Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-10-20 / 42. szám

ÚJ KÖNTÖSBEN A DUNA MENTI MÚZEUM A Duna menti Múzeum no­vemberben nyitja meg újonnan berendezett kiállítási termeit. Nagy esemény lesz ez a hosz- szú eseménytelen tatarozás! I- dőszak után, amikor ünnepé­lyes keretek között ismét meg nyitják kovácsolt vaskapuját. A hazafias nevelés terén az­zal teljesiti feladatát, hogy dol­gozóinak kulturális látókörét szélesíti. Ismereteit gazdagítja. Ennek módját főleg az idősza­ki tárlatok rendezésében, az ál­landó Jellegű tematikus kiállí­tásokban, alapanyagának Is­mertetésében és a tudományos kutatómunka rendszeresítésében látjuk. Régészeti gyűjteményére is büszke lehet ez a múzeum. A kőeszközöktől kezdve minden korszak tanújele megtalálható itt. Bőséges a római kori a- nyag. De jelentékeny mennyi­ségű kelta, hun, szláv, avar és ősmagyar — bronz- és vaskori archeológia! leletek bizonyítják e terület gazdag történelmi múltját. A kiállításra szánt do­kumentumok, tárgyak és kézi­ratok természetesen a közép korral, s Így a helytörténeti és néprajzi témakörrel is foglal­koznak. Sőt a legújabb kor tör­ténelmével, a munkásmozgalmi hagyományokkal is. Feladata a feltáró-, gyűjtő-, kutató- és a belső muzeolőgiai munka rendszeresítése. A mú­zeum vezetősége főleg ezt a tevékenységet szándékszik most — az új szükségletek alapján — szervezettebb keretekbe he lyezni. Az idei munkaterv már színesebb és megalapozottabban kapcsolódik a többi kulturális intézmény programjához, azok Jelenlegi és távlati célkitűzései­hez. Mióta a Járási Kulturális Ügyosztály messzemenő támo­gatásával az épületet teljes egé­szében a Duna menti Múzeum rendelkezésére bocsátották, megindulhatott a rendszeres do­kumentációs kutató és népmű­velő munka, melynek során is­mét élő intézménnyé válhat e nagymúltú intézmény, amely a modern tudományos munka szé­les skáláját kínálja fel dolgo­zóinak, önkéntes aktivistáinak, kutatóinak. A múzeum dolgozói tudják, hogy az ideológiai munka pon tosan körvonalazza a társadal­mi élet jelenségeit és folyama­tait az egyes korszakokban. Do­kumentumok segítségével reá­lisan tárja fel azok összefüggé­seit, tudományos lényegét és törvényszerűségét. Kiállító ter­meinek tematikája már mellőzi a múlt skolasztikus Jellegét. 0- lyan színvonalra emeli érvelő munkásságát, hogy azt össz­hangba hozza a szocializmus é- pltő tendenciájával, a tömegek megnövekedett szellemi, eszmei igényével, a központi koordiná­lás jogos számonkérésével. Mert van társadalmunk, melyre hatni kell, csak. meg kell lelni azo­kat a rendelkezésünkre álló legeredményesebb eszközöket, amelyek vonzóvá alakítják a múzeum kiállító termeit, igé­nyessé teszik előadásait, vetél­kedőit, érdekessé minősítik szimpóziumait, tartalmassá nép­művelő tevékenységét. Ennek megfelelően a múzeumi népmű­velésnek a tudatformálás e konkrét nevelési tervét kell ki- bővítenle olymódon, hogy hoz­zá Idomulva találja meg — a marxista-leninista elmélet fel lődésének Jelen szakaszában — azokat a tárgyi adatokat, anya­gokat, írásos dokumentumokat és végső fokon kiállításra szánt tárgyakat és bizonyító érve­ket, amelyek témakörének cél­ját híven magyarázzák és gon­dolatmenetét Is érthetővé te­szik. Ebben a törekvésében a múzeum sokoldalú segítséget kap felettes intézményeitől. S így tartalmas, gyakorlati neve­lő munkássága folyamatossá válhat és szakosztályainak ál­landó kezdeményezései a tudo­mány eszközeivel támogathatják a szocialista kultúra népszerű­sítését. Azok a hagyományok, amelyekkel a komáromi mú zeum rendelkezik, a jövőben is köteleznek. S munkásságának ezt a formáját jelenlegi alkal mazottai az eddiginél még kor szerűbben és céltudatosabban kívánják folytatni, bővíteni, el­mélyíteni. A Duna menti Múzeum mun­kája az állandó népszerűsítő te­vékenység, a múlt és Jelen tár­gyilagos rögzítése az utókor számára. így újabb adatok meg­szerzése, bibliográfiai feljegy­zések rendezése, leltárának szüntelen bővítése. A honisme­reti, természetrajzi, néprajzi és képzőművészeti köreinek rend­szeres aktivizálása, a városi és falusi múzeumbarátok köreinek további szervezése, nevelő kon­certek és Irodalmi viták, és nem utolsó sorban a tematikus kamarakiállítások rendezése, képzőművészeink sorozatos be­mutatása, tárlatok és vita-fóru­mok rendszeresítése, mind-mind a korszerű múzeumi munka egy-egy értékes területe. A múzeumi munka amellett, hogy költséges, elsősorban szel. lemí értéktermelésünk kérdése. Egy módszertani tudományos központ, amelyben állandó Jel­legű tevékenység folyik. De bár­mennyire elhivatottan végzi munkáját a történész vagy az etnográfus (botanikus, ornito­lógus, archeológus, a műtörté­nész stb.) mégis segítségre van szüksége. Az iskolák és a múzeum barátok körei értékes munkatársakká válhatnak. A megfigyelések terén és az ada­tok gyűjtésében, a kérdőívek és az egyéb írásbeli felmérések ki­töltésében igen nagy segítséget nyújthatnak éppen ezek a sze­rény honismereti, néprajzi vagy természetrajzi stb. körök, ifjú vagy Idősebb tagjai. Ennek ismeretében a Duna menti Múzeum még az év fo­lyamán „múzeumi hetek“-et szervezett, amellyel a múzeumi munka területére Irányíthatja a járás lakóinak figyelmét, a diá­kok és tanítók segítségét véve igénybe, hogy azok ne csak tét­len szemlélői legyenek a gyűj­tő munkának — hanem éppen ők legyenek azok, akik tartal­mas, eleven életet adnak szak. köreiknek. Sokat írhatnánk még erről, de legyen elég most csak any- nyl, hogy a közös munka lé­nyege az Ismeretterjesztés; az egész tanévet átfogó rendsze­res gyűjtő és kutató munka, a- mely a tantervet is figyelembe véve a tanév kezdetétől a vé­géig sokrétű vállalkozások tel­jesítésére ad lehetőséget, sok hasznos ötletet kínál a diákok, nak, pedagógusoknak egyaránt. A múzeum 1970-es tervében szerepel niég a komáromi kép­tár megnyitása és tudományos könyvtárának reaktivizálása Is. A Duna menti Múzeum meg­nyitott földszinti termeiben már április 30. óta rendszeres a munka. Az egyik helyiségben Lehár Ferenc centenáris emlék­kiállítása látható, a másik te­remben viszont minden hónap­ban egy-egy új képzőművészeti tárlatot nyitunk. Ezeket a ki­állításokat vita követi a mű­vész Jelenlétében. Eddig Ko- pócs Tibor, Platzner Tibor, Nagy József, Milan Mravec és Bácskái Béla kiállításait láthat­tuk. A Duna menti Múzeum dol­gozói nagy feladatokat tűztek maguk elé s bíznak abban, hogy megtalálják a módját, hogy minél többen figyeljenek fel az itt végzett munkára. Szucfiy M. Emil új ifjúság 5 Lírai szoprán Egy fiatal énekesnőivel van találkám. Fekete maxiban érkezik, szinte egyenesen Toulouseból jön a találkára, hiszen még csak alig néhány Órája tar­tózkodik itthon. Hóna alatt hozza, ami most számára a legértékesebb, a toulousei nemzetközi énekverseny bronz­fokozatát. Illetve mégsem ez a legértékesebb, hanem az, amiért kapta — a hangja. Klaus Máriának hívják. Még nem híres énekesnő, de szakmai körökben már so­kat emlegetik, évfolyamtársak, tanárok, kollégák már el­ismeréssel beszélnek róla. S ennek az elismerésnek már van néhány konkrét bizonyítéka is. A toulousei díj a leg­utóbbi. — Orvos szerettem volna lenni, mert a nagymamám be­teg volt. De hatéves koromban zongorázni kezdtem. Édes­anyám a soproni líceumban tanult meg szépen énekelni, nagyapám meg született tehetség volt, tehát a zenének van némi hagyománya a családunkban. Amint mondtam „ujvóri va’gyok Ó Mória“. Itt' jártam iskolába, s itt kezd­tem énekelgetni, itt kezdtek biztatni Is, ekkor elhatároz­tam, hogy énekesnő leszek. „Komédiás akarsz lenni?“ — mondta, szajkózta az apám éveken keresztül. De aztán a- mikor egy alkalommal négyszer is visszatapsolt a közön­ség. apám elhallgatott. Édesanyám pedig tovább biztatott. A nagy taps eredménye lett, hogy még odahaza, Üjvárott elkezdtem tanulni, énekórákat vettem. Ennek köszönhe­tem, hogy a konzervatóriumon nem okozott különösebb gondot, nehézséget a felvételi. Az első évfolyamban az e- gyik tanártól a másikhoz dobáltak, amit diák létemre is „kénytelen voltam megelégelni." Beállítottam hát' Mária Smu'tná Vlkovához, a konzervatórium egyik legnevesebb énektanárnőjéhez, s ijedtemben, zavaromban azt mond­tam neki, ha jó énekesnőt akar nevelni, akkor vállaljon el. Elvállalt, és végig, a konzervatórium hátralévő négy évfolyamán keresztül tanított is. Sikerrel befejeztem a konzervatóriumot és jelentkeztem a Színművészeti Főis­kola zeneművészeti tanszékére — felvettek. Nagy szeren­csém volt. Tanárnőmet, Mária Smutná Vlkovát ugyancsak abban az évben nevezték ki ugyanoda, ahová én is jelent­keztem, — főiskolai énektanárnőmnek. Ez óriási előnyt jelentett számomra. Nagyon szeretem őt és sokat tanul­tam tőle, ő maga is szívesen foglalkozott velem. — Tudtommal hosszabb ideig szólóénekese volt az Ifjú Szíveknek. — Igen. Szívesen énekeltem ott, de párhuzamosan el­foglaltságom növekedésével, gyöngült az együttes is, és e két oknál fogva a szólóéneklés abbamaradt. Klaus Mária hangja lírai szoprán. Sok szorgalom, ren­geteg tanulás árán jutott el eddig. Évekig, naponta órá­kon keresztül gyakorolta a légzést, s persze magát az é- neklést is. A neves Karlové Vary-i versenyeken kétszer nyert díjat — kétszer vett' részt. Először negyedik lett, aztán második. A konzervatórium befejezése után egyéves moszkvai ta­nulmányútra kapott ajánlatot, de azért nem vállalta, mert nem akart kimaradni tanárnője évfolyamából. — Moszkvában sokat tanultam volna, tudom, de sokat is veszítettem volna azzal, ha tanárnőmnél megszakítom az órákat. Egy régi, jól bevált metódus folytatására adó­dott lehetőség, ezt választottam. A főiskolán nyílott le­hetőségem arra, hogy beadjam a kérvényt a toulousei be­nevezésre. Indulásom napjáig nem volt biztos, hogy egy­általán megy-e tőlünk valaki, s ha igen, én leszek-e az. Miután közölték velem, hogy nekem sikerült, rohantam csomagolni, aztán a repülőtérre. Mikor Toulouseba érkez­tem. a többi versenyző már három napja ott tartózkodott az akklimatizálódás miatt. A fellépés sorrendjét sorshúzás döntötte el. Mikor megérkeztem, a többiek már sorsoltak, én tehát nem választhattam, kihúztam az egyetlen meg­maradt számot, és ez éppen az egyes volt. Ez délelőtt tízkor történt, este nyolckor pedig már fel kellett lépnem. A versenyen negyvenöt nemzetközi énekes vett részt, há­rom napig tartott a küzdelem, három fordulón belül. Es­te sikerült a fellépés. Puccinit és Donizettit énekeltem. A döntőig eljutottam, s a többi itt van az asztalon. Igen, az asztalon a bronzérem, s a díszoklevél, mellet­te a Toulousei Nemzetközi Énekverseny műsorfüzete, ben­ne Klaus Mária fényképe, s a többi versenyzőé. A többiek képe mellett mindenütt autogiram, legalább tíz nyelven. S ott a zsűri tagjainak névsora. A zenevilág neves szemé­lyiségei. Jerzy Marchwinski, abszolút hallású lengyel kor- ripetitor, Jeaníne Micheau, a párizsi opera primadonná­ja, a Zeneakadémia énektanárnője azt Irta Mária füzeté­be, hogy csodálatosan énekel, jövőre jöjjön el megnyerni a toulousei verseny nagydíját a Grand Prix-et. — Elmegy? — Elmennék Remélem sikerülni fog. Mi is reméljük, hogy a huszonkét éves újvári kislány­nak ez is sikerülni fog. Jelenlegi sikeréhez jpedig csak gratulálhatunk. Pályája elkezdődött, mégpedig fényesen. —kszl— A csehszlovákiai magyar sáp óban idegen hatásra né­ha fel-felbukkan a nők hely­telen névhasználata. Közismert tény, hogy a legtöbb európai országban az a szokás, hogy az asszony megtartia leánykori kereszt­nevét és felveszi férte veze­téknevét. Ha tehát Suzanne Cardin férfhez megy Louts Feraud-hoz, akkor hivatalo­san Suzanne Feraud lesz a neve. Ha leányuknak is a Suzanne nevet adták, akkor azt ts Suzanne Feraud-nak hívták. Ugyanígy történik a többi országban ts. Ezért a nők neve elé rendszerint o dairfák a Mme I madame, asszonyt, Mile (mademoisel­le, kisasszonyt Mrs-Mlss. vagy Frau-Fráulein stb. jel­zést. A nők névhasználata u- gyanígy történik a szlovák vagy a cseh nyelvben is. Ha Ladislav Rybár feleségül ve­szi Alibeta Novákovát, fele­sége megtartja lánykori ke­resztnevét és felveszi férje vezetéknevét. Alibeta Rybá- rová lesz a neve. A cseh­szlovákiai magyarság ezzel az elnevezéssel szinte na­ponként találkozik. A két nyelv határán élő magyarok pedig már évszázadokon ke­resztül ilyen hatás alatt él­tek. Szülőfalumban, Ma- gyarbödben Ikassai járás) a szlovák hatás észlelhető. A nők névhasználatával kapcsolatban azt figyeltem meg, hogy csak az idősebb, tekintélyesebb asszonyokat nevezik meg a magyar nyelv törvényei szerint: Marcimé, Bodnárné, Síposné. A ftata­A nők helyes névhasználata labb asszonyokat nem így hívják, hanem szlovák ha­tásra a férje vezetéknevét és az asszony lánykori kereszt­nevét mondják. Például Vi­rág Erzsébet férjhez megy Bányácskat Istvánhoz, a fe­leségét nem Bányácskal Ist- vánné néven emlegetik, ha­nem Bányácskat Erzsébet néven. Sajnos, ez annyira beldegződött, hogy sokszor ha magyarul írnak vagy be­szélnek, helytelenül így használják. Többnyire a ter­melőszövetkezet nyelvhasz­nálatáról van szó. Minden­nap így sorolják az asszo­nyok neveit a hangszórón keresztül. Különben tájéko­zott, jó nyelvérzékü ember teszi, de így szokta meg. Tavasszal is, mikor kioszt­ják a munkát, a neveket így íriák. De ez csak egy falu prob­lémája, nem tudom, más he­lyen észlelnek-e hasonlót. Ez ts baj, de még nagyobb baj, hogy a csehszlovákiai magyar sajtóban is felüti a fejét ez a hibás névhaszná­lat. Állításomat a Nö 1969. no­vember 23-án megjelent szá­mából vett idézettel bizonyí­tom, de más számból ts hoz­hatnék fel példát. Az egyik cikkben a kertészetben dol­gozó nőkről írnak. Követke­zetesen így használják a nők neveit: Nagy Mária, Méry Magda, Lelkes Jália, BenkÓ- czy janka. Ha az ember fe­lületesen olvasná a cikket, örülhetne, mennyi fiatal lány dolgozik az említett szövetkezetben. De a cikk­ben dolgozó asszonyokról van szó. Az asszony jelenté­se pedig az értelmező szó­tár szerint, de nem is kell hozzá értelmező szótár, fér­jes, özvegy vagy elvált nő. A magyar nyelvben már nagyjából a XVI. században kialakult a mai szokás. Az asszonyok többsége akkor is fölvette férje teljes nevét, de férje keresztnevéhez hoz­záfűzte a -né képzőt. A magyar nyelvben ma három módja van az asszo­nyok névhasználatának: 1. A mindennapi életben rendszerintcsak férje teljes nevével és a -né képzővel: Virág Andrásáé. 2. Hivatalos iratokban mindkét teljes nevét hasz­nálják: Virág Andrásáé Csabai Margit, esetleg a leánykori név elé az sz. „született“ jelzés kerül, bár ez fölösleges. 3. Művésznők, tudós nők — főleg akkor, ha a nevük már lánykorukban ismertté vált, meg szokták tartani teljes leánynevüket. (Vitéz Aranka). A tudós világban a- zonban a férje vezetékneve + -né képző megmarad, vagy még gyakrabban csak a férj vezetéknevének kez­dőbetűjét tartják meg, tehát Vtrágné Csabai Margit, vagy V. Csabai Margit. Újabban a mír említett negyedik mód is előfordul. Ez a szokás idegen hatásra terjed a magyar nyelvben, merőben ellenkezik a ma­gyar nyelvszokással, és gya­korlati haszna nincs, tehát mindenképpen kerüljük. Pazderák Bertalan

Next

/
Thumbnails
Contents