Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-26 / 21. szám
MARMALADE Dean Ford, Allan Whitehead, Junior Campbell, Pat Fairley és Graham Knight a tagjai annak a MARMALADE nevet viselő csoportnak, melynek hírneve nálunk is hovatovább ismertebbé válik. Az angol sajtó figyelmének központjában állnak, de minden más országban is, ahol szerepeltek, elnyerték a beat zene kedvelők tetszését. Fellépéseiken sok élményben van részük. Néhányat közülük így elevenítenek fel az együttes tagjai: Dean: Egyszer a „Látom az e- sőt“ című dalt énekeltük. A közönség közül egyszerre csak kivált egy kislány, feljött a színpadra és vízípisztollyal lefecskende- dezett bennünket. Allan: Amikor Dean át akarta ugrani a bárpultot, megcsúszott és pontosan a fejére esett. Junior: Egyik fellépésünkkor a komikus „Pszichedelic show“-t játszottuk. Az egész abból állt, hogy Gim Reeves és Andy Steward lemezeit raktuk a lemezjátszóra. A nézők meg voltak győződve, hogy mi énekelünk. Pat: Amikor kigyúlladt a hang- erősitőnk, a színpadon keresztül vödörért rohantam, közben megbotlottam egy drótban, a hátamra estem, de nem szűntem meg játszani a gitáron. Ez fantasztikusan tetszett a nézőknek. Graham: Egyik fellépésünk alatt elektromos sokk ért, és esés közben magammal rántottam Allan dobjait. A nézők önkívületi álla- [ pótban voltak és követelték, hogy a mutatványt ismételjen! meg. A Stiavnick# házaspár a Szlovák Szocialista Köztársaság ez évi bajnoka, mind a bel- mind külföldi versenyeken sikeresen képviseli hazánkat V I MIT CSINÁLNAK OFARIMÉK I EGY HARMONIKUS HÄZASSÄGRÖL KIALAKULJ mítosz SZERTEFOSZLÄSA Néhány hónappal ezelőtt az újságírók még sebesre írták kezüket a világhírű énekes házaspárról, Esther és Abi Ofarimról. Bámulatos karriert futottak attól kezdve, hogy Abi, saját nevén Ab- rahám Reichstadt, a szegény Tel Aviv-i villany- szerelő fia elhatározta, hogy Haifába megy, és koreográfus lesz. Itt pillantotta meg először a 16 esztendős Esther Zaidot, és rövidesen egybekeltek. 1961-ben Ofarim név alatt Tel Aviv-ban dalfesztiválon győztek, és ettől kezdve felfelé ívelt pályájuk. 1962-ben a sopotyi fesztiválon diadalmaskodtak, 1963-ban az Eurovízió londoni nagydíján a második helyen végeztek. 1964-ben övék a montreux-i Arany Rózsa, 1965-ben az Edison Hollandiában, 1966-ban Párizs nagydíja, 1967- ben az olasz televízió Arany Rakétája. Az egész világ dúdolta kissé szokatlan, de határozottan dallamos és megkapó számaikat. Ám nemcsak ezért kerültek fel a képeslapok címlapjaira. A közvélemény bennük látta az ideális, harmonikus házasság megtestesítőit. Csakhogy a valóság egészen más volt. Már régebben napvilágra került, hogy Esther únja férje kicsapongásait, apró csalásait, uralkodó, elentmondást nem tűrő természetét. A híreszteléseket még így is többnyire hatásos reklámtrükknek tekitet- te a kedvenceivel szemben elfogult közönség. Aztán bekövetkezett az, amire legkevésbé számítottak a népszerű énekes házaspár hódolói. Esther és Abi útjai szétváltak. Ismét szertefoszlott egy mítosz. Vajon mit csinálnak azóta? Abi öt millió márkás befektetéssel rendezőirodát nyitott Münchenben. Abbahagyta az éneklést és felcsapott vállalkozónak. Azt hangoztatja, hogy öt éven belül egyedül uralja és irányítja majd a németül beszélő országok pop-zenéjét. Egyenlőre fiatal tehetségek, énekesek, zeneszerzők és szövegírók felkutásával foglalkozik. Első felfedezettjei: a huszonegy esztendős Susan Avi- jes, Robert Schedel és a The Can együttes. Müncheni irodája, a PROM, a jövőben állítólag nemcsak az énekes csillagok menedzselésével foglakozik majd, hanem filmeket és televíziós műsorokat is készít, saját zeneműkiadó és hanglemezgyártó vállalata is lesz. Amíg Abi egyelőre csupán nagyszabású terveit szövögeti, Esther nyomban kemény munkába kezdett. Nagy Britanniában fellépett például Tom Jones show-műsorában, és más televíziós műsorokban is. Egyidejűleg szerződést írt alá a Német Szövetségi Köztársaságban is. Münchenben hangfelvételeket készített a rádió számára, fellépett a sztárok show műsorában. Bob Rooyens ismert tévé-rendezővel önálló műsort készített a színes adás számára. Mint színésznő és énekesnő játszott a „11 óra 20 perc“ című tévé-játékban. Londonban elkészült a tizenkét népdalt tartalmazó nagylemeze, és a szakemberek véleménye szerint legalább kétszer olyan jól énekel, mint egykor Abi oldalán. (pi)