Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-09-29 / 39. szám

6 új ifjúság APRÓ­CSEPRŐ Egy ismert olasz játékve­zető furcsa mérkőzést ve­zetett. Két ideggyógyintézet lelki betegei csaptak össze a gyepen. A pszichiátria ke- zeltjei nem beszéltek vissza a játékvezetőnek. Döntéseit azonnal tudomásul vették. Ha az ellenfél szép akciót produkált, tapsoltak. Nem szidták, nem rugdosták egy­mást. Egyszóval — teljesen normálisan viselkedtek. Az ismert olasz játékvezető a találkozó végén egészen za­varba jött. Eddigi mérkőzé­seire gondolt, azokra, ame­lyeken ú. n. teljesen normá­lis emberek szerepeltek, és most már igazán nem tud­ta eldönteni, ki hát a nor­mális és ki az elmbeteg? Kilenc angol diák újsze­rű módon jutott el Mexikó­ba, a világbajnokságra. Fel­találták a „hajóstop“-ot. Az autóstop után ez az utazási mód is bevált, mert időben a színhelyre érkeztek — és ingyen utaztak. Plymouthból indultak. Itt egy Lisszabon­ba tartó hajót kaptak el. A portugál fővárosból New Yorkba vitte őket egy gő­zös, onnan pedig egy part­menti bárka szállította az élelmes diáksereget Vera- cruzba. A kosztra úgy ke­restek pénzt, hogy vállalták a fedélzeti munkák egyikét. ♦ Egy harmincesztendős an­gol férfiú léggömbbel akart a La Manche fölött átkelni, és közben rekordot javítani. Ügy vélte, az lesz a helyes, ha a nyilvánosságot csak a repülőút befejezte után a - vatja be. Miután leszált a francia partokon, kellemet­len meglepetés érte: a fran­cia rendőrök letartóztatták. Csempésznek nézték, és csak három nap múlva en­gedték el a vizsgálati fog­ságból. Akkor, amikor tel­jesen szétszedték a léggöm­böt, és meggyőződtek róla, hogy nincs benne csempész­áru elrejtve. ♦ Londonban futballmérkő­zést játszottak a színészek és a színikritikusok. A két ellenfél különleges meccset játszott. A színészek szinte „lelépték“ a kritikusokat az első negyvenöt percben, és öt-nullás vezetéshez jutot­tak. A második félidőben viszont megfordult a kocka, és a kritikusok lőtték egy­másután a dugókat, szám szerint hatot, és ezzel meg is nyerték a derbyt. Gyanús volt a dolog, míg végül a színészek kapitánya elárul­ta, hogy majdnem mind­egyik színház bemutató e- lőtt áll, és a kritikán na­gyon sok múlik. Ez volt a vereségük oka. ♦ Günter Sachs, Brigitte Bardot egyik férje, aki most nősült harmadszor, be a- karta bizonyítani új felesé­gének, hogy talpig férfi. Az arénában 50 000 dolláros torreádor-ruhában egy bősz bikával küzdött. A sajtó- ügynökségek jelentése sze­rint minden a legnagyobb rendben folyt le. A bikának semmi baja nem esett... ' " ........... ----xm.Lii— ta a sokáig emlékezetes döntőt, ti­mely 2:1 arányú magyar győzelmet hozott. Csehszlovákia válogatottja nem vesz részt a müncheni olimpián. Lab­darúgásunk vezetői arra hivatkoztak, hogy nem lehet az erőket szétforgá­csolni. jelenleg az EB-szereplést tart­ják elsőrendű fontosságúnak, s egy­szerre nem tudnának kellő figyelmet szentelni két, azonos képességű csa­patnak. Azt is indokul hozták fel, hogy az olimpiai torna miatt Idehaza szüneteltetni kellene az l. liga küz­delmeit, márpedig anélkül ütőképes együttest nem biztosíthatnak. Az az érzésünk, hogy kár ezt a le­hetőséget elszalasztani. München kö­zel van, az esetleges részvétel nem lenne különösebben költséges. Az o- limpiai tornákon szereplő játékosok pedig a következő VB során nagy se­gítséget jelenthetnének minden válo­gatott számára. ZALA JÓZSEF „■ MMBWW1M>rp7BrTnTnrr,——p——_—— | ..... ........ .......... »ipiiw I ...........iii.ii.hihimvjm.ih»., »■ un .»■■hijibíiM] Ne féltsük az olimpia labdarúgását! Azt ma már senki sem vitatja, hogy a földkerekség legnépszerűbb sportja a labdarúgás. Az sem vitás, hogy a sportágak legimpozánsabb sereg­szemléje a nyári olimpia. E két meg­állapításból logikusan következik, hogy a nyári olimpia keretében létjo­gosultsága van a labdarúgásnak is. Az már más kérdés, hogy az egyes labdarúgó-szövetségek ennek a torná­nak nem tulajdonítanak megfelelő és megérdemelt jelentőséget. A legtöbb esetben arról van szó, hogy az illető ország csapata vagy nem tudta a selejtezők során biztosí­tani részvételi jogát, vagy pedig az olimpiai labdarúgótorna tizenhatos döntőjében szerepelt várakozáson a- lul. Sokan azért marasztalták el az o- limptaí labdarúgást, mert úgymond a mexikói magyar-bolgár döntő 1968­ban nem bizonyult « labdarúgás hír­verésének. Tudjuk, hogy annak ide­jén a legyőzött fél nem tudta elvisel­ni kezdeti sikertelenségét, s a játék­vezető kellő szigorral akadályozta meg a teljes elfajulást. Minden negatív vélemény ellenére él nemcsak az olimpiát qondolat. ha­nem annak párhuzamosaként az olim­piai labdarúgás gondolata is. Ezt bizonyítja az a tény, hogy re­kord-nevezés érkezett Zürichbe a FlFA-hoz az 1972. évi nyári qlimpial játékok labdarúgótornájára. Összesen 84 ország jelentette be részvételi szán­dékát, s ez a szám hattal több, mint a mexikói olimpiai tornáé volt. A 84 közül kettő, a háromszoros védő magyar és a rendező nyugatné­met már a 16-os döntő mezőnyében van, a többi jelentkezőre selejtezők várnák. A selejtezők sorsolási tervét szeptember végén Münchenben készí­tik el. Most pedig nézzük a második vi­lágháború utáni hat olimpia labdarú­gótorna dicsőségtáblázatát: London, 1948: Svédország Helsinki, 1952: Magyarország Melbourne, 1956: Szovjetunió Róma, 1960: Jugoszlávia Tokió, 1964: Magyarország Mexicó-város, 1968: Magyarország Tehát három magyar, egy-egy svéd, jugoszláv és szovjet teljes siker. A legutóbbi két alkalommal Lakat Károly volt a magyar csapat edzője. Csehszlovákia csapata az 1968-as olimpián gyengén szerepelt. Csapa­tonként csak egy-egy játékost adtak a válogatott rendelkezésére, és így az nem lehetett egységes. Mint isme­retes, a tokiói olimpián éppen a csehszlovák és a magyar csapat vív­Icipici szenzációk Csodálatos fölvétel a rúdugróról, aki éppen a világcsúcs felé tornássza ma­gát. Olyan magasságba röpíti a rúd, mint soha senkit még a hárommilliárd közül. A képben és a világcsúcskísérletben is van valami a költészet izgal- masságából és varázsából; Vajon akad-e olvasóink között valaki, akit írásra késztet a mesteri föl­vétel ? Próbálkozását okvetlen küldje el szerkesztőségünkbe. Ha lesz benne egy parányi szikra, a fantáziának és a sportszeretetnek egy parányi jele, közöl­jük sorait. Izgalommal várjuk a kísérleteket! Címünk: Redakcia Üj Ifjúság, Bratislava, Prazská 9, Sportrovat. ALBERT EGY EGÉSZ ORSZÁGOT CSELEZETT KI! Néhány héttel ezelőtt Budapestre látogatott Novák Éva. A név sokak számára ismerős: a helsinki olimpia aranyérmes úszónőjéről van szó, aki jelenleg Belgium­ban él. A férje újságíró, egy tekintélyes sportláp fő- szerkesztője. A rokoni látogatásra érkező Novák Éva férje megbízását is teljesítette, és interjút készített Albert Flóriánnal. A cikk később megjelent a lapban, és Budapestig visszhangzott. Ugyanis, az állt benne, hogy Albert szívesen focizna még vagy hét évet Belgiumban, mert Magyarországon nincs jövője már, nem értik meg stb. Ebben még nem lenne semmi hiba. Saját vélemé­nyét mindenkinek joga van megmondani. Csakhogy: amikor a budapesti újságírók, klubvezetők és ismerő­sök kérdőre vonták a középcsatárt, az ’nyilatkozatban vallotta: sohasem látott belga újságírót, esze ágában sincs ilyesmit mondani, jó neki a Fradi és Magyaror­szág. Itt már van némi bökkenő. Fényképfelvétel őrzi ugyanis Novák Éva látogatásának emlékét az Albert családnál. A fénykép dokumentum is és vád is, nincs kibúvó előle, az igazság nyilvánvalóvá vált. A magyar közvélemény most fel van háborodva. Jogosan. Mi pedig csak azzal zárjuk erről a témáról készített néhány sorunkat: nagyszerű dolog, ha egy ki­váló labdarúgó remek, becsületes és jellemes ember. Elszomorító, ha nem az. A PRÁGAI SLÄVIA PERSPEKTÍVÁJA: VERESÉG A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR ÚJSÁGÍRÓ VÁLOGA­TOTTÓL! A prágai Slávia futballcsapata vereséget szenvedett a csehszlovák főváros bajnokságában szereplő Uhelné Sklady csapattól. A szénraktáriak olyan osztályban sze­repelnek, mint mondjuk a tardoskeddiek. A Slávia meg a ligában. A sportban az a csodálatos, hogy minden megtörténhet. Ez viszont egy kissé túlzás, mert a mér­kőzésnek tétje is volt, kupa-találkozóink egyik találko­zója. A szinte komplett felállításban szereplő együttes tör­ténelme legmegsemmisítőbb vereségét szenvedte el. A Waterlooi csata ehhez képest kellemes rekreációnak számítt. Most érzem csak, milyen kecsgtető a nemrég begalakult hazai magyar újságíró-válogatott jövője. Okvetlen meg kell mérkőznünk a Sláviával. És ripityára kell őket vernünk! IZOMFESZTIVÄL BELGRÁDBAN És váratlan csehszlovák siker: Plintovic is, Kiéri is hetedik lett, pedig most látták először együtt a világ legjobbjait. Kiérit jól ismerik olvasóink, a VB előtt ír­tunk róla, és akkor a tőle megszokott szerénységgel válaszolgatott kérdéseinkre. Apró szenzáció ez a hete­dik hely is. örülünk, hogy eredményes volt a jugoszláv út. ÜJ FIÚK A KERETBEN A törzstagokat kihagyták, Dobiás, Migas, Hagara, Vik­tor, Petrás, kiestek a válogatott keretből, s helyettük Móder József, Nagy Sándor, Jozef Desiatnik és mások kerültek be. Soha nem vártuk olyan izgalommal az elő­ször pályára lépő válogatott játékának megszemlélését, mint most. Nem vagyunk a szélsőséges megoldások hí­vei, az viszont biztos, hogy az új fiúk tudnak focizni. Valami nincs rendben az ország labdarúgásban — vall­juk mi is. A fejlődésnek megvannak a törvényszerűsé­gei. A lépcsőfokokat természetesen lehet gyorsabban venni. De kihagyni? Aligha. Majd meglátjuk. (batta) B allada a múlt idők erős legé­nyeiről... Emlékeztek még Paul Ander- sonra? A pufók hájtömegre, aki lila nyakkal agonizált a rettentő vasak a- latt, aztán megrázta a fejét, és gön­dör hajáról esőként hulltak a veríték- cseppek és nevetett, nevetett harsá­nyan. Csodálatos volt Paul Anderson, a világ legerősebb embere, tapsolni kellett neki, iylen még nem volt és talán nem is lesz több. Aztán egyszer csak jött Jurij Via­szon. Szőke volt, csendes, elegáns, sá­padt, novellákat írt, a vadászatot sze­rette, és mindig megigazította a szemüvegét, mielőtt a súlyzóhoz nyúlt. Ünnepelni kellett Jurij Vlaszovot, mert sokkalta erősebb volt Paul An- dersonnál, háttérbe szorította, feled­tette a pufók fickót. Igen, Jurij Via­szon is csodálatos volt, felülmúlhatat­lan, egyszeri jelenség. Egészen addig, amíg Leonyid Zsa- botyinszkij fel nem bukkant. Leo­nyid Zsabotytnszkijért rajongani kel­lett, mert százötven kiló vidámság volt ez a nagy darab fickó széles vo­násaival, apró mandulaszemével. és külön bűvöletnek tűnt, ahogy a feje fölött a kétszáz kilós hatalmas súly­zóval egyszeresük mosolyogni kez­dett. Leonyid Zsabotyinszktj szemte­len könnyedséggel javította meg Jurij Viaszon világcsúcsait, 0 volt minden idők legerősebb embere... ...amíg Vaszilij Alekszejev fel nem bukkant. Vaszilij Alekszejev világcsúcsa tör­ténetesen 612,5 kg. Emlékezz vissza, Az ólommackó hogyan csodálkoztál, sóhajtoztál, hogy ez nem igaz, hogy ilyen nincs is, a- mikor Paul Anderson túljutott az öt­százon... De hát ki is ez a Vaszilij Aleksze- iev? Mert két évvel ezelőtt még a megszállott szakemberek sem ismer­ték a nevét, úgy robbant a nemzet­közi porondra, mint egy különös va- rieté-attrakeót: mackó az ágyúból. 1941-ben született Riazanyban, elvé­gezte az erdészeti főiskolát, van két kisfia, és első versenyén — most ka­paszkodj! — 245 kg-os összteljesít­ményt ért el. Nem volt túlságosan nagy ügy, abban az időben a Szovjet­unióban még legalább 300 000 súlye­melő volt képes hasonlóra. 1968-ban 540 kilóval már harmadik helyen állt a szovjet nehézsúlyúak listáján, de az 1969-es év valahogy nem sikerült. Tavaly még Zsabotyin- szkij villogott, aztán Baticsev jött, a világbajnokságot pedig — közmegle­petésre — az amerikai Bűbe nyerte. De mozgolódott már a belga Reding, a nyugatnémet Mang és a finn Lah- deranta is, úgy festett a dolog, hogy az 1957 óta tartó szovjet hegemóniá­nak vége szakad az erős emberek ka­tegóriájában. Ebben a plllanatpan bukkant fel Alekszejev. 184 cm magas, 141 kiló csendes és derűs fekete mackó, nem a tűzrőlpattant mókamester típusa, viszont remek közönség, hálás publi­kum, tapsolja és kacagja mások tré­fáit. Az erdészek általában ilyenfajta emberek. A koszt külön szám. A nehézsúlyú izomemberek étrendjét leírni ritka passzió. Rettenetes adagokkal lehet, dobálózni, kemény tojásból épült pi­ramisokkal. angolosan sült húsok he­gyeivel. Es persze hektoliter számra isszák a tejet, krumplítornyokba ás­sák be magukat. Alekszejev — ez a legnagyobb sztorija — nem szolgál­hat ilyen történettel, Ebédre néha csak egy tányér levest eszik, a húsért nem rajong, a füstölt halat szereti. Másfajta teljesítményeire büszke. Hogy 180-at ugrik magasba és kereken hat métert távolba, ami 141 kilós test­súllyal nem csekélység. Tervek? Felső határ? — Ha a testsúlyomat fel tudom „tornászni“ 160 kilóra, akkor talán a hétszáz kilót is elérhetem — mond- ja nagyon csendesen és nagyon ko­molyan. Paul Anderson az ötszáz kilóval küszködött. Leonyid Zsabotyínszkif nagy álma az volt, hogy túljusson a hat százon. Es kislnekiürte Es sikerült neki. Alekszejev viszont egész nyíltan és magától értetődően beszél a hét má­zsáról. Rettenetes súly. Pokoli munka el­jutni odáig. De Vaszilij Alekszejev megtette az első lépést. Kimondta. PETERDÍ PÁL

Next

/
Thumbnails
Contents