Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-10-06 / 40. szám

/••ff* ' ma u| ifjúság 5 tinovits Zoltán felgyógyulása után körülbelül tizenötödször itt, nálunk alakítja majd a klasszikus Csehov-hőst. A Vá- nya bácsi kétszer kerül majd bemutatásra, akárcsak a máso­dik darab, Szakonyi Károly Adáshiba című komédáija, a- melynek bíre és sikere alig né­hány előadás után már hoz­zánk is eljutott. Várkonyi Zol­tán, a Vígszínház főrendezője elragadtatással beszélt Szako­nyi Károly komédiájáról. Ma­gabiztos prognózisa joggal volt magabiztos, amikor azt mond­ta: hiszi, hogy a komédia rö­videsen kijut külföldre, s rövi­desen sok külföldi színház játssza majd. „Végre egy olyan magyar vígjáték, amelyet el le­het adni" — mondta. A reme­kül megírt, eredetien rende­zett darab fabulája röviden a következő: Egy olyan család apáia, anyja, fia, lánya, menye, szomszédja, albérlője ül a té­vé előtt, amilyen család sok van. És amint sokan, ők is ha­lat esznek krumpllsalátával, puncstortát utána, mert ünnep van a családban, a legfiatalabb, a családi házból még el nem távozott fiú születésnapját ün­nepelik a maguk módján. És közben albérlőjükről kisül, hogy ő Jézus Krisztus, a földre szállt megváltó..., illetve nem sül ki róla, mert nem figyelnek oda, mindenki a tévét nézi, kom­mentálja a krimit, mindenki mást tart gyilkosnak, csak Im- rus, az ünnepelt figyel oda, és próbálja felhívni a család fi­gyelmét a megváltó helyszínen művelt csodáira — persze ez nem sikerül neki, senki sem figyel oda, s azt is csak a té­véhíradó megkezdése, a tévé kikapcsolása után veszik ész­re, hogy Tmrus tiltakozólag el­ment, elhagyta a családot, bő­rönddel a kezében. Ez csak a fabula. A többit majd meglátjuk a színpadon. Nemcsak vendégszerető szín­ház, hanem vendégszerető kö­zönség is várja a Vígszínház művészeit. Reszeli Ferenc Csehov: VANYA BÁCSI (Vencel Vera, Latinovits Zoltán) a magyar főváros egyik legré­gibb, legnagyobb és legforgal­masabb színháza immár másod­szor jön vendégszerepelni a szlovák fővárosba, miután je­lenlegi vendéglátóit a Vígszín­ház színpadán már vendégül látta. A Szlovák Nemzeti Szín­ház budapesti vendégszereplé­sére sokan és sokáia fognak még emlékezni, s természete­sen a színház művészei sem felejtik el egyhamar a budapesti sikert, amelyet a napokban a- dott sajtóértekezlet legesleg­pasztalták, amikor egy korábbi vendégszereplés alkalmával a határon saját kocsijukból a Szlovák Nemzeti Színház kocsi­jába kellett átrakni a kelléke­ket, hogy az a rendeltetési helyre, a Hviezdoslav Színház­ba szállítsa. És nagy színház­nak nagy a színészgárdája is. Hatvan emberét hozza magá­val a Vígszínház Pozsonyba. Ennek természetesen csak örül a hazai közönség^ hiszen a két előadásban olyan színészeket láthat majd a színpadon, mint Szakonyi Károly: ADASHIBA (Bulla Elma, Páger Antal, Halász Judit, Béres Ilona, Nagy Gábor, Ernyei Béla). A Szlovák Nemzeti Színház, amely a közelmúltban ünnepel­te fennállásának félévszázados évfordulóját és a budapesti Vígszínház kapcsolatának nincs ugyan még nagy hagyománya, de van már néhány „kézzel­fogható” hasznos eredménye. Olyan eredmény ez, amelyre mifelénk egyre több a prece­dens. Kölcsönös vendégszerep­lésekről van szó, mert hiszen mi máson alapulhat és mi más­ban nyilvánulhat meg legér­demlegesebben ez a kapcsolat, mint a két szóban forgó szín­ház gyakorlatában: abban, hogy kezdetén Várkonyi Zoltán, a Vígszínház főrendezője és Len­kei Lajos, a színház igazgató­ja felidéztek. Szép gesztus volt a Szlovák Nemzeti Színháztól, hogy a magyar drámairodalom legnagyobb, legmaradandóbb alkotását, az Ember tragédiá­ját vitték el a magyar közön­ség elé. S mert állítólag Szophoklész is használt már színpadi díszí­tőelemeket. kellékeket, bizony nem egyszerű dolog egyik or­szág fővárosából a másikba vándorolni. Tudják ezt a Víg­színházban, saját bőrükön ta­Ruttkay Éva, Latinovits Zoltán, Tomanek Nándor, Bulla Elma, Béres Ilona, Páger Antal, Pet- hes Sándor, Halász Jutka. Ven- czel Vera, Ernyei Béla, Tahi Tóth László és Darvas Iván. Apropó, Darvas Iván! Kevés monodrámát tarí számon a vi­lágirodalom, s e kevesek egyik legremekebbje Gogol műve, az Egy őrült naplója, amely az idén már a harmadik évadban van műsoron a Vígszínházban. Közönségsikerének még eddig egyetlen hulláma sem volt, je­gyet ma is csak jó előre lehet kapni, sikere óriási, nemcsak a műnek, hanem Darvas Iván­nak is. A lapok azt írták, hogy már az első előadás után klasz- szikus lett Darvas Iván telje­sítménye. Szívesen látnánk ezt is Pozsonyban, de elégedjünk me9 — s ha vendégszereplések rendszeressé válnak, meg is elégszünk — azzal a két da­rabbal, amellyel most várjuk a Vígszínház művészeit. Az egyik közismert, klasszikus mű, Cse­hov Ványa bácsija. Főszereplői Latinovits Zoltán és Ruttkay Éva. Latinovits alakításáról az­óta írnak a lapok, azóta beszél lelkesen róla néző és kritikus egyaránt, mióta játssza ezt a szerepet. Pályájának egyik leg­nagyobb állomása a Ványa bá­csi. Csaknem egy teljes éva­don keresztül kénytelen volt ugyan megválni ettől a szerep­től, mert a tavalyi évad kezde­tén Pirandello IV. Henrik című művének próbáján megsérült, akkorát dobbantott a színpa­don, hogy megrepedt a sarok­csontja. Ezt az alighanem pá­ratlan balesetet két újabb hosszas betegség követte. La­A kassai Oj Nemzedék Ifjúsági Klub eléggé lendületesen kezdte az új idényt. A szokásos beszélgetéseken és vitákon kívül (vendégül látta Kőváry Ilonát, aki nemrég tért vissza zenekara tagjaival együtt egy skandináviai portyáról; és beszélgetett szerkesztőségünk öt képviselőjével) kiállítást rendezett: a fiatal Roskoványi István új festményeit mutatta be. A kiállítás jő! sikerült, és általában tetszést aratott, A „művész“ fiatal még, pályája kéz detén áll, ősztől Csemiczky mester tanítványa lesz Pozsonyban Roskoványi István sokat fejlődött az utóbbi hónapokban. Képei kifejezőbbek, megkompo­TORNALJAI UDVAR ÖNARCKÉP náltabbak, arányosabbak lettek, bár helyenként túldimenzáltak. Legerősebb oldala a színkeve­rés. Témáit főleg a kassai belváros ódon utcáin és épületei között keresi, azok hangulatát adja vissza, de néhány portrét is készített. Tehet­sége vitathatatlan. Az csupán a kérdés, hogy miként gazdálkodik tehetségével, lesz-e ereje fegyelmezetten és szívósan képeznie magát, avagy megreked egy bizonyos szinten. Mindez elsősorban rajta múlik. Csemiczkynél jobb mes­tert aligha talál az országban; saját kezében van tehát további boldogulásának sorsa, lehe­tőségeinek a záloga. (bt) MIHAIL BULGAKOV: A MESTER ÉS MARGARITA Szokatlan a műalkotás sorsa. Szokatlan, hogy egy re­gény, amelyet negyedszázaddal írójának halála után publikálnak először, egyszeriben a nemzetközi érdeklő­dés középpontjába kerül, a huszadik századi világiroda­lom remekei közé sorolják, hónapokon át a nyugati la­pok bestseller-listáinak élén áll, szerzőjét pedig Kafká­val, Joyce-szal emlegetik egy sorban. Mi a Mester és Margarita sikerének titka? A modern szatíra, a fantasztikum, a groteszk és az intellektuális próza elemeit egyesítő regény a mai kor emberének nagy problémáira keresi a választ: mi a mértéke jónak és gonosznak az olyan egyéniségnél, akinek mérhetetlen hatalom összpontosul a kezében? Hol az igazság hatá­ra a teremtő indulat sodrásában? S kinek a gondja, hogy a humanizmus eszményeire vigyázzon közben? A regényben, akár a középkori misztériumjátékokban, három, egymással szoros logikai kapcsolatban álló sí­kon bonyolódik a cselekmény: a fantasztikum, a való­ság és az elvont filozófia síkján. Mindhárom jelen van, ahogyan a Sátán, Jesua-Jézus, a szimbolikus értelme­zésű Mester, és a harmincas évek Moszkvájának giogoii torzításé figurái is jelen vannak. A filozófiai mondani­valót az önmagában is lenyűgöző betétregény summáz­za: Bulgakov sajátos adaptációjában Jézus magányos idealista, szemben az embertelen, számító hatalmat képviselő, okos Ponczius Pilátussal. Bulgakov nem formulákban fogalmaz, gondolkodásra, a mélyebb morális társadalmi összefüggések önálló fel­ismerésére készteti olvasóját. PALOTAI BORIS: POKRÖC AZ ABLAKON Tehetség és siker nem mindig jár párban, de Palo­tai Boris a szerencsés alkatú írók közé tartozik, akik mellé jóformán első pillanattól odaszegődik a siker, hogy többé el se hagyja. Első novelláira, amelyek a két világháború között jelentek meg a csehszlovákiai ma­gyar lapokban, nem kisebb kritikus figyelt fel, mint Fábry Zoltán. Instruktor kisasszony című novellájával díjat nyert a Nyugat novellapályázatán, Péter című re­gényével elvitte a pálmát az Atheneum országos ifjú­sági regénypályázatán; s eleddig kétszer kapott József Attila-díjat. Számos regényét, elbeszélését filmre vitték: ezek kö­zül a Nappali sötétség a locarnói filmfesztiválon a zsűri különdíját kapta, Nö a barakkban című televíziódrámá­ja pedig a monte-carlói fesztivál nagydíját. És utoljára, de nem utolsósorban: nagy, népes és hű­séges olvasótábora van, regényei rendesen két vagy több kiadást érnek meg, s ott szerepelnek a legnagyobb példányszámú sorozatok programján. Legújabb, kilen­cedik elbeszéléskötete, a Pokróc az ablakon, amelynek címadó elbeszéléséből tévéjáték is készült, huszonegy novellát gyújt egybe, az utóbbi két-három év termé­sének legjavát. ROBERT MERLE: MESTERSÉGEM A HALÁL Robert Merle első regénye, a Goncourt-díjas Két nap az élet a francia összeomlás egyik legmegrázóbb do­kumentuma, vádirat a háború iszonyata ellen, segély­kiáltás és fohász az emberért. A második, a Mestersé­gem a halál, még megrendítőbb figyelmeztetés: lelki- ismeret-ébresztő kiáltvány a jó szándékú emberiséghez. De nemcsak ennyi, hanem csupa kérdés, döbbent rá- csodálkozás a kor ijesztő képtelenségeire. Hogyan vál­hatott egy ember a nácizmus pokoli gépezetének érzé­ketlen alkatrészévé? Hogyan gyakorolhatta Rudolf Lang ugyanolyan lelkiismeretesen, pontosan és szenvtelenüi a halál „mesterségét", mint ahogy egy pedáns adótiszt­viselő az adótartozásokat könyveli a tartozás-követei rovatokba? Mi történt ezzel az emberrel? Tébolyodott-e vagy épelméjű? Hiszen bizonyára Rudolf Lang is nor­mális csecsemőként született. Mi okozta hát jellemé­nek iszonyú károsodását? Kj a bűnös? Hol végződik környezetének felelőssége, és hol kezdődik az övé? És Robert Merle válaszol: sallangtalan, de drámai erejű Írói eszközökkel tárja fel a viimoscsászári, a prefa- siszta és a fasiszta kort és jellegzetes alakjainak kór­képét. ELSA TRIOLET: AZ AVIGNONI SZERELMESEK ......lég, víz, föld szerelmet álmod ..Örült Avignon, szent város, ördögi város, a csodák és a varázslatok, a Szent Szűz és Venus, a démonok városa, ahol a mág­lyák tüze és az éjszakai népünnepélyek lángjai világí­tanak... A torkosság bűne, a nemtörődömség, a leg­szebb asszonyok, elragadó félvilági nők, nagyvilági fér­fiak... S lám, a szerelemnek szárnya nő, ez a szent, az örök szerelem... Mennyi a halhatatlan szerelmespár en­nek a szerelemvárosnak az utcáin... Most ők mindent elvettek tőlünk... Még a szerelmi álmainkat is... A vi­lágon már csak elszakított párok étnek, csupa megté­pett, csupa szívet tépő szerelem... Falainkon az ő zász- laik, tereinken a hóditő katonák...“ — tűnődik Petrar­cát idézve 1942 szörnyű és heroikus francia karácso­nyán a két avignoni szerelmes, akit az Ellenállás so­dort egymás mellé... FEKETE SÁNDOR: KOSSUTH LAJOS Kossuth Lajos élete szinte az egész XIX. századot át­fogja, élettörténete a reformkor, a szabadságharc, az önkényuralom és a kiegyezés történetével szövődik egy­be. Tevékenységének színhelyei földrajzilag oly hatal­mas területet fognak át, amelyhez hasonlót a magyar történelem nagyjai közül senki sem járt be: magyar, osztrák, török, francia, angol, amerikai, olasz tájak és városok életrajzának jelképpé vált állomásai. Ezt az időben és térben oly rendkívüli életművet Fekete Sán­dor drámai tömörséggel foglalta össze. A szerző hasz­nosította mindazt, amit az új tudományos kutatások s tárgyban feltártak Sikerült a sző nemes érteimében vett izgalmas olvasmányt alkotnia a függetlenségi esz­me legnagyobb magyar harcosának életrajzából.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents