Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-20 / 42. szám
Érsekújvárott szüreti mulatság volt. A CSEMADOK helyi szervezete rendezte. — Jó, jó — mondhatja a kedves olvasó —, hallottunk már ilyenről másutt is. És valóban. így ősszel a szüreti mulatságok e- gész sorát rendezik falvainkban, városainkban. Legtöbb esetben nincs is szó többről, mint mulatozásról, e- setleg egy kis többletbevételről, ban- dériumos felvonulásról — amelynek megint csak ott mutatkozik a haszna, hogy többen kapnak kedvet az esti mulatozáshoz... Nos, Űjvárott is volt mindenből bőven. Bolondítő felvonulás, lóháton, szekéren, kocsin, gyalog — zeneszóval és anélkül..., túrfelelős... És még jó néhány nevet írhatnék ide; többi között Szombath Mariannáét is, aki vezetőségi tag, a helyi szervezet népi tánccsoportjának a vezetője. S ha csupán Zselíz- re emlékeznénk is, ahol a csoport díját nyert, már meg kell a nevét említenünk. ★ Cselényi László barátom írta le nyolc évvel ezelőtt egy újvári Ki? Mit? Tud? verseny kapcsán, amelyen az akkor még tizenegynéhány éves Szombath Marika is indult, hogy „a CSEMADOK helyi vezetőin múlik, hogyan sáfárkodnak majd e fiatal lány tehetségével, tánctudásával“... Ez akkor annyit is jelentett, hogy a szervezet képes lesz-e a fiatalokat összefogni, magához vonzani, tartalmat, célt adni munkájuknak... Volt bor, pálinka! Nos, azóta á szervezet mellett aPecsenye, kolbász, hurka! lakúit egy Kassák Ifjúsági Klub! MaÉs még valami... Valami, ami min- j0r Ferenc elvtárs mondta; — Mindennél több, s amit csak olyanok CSak az éltethet, ha a fiatalok engedhetnek meg maguknak, akik ál- között találunk utánpótlást! landóan munkálkodtak es munkál- A Kass4k ifjúsági Klub fiataljai kodnak. pedig örömmel segítenek, mert érzik a vezetőség részéről feléjük irányu- 16 szeretetet, megbecsülést... A fen- Tíz éve követem több-kevesebb fi- teWjJ sorajm jtt kapnak súlyt, ma- gyelemmel a CSEMADOK érsekujva- gyarázatot> mert tiz éve mindig volt ri helyi szervezetének munkáját. Tíz mjre figyelni £rsekújvárott... éve csodálkozom azon, hogy eddig még mindig megtalálták azokat az ^ agilis vezető embereket, akik dől- A CSEMADOK érsekújvári helyi goznak, s akik ráadásul tudnak is szervezetének idén két nagyobb sza- dolgozni. Néhány név: Sidó Zoltán, a bású akciója volt. Bolemán Iván ren- helyi szervezet elnöke, Major Ferenc, dezésében bemutatták Jókai — Sze- a titkár, Záhorszky Elemér, a kul-retve mind a vérpadig című drámáját, Zahorszky Elemér rendezésében pedig egy nagyszabású revümúsort hoztak össze... És volt még talán az említetteknél is egy nagyobb szabású akciójuk; A Kassák Ifjúsági Klub fiataljainak lehetővé tették, hogy a kultúrház alatt levő pincelabirintusban Pince Klubot csináljanak. Hogy a fiatalok mekkora lelkesedéssel fogtak munkához, újra csak Major elvtársat idézném: „Egy emberként dolgozták itt át a nyarat...“ Megnéztem a pincét. Csodálatos klub lesz belőle! És itt említsük talán meg a Szegő testvérek nevét, a- kik mérnökök, és elkészítették a terveket (ingyen!), sőt azok megvalósításából is hatalmas részt vállalnak. Csak egy a bökkenő! Amit értenek a szervezet vezetői, azt nem értik a járási nemzeti bizottság Illetékesei... De reméljük, hogy a CSEMADOK-vezetők (a helyi szervezetre gondolok) időben meg tudják nekik magyarázni, mennyire fontos, hogy a fiatalok otthont kapjanak... ★ Érsekújvárott. szüreti mulatság volt! De nem a szőlő szüretjét ünnepelték, hiszen köztudott, hogy Üjvár szegény szőlőben. Az elmúlt hónapok jól végzett munkájának ünneplése volt ez. Csakhogy erről senki sem beszélt... Szerénységből... —íó— Október 15-án a dunaszerdahelyi Marxista Tanácsadó termében nagyon érdekes, de főleg tanulságos kiállítás megnyitásának lehettünk szemtanúi. A SZSZK Kultúr- ügyi Minisztériumának, a Népművelési Intézetnek és a dunaszerdahelyi járási párttitkárságnak közös rendezésében. A meghiúsított kísérlet címmel megrendezett kiállítást Ferencel István, az SZLKP JB első titkára nyitotta meg. A kiállítás több mint ötszáz dokumentummal plasztikusan tárja elénk a szocializmus bel- és külföldi ellenségeinek a céljait és eszközeit a szocializmus elleni harcban az 1968 és 69-es évben Csehszlovákiában. Az eddig még nem publikált fotókópiák és eredeti dokumentumok bizonyítják az antiszocialista erők ellenforradalmi tevékenységé«. Láthatjuk itt a tanúbizonyságait szétrombolt üzleteket, tönkre tett járműveket, a biztonsági szervek megtámadását, még azt a követ is, amellyel egy életet oltottak ki. A kiállítás egy másik részlege a kalandorok igyekezetét tárja elénk, akik fegyvereket akartak szerezni, hogy ezek Kel a kellő pillanatban a nyílt ellenforrada- mat támogathassák. Egy konkrét példa a három kiskiállítás korú, akik négy gépfegyvert, hét géppisztolyt, revolvereket és 14 ezer töltényt raboltak el. A kiállítás terjedelmes részét az ellenséges, külföldi szervezetek Csehszlovákia ellen vezetett pszichológiai háborúját igazoló dokumentumok foglalják el. A látogató ráeszmélhet a politikai emigráció romboló hatására. Az 1948 utáni emigráció, az 1968-as események megindulása óta aktívan irányította a belföldi antiszocialista körökön keresztül a politikai fejlődést. Ezekhez csatlakozott az augusztus utáni emigráció, és közös egyetértésben igyekeznek megzavarni politikai és társadalmi életünk konszolidációját. Felhasználják erre a nyugati rádióállomások hullámhosszait és a turistaként idelátogató polgárokat, akiken keresztül illegális röpiratokat igyekeznek becsempészni országunkba. Egy különálló részleg megismertet bennünket az ellenforradalmi elemek tevékenységével a dunaszerdahelyi járásban. Érdekes és főleg tanulságos kiállítás. Különösen azok részére, akik még ma sem értették meg, vagy nem akarják megérteni, mi történt Csehszlovákiában 1968 és 69-ben. —r— A fiatalok manapság nemcsak szüleiknek, a közvetlenül mellettük élőknek jelentenek problémát, de az államnak is, amely neveli, taníttatja őket, és munkát ad nekik. Több szocialista ország tudományos alapon boncolgatja azt a rengeteg felkiáltójelet, amelyekkel a mai fiatalok szinte naponta lepik meg a világ felnőttjeit. Romániában az ifjúsági miniszter közvetlen irányítása alatt működik az Állami Ifjúsági Kutató- intézet, ahol néhány magasan képzett fiatal próbálja az ifjúság érdekeit az államéval összhangba hozni és fordítva. Csehszlovákiában ilyen intézet még nem létezik, és úgy gondoltuk, számotokra sem lehet érdektelen a romániai intézet jellege, működése, de főleg eredményei, és éppen ezért megpróbáltuk papírra vetni háromórás beszélgetésünk lényegét. Aki kérdéseinkre válaszol, az Állami Ifjúsági Kutatóintézet igazgatóhelyettese, Fred Mahler.-- Beszéljen valamit az intézet történetéről. — Két évvel ezelőtt alapítottuk, jelenleg tizenöt emberrel dolgozunk, pszichológusokkal, pedagógusokkal, jogászokkal, orvosokkal, stb- Főleg olyan problémákat boncolgatunk, amelyek közvetlenül érintik az ifjúsági szervezetet, de már eddig is több olyan kérdéscsoportot feldolgoztunk, a- melyek meghaladták a KISZ hatáskörét. Csak a tizennégy éven felüliekkel foglalkozunk, mert egy másik intézetünk is van, amely az úttörő korú gyerekek problémáit vizsgálja. Az intézet a Minisztertanács határozata révén jött létre, egyszerűen azért, mert szükség volt rá. Az eredmények egyrészt a felsőbb szerveknek szolgálnak tájékoztatásul, másrészt különféle publikációkkal, javaslatokkal igyekszünk hatni a közvéleményre, a szülőkre. — Milyen érdekes témákat dolgoztak már fel? — 1968-ban például összehasonlítottuk az iparban dolgozó fiatalok életmódját, világnézeti problémáit a falusi fiatalokéval. A serdülőknél a példakép kérdését vizsgáltuk, továbbá a fiatal családok problémáival, a szabad idő, a művelődéshez fűződő kérdésekkel is foglalkoztunk. Kutatásaink a főiskolásokra is kiterjednek. Náluk főleg a politikai nevelés és információs lehetőségek iránt érdeklődtünk. — Milyen módszert használnak már fel? — 1968-ban például összehasonlítottuk az iparban dolgozó fiatalok életmódját, világnézeti problémáit a falusi fiatalokéval. Äser-, dűlőknél a példakép kérdését, továbbá a fiatal családok problémáival, a szabad idő, a művelődéshez fűződő kérdésekkel is foglalkoztunk. Kutatásaink a főiskolásokra is kiterjednek. Náluk főleg a politikai nevelés és információs lehetőségek iránt érdeklődtünk. — Milyen módszert használnak kutatásaiknál? — A vizsgálatokat kérdés-felelet formájában bonyolítjuk le. A véletlenül kiválasztott fiatalok kérdőívet kapnak, ennek kérdéseit kutatóintézetünk dolgozói állították össze. A válaszokat elektromos számítógépek dolgozzák fel. Az utóbbi időben 6000 közép- iskolás válaszolt így kérdéseinkre. — Van-e a biztosítéka annak, hogy a kérdezettek őszintén válaszolnak a kérdésekre? — Van. A kérdőívek mindenek előtt névtelenek és a választ adók kiválasztását a véletlenre bízzuk. Tehát, ha néhányan közülük nem is válaszolnak őszintén, a többség igen. Az eredmények így is különbözők, legtöbbször a kérdezettek műveltségi színvonalától függnek. Az igazságot ellenőrző kérdésekkel is igyekszünk megközelíteni. — Milyen gyakorlati jelentőséggel bír az intézet? — Mondok egy példát: .Nemrég a fiatalok pályaválasztási problémáit vizsgáltuk. A kérdőív három kérdést tartalmazott: Milyen szakmát tanultál? Milyet gyakorolsz most? Mit szerettél volna tanulni? Mondanom sem kell, hogy az eredmény majdnem elállította lélegzetünket. A következtetéseket nemcsak az oktatásügyi, de a tervezési minisztérium is levonta. A probléma ezzel még nem tekinthető megoldottnak. Publikációk segítségével igyekszünk befolyá-1 soíni, vagy legalábbis ellensúlyozni különböző erők káros hatását a fiatalok pályaválasztására. Több javaslatunk volt az ország káderképzésével kapcsolatban is.-- Vannak-e az intézetnek megyei kirendeltségei? — Igen, de ezek többnyire külső munkatársakból állnak. Remek kapcsolataink vannak hasonló jellegű külföldi kutatóintézetekkel, például' Lipcsével, Sofiával, a Szovjetunió intézeteivel, továbbá az ENSZ megfelelő komisszióval, valamint az UNESCO-val is. — A rengeteg befutott válasz között bizonyára akadt nem egy derűs és nem egy szomorú. A végleges eredmények között volt-e olyan, amely valóban meglepte és amelyet különböző okoknál fogva nem is hoztak nyilvánosságra? — Adatainkba bárki betekinthet, bárki levonhatja belőlük a következtetéseket. Nem zárjuk őket lakat alá. Már említettem, hogy minden témakör kutatásának eredményeit könyv alakban kiadjuk, úgyhogy mindenki hozzájuthat, sőt, ez is a célunk. De ha már igazán kíváncsi, szolgálhatok két meglepő adattal is. Kutatásaink eredményei azt mutatják, hogy fiataljainknál csökken a család nevelő szerepe. Ez nekünk nem tűnik valószínűnek, de a papír ezt mutatja. A másik meglepő adatra a munkaerő vándorlás okainak vizsgálásakor 'jöttünk rá, A munkahelyváltoztatás fő okául a többség nem a jobb kereseti lehetőségiét, de a jobb munkalég- kört tüntette fel. — Milyen témák foglalkoztatják most az intézet dolgozóit? — Az iskolások szakmai érdeklődése, a diákok és a színház kapcsolata, az eiső munkanap, a fiatalok vándorlása, életre való fel- készültsége. stb. — Az az érzésem, hogy inkább az egyébb kérdésekkel foglalkoznak, mint olyanokkal, amelyek körül minden rendben van. — így igaz. Kutatásaink erősen kritikai jellegűek, mert hiszen szükséges, hogy a felsőbb szerviket helyes információkhoz juttassuk. — Van-e valamilyen titkos „képletük“ a vizsgálandó témák megállapítására? — Nincs, de intézetünknek van központi tanácsa, amelynek több miniszter is tagja, és ez állapítja meg, melyik az a legsürgősebb megoldásra váró probléma, hol szorít legjobban a cipő. — A sok-sok témakörre kapott válaszok és eredmények alapján bizonyára körvonalazódott egy nem létező, absztrakt román fiatal jelleme. — Azért nem teljesen ígv áll a dolog. Adatainkból világos, hogy a mai fiatalok rendkívül sokoldalúak, de megpróbálom három pontba sűríteni azon tulajdonságaikat, amelyek talán a legjobban jellemzik őket: 1. Magas fokú a munka iránti érdeklődésük, 2. Növekszik a kultúra, tudomány és technika iránti érdeklődésük, 3. Politikai gondolkodásmódjuk fejlett és a társadalom iránti érdeklődésük nagy. — Ezek szerint a román fiatalok nem is szerelmesek? — Dehogynem. A románok 'a tin eredete, az ország déli fekvése szinte meaköveteli. hoov < kel a kérdésekkel is foglalkozzunk. Talán csak a véletlen játéka, hogy eddig nem említettem. — Akkor minden rendben van. Köszönjük az értékes beszélgetést. Az interjút Z á c s e V Erzsébet V ó ^-rí f n f < o
