Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-29 / 39. szám
új ifjúság 3 Szerte a világon nagyon sokan és sok helyen tudják azt, hogy Brno a világ, de elsősorban a szocialista országok ipari seregszemléinek Mekkája. Az elmúlt tizenkét év alatt nagyon sok országból — szocialista és kapitalista országokból egyaránt — nagyon sok szakember látogatta meg a vásárt, s számuk évről évre állandóan nő. Eladni és vásárolni jönnek. Hazánk — a belföldi piacon beiül — itt adja el ipari termékeinek legjavát, s szükségleteinek jelentős részét is itt vásárolja meg. Persze a Brnói Nemzetközi Vásár érdeme és küldetése nem csupán ennyiből áll, hiszen a vásár tizenkét éves múltja során méltóan reprezentálta iparunkat, s így jutott hazánk arra a méltó rangra, hogy Montrealban, Osa- káfaan, Plovdivban, Lipcsében, Istambulban rendszeresen bemutathassa s árulhassa hazánk termékeit. Van tehát egy nagy vásárvárosunk, amely rangban, küldetésében és eredményekben egyaránt ott szerepel a világ legjobbjai, legforgalmasabbjad között. Iparunk, külkereskedelmünk perspektívája bíztató, s az elkövetkező brnói vásároké is az. Az eltelt negyedszázad alatt hazánk import-valósága és import-igénye aránylag nagyobb volt exportlehetőségeinknél, de iparunk szükségszerű fellendítése garantálja, hogy ezek az eltérések rövidesen kiegyenlítődnek. Párt- és kormányküldöttségünk élén Husák elvtárs is jelen volt' a vásár megnyitásán, és beszédében ismét kiemelte, hogy a jövőben a CSKP igyekezete főleg az ország gazdasági kérdéseinek megoldására irányul majd. Az idei vásár hűen érzékeltette hazánk és a kiállító országok ipari fejlődésének arányait, mutatóit. Lassan a vásár állandó kellékévé, mintegy szimbólumává válik az óriási kibernetikai lyukrendszerü szalag. Ez nemcsak a tudomány és a technika leggyorsabban fejlődő ágazatát, a kibernetikát szimbolizálja, hanem a vásár területén szép számban kiállított komputereket is. Kétségtelen, hogy ezek a csodamasinák az egyszerű laikus számára a legtitokzatosabbak. A valóságban a legtöbbet tudó gépezetek ezek, amelyek az élet minden területén felhasználhatók. És minden remény megvan arra, hogy a „komputerek" leszármazottjai a jövő emberének életét még jobban leegyszerűsítsék, munkáját lényegesen megkönnyítsék. De hát számítógépre szerencsére nem vágyik a magánember, ám annál inkább álmodik személygépkocsiról. A vásár valódi lehetőséget adott arra, hogy a látogatók kész gyártmányok láttán érzékelhessék a világ autóiparának fejlettségét, A legtöbb látogató természetesen az autószalont kereste fel. Naponta tízezrek zarándokolták végig. Férfiak, nők, gyerekek egyaránt ámuldoztak a külföldi autócsodák láttán. De őszintén mondva: engem a legkellemesebb érzés mégis a hazai pavilonban, a Motokov pavilonjában töltött el, amikor végre a valóságban is megláthattam autógyártásunk legnagyobb újdonságát, mondhatnám csodáját, a Skoda 110 R coupét — sárga, piros és fehér színben egyszerre. A szakemberek azt mondják, hogy az ára százezer korona körül ' mozog majd. de gondolom, a hazai látogatók többsége mégis ezt a kocsit tartotta a legszebbnek — egyszerűen azért, mert számunkra ez lesz a leghozzáférhetőbb. Nagyon szép ez a kocsi, méltán nevezhető autógyártásunk büszkeségének. Sajtóértekezleteken úgy nyilatkoztak a külföldi szakembered, hogy a világ nagy autópiacán is megállja majd a helyét. Jóslataik, prognózisaik tehát elismerésüket bizonyítják. De visszatérve a külföldi kocsikhoz, szólni kell az újjáépített karosszériájú új Volga M 24-es típusról. Lényeges újdonságnak számit, hogy csökkent a kocsi magassága, s karbantartása egyszerűbb, mint a régi Volgáké. Japánt a híres Honda és a már nálunk is vásárolható Toyota márkák képviselték. Legérdekesebb talán az 1300 Honda coupé s a gyár új motorkerékpárja. Citroen, Peugeot, BMW, Renault, Saab, NSU, Mercedes... és folytathatnám a felsorolást, a kiállított gépkocsik bemutatását, de erre majd lapunk következő számaiban, a Kocsiparádé című új rovatunkban kerül sor. A vásár utolsó előtti napján kiosztották a harminc legjobbnak minősített kiállított gyártmányért járó harminc aranyérmet. Hazánk tizenhat aranyéremnek lett a tulajdonosa. Az olvasó lehet rosszhiszemű és gondolhatja, azért a tizenhat aranyérem, mert hazai földön került kiosztásra. Nem, nem így igaz. Az olvasó ne feledje: bár nem volt jelen a világ minden legújabb ipart terméke, de olyan márkák voltak ott, mint a Zetor 8011 Crystal — pillanatnyilag a világ egyik legjobb traktora —, a kitűnőnek minősített nagy teljesítményű fejőautomata — hazai gyártmány —, a Blanfk L—13 típusú légi vitorlázó, a sobéslavi Lada stereonit márkájú kötőautomata s ezenkívül még 12 olyan csehszlovák gép, amelyek legtöbbje a vásáron gazdára talált. Legnagyobb gépipari termelőüzemeink „ügynöke“, a Skoda Export csaknem 1000 négyzetméteren állított ki. Kiállított termékei az elmúlt évek folyamán rangos helyet vívtak ki a világpiacon. Ugyanez elmondható az újdonságokról is. Hazánk vásárló partnereinek száma ismét jelentősen megrjpve- kedett.-O— A vásár befejeződött. Persze csak az idei vásár, amely mintegy alkotó része annak a nagyvásámak, amely 12 esztendővel ezelőtt Brnóban elkezdődött, s amely egyre nagyobb méreteket ölt. Az új vásár már el is kezdődött. Melyik? A tizenharmadik, 1971 őszén megrendezésre kerülő. Így van ez. hiszen az idei vásár szervezése is tavaly ilyenkor kezdődött. A kapuzárás napján üzletkötéseink értéke elérte a,tizenegy és fél milliárd devizakoronát. (keszeli) Egy neves építész műtermében jártam a napokban. Az asztalán fekvő óriást térképszerű tervrajzvázlatok kapcsán nagyon érdekes dolgokat mondott el. Ogy tette elém, akár egy rejtvényt, holmi rébuszt, itt van, fejtsem meg, mondjam meg, szerintem mit ábrázol. Ha a színekkel, vonalakkal és számokkal zsúfolt papíron nem fedezem fel azt a bizonyos kék csíkot a Duna vonalát, bizony nem tudok érdemleges választ adni a kérdésre. De felfedeztem, orientálódtam s kapcsoltam közben: apropó, én tervezőmérnökkel beszélgetek, tehát a papíron terv van, és nem valóság, illetve az is, de ez csak elenyészően kis területet foglal el a tervrajzvázlaton. Ez az aránylag elenyészően kis terület jelenti ma Szlovákia negyedmillió lakost számláló fővárosát. A többi az terv, s legalább tízszer nagyobb helyet foglal el a rajzon, mint a már meglevő, mai várost ábrázoló vonalak. A terv harminc évre szól. Harminc év múlva, tehát kétezerben így néz majd ki Szlovákia fővárosa. Lakosságának száma jóval meghaladja a milliót. Talán némi logikátlanság érződik az elmondottakból. Hogyhogy az egymilliónál jóval több lelket számláló város négyszer-ötször nagyobb területet foglal el a papíron, mint amennyit jelenleg az a negyedmillió a valóságban elfoglal? Hogyhogy, csak nem földszintes házakat akarnak építeni a jövőben? Nem. A házak emeletesek lesznek, sokkal több emeletesek, mint a most épülők, és szebbek, belül is tágasabbak, kényelmesebbek. De nem lesznek egymás hátára zsúfoltak, s nem mondhatjuk majd azt sem, hogy ez az abszolút világ vége, ahol kő kövön maradt, mert úgy építették. Az egymillió ember számára tíz-tizenkétszer nagyobb területen épül fel a város, mint amekkora területen ma a negyedmillió él. Ennek az épülő városnak egy része már áll Nem az ember, a természet építette. Ennek az épülő városnak nagy része fákból áll majd. és a fák már állnak, a mai fővárost övezik. OOO Nehezen hisz a mai ember az ilyen jóslatoknak. Én is nehezen hinném, ha újságban olvasnám. De láttam ezt a tervet, s hiszem. Sokkal jobban hisz szemem a papírnak, mint a mai valóságnak, mikor azt kell látnom... Mindenki tudja, hol a főváros központi postahivatalának épülete, a Nagyposta. I0en, a város központfában. Es mi a városközpont? — A város szíve. Hát igen. itt a város szívében, alig néhány héttel ezelőtt kivágtak vagy tíz lombos, életerős fát,. Ott ahol úgyis olyan kevés van ahol ijesztően kevés a fa: belőlük, abban a városban, akkor, amikor az újságok hasábjain emberek tucat- számra tiltakoznak a Nemzett Galéria előtt kiirtott jegenyék ügyében, amikor az illetékesek tucatszámra magyarázták az újságokban fák kiirtásának kényszerű szükségességét. Ez van. A Galéria előtt kivágot jegenyék helyén új galéria épül, de mi épül a szóbanforgó fák helyén? Semmi. Illetve már valami épült. Mi? Nem tudom, mi az. Egy részére rá lehetne fogni, hogy járdasziget, de hát miért ekkora, és miért nem szolgálja legalább azt a célt, hogy az amúgy is zsúfolt főtér parkolóhelye lenne? Vagy tán közlekedési okokból irtották ki a fákat, s öntöttek aszfaltot a helyükre? Nem. ezt nem hinném, a látási viszonyok ezelőtt ts ugyanolyanok voltak, mint most. Vagy ezt mégsem mondanám. A fák helyén felállítottak egy utcai órát, amely ha nem is mindenkit, de száz közül legalább három gépkocsivezetőnek esetleg elvonhatja a figyelmét, és.., ezt esetleg sikoly és vér követheti, hiszen a színhely a város szive, legforgalmasabb pontja, ahol öt utca találkozik. Ön talán nem hiszi, tisztelt Illetékes rendelkező. Tessék megszámolni! Annyi utca, ahány ujj van az egyik kezén. Stimmel? És ha jól o- dafigyel, autók, villamosok, gyalogosok, öregek és gyerekek járnak itt több irányban. És még valami: a színhely egy közönséges belvárosi, aszfalttal borított lejtő. OOO Nincs messze innét a 5a- fárik tér, fővárosunk kevés kis oázisának egyike, ahonnan percenként négy-öt városi autóbusz startol — persze nem a menetrend szerint. Van itt fa, megcsonkított szobor, évek óta száraz szökőkút, virágok, fű, füvön kutyák, van itt kimustrált, üzmen kívüli sörkert, van itt két újságosstand és egy meseházikó-szerü gtccses lángossütö bódé, leginkább latrinára emlékeztet. Két okból is: az egyik a külseje, a másik, mert patkányok tanyáznak alatta. Sok patkány. Ha szabad emlékeztetnem a városi közegészség- ügyi intézet dolgozóit meg a főt kukoricát, krumplis- lángost, nápolyit, cukorkát — egyszóval élelmiszert á- rusító bódét üzemeltető vendéglátóipari vállalatot, a patkányok, Illetve egy patkánypár évi szaporulata meghaladja a félezret. Becslésem szerint legalább öt- ,ven-száz patkány tanyázik itt — mert a két újságosstand alatt is van belőlük —, s ebből a szerény adatból könnyen ki lehet számítani, hogyha sehol másutt a fővá- városban, csupán itt található ez az állatfajta — akkor két éu múlva egy lakosra hány patkány esik. Egyelőre szerencsére nem sok, és szerencsére nem is „esik", ám ott flörtölnek bátran a parkban, s bemerészkednek a villamosra, buszra váró tömegek lábai alá is. Ilyenkor a nők sikoltoznak, a többi patkány meg zavartalan nemi életet folytat a „latrina“ alatt. Odamegyek a kisablakhoz. Az eladó azt hiszi, lángost akarok venni. Dehogy veszek én itt lángost! Az árut csak egy deszkapadló választja el a patkányfészektől. .. Es én itt egyek lángost? Nem! Tanácsolom, ö- nök se egyenek. De gondolom, nem kell tanácsaim, az elmondottak... Elmondom az eladónak, mi a panaszom, patkányok vannak a bódé alatt. Tudja- e? Felnevet. Uram, Ön nagy újságot mond — olvasom le arcáról. És ugrálni kezd a deszkapadlón, a patkányok meg seregestöl kijutnak Az eladó diadalmas arcot vág. Kitűnő attrakció volt. Na nem? KESZELI FERENC Volt egyszer egy partizán . . . ...aki Stará Eubavűán születelt, és akit a második világháború ott ért. A kamasz fiú most már családos férfi, és miután beszélni kezd, akkor derül kt róla: talpig emberrel van dol- dolgunk. „Amikor az erdőkbe vetették magukat a menekülök, és a partizánokhoz csatlakoztak, Stará Eubovha Is a felkelés egyik kts gócává vált. Én négy lerongyolódott magyar katonával melegedtem össze, ők ta- nttgattak magyarul, nekik köszönhetem, hogy ma már sokan azt hiszik, magyar vagyok, pedig ugyanígy beszélem a németet is. Ez a négy magyar katona rendes, derék közösséget alkotott, itt tapasztalhattam először, milyen kevés a különbség a jőszívűek között. Etettem 6- ket, és amikor a németek elhajtották egyetlen tehenünket, megjutalmaztak gondosságomért a partizánok: az egyik magyar mesterlövő ütötte ki a nyeregből a lóval elkocogó németet. A háború után is fönntartottuk a kapcsolatot. Ök elfőttek Eubovőára, én elmentem Magyarországra. Sajnos az egyikük elesett a front végén, vele már nem találkozhattam. Az idő persze ment tovább, nem állt meg az én kedvemért. Senki sem tudta, hogy jól beszéltem Petőfi nyelvét, és így történhetett, hogy új munkahelyem fél esztendőre magyarlakta vidékre vezényelt ki. Nem árultam el, hogy értek magyarul, és néqy hónapon át fájdalmas dolgok értek. Néhányon lenézően kezeltek, és amikor kiderült, hogy mindent értettem és megjegyeztem, elpirultak az illetők és legszívesebben a föld alá süllyedtek volna. Bor mellett aztán tisztáztuk a dolgokat, és én akkor ismételten tudatosíthattam: nem szabad általánosítanunk. Csak emberek vannak, és nem szlovákok, magyarok vagy más nemzetiségűek, jó és rossz itt is. Ott is akad közöttük. A négy magyar partizán testvérként szeretett, és én is őket. Ezek a munkatársak etetnie fölényeskedtek, de később belátták hibájukat. Ha vita támad néha erről a témáról: én mindig csak a fentieket tudom elmondani. Nekem a felkelés éppen ezért volt annyira felejthetetlen. Most elég gyakran vagyok kapcsolatban magyarokkal, jól kijövök velük. Sajnos a gyerekeim alig értenek valamit magyarul, pedig megbánják egyszer: ahány nyelv, annyi ember, és ha együtt élünk közeledjünk egymáshoz. A Tátrába tartő magyar turistákat szívesen igazítom útba nyelvtudásommal. Általában kedvesek, a múltkor barackpálikával kínálták. Ismét készülök Magyarországra, hogy három jóbarátomat meglátogathassam, és újból elmeséljük, hogy ts volt az akkor. Stará Eubovtíán az erdőben." Az ötven felé járó férfit Baéo Viliamnak hívják, jelenleg lakatos Egyszerű ember, tisztaszívü és nyílt. ]6 volt végighallgatni visszaemlékezését. (bt)
