Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-01 / 35. szám
8 új ifjúság ZENO HUXTON: i n t h i « • • • A lfred Humpton öt évvel ezelőtt oősiilt. ötvenöt éves volt akkor. Felesége harminc évvel volt fiatalabb. A bankban sem helyeselték Hampton lépését. Annyira, hogy maga az igazgató tárgyalt vele: — Mr. Humpton — mondta az igazgató —, vállalatunk természetesen sohasem avatkozna bele egyik alkalmazottja családi ügyébe se, ha arra nem volna nyomós ok. — Uram — állt fel Humpton a székéről —, fölösleges minden szó. Amennyiben az i- gazgatóság elvesztette belém vetett bizalmát, kénytelen leszek megválni a banktól. Nos, erre nem került sor. Alfred Humpton, a bank fö- pénztárosa, szakmájának kiváló szakértője volt. A bankok pénztárainak ellenőrzése, mint köztudomású, alapjában véve egy már évtizedek vagy évszázadok óta kipróbált módszer segítségével történik. S ezt a módszert Humpton tökéletesítette. Edit Humpton egyik barátjának volt a leánya. A barát özvegy volt, Humpton agglegény, és szabad idejüket együtt töltötték, Edit volt a háziasz- szony. Mikor az apja meghalt, egyedül maradt. Humpton egy alkalommal így szólt hozzá: — Edit, vagy örökbe fogadtak, vagy elveszlek feleségül. Válassz! Különös volt ez a ieányké- rés. Edit úgy döntött, hogy feleségül megy Humptonhoz. A maga módján, mint a ház barátját, mint apjá barátját. E- dit szerette is Humptont, és azt hitte, hogy ez elég lesz a közös élethez. Hamarosan rájött tévedésére. — Ügy látszik, a köztünk Tevő korkülönbségnek nagyobb a jelentősége, mint hittük volna — mondta kertelés nélkül. Nem váltak el, de idegenként éltek egymás mellett. S akkor jött Cinthia. Csak valamivel volt idősebb Editnél. Férjének érdekeltségei voltak külföldön, és a bank kezelte értékpapírjait Innen a kapcsolat Cinthia Martin és Atfred között. Az asszony talán túlságosan is merész volt, teljesen kihívóan viselkedett. Egyre gyakrabban kereste fel a bankban a főpénztárost, s egyre több megbeszélnivalója akadt vele. Meghívta magához teára, megkérte, kísérje el az opera előadására. Alfred Humpton észre sem vette, mikor bolondult bele a ragyogó szépségű fiatalasszonyba. Csak azon kapta magát rajta, hogy nyugtalan, mert már négy napja nem, látta őt. Nem találta a helyét. Telefonon kereste. Nem jelentkezett senki. Elment a lakáséig. De hogyan csengessen be? Mit mondjon a férjének, Jack Martinnak? T íz nap múlt el, míg végre Cinthia megjelent. Az irodájában kereste őt fel. Alfred Humpton csak ült,, nézte az asszonyt, nem tudta levenni a szemét a nő beszédes ajkáról, és letérdelt előtte. Boldog volt. Büszke és bol- 'dog. Hatvanéves volt akkor, Cinthia csak valamivel több harmincnál. ^-Istenem — ott feküdt az asszony mellett, s feje az ő karján pihent —, Igaz ez?! — mondta önkívületben. — Igaz — suttogta az asz- szony. — Te fiatal vagy, tele tűzzel. £n hatvanéves, és csak egy lépés választ el attól, hogy aggastyán legyek. Az asszony ajkával szorította le ajkait. Edit sejtett'valamit. De csak egyetlenegyszer tett róla említést: — Azt mondják, hogy te és valami Cinthia Martin... Bo- londít. Hidd el nekem. Az öregek és fiatalok nem érthetik meg egymást. Pénzt akar csak tőled. Sok álmatlan éjszakát töltött el Alfred Humpton ezen a kérdésen rágódva. — Cinthia — mondta egyszer —, azt hiszem, tudod, hogy összeszedtem kétszázezer dollárt. — Nem tudom, hogy menynyit szedtél össze, de tudom, hogy valamit sikerült. — Igen, sikerült, de bármikor rájöhetnek. Az ellenőrzésnek egyszer ki kell mutatnia a hiányt. — Tehát? — Tehát menekülnöm kell. Akarsz velem jönni? Az asszony átölelte a férfit: — Még kérdezed tőlem? — Nem félsz? — Nem, csak Jacktől. Jack megöl. — Jack? — Jack. Jack sötét gazember. Nem riad vissza a gyilkosságtól sem. Akárhol leszünk, megtalál. — Ugyan, Cinthia! — Alfred, nem ismered Jacket- Nem Ismered. Meg kell tőle szabadulnunk! — Hogyan? — Gyáva vagy? Egy hét múlt el. Egy hét. Sok vita, sok rágődás, tétovázás, végül is úgy látszott, nincs más kiút. A véletlen segítségükre jött. A következő hét csütörtökén repült volna Jack és Cinthia Európába, A repülőjegy már megvolt. Cinthia kicseréli az útlevélen az ura fényképét Alfred fényképével. Alfred ír egy beismerő levelet, melyben bevallja, hogyan fosztogatta a bankot, és ez az oka, hogy öngyilkosságba menekül. Azon az éjszakán leszámol Jackkel, beülteti gépkocsijába, kihajt vele a külvárosba, és az autót a mélységbe küldi, ö pedig Cinthiával, Jack hamisított útlevelével repülőgépen átszökik Európába. Azon a napon még egyszer mindent aprólékosan megbeszéltek. A hajnal már nem volt messze, mikor Cinthia telefonált Alfrédnek, hogy jöhet. — Alszik — súgta a férfi fülébe. — Elhoztad a pénzt? — Persze. Te az én gépkocsimban megvársz, én elintézem Jacket, utána megyünk a repülőtérre. Sötét volt, csak a sápadt hold világított némileg. — Az az ő ajtaja — hallotta Cinthia hangját. — Siess, de légy óvatos, nehogy zajt csapj. Lábujjhegyen lépett az ajtóhoz, lenyomta a kilincset, benyitott a szobába és várt. Azután belépett. Abban a pillanatban szörnyű ütés érte, és elvesztette az eszméletét. Jack még egyszer rávágott az ájult ember fejére, átkutatta a zsebeit. Miután megtalálta a pénzt, arcán kaján mosoly jelent meg. — Segíts! — fordult Cinthiához. , A hóna alatt megfogta Humpton élettelen testét, Cinthia a lábát emelte. Vitték ki a kertbe, hogy beletegyék az autóba, kivigyék őt a város szélére, és a kocsit ' nekiirányítják a mélységnek. É ppen azon igyekeztek, hogy az áléit testet begyömöszöljék a csomagtartóba, amikor éles reflektor- fény vakította el hirtelen a szemüket. Három közeledő a- lak körvonalait látták. — Halló, maguk mit csinálnak itt? — kérdezte az e- gyik. — Mi a rendőrségtől vagyunk. Alfred Humptont keressük. Ebbe a házba ment be. Azt hisszük, szökni akar, mert megérezte, hogy rájöttek a sikkasztásaira. (P) űl9fű HELTAI JENŐ: Abbáziái napló Gyűrött, rózsaszínű fl.a— nellsapka van a hölgy fején, fekete pápaszem az orrán, kezében hegymászó bot, lábán szürke vászoncipő. Terebélyes, magas asz- szony a hölgy, kis-törpe mellette az ura, alighogy a derekáig ér. Napon sült gömbölyű koponyája van a férjnek, olyan sima, csiszolt és vörös, mint a biliárdasztal harmadik golyója. A férj szürke pulóverrel, fehér nadrággal, fehér vá- szoncipövel hivalkodik, bal szemében monokli, vállán, szíjon kis fényképezőgép. Poroszok. Jönnek le a mólon, ünnepi pillanat, első találkozás az Adriával. A tenger felé fordulnak, a nyájas zöld, kék, fekete, barna és lila tenger felé, a- melyet aranypikellyel hint tele a májusi nap. Megállnak, fölemelik jobb karjukat, kinyújtják a tenger felé, hangosan üdvözlik. De én, messziről, a szájuk mozgását látom csak, nem hallom, hogyan köszöntik, azt mondják-e neki: „Thalatt", vagy azt, hogy „Heil Hitler!“. Azután a férj lekapja válláról a masinát, és a tengernek szögezi. Elszántan, kíméletlenül ráfogja a mit sem sejtő hullámokra. Ö- rökre meg akarja rögzíteni velük való személyes viszonyát, birtokba akarja venni ezt a nagy darab vizet, hazavinni magántulajdonának, beragasztani egy albumba, dátumot írni alá- ja, mintha ez a mozdulatlan, megmerevedett kép csakugyan a tengert ábrázolná, mintha a tengernek valami köze volna dátumokhoz, fotográfusokhoz és papiroshoz. A kis ember behunyja fél szemét, céloz... Kattan a gép... megvan a tenger, megfogta, zsebre vágta, elintézte örökre. Férj és feleség beüt a móló kis kávéházába, jegeskávét rendelnek, az asszony levelet ír, a férj újságba temetkezik. Hátat fordítanak a tengernek. Minek nézzék? Látták már! Nem igaz? Majd otthon. • „FIXI 3“: Verseiben túl keveset markol, és még kevesebbet fog. Hiányzik belőlük a mélyebb, az általánosabb érvényű gondolat. Jó lenne, ha ebből, a szempontból is megvizsgálná verseit. Olvasson, tanuljon! Idővel jelentkezzen újra! • „ADY“: Aki Adyt tűzi zászlajára, annak legalább a vers alapfogalmaival illene tisztában lennie. Ilyen sorokat már kezdők sem Írhatnak je büntetlenül: /Ha nyílnak az orgonák / menj ki a rétre / szedjél egy csokorra valót / s tedd egy váza vízbe / ott is élni fognak és szagosítanak./ — Nagyon elszomorodtunk! Lebeszéljük! • „M. L. LINE u PLZNÉ": „Merek bátorkodni szerény kis fantáziámmal, amelyben bízok, hogy elismerést talál...“ írja levelében. Nos elolvastuk az elismerést váró sorokat. Idézünk is belőlük, hogy olvasóink is „élvezhessék" őketr / Magam vagyok nincsen senkim / szomorú a szívem mégsincs mit tenni. I Gondolataim melyek magányosan jönnek / Nehéz ám elviselni mindezt. / — Hogy milyen igaza van! Ezt valóban nehéz elviselni! Különösen akkor, ha ön rövid prózája végén még azzal fenyeget, hogy: „Fojtatom!“ Kérjük, ne folytassa!! Nincs semmi, de semmi értelme! • „SOS, ÉSZ“: Az Irodalmat szeretni, érteni van akkora öröm, mint rossz verseket írni... Különben ez a sora, hogy: / Szülni akarok neked egy gyereket / — egészen meghökkentett. • NYAK“: Egyelőre inkább a helyesírással foglalkozzon!! I NATASA TÁNSKA ft m v , Ismerik az alábbi félig elítélő, félig irigykedő, de egyre gyakoribb sóhajt? — Hja, az aztán kiismeri magát! —■ Az aztán „mindént kifutkos magának“. Ilyen nő, aki „mindent kifutkos magának“, csaknem minden munkahelyen és csaknem minden bérházban található/ De vigyázat! Ebbe a kategóriába rendszerint kétfajta nőket szoktak sorolni: Az elsőkről azt szokták mondani, „hadd legyen neki, én annak az árán soha..:" Ezekkel a nőkkel most nem foglalkozunk, Inkább a másik csoport érdekel bennünket, amely sokkal agyafúrtabb módszereket használ, kinézésre erkölcsöseket, szelídeket, ártatlanokat. Ezeket a módszereket a Csuka-nó módszereinek nevezzük. Az ebbe a csoportba tartozó nők egymás után érik el céljaikat, pedig még egy milliméterrel sem lépik tűi á közerkölcs határait. Fegyverük a pszichológia, módszerük ennek kihasználása azokkal szemben, akik ezt kevésbé ismerik: tehát hidegvérűen manipulálnak az emberekkel és a pillanatnyi helyzetekkel. Az első fajtától eltérően céljukat nem testtel, hanem a fejükkel érik el, méghozzá nem is akármilyenekkel. Szinte csábít felfedezni, nevén nevezni módszereiket. Meglehet, hogy az áldozatok hosszú sora — a nem Csukák — tanul majd belőle s felhasználja a védekezésre, mert annak a játéknak a szabályait, amelyet „az ellenség" ellenük használ, már ismerni fogják. Azért is hasznos lesz a felfedezés, mert várhatólag csökken azoknak a száma, akik mindig becsapva érzik magukat, akikkel „ki- babrátoak" és akik állandóan kénytelenek rájönni, hogy a dolgok hátuk mögött történnek, megmagyarázhatatlanul, titokban. A valóságban az egész jóval kevesebb titokból áll, mint azt sokszor bebeszéljük magunknak, és rájövünk, hogy az eseményekkel sokkal jobban eljátszadozhatunk kedvünk szerint, mint azt gondolnánk. A modern világban, amikor az embert szinte üldözi a manipuláció veszélye, éppen a Csukák azok, akik manipulálnak, nem pedig akikkel manipulálnak. Paradox, hogy a manipuláltak egyetlen védelme éppen a manipuláció módszereinek az ismerete. Nézzünk hát u- tánuk felháborodás, „lelkizés“ és elfogultság nélkül! Hogyan ismerjük fel Csukácskát? Sehogyan. Kellemetlen ezt azonnal a könyv elején bevallani, de így van. Ha az ember bizonyos típust akar leírni, akkor mindenekelőtt annak külső ismertetőjegyeivel kezdi, pl. hogy négy szárnya, dupla szeme és hat ujja van. De Csu- kácska és Csuka esetében ez egészen más. Külső ismertetőjeleik alapján igen nehéz őket kiemelni a tömegből. Csukácska az ember egyik válfaja, veszélyes, főleg azzal, hogy gyanúsan hasonlít ez emberhez. Van feje, törzse. négy végtagja, többnyire a szárazföldön mozog, két lábon. Húsevő, melegszerető és a legtöbbször titokzatos a tömegben nehezen felismerhető, de ha jobban megnéz- zük, a második vizsgálgatás után már igen. Kinézésén nincs semmi figyelemre méltó és jellegzetes, de viselkedése és fellépése Csukáékra jellemző. Csuka sosem nyávogó, sose lankadt, hervadt avagy izgága Nem lelkesedik és nem rajong. Praktikus. Sose érzi magát megbántva. Mindig energiadús. Olyan benyomást kelt, mint akinek mindene a legnagyobb rendben volt, van és lesz. Megtalálja minden dolog nyitját. Sose panaszkodik. Soha sincs kisebbségi érzete, sőt éppen ellenkezőleg. Csukát nem is annyira kinézése, ránk gyakorolt benyomása alapján ismerjük fel, hanem inkább a tevékenysége és a konkrét helyzetekben mutatott állásfoglalásai alapján. Nem kell, hogy világraszóló események legyenek. Ellenkezőleg. Ezek sokszor elenyészőnek tűnnek, de egyik a másikkal erővonalat képez, s mind az ő, a Csuka ered- vzeet. fbaön De térjünk vissza a külső ismertetőjegyeihez! Ha külső ismertetőjelei alapján nem tudjuk Csukát felismerni, leírhatjuk viselkedését, támadásait, gondolkodásmódját, nézeteit, állásfoglalását. Es a lány, mert mondanom sem kell, hogy Csuka csak nő lehet, első önálló állásfoglalásának egyike — eddig minden más téren az iskola és a szülő irányítja 6t — a fiúkkal szembeni állásfoglalása. Erről lesz szó a következő számunkban. (Folytatjuk)
