Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1970-09-22 / 38. szám

új ifjúság 3 A SZEMÉLYZET rukba „csapolják“ a gyöngyöző nedűt... Hirte­len — nem is tudom, miért — az ötlik fel bennem: Van-e panaszkönyve a Kondoros Csárdának? Természetesen van. Fellapozom: csupa dicsérő bejegyzés (bel- és külföldiektől egyaránt) a figyelmes kiszolgálásért, a hangu­latos környezetért; de panaszt is találok ben­ne: egy kislány túl zsírosnak találta a húst; s egy érdekes bejegyzés: ,tSzabad-e a Kondo­ros Csárdában délelőtt 11 órakor dalolni???" Az aláírók helybeliek. S a válasz: természete­sen szabad, de „csak d a 1 o 1 n i“.. Nekem is eszembe jutott hirtelen valami, aztán meg­gondoltam magamat; a panaszkönyv helyett inkább ide írom: az étterem boroskancsóin ez a pontos felirat: „ITTA JŐ BOR!“ Nem hiszem, hogy a helyesírási hiba ebben az esetben a né­piességet demonstrál...! nyugatnémet házaspár lopva egymásra kacsint, kitörlik szemükből a könnyet. — Erős — mondják, nyelvükre szíva a levegőt... Hát igen; Ez is specialitása a Kondoros Csárdának: itt az ételek jő fűszeresen — magyarosan készül­nek... MIÉRT ÉPPEN KONDOROS? — ötlik fel a vendégben, ha már jóllakott — hiszen Gelte Felső-Csallóközben fekszik; a „Keresztapák" bizonyára találtak volna kifeje­zőbb, a tájat szimbolizáló csárdanevet is... Az érdeklődő a következő felvilágosítást kap­ja: a szakemberek típusokba sorolják a csár­dákat; a gellel csárda kondoros! típus — in­nen ered a neve... Elfogadható érv, de nem meggyőző, mert önkéntelenül arra gondol az ember: barátjával hogyan beszélne meg egy kondorosi találkát.-ha pár év múlva netán épül­ne még vagy két hasonló csárda a pozsony- komáromi országút mentén... Nem beszélve ar- ról, hogy a népművészet' gondolati-tartalmi elsekélyesfléséhez vezethet ez a („futószalag­ízű“) folyamat.... Mindenesetre, ha már így van, nézzünk szét a laikus szemével: Mik a kondoros-típusú csárda ismertetőjegyei? A csaknem földig érő nádfedél, terasz, az étte­remben búbos kemence és kandalló, lakkozott nád mögül szűrődik a rejtett világítás, nehéz fából készült — szinte mozdíthatatlan — asz­talok és székek (Domonkos János asztalos- mester ízléses munkája), a padló burkolata tégla; a pincehelyiségben lóca helyettesíti a székekét, a fa! tapétázott, a parkettát színes gyékény takarja; a bárrészteg oszlopai — s több helyen a falak is — folyami kaviccsal burkoltak .. Varga Zoltán (a tervező) és Köves Dezső (a berendező) mérnökök jó munkát vé­geztek, mégis az az ember benyomása, hogy a népművészet és az iparművészet összeháza­sításából nem mindig születik a szülők „leg­jobb tulajdonságaival“ rendelkező utód... „KICSI EZ A CSÁRDA!“ A 850 000 korona értékű csárdát a helyi szö­vetkezet nyolctagú kőművescsoportja építette. Németh Pál vezetésével. A szövetkezet elnöke. Mészáros Károly szerint főként azért építet­ték, hogy a külföldi turisták, akik az utóbbi időben egyre többen látogatják a Csallóközt — s természetesen a hazai turisták is —, útköz­ben megpihenhessenek, felfrissíthessék magu­kat... Autójavító ugyan van a faluban, de igazat kell adnunk annak a nyugatnémet turistának — köszönti a gellei Kondoros Gárdában a pozsony-komáromi országútró! betérő utast az asztalra „perdülő" boroskancsó. Valóban jő, csettint egyet a vendég, ha megkóstolja a bort, amely egyformán ízlik perzselő nyárban, va- cogtató télben... Tüstént megjön tőle az ét­vágya! Jó borhoz — jó étel kívánkozik, gon­dolja magában. Mire felocsúdna, újra megje­lenik a figyelmes pincérnő, s mosolyogva át­nyújtja a kétnyelvű (szlovák-magyar) étlapot. Oj csárda — újfajta étel, morfondírozik ma­gában a vendég, s a tetszetős étlap tanulmá­nyozásába kezd. Természetesen; rögtön a kü­lönlegességeket keresi Nem sokáig, mert A „búboskemence" azokból bizony akad bőven: csirkepaprikás ga­luskával, kis és nagy disznótoros tál, s min­denekelőtt a főszakács specialitása; a kétsze­mélyes kondoros tál. A vendégek túlnyomó többsége — mondanom sem kell — a specia­litást akarj: megízlelni. Senki sem bánja meg! Szemet-szájat egyaránt ingerei a nagy cserép­tálon illatozó négy darab sertésszelet, tetején magyarosan fűszerezett házi kolbásszal, hurká­val; a pirított krumpli hagymából, paprikából, paradicsomból, sárgarépából, káposztából ké­szült körítésbe van ágyazva... A szemben ülő is, aki azt hiányolta, hogy a csárda mellett nincsen „autókozmetika“ és benzinkút... Vi­gasztalásul elmondhatjuk azonban, hogy a csár­dának nem ez a végleges formája! Jelenleg nyáron 400, télen 150 vendéget tudnak egy­szerre kiszolgálni — de a távlati tervekben szerepel egy motel, valamint egy fürdőmeden­ce építése, s a csárda közelében két valódi gé­meskutat is „elhelyeznek“... Amolyan szórakoz­tató központtá akarják fejleszteni a gellei Kondoros Csárdát. KÉREM A PANASZKÖNYVET! ...közben — délután négy óra van — kinyit­ják a pincét. Nemsokára Csabi János és népi zenekara szórakoztatja a „borivókat“, akik az asztalukon levő hordócskábóí egyenesen poha­(a pozsbnyj 2-es számú Vendéglátőipari Vál­lalat alkalmazottai) tökéletesen beszéli a ma­gyar és a szlovák nyelvet, de az egyre gya­koribb német és angol turisták „kedvéért“ előbb-utóbb idegen nyelvet beszélő pincérre is szüksége lesz a csárdának... Hasonló vélemé­nyen van a három főpincér egyike, Lukovics László is. aki már „kóstolt“ idegen nyelvet, ugyanis két évig szakács volt a Slavín nevű hajón.... Vermes Marikát alig lehet szóra bír­ni: egy percre sem hagyná türelmetlenkedni vendégeit. Csóka Marika a dunaszerdahelyi gimnáziumból jött ide, Németh Erzsébet — egy hónapja fiatalasszony — pedig a pozsonyi Slovnaftot cserélte fel a Kondorossal... — Az állandó sürgés-forgásban nem SZOMJAZNAK néha egy pohár borocskára? — kérdezem gyorsan, amikor egy pillanatra mindnyájan együtt vannak. Csóka Marika siet a válasszal: — „Hajtás" közben egy cseppet sem! A sza­bály az szabályi... , Akik itt megállnak többnyire autósok. Mig kofolájukat fogyasztják, az ő szemükből is ez tükröződik: a szabály az szabály... De erő] már az ifjú kondoros sem tehet...! Kmeczkó Mihály Az „ínyencmüvészet“ mesterei Foto Petroviö \ Szemnek gyönyörködtetőek a művészien hím­zett pruszlknk Emlékmúzeumnot nyitottak Kolonban A CSEMADOK három évvel ezelőtt néprajzi gyűjtőmunkát indított. Ezt a hasznos tevé­kenységet a múlt év őszétől a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság irányítja. Az utóbbi két évben a járási szakcsoportok közvetlenül vezetik a gyűjtőmunkát, amely e- redményesen halad előre. A legodaadőbban talán a nyitrai járásban dolgoznak, és a tár­gyi kultúra emlékeinek a gyűjtésében figye­lemre méltó eredményeket értek el. A csifári, lédeci néprajzi kiállítás után szeptember kö­zepén megnyílt a koloni emlékmúzeum. A ré­gi iskola négy helyiségében több mint 1400 tárgyat állítanak ki. A népviseleti emlékek hímzések, régi használt cserépedények foglal­ják el a legtöbb helyet. Láthatunk egy be­rendezett parasztszobát, az előtérben pedig a mezőgazdaságban használt régi szerszámokat tekintheti meg a látogató. A további helyiség­ben a falusi háztartáshoz szükséges eszközö­ket és egyéb tárgyakat találunk. A tárgyi kultúra emlékei nagyon ízlésesen vannak elhelyezve, és a kiállítási anyag való­ban hűen szemlélteti a régi Kolont. Szellemi hagyatékokból kevés van. Két köny­vet találunk ott, az egyikben a koloni nyelv­járás van feldolgozva, a másik pedig a iako- dalmi szokásokat örökíti meg. A lakodalmi szokásokból a megnyitáskor ízelítőt is adott a jónevű koloni népi együttes, amely már sok helyütt öregbítette a falu hírnevét. Néhány lelkes hozzáértő irányításával egy falucska népe nekilátott, és röpke két hónap alatt olyan értékeket mentett meg — állít ki —, amelyek sokat jelentenek a mának, de még többet a holnapnak. —td— Egynegyed századdal ezelőtt még úton-útfé- len láthattunk ökör- és tehénfogatokat. A já­rom, amellyel az állatok a szekeret, ekét húz­ták, ma már múzeumi emlék. T

Next

/
Thumbnails
Contents