Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-29 / 39. szám
4 fii ifjúság Királykisasszonyok D ecember elsején minden csehszlovák család hívatlan vendéget kap. Hívatlant. de nem váratlant, mert már tudjuk, hogy meglátogat bennünket és hogy a kész, kitöltött kérdőíveket neki kell majd átadni. December elsején népszámlálás lesz és sikeres lebonyolítása mindnyájunktól fiigg. Szlovákiában az egész akciót a tlovák Statisztikai Hivatal i- rányitja. A lakosság és munkanyilvántartási szakosztály vezetőjéhez, ing. Juraj Vigashoz fordultunk kérdéseinkkel: — Miért éppen ebben az évben bonyolítják le a népszámlálást? — Az ENSZ és a KGST szerint minden tizedik évben a- jánlatos a népszámlálás. Nálunk 1961-ben volt az utolsó. — És december elseje — vagy ez az időpont teljesen véletlen? — Nem. Előzetes vizsgálatok eredményeiből világos, hogy ebben az időben, pontosabban e- zen a napon a legalacsonyabb a „népvándorlás", vagyis ezen a napon viszonylag legkisebb a- zok száma, akik állandó lakhelyükön kívül tartózkodnak. — Mire jő a népszámlálás? — Mindenekelőtt elemezhetjük társadalmunk fejlődési fokát az utolsó népszámlálás óta. Ezenkívül segít az állam és társadalom gazdasági, szervezési és nevelési feladatának tervezésénél, megteremti a szocialista társadalom és a technikai fejlődés lakosságra gyakorolt hatása vizsgálatához szükséges feltételeket. — Az 1961-es népszámlálással összehasonlítva milyen új kérdéseket fog tartalmazni az ez évi népszámlálási kérdőív? — A két népszámlálás koncepciója lényegesen nem tér el egymástól. A kérdőívekbe természetesen új kérdéseket is iktattunk, amelyekből mindenekelőtt a lakosság életszínvonalára szeretnénk következtetni. Ilyenek például azok a kérdések, amelyek a családok U- dülési lehetőségei és munkafeltételei iránt érdeklődnek. (Wee- kendház tulajdonosai-e, van-e autójuk, kertjük. utaznak-e munkahelyükre, iskolába, meddig tart az út stb.) — Hol tartanak a népszámlálás előkészületeivel? — A nemzeti bizottságokra vár a népszámlálás tökéletes e- lőkészltése és lebonyolítása. Már régebben szétküldtük az erre vonatkozó aprólékos I- rányelveket és útmutatásokat. A jnb-k tanácsai ideiglenes népszámlálási komlssziókat alakítottak. amelyek gondoskodnak a számlálás körüli munkálatok zavarmentes lebonyolításáról. I- lyen komissziók alakultak a nagyobb községekben és városokban is. Ezek csak hangsúlyozzák a népszámlálás mesz- szemenő politikai és gazdasági jelentőségét. A komissziók tagjai között ott találjuk több társadalmi szervezet képviselőit, akiken keresztül szeretnénk tömegeinek részvételét a nép- számlálás sikeres lebonyolítására. — Az 1961-es népszámlálás csaknem kudarccal végződött a Szlovákiába sélő nemzetiségek számára. Egyszerűen azért, mert nem értették a szlovák nyelvű kérdőívek kérdéseit. — Erre is gondoltunk. Az ilyen községekbe magyar illetve ukrán nyelvű kérdőíveket küldünk. — Hogyan fogják feldolgozni a népszámlálás adatait? — Számítógépek segítségével. — Mikor értesülünk az első eredményekről? — Több mint százfajta alapvető kérdésre adott választ 1971 első negyedévéig feldolgozunk. A többi adatot 1973- ban hozzuk nyilvánosságra. a/zJt cJ ucHs £> 2 «t Cíj •^4 ABODY BÉLA NYILATKOZATA AZ ÚJ IFJÚSÁGNAK Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon Is túl, éldegélt egy király. Volt egy csodálatos szép lánya, aki, ha éppenséggel nem ült tükre előtt, hát ablakában várta a mesebeli lovagot. El is jött, fehér lovon — hogyan is másképpen? —, levágta a hétfejű sárkány hat fejét, a hetedikből meg jóllakott az egész ország. Volt dínomdánom, lakodalom, és még most is mulatnak, ha meg nem haltak. Valahogy így szokott az lenni a népmesékben, ahol a jő mindig diadalmaskodik a rossz fölött, és ahol törvény a királykisasszonyok semmittevése, ha persze a várakozást a mesebeli lovagra nem számítjuk munkának. Ahhoz, hogy valakinek ilyen jő dolga legyen, még nem feltétlenül szükséges, hogy édesapja királyi koronát viseljen. A modern királykisasszonyok itt élnek köztünk, nem is kell sokáig kutatnunk utánuk, minden faluban találunk belőlük legalább ötöt-hatot. Hangsúlyozom: faluban. A városokban az ilyeneket másképp nevezik. Még mielőtt interjút kérnénk egy modern királykisasszonytól, kikötjük, hogy nem mindnyájan játsszák szívesen szerepüket. Vannak lányok, akik élete zátonyra futott. Nem úgy kezdődött, mint ahogy azt pár évvel ezelőtt elképzelték. Igen ,az élet kezdetéről van sző, amikor az ember még csak tizenhat-tizenhét éves, és bármily segítséget elfogad vagy elfogadna, sőt jólesik a marasztaló sző is, segítség sem kell. De ne vegyük ki a szót egy nemesőcsai lány szájából, akivel a véletlen hozott össze. Ezúton is bocsánatot kérek tőle, hogy riportomban felhasználtam véletlenül elejtett mondatait, anélkül, hogy ezt akkor tudomására adtam volna. „Kitüntetéssel végeztem a kilencedik osztályt, és műszerésznek jelentkeztem egy pozsonyi iskolába. Nem vettek fel — helyszűke miatt. Sokáig töprengtem, mit is tegyek, és egyre gyakrabban gondolám édesanyám ajánlatára, amelyet iskoláskoromban kizártnak tartottam. Otthon maradtam.“ Ülünk az ebédlőasztalnál, nézegetjük a családi album fényképeit, és bármennyire is nem akarom, a beszélgetés irányítását teljes-mértékben átveszi a leány édesanyja. „Nem azért nem vették őt fel, mert buta. Februárban ismét jött egy levél az iskolából, hogy menjen. Félévkor ugye kiesett egypár tanuló, biztosan a protekciósok, akkor már jő lett volna nekik a mi lányunk is. Nem engedtük. Gyöngélkedett, meg aztán félt is egy kicsit a szlovák iskolától, szegénykém. És messze van, nagyon messze van Pozsony a mi kis falunktól. (Kb. 75 km.) Otthon segít a ház körül, amit kell, szükségem van rá, tudja, beteg vagyok én is, még egy pohár víztől is hízom..." — Látod-e életed értelmét ilyen körülmények között? — kérdem a lánytól. „Apa már régebben megígérte, hogy beszerez a raktárba. Azt mondta, 700-800 koronát is lehet ott keresni.“ — és a müszerészség? „Én máshová nem akartam menni, nekem ez a szakma volt minden álmom. Ha már egyszer lemondtam róla, mindegy, mit fogok dolgozni. Más munka úgysem érdekel.“ Porszívózni megy, ügyes, talpraesett lány benyomását keltette bennem. Kár érte, és ezt mondom még akkor is, amikor a dolog nyitját keresve rájövök, hol tette meg az első lépést a modem királykisasszonyok é- letmódja felé. De erről majd később. Másik riportalanyom aranyosi lány. Egy évvel ezelőtt kiadott személyazonossági i- gazolványa „fogllakozás“ rovata alatt a háztartásbeli szó áll. Édesanyja nevet. „A Mari és a főzés? Hová gondolja? Legfeljebb felforralja a tejet. Igaz, kávét is tud főzni. Egész nap egyedül van otthon, nincs semmi dolga. Rádiót hallgat, sokáig alszik, kitakarít, meg... Mit is szokott csinálni...?“ Gondolkodik, de semmi sem jut az eszébe. Mari egyeüenke, szülei reggeltől délután ötig dolgoznak, mindketten a komáromi hajógyárban. A házukat, mint csaknem minden aranyosiét, az 1965-ös árvíz után újjáépítették. Modern, könnyen tisztán tartható. Rendben is van, mert egyszerűen nincs, ki rendetlenséget csináljon. Mari koránál legalább három évvel idősebbnek néz ki, magabiztos a fellépése, és akkor is harsányan nevet, amikor az egyáltalán nem helyénvaló. Verseket is írogat, egy egész füzetre valót nyomott a kezembe. Az első vers címe: „Tavasszal minden szebb!“ —- Mari, hiányzik-e valami az életedből? — Nem. Mindenem megvan. Szüleim karácsonyra megveszik a magnót is, a ház is az enyém lesz, ha férjhez megyek, és mit mondjak, egy jánynak sincs annyi holmija, mint nekem. — Tavaly, amikor elvégezted a kilencedik osztályt, ajánlottak-e tanáraid valamilyen szakmát? — Nem, semmit. Az anyutól tudták, hogy otthon maradok. — És te, te nem gondoltál valamilyen foglalkozásra, szakmára? — Nem, mert a számtantanár pikkelt rám, és nincs olyan iskola, ahol ne lenne számtan. Tudja, milyen jó érzés, amikor felkelek és nem kell izgulnom, hogy a számtanórán nem tudom majd megoldani azokat az agyafúrt szöveges példákat. Nekem a tánczene a mindenem. Énekelni is tudok. Elég fáradságot jelent számomra egy slágerszöveg bemagolása. — Mondd, és nem unatkozol? — Nem. Bevásárolni járok, és szeretem nézegetni a divatlapokat is. Aranyoson nekem volt először trapéznadárgom. Sokat foglalkoztat az is, hogy s mint lesz, ha majd férjhez megyek, milyen ruhám lesz, és kik lesznek a koszorúslányok. — Mari, és arra nem gondolsz, hogy a férjednek ennie is kell? És mi lesz akkor, ha majd 10-12 ingét kell kimosnod és kivasalnod. — Ezt már rég eldöntöttem. Anyu három év múlva nyugdíjba vonul, még majd örül is, hogy lesz mit csinálnia otthon. — És te? Te mit fogsz majd akkor csinálni? — Azt, amit' eddig. — Mondd, és még sose szégyellted, hogy tizenhét éves nagylány létedre még egy szalmát sem tettél keresztül a háznál. — Csak egyszer. Mulatságon voltam, és ott megismerkedtem egy tapolcai fiúval. Haza is kísért. Olyan helyes volt, hosszú hajú, még... Tudja, mint manapság a divat. Beszélt a munkájáról, én meg csak hallgattam. Amikor megmondtam neki, hogy e- gész nap otthon vagyok, azt válaszolta, belőlem biztos jő feleség lesz. Megígérte, hogy egy hét múlva ismét eljön. De persze hogy nem jött. Pedig hogy vártuk édesanyámmal együtt... Ez minden. 1970-ben Szlovákiában 13 ezer lány maradt otthon, alkalmazás nélkül. Egy részük szüleik nyakán, másik részükk jobb lehetőség híján. Vannak, akik segítik szüleik munkáját, és vannak, akik csak ebben a hiedelemben élnek. Pár hónappal ezelőtt még vitatkoztam volna azzal, aki egy létező Mari- típusról beszél. Hihetetlenl Nem tudom, mi ebben a lányban a visszataszító. Naívsága, közönyössége vagy szemtelen, de mégis magabiztosan ható fellépése? Követelődző? Az lenne, de nincs rá szüksége. Mindene megvan, vágyai teljesüléséhez már csak a jó férj hiányzik. Kívánom, mert hiszen Mari nem rossz lány. Csak kérlek, legalább főzni tanulj meg...! De térjünk vissza az első esethez. A nemesőcsai kislányban már nem ég semmiféle vágy, belenyugodott, hogy az ő élete másfelé terelődött, mint a többi lányé. Csendben porszívózza a búcsút átélt szőnyegeket, mert tudja, hogy édesanyja beteg, és ha kell, benne barátnőre vagy jő tanítóra is talál. Szereti őt, bár tudatában van annak, hogy ugyanezeket más környezetben hatványozott minőségben kapná visz- sza. Kár érte, nagyon kár! Mari esete világos: a szülei csak egy kicsit másképp nevelték volna... Hihetetlen, hogy egy hatalmas társadalom kellős közepén élő emberek ennyire önzőén nevelik gyermeküket. Másnak ehhez a Kanári-szigetek egyik kétszer két méteres szigetén kellene élnie. És az iskola, a tanító? Firtatták-e valamikor, mi iránt érez Mari tehetséget, és mit kívánt a valóság? Mert nem elég, ha valaki kitart amellett, hogy márpedig belőle táncdalénekesnő lesz. I- gen, látni kell a tizenöt-tizenhat évesek érdeklődését valamely szakma iránt, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a társadalom pillanatnyi szükségeit sem. És az élet már nem egyszer könyörtelenül kimutatta, hogy a két fényező közül melyik a fontosabb, melyik a döntő. Egy példa: hiába lesz a- kár ezer kitűnő táncdalénekesünk, ha nem lesz, aki bekapálja a káposztát. De Marinak még ennél is alaposabb nevelésre lett volna szüksége, mert hiszen gondolkodásmódja, életfelfogása majdnem középkori úrhölgyekre hasonlít. Mi lesz vele, ha majd a falu ráadja az öreglány nevet, vagy neadjisten, otthagyja a férje. Mari, légy egy kicsit igényes magaddal szemben, olvass el legalább egy könyvet. De mindenekelőtt -nézz körül, és láss isi Királyfiak csak mesékben léteznek, és csak akkor küzdenek a királykisasszonyokért, ha van rá okuk. Neked még egy ócska hétfejű sárkányod sincs. ZACSEK ERZSÉBET — Szeretnék ezzel az emberrel egyszer néhány órát egy társaságban eltölteni — mondta egy kedves, nagyon müveit ismerősöm, miközben a képernyőn figyeltük Abody Béla kirobbanó kacaj-vakkantásait, szavakat, kifejezéseket kereső látszat-kínlódását, ami tulajdonképpen csak tettetés, vagy a szellemi hordozó- rakéta teljes felíűtése, hiszen a lövedék néhány másodperc múlva kirobban és pontosan célba talál. A' tévé előtt, a rádió mellett, vagy cikkeit, szatíráit olvasva, mindig az volt az érzésem, hogy ez az ember — leplez valamit, és ezt látszott igazolni az egyik tanulmányában leírt megállapítása, miszerint:......a nagy vadak párzás és haldoklás alkalmából a legsűrűbb bozótba húzódnak. A bozót nemegyszer a figyelemeiterelő mutatványok sorozata“ (Nagyvilág, 1962). Ez a bozót-teória izgatott, mert tudtam, hogy ez tulajdonképpen Abody számára is a műhelyt jelenti, azt a sérthetetlen szellemi rezervátumot, ahol már nem könnyedén szellemes tévésztár, hanem véresen-komolyan kell szembenéznie önmagával, korával és e kor problémáival. Budapesten, a Fészek Klub kerthelyiségében vallattam az írót, kerestem a bozóthoz vezető utat, és... talán a sövényig eljutottam. — Mikor kezdődött irodalom- és müvészetra- jongása? — Talán tizenhárom-tizennégy éves lehettem. Persze a mai napig sem dőlt el, hogy író vagyok-e vagy leszek-e. Eddig még nincs perdöntő bizonyíték sem mellettem, sem ellenem. De ami ezt a bozót-ügyet illeti, ebben van valami. Ugyanis egyet szeretnék megcsinálni: teljes pontossággal és őszinteséggel elmondani, hogyan éltem. Orvosi látleletet kiállítani önmagámról, koromról és kortársaimról. — Mi az alkotó munka legnehezebb része? — Az, hogy az ember mindig újra megszülje önmagát, hogy tisztázzam, ki vagyok. Az érés tulajdonképpen szakadatlan vita önmagámmal, és ezt müsi úton sem lassítani, sem gyorsítani nem lehet. Persze a dolog nem ilyen egyszerű, hiszen az embernek az önvizsgálatra kevés ideje van. Dolgozni kell, az operában, a tévében, a rádióban és a lapnál is... (Időközben értesültünk arról, hogy Abody Bélát a Rádió Kabarészínházában és a tévé Operakalauz sorozatában végzett munkájáért a Rádió és Televízió nívódíjával tüntették ki. őszinte szeretettel gratulálunk!) — Azt mondják, hogy nagyon sokszor találkozik az olvasókkal és a nézőkkel személyesen is. — Ezek a saját szerzői estek. Három év óta járom az országot, és ezt mindig nagyon lelki- ismeretesen kell csinálni, hiszen a közönség ösz- szetétele elképzelhetetlenül sokrétű. Egyébként az a lelkiismeretesség mindenben és mindenkbr kötelező törvény: magammal szemben nem lehetek elnéző, csak bizalmatlan. — Van egy megfogalmazott esztétikai teóriája?, — Talán az, hogy kapcsolatot keresek a külvilággal és mondani akarok valamit. Persze ezt már csinálták próféták és bohócok is, — Kedvenc írói?' — Mindenekelőtt Karinthy Frigyes. S kortársak közül Déry Tibor, és Csurkát tartom a holnap favoritjának. — Ogy hallottuk, hogy abban a bozótban tekintélyes lemezgyűjteménye Is van. — Igen, több száz hanglemezem van. Műfajilag úgy határoznám meg, hogy „opera és vidéke". Egyébként zenei ambíciók nélkül dilettáns vagyok, és csak 1958 óta írok zenekritikát. Miért vagyok mégis zenerajongó? Több oka van. Az egyik, hogy a vox humana izgat. Aztán úgy érzem, hogy talán az ének az, ami a prózára még valamit rá tud tenni, és végül az sem mellőzhető, hogy nálunk végre elérkezett az opera aranykora. A budapesti Opera az egyetlen Európában, ahol az utóbbi években emelkedik a nézők száma. — Szenvedély? — Az utazás. Az utazás jelenti á lazítást, az agymosást, pihentet és gondolatokat ad. Minden évben a tenger a nagy élmény, és vizét minden évben a Balatonban mosom le. Elutazni nagyon jó és visszajönni — valamivel még jobb. — Mi a véleménye a Urai és a képzőművészeti absztrakciókról? — Kérem, bevallom, nem foglalkozom vele. Nekem a zene a legjobb absztrakció. Egyébként nem exkommunikálom azt sem, amit nem értek. Belenyugszom, hogy vagy a leadó-, vagy a fel- vevőáliomás a hibás. — Hogyan látja a fiatalokat? — Szeretek .fiatal írókat és zeneművészeket felfedezni és bemutatni. Különben úgy látom, hogy a fiatalok idegesek, és attól idegesek, hogy könnyeb a dolguk, mint nekünk volt. — Sokan azt mondják, hogy Abody-nyüzsöq. Igaz ez? — Részben. Külsőleg. De az én nyüzsgésemnek központi eszmei tartalma, hogy élni szebb, mint nem élni! — Összefoglalná saját programját, talán mondjuk úgy, hogy ars poeticáját? — Közöljünk valamit az emberiséggel, ami fontos is, igaz is meg érthető is, és egy kicsit megjavul tőle az élet! A bozót gazdag, komoly műhely, amelyben Abody Béla (saját szavaival) „csőre töltött figyelemmel" nézi, figyeli, elemzi saját korát, hogy megfogalmazhassa azt, ami fontos is, igaz is, érthető is, hogy keresse és megtalálja az életetjavltó vox humasát... Kiváltjuk, hogy Így legyen! Tudjuk, hogy így lesz! Péterfi Gyula
