztyű volt, a fején pici kalap, amely alól kibújt fekete haja. Talán negyven éves lehetett. Az arca szép volt, de a szája sarkában kemény vonások látszottak. — Menjenek ki! — mondta a két férfinek — A benzines kannákat arra a négy helyre teszik, ahogy már megbeszéltük. Ha felemelem a kendőt, beléjük lőttök. Ha valamelyik esetleg nem gyulladna meg, egyikő- tök megközelíti és fáklyát dob a ki- ömlő benzinbe És most nézzük a függönyöket. A szoba két falában ablakok voltak. A nyugati oldalon leengedték a ro- lettákat és gyorsan leszögezték. A keleti oldalon az ablakot rács védte. — Száz méternél nem kel! közelebb jönnötök! -- hallotta Hesse az asszony parancsoló hangját. Egyedül maradt vele a szobában. — Mit akar? — kérdezte tőle. Ebben a pillanatban sokkal inkább zavarta saját meztelensége, mint az asszony parancsai, amelyeket különi*i se n eqészen értett. — Mindjárt megtudja, őrmester. Hallotta, hogy milyen parancsot adtam a két gengszternek? — Hallottam. — Hesse bólintani akart, de a fejét nem tudta mozdítani. — Ha nem árulja el azt, amit tudni akarok, bezárom az ajtót, és a barátaim belelőnek a kint elhelyezett benzineskannákba. Ez az egész kunyhó néhány perc alatt egy lángtengerré válik. És maga szénné ég benne. — Mire kíváncsi? — kérdezte Hesse szinte megkönnyebbülten. — Arra. hogy hová rejtette a Fried- manntól elrabolt húszezer dollárt? — Micsoda? — Hiszen mondom. Charles Schultz, akit halálra Ítéltek és akinek a kivégzésére már nem kell várni, formálisan az én férjem. Nem, ő engem nem érdekel. Ellenben érdekel a pénz, mert tudom, hogy ön lopta el és ön gyilkolta meg Hopkins rendőrt is. — Maga bolond! — sziszegte Hesse. — Ne alakoskodjon őrmester — le- gynitett az asszony gúnyosan. — Én jobban ismerem Chariest, mint bárki más, és éppen ezért nagyon jől tudom, hogy a világon semmi kincsért se ölne meg egy rendőrt. Ö csak betörő volt. de nem gyilkos. Különösen nem rendőrgyilkos. — Hiszen minden bebizonyosodott! — Semmi se bizonvosodott be. Csak az, hogy az ön golyója fúródott Charles lábába és 6 elvesztette az eszméletét. Hopkins akkor még élt. Senki más ott nem volt, csak a kis Pitt, aki éppen a zsákba gyömöszölte a pénzt, amikor Hopkins golyója átfúrta a szívét, aztán Charles, aki eszméletlenül feküdt, maga és Hopkins. És maga fogta Charles revolverét, lelőtte vele Hopkinst és kitalálta a harmadik tolvajt, aki a pénzzel megszökött. Hesse kétségbeesetten forgatta a fejét. Nem törődve a fájdalommal, próbálta a kezét kiszabadítani. — Ne fáradjon, úgysem fog sikerülni — mondta az asszony. — Hazudik! Minden egyes szava merő hazugság! Hogy merészel...? — Te aljas zsaru — az asszony kiköpött. — Idehallgass! Én nem kö- nyörgök, nem kérek és főleg nem vesztegetem az időt, Engem nem érdekel Charles Schulz. Ha tőlem függne, akár holnap is megdögölhetne. — Egy sző sem igaz az egészből, amit itt összehord. Schulz ölte meg Hopkinsot. Azért ítélték halálra. Én nem kockáztatom a szabadságomat, barátocskám. — Odalépett a rácsos ablakhoz, kinyitotta, a táskájából elővett egy piros kendöcskét és meglobogtatta. Puskalövés hallatszott. — Te szamár! — kiabált az asz- szony. — Száz méterről nem tudsz célba találni? Az ajtóhoz ment és kilépett rajta. Kívülről bezárta. Ojabb lövés dördült és a nyitott ablak alatt láng csapott fel. — Várj! Várj! — hallatszott a rendőr ordítása. — Várj! Az ajtó kinyílt. Az asszony, mielőtt belépett volna, rászólt segítőire. — A tűzre vessetek homokot. De gyorsan. Ott a sampon is. Nos, azt hitted, hogy tréfálok? Nem, én sohasem tréfálok. Ha nem lesz pénz, meghalsz. Ha viszont elárulod, hogy hová rejtetted, az életben többé nem látsz. — Háromszáz méterre innen. Az erdő mellett van a vízvezeték. Attól pontosan harminc lépés északra. Ott ástam el. — Rendben van. Leellenőrzöm. Egyedül. Ne félj, csak én egyesegye- dül. A többiek nem tudhatnak róla. De ha nem találom ott a pénzt, magam gyújtom meg a benzines kannákat. — Kiment — Mellesleg, igazam volt? Minden úgy történt, ahogy mondtam? — Ügy Hopkins meg akarta szerezni a pénzt. Megölt volna. Megelőztem, mert Schulz revolvere ott volt a zsebemben. Akkor jutott eszembe ez a megoldás. Az ajtó kinyílt. Brown lépett be Finkkel, a rendőrség főnökével. — Miattad kockáztattam az állásomat Hesse — mondta Fink. — Kockáztattam, mert nem tudtam elhinni, hogy az én rendőreim egyike a halálba küldött egy ártatlan embert. Minden szavadat hallottuk. Aztán az asszonyhoz fordult: — Az ön férje betörő. De irigylem, irigylem tőle a feleségét. (-tó-) A rendeltetésnek megfelelően Tim és Tom állatgondozd volt a londoni állatkertben. Tim Jimmivel, a csimpánzzal foglalatoskodott, Tom Bobbyival az orangutánnal. Valahányszor Tim és Tom összekerültek, azon vitatkoztak, melyik majom okosabb, Jimmy vagy Bobby? Tim esküdött Jimmyre. Tom esküdött Bobbyra. , Tim egy napon azt mondta: — El kell döntenünk a vitát, Tom. — Igen, de hogyan? — Az a majom az okosabb, amelyik szerszámmal is tud bánni. — Tom kételkedett: — Egy állat sem tud szerszámmal bánni. Arra csak ember képes. Tim arca felragyogott: — Jimmy tud. — Nem létezik — vetette ellen Tom. — Fogadunk? — Rendben, fogadjunk. De a szerszámokat rendeltetésüknek megfelelően kell használni. ÁU az alku. Kéz fontban. Es milyen szerszámok legyenek? — Kalapács és harapófogó. Tim kalapácsot és harapófogót hozott, és odamentek Jimmy ketrecéhez. A majom Unottan ült a ketrecben elhelyezett lécen. Tom a sarokba húzódott. Tim az asztalhoz lépett, felvette a kalapácsot és lassan, gondosan, két szöget ütött a deszkába. Jimmy érdeklődéssel figyelte. Most Tim letette a kalapácsot az asztalra, felvette a harapófogót, szépen kihúzta a két szöget, majd a harapófogót a szögekkel letette az asztalra és Tom felé indult a sarokba. Még oda sem ért, amikor Jimmy már felült az asztalra és munkához látott. Először a harapófogó iránt érdeklődött, de szög helyett a hüvelykujján próbálta ki. Fülsiketítő ordítás bizonyította, hogy Jimmy ért a harapófogó használatához. Tom ellenkezett: — Nem rossz, de azért nem az igazi, hiszen nem a rendeltetésnek megfelelően használta. Tim nem adta fel a reményt. — Várj csak, mit csinál a kalapáccsal! > De Jimmy hozzá sem nyúlt a kalapácshoz. Csak rosszkedvűen szemlélte, és hüvelykujját rázta a levegőben. Tom és Tim vártak tíz percig, húsz percig, fél óráig. Jimmy nem nyúlt a kalapácshoz. Végül is Tom megszólalt: — Vidd vissza a szerszámokat, Tim, vesztettél. Tim morgott valami érthetetlent és lehajolt, hogy felvegye az asztal alól a harapófogót. Jimmy érdeklődéssel figyelte. Hirtelen kezébe kapta a kalapácsot, jól megnézte és alaposan rávágott vele Tim fejére. Mire Tim magához tért, Tom két darab egyfontos bankjegyet tartott az orra elé: — Nyertél, Tim... (-m-) • P. J.: „Véled“ című verséi ben így ír: / Veiled együtt egy szép ünnepen, / e tágas ház, oly szűk nekem: / lelkem a fellegekben vágyik — / hol meg píhene szépen csendesen.) — A nagyobb hitelesség ked- ivéért az eredeti helyesírási 1a megőriztük. Nos, ami a ver-* sek színvonalát illeti azok a legkezdetlegesebb szintet sem érik el. Ha verset akar írni e-’ lőször tanulnia kellene. Méghozzá nem is keveset... • „IZRA“: Most küldött versei nem érik el az előzőek színvonalát. Semmitmondóak, elnagyoltak. Talán még Az ősz című a legsikerültebb, bár gondolatilag az is eléggé szegény. Vigyázzon a versépítésre! • „Gyönyörű ha az ember célba lát“: Gyönyörű éjszaka... cimü verse erősen felcsigázta képzeletünket, s hogy olvasóink se maradjanak ki a jóból, közöljük néhány sorát: / Kába tested ringatja kába testemet / Remekül csinálja! erre esküt teszek / Bárhogy is vonak- szom, végül is engedek / Égek a vágytól, rajta hát kedvesem!!! / — Valóban gyönyörű, ha az ember előtt van valami cél. Am ha az a cél csupán annyi, mint amennyit ez a vers nagyon egyértelműen kifejez — akkor talán felesleges is verset írnia... • „SIMCA“: „Mivel rengeteg az időm, időtöltésből verseket írok, olvasok, rajzolok.“ — írja levelében. Verseit elolvasva úgy gondoljuk, hogy összpontosítson talán a rajzolásra és az olvasásra... • „őszirózsa“: Versei egyelőre még prózaként is erőltetette« hatnának. Gondolatilag szegények, logikailag szétfo- lyők. Tanuljon! • „Hulló falevél“: Tűi fiatal még ahhoz, hogy jó verset írjon; ezzel úgy gondoljuk, hogy eddigi próbálkozásairól is véleményt mondtunk. Tanuljon, olvasson sok-sok verset! Nem árthat, ha az irodalomelméletet is átlapozza! NATASA TÁNSKA: nwj IX. A KÖNYV AZ EMBER LEGJOBB BARÄTJA Még a szerelmi szférában is higgyék el. Az előző részt azzal fejeztük be, hogy Csuka elfogadta Ponty ajánlatát: hazaklsérheti. Á kapu alatt aztán eszébe jut minden, amit a vállalati mulatságon átéltek, és Csuka egyszerre csak aggódni kezd: Mi lesz, ha félre magyarázza majd viselkedésem és eszébe sem jut, hogy újabb randevút kérjen. Rájön, hogy a végtelenségig mégsem játszhatja a ..jégcsap“ szerepét és Ilyeneket mond Pontynak: — Nagyon szép este volt. örülök, hogy megismerhettem. Manapság igazán kevés oíyan érdekes és kedves emberrel találkoz- hatom, mint ön. — Ah, szőra sem érdemes — válaszol Ponty. — Tudja, felfedeztem magában valamit, ami közös Costov egyik regényhősének jellemvonásaival. Olvasta már Costov legújabb könyvét? Nem? Pár pillanat és Csuka visszatér a kapualjba Costov könyvével. Ez az első lépés az újabb randevú felé. — Kölcsönzőm, de visszavárom. Legkedvesebb könyveim egyike. úgy vigyázzon rá. A helyzet meg van mentve. Ojabb találkában ugyan nem egyeztek meg, de csak természetes, hogy Ponty visszaszolgáltatja a könyvet és ehhez találkozótok is kell. KERÜLD A „SÁTÁNT* Csukát a könyvkölcsönzés utáni napokban alig lehet látni az irodaépület folyosóján, ahol az ember bárkivel összefuthat. Hogyisne, még csak az hiányzik, hogy Ponty úr kapva a véletlen találkozáson, elejtse a végzetes mondatot: — Jó, hogy látom. Szeretném visszaadni a könyvét, ha lesz ideje, ugorjon be hozzám. Hát ezért nem motoszkál Csuka a folyosón. Várakozik, és ki is várja azt a pillanatot, amikor a telefonkagylóban felhangzik Ponty hangja, és amikor a csevegésben már csaknem elérkezik ahhoz a mondathoz, hogy ugorjon be hozzá. Csuka hirtelen a szavába vág: — Milyen könyvet? Persze... igen... Már emlékszem. Pillanat. Holnap nincs Időm, de holnapután van egy kis dolgom a városban, öt után szabad vagyok. A Mackóban találkozhatnánk. Mit szól hozzá? És Ponty néma, semmit sem szól, annyira meglepi a szavak áradata, hogy beleegyezik a rafinériával kikényszerltett randevúba. Mert ez már randevú. De addig Is sokat gondol Csukára. Különös egy lány. Először nem tudja, milyen könyvet is kölcsönzött, aztán nincs ideje, és végül ez a találka... Mi tudjuk, hogy ez már Csuka „hadi technikájára" jellemző: semmilyen kívánságot nem szabad azonnal teljesíteni. Minél hosz- szabb a kívánság és teljesítése közötti út. annál a) nagyobb ;j vágy annak beteljesülése iránt b) erősebb és tartösabb annak teljesítéséből származó öröm c) egyre értékesebb lesz maga a kívánság. Ezért mondta Csuka, hogy holnap nincs Ideje, pedig fenét». A találka célja: további találkák. Csuka még a telefonbeszélgetés napján fodrászhoz rohan. Fontosnak tartja, hogy a frizurája rendben legyen, és ezért ül két nappal a randevú előtt bura alá, hogy megtévessze Pontyot: a frizurája rendben lesz, de nem annyira, hogy már messziről lát- szódjék, most jön a fodrásztól. Az ilyen „frissen csinált“ frizura láttán Ponty még azt gondolná, hogy semmi más nem jár a fejében, csak hogy őt behálózza. HOGYAN ÖLTÖZKÖDJÜNK? Nem azt az elegáns ruhát vesszük fel, amelyben túlságosan Is jól nézünk ki, de nem is azt a teszil szoknyát, amelynek már csaknem lyuk van a feneke helyén. Csuka kivasalja sima kosztümjét, selyemblúzára felvarrja a gombokat és mindent még egyszer tüzetesen átgondol. Közben Izomhegyről sem feledkezik meg, akiről tudjuk, hogy Csuka kegyvesztettje lett és lehetőleg egy nappal a Mackó-randevú előtt találkozik vele, hogy netán eszébe ne jusson másnap is randevúzni. , Végre Itt a nagy nap. Csukának természetesen semmi elintézni valója nincs a városban, úgy hogy kettőtől ötig nyugodtan ül tükre előtt. Esetleg telefonál nagyon régi ismerősének. Göndörnek, aki Pontyhoz hasonlóan szintén szenvedélyes akvarista. Titkokat és trükköket tud meg tőle a haltenyésztés cslnjáröl-bln- járól. iiiiiiimmimii (Folytatjuk)
