Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-10-06 / 40. szám

új ifjúság 3

találta helyénvalónak azt, hogy a magyar elvtársak elsődlegeseknek tart.iák a gazdasági kérdéseket, pedig azok a politika . részletkérdései.

A vita kétszeres, sőt háromszoros fordítással zajlott. Ős- kár Petrech mérnök néha alig győzte, de lassan rájöttek, hoav tulajdonképpen mind a két küldöttség ugyanazt mondia, csak talán mást emel ki. Végül is közös nevezőre jutottak. hiszen a dolgok összefüggnek és csak eqyüttesen hozhatnak eredményt.

GYÁRLÁTOGATÁS

Mint ahogy az eleién mondtam, ez nem gyár, hanem gyár- város. Az idegen csak bámulja a csövek, tartályok, kémények acélerdejét. Nem úgy a küldöttségek taggai! Természetes, hiszen ők otthon vannak, ismerik a berendezések, csövek stb. küldetését. Az egyik küldöttség erre, a másik arra kíváncsi. Különös párbeszéd indul közöttük, az összehasonlíEgyik ismerősöm mondta el a következő, vele történt esetet: Amikor a vállalatuk befejezte a Slovnaft kerítésének a felállítását, és a határidő szerint át kellett adni, őt jelölték ki ■ az átadó bizottsiág egyik tagjává. Reggel semmit sem sejtett, azt hitte, csak séta lesz az egész. Nem fogadta el a felajánlott tízórait, hanem szinte lázasan indult. Őszies vagy milyen volt az idő, mele- • gén sütött a nap. A kapunál megvárták, míg összejön a bi- , zottség, majd elindultak. Mentek, mentek, kellemes volt a séta, és csak akkor eszméltek fel, amikor két óra felé megszólalt a gyár egyik kürtié: „Uramisten! Hiszen éhesek vagyunk, fiáradtak, és most már se vissza, se előre, még mindig vagy tíz kilométer van előttünk".

, Valóban csak délután négy óra felé fejezték be a kerítés körüli „bandukolást“ — hulla- fáradtan —, és majdnem negyven kilométer volt a lábukban.

A Pozsony. Pozsonypüspöki és a Duna közötti Farkastoroknak nevezett területen fekvő kőolajipari vállalat méreteire talán ez a legjellemzőbb adat. Ezt már csak kiegészíthetjük, és pontosabbá tehetjük a következőkkel: ebben a számtalan gyárat egybetömö- rítő vállalatban három rendszeres buszjárat közlekedik: több mint három és fél ezer alkalmazott dolgozik itt — és ennek majdnem a fele fiatal. Az egykori kőolajipari vállalat, a közismert Apolló évente 100 ezer tonna kőolajat dolgozott fel. A farkastoroki Slovnaft azt ma egy hét alatt produkálja. Sőt. ha lenne elég nyersanyaguk, még többre is képesek lennének.

Mit is csinál, dolgozik-e, egyáltalán ez a fiatalság?

Mint ahogy ez kiderült, jókor érkeztem az üzembe. Szeptember harmadik hete a Slovnaft fiatal dolgozóinak a hete. Immár hatodszor rendezték meg. és minden túlzás nélkül, ez volt a legsikeresebb. Nemcsak azért, mert — mint ahogy azt már olvasóink is tudják — a megnyitáson részt vett Szlovákia Szocialista Ifjúsági Szövetségének elnöke, Otto Monoman, hanem azért is, mert változatos és érdekes műsort b:z- tosítottak a résztvevőknek. Sőt, ebben az évben már sikerült rendes kerékvágásba terelni az üzemi ifjúsági szervezet nemzetközi kapcsolatait is, és így nemcsak a vállalat ezer- háromszáz fiatalja, hanem Magyarországról, Jugoszláviából és a Német Demokratikus Köztársaságból is néhányan — ugyancsak kőolajvállalati fiatalok — részt vehettek az ifjúsági héten.

Hétfőn este ünnepi ülést tar- tott a szervezet. A tíz alapszervezetbe tömörülő fiatalok képviselői megismerkedtek

Szlovákia ' Szocialista Ifjúsági Szövetségének programnyilatkozatával. Elfogadták, és maguk is ezt a programot szándékoznak követni. Mint ahogy a vezetők elmondták, konkrétumokkal akarják ezt bizonyítani.

MI VAN AZ INTERREL?

Jelenleg van a vállalatnak — a közvéleményt is izgató — fájó pontja, ez pedig az Inter, azaz a vállalat sportszervezete ligacsapatának a szereplés. A fiatalok erre természetesen nem néznek tétlenül, hanem beszélgetésre, afféle számadásra hívták meg az egyesület vezetőit, edzőjét és kiváló játékosait. A gyár dolgozói u- gyanis azt veszik zokon, hogy hol legálisan, hol illegálisan, de a vállalat pénzéből él a labdarúgó-együttes, és ha már így van, szeretnék, ha üdvöské’k megfelelő teljesítménnyel hálálnák ezt meg.

A beszélgetésen, annak rendje és módja szerint, megjelent Miroslav Tkadlec mérnök,, az egyesület elnöke, Stefan Me- dro, az egyesület titkára, Józef Smarada mérnök, a labdarúgó-szakosztály vezetője és természetesen Jozef Marko, a közismert edző, továbbá a csapat két kiválósága, Szikora György és Ladislav Petrás. A Karol Polák tévériporter vezette beszélgetésen csak úgy záporoztak a kérdések. Az egyik azt kérdezte, hogy nem árt-e meg a köztudomásúan finom Inter-játékosoknak a kemény edzés, a másik arra volt kíváncsi, mikorra várható javulás, hol keresendő a hiba. A válaszok pedig egyenesek és teljesek voltak. Jozef Marko elmondta, hogy összeütközésekre került sor a csapat tagjai között és külön vele is. Az előző edzők, véleménye szerint, gyengekezüek voltak, elnézték a játékosok léhaságát, lustaságát, nem megengedhető ivá- szataikat, és most, amikor ő ezeket el akarja távolítani, természetesen nehézségekkel jár. Vannak játékosok, akik nem tudják elviselni a fegyelmet, mások pedig ellenszegülnek. Szikora György a közönség és a csapat kapcsolatáról beszélt. Kérte a közönséget, hogy támogassák a csapatot, még ha jelenleg nem is úgy megy a játék, ahogy kellene. De meg van róla győződve, hogy rövid időn belül kikerülnek a hullámvölgyből, és eredményeket is felmutatnak.

SZERDA — ISMÉT AZ

S—CLUB

Az említett beszélgetések, találkozók az S—clubban zajlottak le. Szerda estét is itt, az ifjúsági szervezet klubjában töltötték a fiatalok. Természetesen nem mind, mert nem fértek volna el a klubban. Ezért minden estére jegyeket adtak ki. Bár azok ingyenesek voltak, mégiscsak azok kaptak, akik tagjai a SZSZISZ-nek. A jelenlevők szórakoztak, táncoltak, zenét hallgattak, és este, amikor már mindnyájan hazamentek, megérkeztek az első vendégek, a jugoszláviai Sisak

Én persze most nem erre. voltam kíváncsi. A várost, Pozsonyt és a gyárat összekötő autóbuszokon számtalan fiatal utazik. Ha jobban megnézzük, legalább az utazók fele fiatal, s a gyár környékén levő munkásszállók is csak fiatalokat ontanak.

városban székelő olajfinomítóvállalat képviselői.

MOZGALMAS CSÜTÖRTÖK —

VITA JÓ KIMENETELLEL .

Mozgalmasnak mondom, mert a jugoszlávok után megérkeztek a Német Demokratikus Köztársaság-beli leunawerkei olajfinomító képviselői, és a magyarországi százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalat képviselői. Mind a három küldöttséget „gardírozni“ kellett, és ez mellett pedig előkészíteni a találkozó hivatalos és nem hivatalos részeit. Tehát ebből

tás párbeszéde. — Ez nálunk így van, nálatok úgy! Ezt irigylem tőletek! Nincs mit irigyelned, inkább mi irigyelhetünk benneteket. Itt a rendezettséget, ott a korszerűséget dicsérik. Érdekes ezt hallgatni. A mieink a németek szorgalmát, makacs szívósságát, szervezettségét részesítik előnyben. A magyarok pedig a mi nagy méreteinket, olykor-olykor egy műszerfal korszerűségét. Mi viszont Százhalombatta igazi és teljes korszerűségét, célszerűségét és főleg tisztaságát. Oskar Petrech szinte ódát mond a százhalombattai üzem tiszeredt a mozgalmasság. De minden sikerült, és amikor este a vállalat csőnakházában elfogyasztották a zsiványpecse- nyét, jó hangulatban mentek az S—clubba szórakozni.

Persze ennél sokkal érdekesebb volt a délután. Ekkor találkoztak először a küldöttségek és a vállalat ifjúsági vezetői. Peter Klenovic elnök, Vladimír Horsky alelnök, az S— club vezetője, Elemír Cipciar ideológiai titkár, Török János titkár, Fischborn Katalin, Ős- kar Petrech mérnök és mások. A százhalombattai fiatalok képviselői. Künn Attila, Horváth Dászlóné és Barabás Irén kezdték az ismerkedő beszámolót. Elmondták, hogy vállalatukat 1960-bet» tezdték építeni. Jelenleg mintegy háromhárom és fél millió tonna kőolajat dolgoznak fel évente, és 1975-re ezt a mennyiséget megkétszerezik. Kiépítik a pet- rokémiai üzemeket is. Jelenleg két és fél ezer munkás, tisztviselő, technikus, mérnök dolgozik a vállalatnál. Ebből vagy nyolcszláz a fiatal, akiknek az ötvenhárom százaléka KISZ-tag, Arról beszéltek, miképpen dolgoznak a szervezetben, hogyan segítik a gazdasági munkát, milyen hangsúlyt fektetnek a politikai és ideológiai tevékenységre. A beszámoló lassan párbeszéddé, majd vitává alakult. A német küldöttség vezetője — vagy elértette, vagy a pontatlan fordítás nyomán mást értett — nem

taságáról. Elhihetjük neki, mert amikor a gyárlátogatás után a gyár vezérigazgatójánál, Emil Kudlicka mérnöknél folytatódik a párbeszéd, ugyanezek a dolgok kerülnek terítékre, ugyanezeket az előnyöket emeli ki. Módjában volt látnia nemcsak az említett vállalatokat, hanem a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok legkorszerűbb vállalatait is.

Természetesen még sokákig elidőzhetnénk ennél a témánál, sokat beszélhetnénk arról is, hogy a küldöttségek milyen kölcsönös együttműködési szerződéseket kötöttek, hogyan képzelik el az ifjúsági szervezetek munkáját, miképpen mulattak péntek este az S—clubban és másnap pedig a telnicei kastélyban. A hét azonban befejeződött, a fiatalok hazautaztak, hogy hasznosítsák tapasztalataikat, hisz a beláthatatlan, hosszú kőkerítés és a csőrengeteg között amúgy is sok munka vár rájuk.

' NÉMETH István

k munkásegysét! úHoroi

Az I. Internacionálé megalakulásának évfordulójára

A nemzetközi munkásmozgalom történetében az I. Interna- cionálé úttörő szerepet töltött be. A munkásság nemzetközi szövetségbe tömörítése, politikai nézeteinek egységesítése óriási történelmi jelentőséggel birt. Nem véletlen, hogy a jelenben visszatérünk az Internacionálé hagyományaihoz. Hazánkban az elmúlt két évben sokszor égetően fontos kérdés volt a munkásegység, az internacionalizmus. Megemlékezésünkhöz közvetlen okot az I. Internacionálé megalakulásának évfordulója szolgáltat, amelyet szeptember 28-án ünnepelünk.

Az I. Internacionálé 1864. szeptember 28-án alakult meg.

Marx és Engels, a nemzetközi proletariátus nagy vezérei, az 1818—49-es forradalmak leverése után az európai politikai reakció sötét korszakában ' is rendíthetetlenül hittek abban, hogy elkerülhetetlenül bekövetkezik a dolgozó tömegek forradalmi mozgalmának újabb fellendülése. Ez a meggyőződésük a kapitalizmus fejlődéstörvényeinek, a polgári társadalom osztályellentéteinek tudományos elemzésére épült. Marx és Engels előre látva a munkásmozgalom újabb fellendülését, hozzáfogtak a vereségek és üldöztetések folytán meggyengült munkásosztály erőinek összefogásához és a nemrég megtett forradalmi út tapasztalatainak általánosításához. Londonban, ahova 1849 őszén, az ellenforradalom franciaországi és német- országi győzelme után Marx, majd Engels is kénytelen volt emigrálni, folytatták közös forradalmi tevékenységüket. A sokféle nehézség leküzdése után 1849 szeptemberében újjáalakították a Kommunisták Szövetségét, amelynek Központi Vezetőségébe Engelst is beválasztották. Marx és Engels igyekeztek a nemzetközi munkásmozgalom forradalmi erőit a Központi Vezetőség köré tömöríteni. Sikeres kapcsolatot teremtettek a németországi, angliai, franciaországi, svájci és belgiumi munkások szervezett csoportjaival. — A Központi Vezetőségben azonban már 1850-ben elvi ellentétek keletkeztek a kispolgári demokratákkal való kölcsönös viszony kérdésében. Marx látva, hogy a munkásság forradalmi hangulata csökkenőben van, ezért javaslatára 1852 nove'mberében kimondták a Kommunisták Szövetségének feloszlatását.

1863. november 10-én az angol munkások a francia munkásokhoz intézett üzenetükben nemzetközi egyesülésre hívták fel őket. A francia munkások válaszukban kifejezték teljes készségüket az egyesülésre.

1864. szeptember 28-án Londonban a St. Martin’s Hallban nemzetközi gyűlést rendeztek a francia munkások válaszának meghallgatására. A gyűlésen részt vettek Anglia, Franciaország, Németország, Olaszország, Lengyelország, Írország proletariátusának képviselői. Marxot a német munkások képviselőjeként a gyűlés elnökségének tagjai közé választották. A gyűlés határozatilag kimondta a Nemzetközi Munkásszövetség (Internacionálé) megalakulását. Ugyanez a gyűlés bizottságot választott a nemzetközi munkásszervezet programjának kidolgozására. A bizottság 1864. november 1-én egyhangúlag elfogadta a Marx által kidolgozott Alapító Üzenetet és szervezeti szabályzatot.

Az Alapító Üzenet (lnauguraladresse) rámutat az I. Inter- naclonálé megalakulásának történelmi körülményeire, kifejti, hogy a munkásosztály felszabadítását magának a munkásosztálynak kel! kiharcolnia, megállapítja, hogy a proletariátus célját: a tőkés rendszer megdöntését és a termelőeszközök társadalmasítását csak politikai harc útján érheti el, ehhez pedig szükség van a munkásosztály pártjának megteremtésére. Az Alapitó Üzenet megfogalmazása lehetővé tette, hogy a munkásmozgalom valamennyi áramlatának képviselői — az angol tradeunionizmus, a francia Proudhon, a német Lassalle híve! — elfogadhassák és azj I, Internacionáléban tömörülhessenek.

A szervezeti szabályzat is hangsúlyozza, hogy a munkás- osztálynak társadalmi felszabadítását politikai harc útján kell kivívnia, de a politikai harc csupán eszköz a cél megvalósításának. a kizsákmányolás megszüntetésének a szolgálatában.

A Nemzetközi Munkásszövetség a demokratikus centralizmus elvére épült. Legfelsőbb szerve az évenként összehívott kongresszus volt. Ez választotta meg résztvevői közül egy évi időtartamra a Központi Tanácsot —, vagy ahogy később nevezték: Főtanácsot, amely a kongresszusok közötti időszakban az Internacionálé legfelsőbb szerve volt. A Főtanács jelölte ki tagjai közül a levelező titkárokat, akik az egyes országok Internacionálé-szervezeteível tartották a kapcsolatot. A Főtanács székhelyéül Londont választották.

Az Internacionálé alapszervezetei a szekciók voltak. Azok a munkásegyesületek, amelyek a Nemzetközi Munkásszövetség megalakulásakor már megvoltak, szekciók gyanánt beolvadtak a szövetségbe, de megtarthatták korábbi elnevezéseiket. A szekciók területi és országos föderációba tömörültek, melyek a föderális és országos tanácsok irányítása alatt működtek...

Az I. Internacionálé ideiglenes központi tanácsát 1964, szeptember 28-án választották meg a jelenlevő munkásküldöttek közül. 1865 őszén a Nemzetközi Munkásszövetségnek a legtöbt európai országban már működtek szekciói.

Marx formailag az Internacionálé Főtanácsának csak egyik tagja, valójában azonban ő volt az egész nemzetközi szervezetnek a lelke, hivatott vezére.

A Főtanácsban Marx és Engels jelentős munkát végeztek a munkásszervezetek megerősítése érdekében. Nagy gondot fordítottak arra, hogy a szekciók a harc célkitűzését összekössék a mindennapi gyakorlati politikai küzdelemmel — a választójogi küzdelemmel Angliában, a nemzeti függetlenségért vívott harccal Írországban, és Lengyelországban a proletariátus akciószabadságának megőrzése mellett részt vegyen a demokratikus vívmányok megvédésében és kiterjesztésében, pl. az amerikai polgárháború idején. Az 1. Internacoinálé tevékenységének fontos része volt a háború elleni harc a poroszosztrák (1866) és a francia-porosz (1870—71) háború Idején. A sokoldalú munka eredményeként a legtöbb európai országban megalakultak az I. Internacionálé szekciói.

Az I. Internacionálé fennállásának egész ideje alatt Marxnak és Engelsnek állandó küzdelmet kellett folytatniuk a tudományos szocializmus elveinek érvényre juttatásáért. Az első kongresszusokon (Genf 1866, Lausanne 1867, Brüsszel 1869) egymást követően megsemmisítő vereséget mértek Proudhon híveire azzal, hogy elfogadtatták a politikai harc és a termelőeszközök köztulajdonba vételének szükségességét.

Az I. Internacionálé tevékenységének második szakaszában (1869—72) a bakunyinizmus ellen folytatott harcot. M. A. Bakunyin anarchista tételeit, amelyeket támogatták az angol trade-unionisták és a német lassalleánusok is, a baseli kongresszus elvetette (1869), egységbontö hatását a londoni konferencia (1871) megbélyegezte, majd káros tevékenységéért Bakunyint és követőit a hágai kongresszus az Internacioná- léból kizárta.

A Főtanács és Marx a francia-porosz háború idején a proletár szolidaritás fenntartására, törekedtek, majd később a Párizsi Komműnt védték, melynek tevékenységében az I. In- ternacionálé több vezető személye részt . vett.

A komműn leverése után burzsoázia egész Európában kegyetlenül üldözte a munkásmozgalom tagjait s a munkásmozgalom erejét anarchisták tevékenysége is gyengítette. A kedvezőtlen feltételek miatt az I. Internacionálé székhelyét 1872- ben áthelyezték az USA-ba, ahol F. A. Sorge vezetésével formálisan a philadelphiai konferencia feloszlató határozatáig (1876) működött. .

Az I. Internacionálénak történelmi szerepe volt a proletariátus nemzetközi kapcsolatainak, internacionalizmusának elmélyítésében. a tudományos szocializmus eszméinek terjesztésében, a Marx előtti szocializmus különböző, szektás formáinak kiküszöbölésében a szocializmus elméletének és a munkásmozgalom gyakorlatának egyesítésében. Létrehozta az alapokat a munkásosztály tömegpártjainak megalakulásához.

—as—