Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-09-22 / 38. szám

6 új ifjúság

Merckx, a „csodakerékpáros“ ritkán ad sztorik följegyzésére alkalmat az újságíróknak, és ha így is tesz, azt többnyire nem szándékosan csinálja. Legutóbb furcsa történetet közöltek róla. Az egyik útszakaszon olyan sebességgel vágott a távnak a belga biciklista, mintha motorkerékpáron ült volna. Egy é- les kanyart otyan sebesen és ördögi ügyességgel vett be, hogy a szervizes kocsi sotőrje tátva hagyta a száját. Ez még nem lett volna baj. A vezetésre sem tudott összpontosítani, és az árokba zuhant gépkocsijával. Eltört a kulcscsontja, és súlyos zúzódásokat szenvedett. Az érdekességet fokozza, hogy a szervizes kocsi vezetője már régen Merckx szolgálatában áll, és miután visszatért a kórházból, kijelentette: Úgy látszik, ennek az Eddynek nemcsak pótkerékpárra, hanem pót-gépkocsivezetőre is szüksége van.-0A francia miniszterelnök nagy rajongója a sportnak, különösen a futballnak. Gyakran jár a mérkőzésekre. Annak idején maga is aktívan focizott. Az életemet köszönhetem ennek a játéknak — jelentette ki a közelmúltban ChabanDel- mas. A német megszállás idején egy kis városban szerepeltem egyesületemmel. A barátságos mérkőzés később kezdődött. így én nem értem el a vonatot. Ha elérem, elfog a Gestapo, a- mely a lakásomban várt. Közben megtudtam a dolgot, és elmenekültem. Ha nincs a később kezdődő futballmeccs, ma már nem is élnék — mondta a francia miniszterelnök.-0Riva, az olaszok kitűnősége senkinek sem adná a 11-es számú mezt, oedig nem nevezhető a szó szoros értelmében balsrélső- nek. Nem vagyok babonás, jelentette ki a híres futballista, de eddig még mindig pórul jártam, ha más mezt vettem fel. A legutóbb a labdába sem tudtam rúgni, három esztendeje pedig tízes számú mezben törték el a lábam.-0Pelével mindenki szívesen cserélne trikót. A brazil szövetség ezért sokkal több tízes számú mezt küldött Mexikóba, mint egyébként. Még így is elfogyott mindegyik, úiahb szállítmányért kellett táviratozni. Pelé 250 dresszt osztott szét a VB alatt, és a döntőre már így sem volt miben pályára lépnie. A szabó Eve- raldó 16-os számú trikóját alakitólta át gyorsan 10-es számúvá, és az Everaldótól kapott öt darab dressz is elfogyott. Mire a brazil köz- társasági elnök által rendezett fogadásra kelleti Pelé- nek mennie, megint nem volt meze. így hát egv szám nélküli bemelegítéskor használt trikóban vett részt a recepción.

(Pataky Zoltán)

KOVÁCS KATI: „Szerelemben nincsen igazság“!

(És a fociban van ?)

í.

(HASZNÁLATI UTASÍTÁS)

Cikkemben egyetlen városnév, egyetlen futballista-név sem szerepel. Három csehszlovákiai város három országszerte ismert elsőligás futballistájáról lesz szó; ketten a válogatottnak is tagjai. Nevük nem adhat külön „ragyogást a cikknek, de így is érdemes elolvasni az Írást. Remélem, nem veszik rossznéven, hogy baráti jellegű közléseiket „kidobolom“, de amit mondtak, az az igazság szerves részét képezi, és az olvasó Is tisztábban látja a dolgokat, ha több fényforrás világítja meg őket.

2.

J. nem tartozik a gólerős futballisták közé, mégis, amikor 17 esztendős korában az első csapatba került, két gólt lőtt élete liga-keresztelőjén. Akkoriban már nem négyszáz koronát, de még nem is ezret fizettek a győztes mérkőzésekért; csupán hatszázat. J. kétszázat kapott. Fogalma sem volt, sok-e ez vagy kevés, csak később derült ki, átejtették. A vezetők azt hitték, a zöldfülű újonccal mindent lehet, az még nem mer ellenőrizni, követelőzni, jogokra és szerződésre hivatkozni.

A fiatal labdarúgó első élménye tehát ez volt a csapat

vezetőivel alakuló viszonyában, és ezt sohasem felejtette el. Akkor sem, amikor évekkel később, országszerte ismert, jó- nevű, válogatott játékosként; szerződése lejárta után más klubba kívánt átlépni, u- gyanezek a vezetők az erkölcsre, a becsületességre, a klubszeretetre hivatkoztak!

Mindez persze nem jelent meg a lapokban, mert az átlépés közben társadalmi pikantériává vált, és frázisok csat- togtatása lett a pro és kontra értelmű cikkek alaphangja. De azért Kovács Katival együtt, refrénként, megkérdezhetjük: Ha a szerelemben nincsen i- gazság — a fociban azért van?

3.

Az utóbbi tíz esztendőben egyetlen válogatott mérkőzés sem kavart fel annyi port, mint a nizzai francia — csehszlovák találkozó. Az aránylag súlyos vereség — nem is annyira a számszerű eredmény volt lehangoló, mint inkább a győztesek fölénye játékmodor tekintetében — seregnyi nyilatkozatot, fogadkozást, kommentárt provokált. Edzők, újságírók, játékosok, testnevelési szakemberek nyilatkoztak. A fölszínre került Adidas-Puma- história krimi-izgalmasságúvá tette az atmoszférát; Fekete

festék a íutballcipőn címmel tévéjátékot lehetne belőle — némi képzelőerővel — izzadni.

Mélységesen egyetértünk mindenkivel, aki azt hangoztatja, hogy a válogatott színekben történő szereplés más, fenségesebb, mint a klubtalálkozók, hogy a gyepen mindent meg kell tenni a sikeres szereplésért, hogy nemcsak a pályán, hanem az életben is reprezentálni kell stb. A kérdés most csupán az, hogy miképp lehet ezt elérni?

Ügy, mint a Nizzában tartott játékosgyűlésen, három órával a mérkőzés kezdete előtt — hangoztatták a csapat vezetői semmiképpen sem!!! A frizura magánügy, régen túljutottunk azon a korszakon, amikor azt hirdették, hogy akinek sörénye van, felelőtlen, könnyelmű és szélhámos, aki jól meg van nyírva, rendes ember. Tudjuk, vannak kopaszodó gengszterek ís és hullámos, hosszú hajú, jó felkészültséggel rendelkező, megbízható fiatalok. Általánosítani tehát nem lehet. A világ labdarúgásában seregnyi példa van rá. Elég ha Bestet említem, aki az utolsó leheletéig küzd a pályán. És hogy hosszú a haja? Magára vessen, ha ez gátolja a fejelésnél vagy zavarja zuhanyozáskor. Erről itt kár írni, ez lezárt ügy, fölösleges újabb szappanbuborékot fújni belőle. Nem is ez itt a lényeg, hanem az; Hogyan kívánja a klub vagy a válogatott vezetősége elérni, hogy játékosai eleget tegyenek a követelményeknek? Mit tesznek azért, hogy a futballista emberileg is fejlődjön, hogy ne csak a hasizma és a combizma erősödjön, hanem műveltsége is gyarapodjon? Hogy reprezentálni tudjon a játékos?

Nizzában jártak a válogatottak, Egyszer elugrottak Monte Carióba is, de idejük legnagyobb részét a szállodai szobákba zárva töltötték. Kártyázni nem volt szabad, cigarettázni sem, maradt a könyv, de ki tud egész napokat olvasással tölteni? Nem is ez itt a legnagyobb baj: a dohányzás nem futballistának való, az i- tal sem. De a válogatott vezer- tősége mit nyújtott e káros szenvedélyek helyett? Hogyan oldotta meg a precíz és játékos lélektani felkészülést, a meccsreösszpontosítást ? Sehogyan sem! Mint ahogyan szinte egyetlen klubcsapatunk sem képes külföldi útjait úgy megszervezni, hogy a játékos emberileg is gazdagodjon. Nincs egy szakelőadás, egy fölvilágosító jellegű információ arról, hogy az adott országban mit láthatnak majd a fiúk a klubok zászlain és jelvényein kívül?

elátkozzák, lepocskondiázzák — akkor is az egész ország.

A nizzai események még inkább kiélezték a helyzetet.

Addig sem erkölcsi, sem pályán elért eredmények nem lesznek, amíg precízen és pontosan kidolgozott, a jó emberi kapcsolatokra épült viszony nem áll be játékos, szurkoló és vezető között. Ez kikerülhetetlen törvényszerűség, ennek megoldása garantálja csak a sikereket. Minden ámítás káros. Éppen úgy, mint annak i- dején a magyar futball berkeiben, amíg tartottta magát a „technikánk és ötletességünk legyőzhetetlen“ dogmája.

(Most már világossá válik; mindez igaz, ha — kondíció is lesz hozzá!)

Sokszor vagyok együtt a mérkőzések előtt és után ligafutballistákkal. A szó szoros értelmében unatkoznak és i- degeskednek. A vezető vagy az edző konyakozik, a játékosnak semmit sem szabad, pedig az ő idegeit is rágja a közelgő vagy éppen lebonyolított kilencven perc izgalma.

Sohasem felejtem el, amikor a budapesti Gellért-szálló bárjában együtt töltöttem az éjszakát az Internazionále játékosaival. Attól bölcsebb, fegyelmezettebb és élni-szere- több gárdát azóta sem láttam. Megiittak egy-két konyakos- gyümölcsös különlegességet, beszélgettek, szórakoztak, táncoltak és aludni tértek. Ott volt feleségük is. Kiegyensúlyozottság, elégedettség sugárzott róluk, pedig keservesen meg kellett dolgozniok Herrera keze alatt!

A mi futballistánk föláldozza a fiatalságát és az egészségét, néhány évig jól él, de nem képes egy főiskolát befejezni, és ha be is fejezi, mire dolgozni megy. a többiek szakmailag jóval előtte járnak. Az egyik pillanatban tömjénezik — de akkor aztán országosan, mindenki —, a másik percben

Az ország egyilí legrugalmasabb játékosa ülöideg-sérülést szenvedett, maga sem tudja, hogyan. Injekciókra jár. Nehezebb találkozók után összegörnyed, nem tud lépni sem, le kell feküdnie. A főiskolát szerencsére befejezte, de klubja nem rendelkezik olyan a- nyagi eszközökkel, hogy jelentősen támogathatná, s az átlépésért annak idején kapott húszezer koronát is részletekben fizette ki, huzavonák után. Szerződéskötéskor — újoncnak számított még — tréfálkoztak vele: nem közölték, hány esztendőt ír alá, viccel ütötték el a dolgot. Jövőre másává menne, családjához közelebb, módosabb egyesületbe, hogy fölkészülhessen azokra az évekre is, amikor nem játszhat rpár, és sérülése esetleg tétlenségre kényszeríti. Ki tudja, mi rejlik a hónapok óta húzódó üiő- ideg-sérüiés mögött? Ez a játékos most minden mérkőzésen gólt lő, bármelyik klub szívesen látná.

Kíváncsian várjuk, mostani egyesülete hogyan viszonyul majd bejelentéséhez?

BATTA GYÖRGY

Nagy nyári sportrejtvényversenyünk győztesének és helyezettjeinek nevét szeptember huszonnegyedikén húzzuk ki a kalapból. Ez a csütörtöki nap e- gész biztosan emlékezetes eseménye lesz valamelyik olvasónknak. A sorsolás Kassán, a magyar tannyelvű gépészeti és elektrotechnikai ipariskolában történik, szerkesztőségünk, valamint az iparisták és a gimnazisták részvételével. A csütörtök délutáni randevút szerkesztő-olvasó találkozóra is felhasználjuk, és arra törekszünk, hogy mindenki jól érezze magát. Annál is inkább, mert ezt az eseményt a húszéves fönnállását ünneplő iskola díszrendezvényei közé sorolták.

Szeretettel várunk mindenkit, aki szereti és olvassa az Üj Ifjúságot: az iparistákon és gimnazistákon kívül a többi fiatalt is!

Randevúnk időpontja tehát: 1970. szeptember 24. — csütörtök délután fél négy.

Az NDK mindent tarolt Barcelonában is. Két eredményes nersenyzöjét látjuk a képen, Orunertet és Mathest. Eredményeikhez nem kell kommentár...

A rúdugrás csodálatos sportág, és a rúdugrók érdekes emberek. Az egyiket, a világcsúcs jelenlegi birtokosát Nordwignak hívják. Az NDK atlétája megszakította az amerikaiak hegemóniáját, és a világcsúcs tulajdonosa lett. Általában utolsónak hagy ja. el a stadiont, mert ellenfelei sorra kihullnak, és ő még mindig viaskodik a csúccsal.

Két évig készült arra a pillanatra, amikor végré fönnmarad a léc, és megtörik az amerikaiak uralma. Edzett, keményebben, mint bármikor. Fokozta az alapozó i- dőszak erőszerző iramát. Javított a technikáján, stílusán. Sportszerűebben élt. Mindig a mexikói olimpia járt a fejében. A világcsúcs már szinte biztos volt és az a- ranyérem is ott volt a tenyerében, s csak az utolsó pillanatban csúszott ki a markából. Hárman maradtak; Seegren, Schip- rowski és Nordwig. Ugrása jól sikerült, átlendült a lécen, lehuppant a szivacsba. És amikor széttárta karját, hogy örvendezzen, megremegett a léc és lehullt. Bronzérmet kapott aranyérem helyett, és az annyira óhajtott világcsúcsnak is befellegzett.

Személyes ügyévé, lelki problémájává vált a rekord. Életcéljának tekintette. Két éven át ehhez igazodott az élete, ennek érdekében tett mindent, míg végre sikerült. Azon az estén már csak a leghűségesebbek tartottak ki mellette. A közönség elszállingózott, kigyúltak a reflektorok a stadionban, későre járt. És akkor amikor a tranzisztoros rádiókból a húsz órát jelző

bugásokat lehetett hallani, nekilendült. A léc fentmaradt, s megszületett a világcsúcs.

Wolfgang Nordwig huszonhat éves. Finomtechnikai szakmát tanult, majd mérnök lett. Most pedig rövidesen még egv mérnöki oklevelet szerez: a fizik'a mérnökévé avatják. Két főiskolai diploma és egy világcsúcsért kapott aranyérem lesz rövidesen a zsebében. A matematika és az automatizáció a jövő tudományága — mondja Nordwig. Ez a két ág engem nagyon érdekel, és ezért tettem meg mindent, hogy minél jobban megértsem összefüggéseit.

Szinte hihetetlen: a világcsúcstartó még kiváló szakember is, nem elégszik meg egy diplomával, rögtön a másik után néz. Naponta négy-öt órát tanul, a többit edzésre fordítja. A főiskolán nincs semmilyen kedvezmény számára, és a gyári gyakorlatokról sem hiányzott még soha. Mindezt a saját érdekében teszi. Egyrészt érdekli őt a szakma, másrészt a jövőjére gondol. Tudományos kutató szeretne lenni.

Nordwig különleges egyéniség, ilyesmire nem mindenki képes. A német sportolóktól megszokott szívóssággal halad kitűzőt-» céljai felé vezető úton. Most a müncheni olimpiára gondol, az izgatja. A világcsúcsot nem elég megjavítani. Jó lenne hozzá egy olimpiai aranyérem is. A szimpatikus NDK-sportolónak mi is sok sikert kívánunk.