Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-07 / 27. szám
2 $ * * f * * 9 ü| ifjúság — Szirmai Albert j emlékére I Ha az operett eredetét ku- I tatjuk, vissza kell nyúlnunk a | commedia deil'artéhoz, és ha i»yomon követjük kétségtelenül j sikerdús útját, találkozunk ve- j te a Théatre de la Főire zenés bohóságaiban, míg eljutunk Offenbach müveihez, Hervé és Le- socq alkotásaihoz, majd — a 19. század második felében — a „klasszikus" és „tipikus“ bécsi operetthez. Talán azt mondhatjuk, hogy Bécs közvetítésével jutott el a műfaj Magyar- országra, ahol legnevesebb művelői között — Lehár. Kálmán. Huszka és Kacsóh — szerepel az 1880. július 2 án született Szirmai A I b e r.t is. A magyar operettszerző-gene- ráció utolsó képviselője a budapesti Zeneakadémián Szend.y Árpádnál és Koessler Jánosnál tanult, majd a Pester Lloyd és Polgár című lapok zenekritikusaként bizonyította nagyszerű hozzáértését, és 1907-ben meghívták a Vígoperához korrepetitornak. Két év múlva már átütő sikert aratott a Táncos huszárokkal, ezt követte a Mágnás Miska, Gróf Rinaldo, Mézeskalács, Alexandra. Éva grófnő, A balerina és a Tündérlaki lányok, s emellett számtalan dal és sanzon őrzi emlékét, bizonyítja nagyszerű vitalitású tehetségét. , 1920-ban elhagyta hazáját és az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le, ahol élete végéig (1987. január 15.) a Chapel-kiadővállatat zenei tanácsadója és irányítója volt. Nem véletlen, hogy a szülőföldet csak a felszabadulás után látogatta meg, hiszen Szirmai — Gábor Andor barátja — a darutollas Horthy-legények miatt keresett új hazát magának. Úgy érzem, nem csökkenti az emlékezés ünnepi fényét, ha magyarázatot keresek arra, hogy mi volt az operett rendkívüli népszerűségének titka. Elsősorban a nagyszerű zene. amely mindig az adott kor legnépszerűbb társastáncára épült. A műfaj kezdeti időszakában a siker jelentős tényezője volt a szatíra, a társadalmi fonákságok szellemes kigúnyolása. A- zonban a századforduló óta ez a szatirikus hang, megszelídült, és az operett — társadalmi töltet nélkül — csak hitvány minőségű szellemi mákony volt, olcsó, ártalmas kábítószer, amely feledtette a kíméletlen — többnyire véres — valót. Mert a polgár menekült a valóság elől, az operett aranyfüstös világába menekült, ahol olyan „jókat mondtak" a félhülye hercegek és grófok, a- hol telivér „kékvérű" nőstények epekedtek szerelmük után, ahol villogó fehér combjukat muttogatták a táncosnők, és egy kis szegényes, de mégis annyira boldogító érzéki bizsergéssel ajándékozták meg a nyomortól, háborúktól rettegő nézőket. Két óra önfeledt boldogságot jelentett az operett, és a festett kulisszák pazar pompája feledtette a kétszoba- konyhás polgárotthonok rán- tásszagú. gondoktól sivár nyomorát. Amikor 1916. február 12-én a budapesti Király Színházban bemutatták a Mágnás Miskát — már tombolt a világháború, az agyakban ott remegett Ypern, Gorlice és Doberdo rémülete, a főváros utcáin mankók kopogtak, a nyomor, a pusztulás, a bizonytalan jövő sötét, nehéz árnyéka borult a szivekre, és a polgár a Király Színházba menekült, mert jó volt megfeledkezni mindenről, jó volt Mágnás Miskának tapsolni. Nagyszerű zene és . ostoba, mesterkélt történet, ez volt az operett — vélt szálmaszál a pusztuló társadalom számára. Mi az operettzene halhatatlan művészének. Szirmai Al- bertnek emléke előtt hajtunk fejet. Péterfi Gyula Új Ifjúság, Szlovákia Szocialista Ifjúsági Szövetsége Központi Bizottságának lapja 0 Kiadja a ímena kiadóvállalata © Szerkesztőség és adminisztráció Bratislava, Prazská 9. Telefon; 485- 41-45 Postafiók 5t © Főszer keszrő dr. SIRASSZEP GYÖRGY főszerkesztőhelyettes és kultúra: TÖTH ELEMÉR. A riportrovat vezetője: PALA- GY1 LAJOS. Riporterek: ZA CSEK ERZSÉBET. KESZEL1 FERENC, NÉMETH ISTVÁN kelet-szlovákiai szerkesztő és sportrovatvezetö BATTA GYÖRGY A melléklet rovatvezetője: HORVÁTH RUDOLF. Nyomja: Západoslovenské Haifámé 01 ® Előfizetési díj egész évre 52.— Kis, fél évre 26.— Kis negyedévre 13.— Kis O Terjeszti a Posts Hlr- iapszolgáiata, előfizethető minden oostakézbesítőnél vaoy postahivatalnál © Kéziratokat nem Srzflnk meo és nem küldőn!' vissza © A lapot külföldre i RN' Ostredné expe dlcla Bratislava. Gottwaldovc nam * 48 útján lehet megrendelni. Vége a kalandnak - kezdődik a komoly munka Az 1968-as esztendő januárja nagy reményeket hozott magával: jóvátenni a CSISZ kevésbé rugalmas és sokszor érzéktelen politikájából eredő hibákat a diákokkal szemben. A január hozta lehetőségeket azonban nem használták ki. A vezetőség nem volt egyöntetű, és mintha sem ideje, sem ereje nem lett volna a felgyülemlő társadalmi problémák megoldására. Ami a fiatalság megnyerését illeti, ennek érdekében az eszmei-nevelő munka folyamán nagyon hosszú ideig nem történt semmi, a- vagy vajmi kevés. A marxizmus-leni- nizmus jegyében történő mélyreható nevelésről már azelőtt sem igen beszélhettünk. 1968 januárja után a- zonban egyoldalú bírálat érte a CSISZ-t és a CSKP-t — azok pozitív eredményeit is. Még mielőtt a radikális csoportok magukhoz tértek volna bizonyos meglepetésükből, maga a CSISZ vezetősége élesen bírálta a kommunista párt vezetőségét, ezzel átruházván a pártra mindennemű felelősséget az eddigi hibákért. A CSISZ vezetőségéből tehát hiányzott a felelősségtudat. És ez az egyik fő hiba, amiért képtelen volt megfogalmazni programját, mely megállta volna helyét az ún. január utáni politika kialakulásának bonyolult időszakában. Az oppozíciós csoportnál — az 1968 eleji gyors politikai fejlődésben — az útkeresés abban nyilvánult meg, hogy az állandóan változó helyzetet értékelte és állást foglalt a diákszervezettel és társadalmunk politikai erejével, a CsKP-vel szemben. Nyíltan szembefordult a CsISz-szel és nem volt hajlandó támogatni a diákszervezetet, mely a diákság érdekeit szolgálta, nem pedig ezen oppozíciós csoport „politikai céljait". A Főiskolások Szervezete Cseh- és Morvaországban (továbbiakban: Főiskolások Szervezete) azzal a céllal alakult, hogy a diákok szociális tanulmányi érdekeit szolgálja, nem pedig a politikait. Ezért az oppozíciós csoport eltekintett attól a tervtől, hogy megalakítson egy új szervezetet nyílt oppozíciós programmal. Csak részben igyekezett hatni a Főiskolások Szervezetére, és inkább arra összpontosult, hogy megteremtse a feltételeket a későbbi nyílt oppozíciós politikai program számára. Az oppozíciós csoportok tagjai 1968 áprilisa és augusztusa között megerősítették az akciós egységet az értelmiségi fronttal, irodalmárokkal, újságírókkal vették fel a kapcsolatot. Sikerült együttmúködniök néhány állam- és pártvezetövel — pl Smrkovskyval. Ugyancsak fontos szerepe volt ebben az Időben a Student hetilappal és a Listy folyóirattal való együttműködésnek. Mivel augusztus 21-e után sem sikerült következetesen megoldani a párt és állam vezetésében mutatkozó kritikus állapotot, megvolt a feltétel a csoport további aktív politikai működésére. A kiéleződött ellentétek társadalmunkban azt eredményezték, hogy az oppozíciós csoport képviselői még nyíltabban léptek fel programjukkal, mint augusztus 21-e e- lőtt. Annak a veszélynek ellenére, hogy a Főiskolások Szervezete az oppozíciós radikális csoport kezére juthat, 1968 szeptemberében Zdenek Mly- náfnak, a CsKP KB akkori titkárának személyes beavatkozására a Főiskolások Szervezetében regisztert készítettek. Ettől a pillanattól kezdve az oppozíciós csoport a Főiskolások Szervezetének legális alapjait i- gyekezett saját céljaira felhasználni. Megmutatkozott ez a Főiskolásak Szervezetének 1968 október végén és november elején Plzenben tartott első parlamentjén is. Ugyanis a vezetőségbe sikerült bejutnia a radikális csoport néhány képviselőjének is (Kovanda, Moravec, Touska stb.). U- gyanebben az időben aktivizálódott a brnói centrum is, mely hasonló elveket vallott, mint a prágai radikális csoport. Alapjában véve már 1967 végén jelentékeny visszhangot váltott ki és közvetlen hatással volt néhány diák- vezetőre (Káván, Kovanda) az ún. Nyugati új jobboldal-mozgalom. 1968- ban pedig a lengyelországi, jugoszláviai és franciaországi diákzavargások befolyásolták nálunk az eseményeket. Kiadványokkal, cikkekkel egész sor hatás került diákmozgalmunkba — a radikális baloldali áramlattól kezdve egészen az anarchista ideológiáig. Ezt nagyban elősegítették hírközlő eszközeink is. A vezető szerepet ezen ideológiai áramlatok terjesztésében a Student és a Listy játsszák. Annak ellenére, hogy a Főiskolások Szervezetében a radikális csoport képviselői nem voltak többségben, némely pártszervezettel, párt- és államfunkcionáriussal való együttműködés útján mégis sikerült programjukat rákényszeríteni a szervezetre. Ez a program egyenlő volt a CsKP politikájára gyakorolt erőszakos akcióval. Igyekeztek kialakítani az ún. okkupációellenes, később „Husák-el- ’enes" egységeket. Előkészítették a novemberi sztrájkokat, melyek a Főiskolások Szervezete akkori vezetőségének (túlnyomó részének) akarata ellen is lezajlottak. A diákok a CsKP-n és más társadalmi szervezeten belüli jobboldali csoportok akciós egyesülésében a jobboldal az eszközt látja, mellyel lehetetlenné teheti a moszkvai egyezmény megvalósítását és befolyásolhatja a CsKP KB-nak novemberi ülését. Prágában megalakult a diákok akciós bizottsága, mely a CsKP és a Forradalmi Szakszervezet jobboldali képviselőivel együttműködve irányította a novemberi diáksztrájkot. Az oppozíciós diákcsoport viszont kihasználta a párton belüli helyzetet saját céljai megvalósítására. Megnyilvánult ez abban is, az oppozíciós csoport igyekezett hatáskörét kiszélesíteni néhány nagyobb üzemre, és megalakította a diákok és munkások ún. akciós egységét. És végül eljutottak az ún. társadalmi megmozdulás nyílt realizációjához, kihasználták és kiélezték társadalmunk problémáit. Ilyen volt pl. a Smrkovsky politikai pozíciójának megvédésére szervezett akció, Ján Palach halála és temetése körül kialakuló tömeghisztéria, a csehszlovák-szovjet jégkorongmérkőzés utáni tüntetés stb. Ami a Főiskolások Szervezetének, a Nemzeti Frontban való tagságát illeti, a diákszervezeten belül a radi- kalisták és a mérsékeltek között e- rőösszecsapásra került sor, főképp 1969 első felében. A döntésre 1969 áprilisában, a Főiskolások Szervezetének olomouci kongresszusán került sor — a Főiskolások Szervezete nem lépett be a Nemzeti Frontba. Később aztán visszavonták a regisztrációt. Azokon a fakultásokon, melyek a Nemzeti Frontba való belépés mellett álltak, megalakították a koordinációs bizottságokat. Ezek a bizottságok azonban eléggé határozatlanok voltak, és a Főiskolások Szervezetének néhány volt képviselője hatása alatt meghosszabbították a radikális csoport vezette Főiskolások Szervezetének életét. A koordinációs bizottságból vált ki a Főiskolások Szervezetének Országos Előkészítő Bizottsága, mely a regisztráció visszavonása után politikai kiáltványt bocsátott ki. A kiáltványban benne foglaltatnak az új diák- szervezet megalakulásához szükséges alapelvek. Az új diákszervezet alapító aktívája nagyon kritikus időszakban, a jobboldal erkölcsi terrorjának légkörében kezdeti működni. Működésének eredménye: a Csehszlovákiai Főiskolások Szervezetének megalakítása és a Predvoj című diáklap indulása. Mindkettő indulása a volt Főiskolások Szervezete működésének utolsó szakasza elleni éles oppozícióra é- pült. Politikai elvük: támogatni az új pártvezetőség konszolidációs programját', másrészt meghatározni az egyetemisták érdekeiből kiinduló programot. A Lenini Ifjúsági Szövetség után tehát új szervezet keletkezett, mely szintén a CSKP politikája mellett ál!, a szocialista nemzetköziség elvét vallja és arra törekszik, hogy jóvá- tegye a január előtti és utáni időszakban elkövetett hibákat. Néhány fogyatékosságot azonban észlelhetünk a Csehszlovákiai Főiskolások Szervezetének múlthoz való viszonyulásában. Egy-egy kísérleten kívül az új szervezet még nem jutott el a múlt kritikus elemzéséhez. Kezdetben nem volt rá ideje és ereje. Bizonyos idő elteltével úgy túnt, hogy az előkészítő bizottság némely tagja valamiféle gentleman megegyezés következtében nem akarja feszegetni az 1967-69 közötti történteket. Ez pedig nagyban befolyásolta a diákmozgalom további alakulását — egész a mai napig. Ennek ellenére a szervezet már sok hibái kiküszöbölt. Az új diákszervezet programjának alapját határozott politikai elvek képezik — támogatni az ifjúsági mozgalom egységesítő folyamatát hazánkban. A szervezetnek ez az aktív állásfoglalása lehetővé teszi, hogy szervesen bekapcsolódjék a most a- lakuló SZISZ-be mint annak relatív önálló része. Fiatalok vallomásai I I A mi nemzedékünk 21 éves vagyok. Szerintem ez az az életkor, amikor a fiataloknak önálló, független személyiségekké kell vál- niok, gyakran a rossz szokások hatása ellen folytatott éles küzdelemben. Sok barátom példaképének tartja hazánk múltjának hősiességét. Szerintem fontos, hogy meglássuk és megértsük a jelen hősiességét is a mezők és a gyárak egyszerű munkásainak tetteiben. Sokan vannak körülöttünk, csak körül kell nézni: a szomszéd lakásban, a szomszédos munkapadnál és a csendes, távoli falvakban. Az én kortársaim még tanulnak, de a lelkűkben fénylő tűz alapján meggyőződéssel mondhatjuk, hogy tanítóink nem dolgoztak hiába: a mi nemzedékünk új felfedezésekkel szépíti meg majd a Földet. Afelöl is teljes mértékben meg vagyok győződve, hogy az én nemzedékem, bár nem élte át azokat a komor és vészterhes napokat, amelyeket nagyszüleinknek és szüléinknek a haza védelme során át kellett élniük, ha a szükség úgy hozza, a népünkre jellemző hősiességgel és bátorsággal állja meg a helyét. L. Tolokonova, egyetemi hallgató Kiről veszek példát? Hat év telt el azóta, hogy dolgozni kezdtem Gorkij város 5. számú klinikáján, a veleszületett szívbetegségek osztályán. Két évvel később már önállóan kezdtem operálni. Mint minden kezdő sebész, én ts izgultam. Ve Igyekeztem minden nyugtalanságomat a műtőn kívül hagyni. Itt figyelemre, koncentráltságra, határozottságra van szükség. Barátaim egyszer megkérdezték: mi a jelszavam az életben? Nem volt kész válaszom. Elgondolkoztam és rájöttem arra, hogy nekem nincs is szükségem kész válaszra. Az én egyszerű életem tartalmát az adja, hogy betegeim gyógyultan hagyják el a klinikát. Kollégáimmal együtt — akikkel jó barátság fűz össze — minden időnket munkánknak szenteltük. Majdnem mindennap operálok, és nemcsak gorkljiakat, más helyekről is érkeznek ide betegek. Ilyen tekintélye van a klinikánknak. Mindenkinek vannak példaképei. Minden fiatal, amikor elkezdi önálló fiatal életét, elgondolkodik: kiről vegyen példát? Én boldog vagyok, mert a példaképem Itt él mellettem. Ez az ember az apám, a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájának tagja, Borisz Koroljov sebészprofesszor. Amikor apám először ajánlotta fel, hogy asszisztáljak műtétjénél, rádöbbentem, milyen nagy bizalommal van irántam. Mindig csodálatba ejt apám fantasztikus munkabírása, energiája, céltudatossága, és az emberek iránti nagy sze- retetben kifejeződő jósága. Az 6 dicsérete számomra a legmagasabb kitüntetés. Megvan az a képessége, hogy megértse az ifjúságot, és bízik az ifjúságban. Első szívoperációját 1955-ben végezte. Azután állhatatosan segített másoknak, hogy elsajátítsák az ilyen operációk művészetét. Klinikánk kardiológiai osztályán ma már sok sebész végez szívoperációt. Klinikánkon összesen öt és félezer szívműtétet hajtottak eddig végre. 1970. Ebben az évben leszek harmincéves. Ez idő alatt elvégeztem az egyetemet, hat éve dolgozom a klinikán, körülbelül ötszázszor operáltam, jelenleg a kandidátusi disz- szertáción dolgozom. ALEKSZEJ KOROLJOV Egyik tervtől a másikig Hogy milyenek vagyunk mi fiatalok, mi jellemző ránk leginkább, mi a legérdekesebb az életünkben? Igen nehéz erről néhány szóval beszélni, hiszen millió és millió velem egykorú fiatal és csak a Szovjetunióban is. És mindegyikünknek megvan a magunk célja, a magunk elhivatottsága, a maguk foglalkozása. De mégis... van egy közös vonásunk. Mindany- nyian álmodozók vagyunk. Az én életem például azért érdekes, mert arra törekszem, hogy megvalósítsam álmomat. Valamikor így tervezgettem: beiratkozom a balettlskoléba, balerina leszek. Sokat tanultam minden erőmből igyekeztem, és minden csodálatosan fejeződött be: sikeresen letettem a vizsgáimat. felvettek az intézetbe. Teljesült álmom. Újabb ábránd következett? ábrándoztam ön- áliö színházi munkám első napjáról, arról a napról, amikor tői az opera és a balettszlnház művésznőjének hívnak majd. S 1963-ban, a Permi Balettintézet elvégzése után Gorkijba kerültem. Ügy alakult, hogy rögtön megérkezésem napján színpad ra léptem, a gorkiji operaház színpadán a Hattyúk tavában táncoltam. És mire végéhez közeledett az első előadásom (azon az estén az első felvonás „négyesében“ táncoltam, és a második felvonásban a hattyúk utolsó sorában),, tudtam, hogy itt is vannak barátaim, jó tanácsadóim. Forrón gratuláltak nekem bemutatkozásom alkalmából. Tudtam, hogy egy újabb álmom teljesült, művész lettem. Másnap a színház balettmestere, L. Szerebrovszkaja felajánlotta, hogy táncoljam el Henrietta szerepét Strauss Nagykeringő c. balettjében. Ez volt az első nagy szerepem. Hét éve vagyok a gorkiji színház tagja. Hét év izgalmas, érdekes munkája, új szerepek, új karakterek feltárása. Szeretem a „Peer Gynt" Solvelgjét. Mariját a Bahcsiszeráji szökö- kútban, szeretem a mindenre kész és bátor Marjutát a Lövés c. balettben, az álmodozó és kissé kényeskedö Kiasasz- szonyt a Kisasszony és a Csa vargóban. De a legkellemesebb vargóban. De a legkedvesebb szerepem: Giselle. Kétszer jártam Moszkvában a Nagyszínházban, hogy a legkiválóbb balettmestereknél tanuljak. Művészetük mindig föllelkesít, szeretnék órákon át dolgozni, még jobban táncolni, megosztani a látottakat barátaimmal, minél több örömet szerezni az embereknek. És még mindig álmodozom... Sok mindenről — új, érdekes szerepekről, olyan komoly, nagy munkáról, ami nekem is. a nézőknek is örömét szerez, LEONORA ZLOBINA
