Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-26 / 21. szám

8 úi ifjúság OUITTNER JÄNOS—HORVÁTH REZSŐ: Quovadis Ifjú Szívek? Érdeklődéssel néztünk az Ifjű Szivek Dal- és Táncegyüttes tánccsoportjának bemuta- töja elé. Az ünnepélyes meghivön két év­szám (1955—1970) utalt arra, hogy az együttes fennállásának jubileumi évfordu­lóját ünnepli. Ezért a látott műsort nem­csak mint bemutatót, hanem mint a tlzen- ötéves űt eredményét látjuk, és ebból a szemszögből kívánunk hozzászólni. A be­mutatott műsort egészében vizsgáljuk, füg­getlenül attól, hogy egyes számok régfbb eredetűek, vagy ú,jak-e. Ez van, ez a tlzen- ötéves út eredménye, összege. A másfél évtizedes út fejlődési Ivét, buk­tatóit. az útkeresés nehézségeit a krónikás fogja majd felvázolni, az eredményeket, si­kereket a statisztikai adatok mutatják majd ki. Mi az Együttes megteremtésének ere­deti elképzelése tükrében szeretnénk meg­vizsgálni a tizenöt év után kézzelfoghatóan leszűrhető eredményt — a mostani műsort. A megalakuláskor az Együttes elé ezt a célt tűzték ki: összegyűjteni az élő hagyo­mányt, szInpadO'n bemutatni a közönségnek és kifejező készségét újszerű táncnyelve­zetté továbbfejleszteni. Megjegyzendő, ez a célkitűzés nem az Ifjú Szivek specialitá­sa. Ezt az utat követték és követik a szo­cialista országok, és hazánk többi hasonló beállítottságú együttesei is. Ha ebből a szempontból nézzük a napok­ban bemutatott műsort, sajnálattal kell megállapítanunk, az Együttes ezeket a cél­kitűzéseket nem érte el. A jónak ígérkező indítás után (pl. Sárdózás), a drámai mű­faj felé hajláson (Feketekói kastély) és a teljesen mozgásmüvészeti extremitáson ke­resztül (.Az Elet győz a Halál felett) az Együttes ma népies milliőbe került, ahol a népieskedés a koreográfus számára csak ürügy, hogy szabad folyást engedjen fan­táziájának. Az Ilyen elképzeléssel kompo­nált táncoknak lehet közönségsikerük, de az eredeti célkitűzéshez, a néphagyomány ápolásához vajmi kevés közük van. Az Együttes a mai napig sem járta ki a népi­táncosok alapfokú iskoláját, amit az ere­deti, stílusban és tájegységben különböző hagyományos táncanyag elsajátítása jelent. A kifejezésmód továbbfejlesztését csak er­re lehetett volna építeni. Ennek hiányában alap nélküli, minden eredeti hagyomány jel­legét nélkülöző „magyar tánc nyelvezet" fejlődhetett csak ki. Ez a stílus megfelel­ne ugyan egy revűben, vagy egy színházi „betétiben" de semmi esetre sem a népi hagyományokat ápolni hivatott együttesben. E sajátos stílus olyan erőt vesz a tánco­sokon, hogy még azokban a számokban is, melyek kimondottan népi motívumra épül­nek (Gyapjas: Pásztortánc, Takács: Vas­vári verbunk) érezteti hatását. Ez a fejlő­dés nézetünk szerint főleg KvoSák József koreográfusnak tudható be, aki sajnos nem találta meg az utat a valódi hagyományok­hoz, és inkább fantáziájára támaszkodik. Neki róható fel az is, hogy az Együttes vajmi keveset tett a gyűjtés terén, pedig anyagilag meg voltak a legjobb feltételek. Nézzük tehát közelebbről a mösort: Szeretnénk előrebocsátani: tisztában va­gyunk azzal, hogy az Együttes tánckara fiatal és gyakorlatlan. Hogy ennek ellenére mégis megbirkózott a táncokkal, az első­sorban határtalan lelkesedésének köszön­hető. de ugyanilyen mértékben Kvoöákné- Kálmán Olgának és Tóth Jánosnak, akik a koreográfus távollétében is (Kvoéák Jó­zsef egyéves tanulmányi úton van a Szov­jetunióban) fel tudták készíteni a tánco­sokat. Az itt-ott még becsúszó technikai pontatlanságokat nem tartjuk tragédiának. A műsort egy csárdással kezdték, melyet a műsorfüzet „tüzes páros tánc” alcímmel hirdetett. A tánc a hagyományos hármas gyors-Iassú-gyors tételekre épült. Talán itt mutatkozott meg legjobban, összesűrlt- ve a kvoőáki „táncfilozófia“. A csárdás olyan páros tánc, melyet a táncolók össze- fogódzva járnak, és ez bizonyos törvény- szerűséget von maga után. Az összefogó- dzá's köti a partnerek motívumainak kivá­lasztását. Ezt a koreográfus nem nagyon vette figyelembe Ugyanilyen törvényszerű­ség: a partnerek csak megindokolt esetben eresztik ei egymást — viszont ez is a ko­reográfus szeszélye szerint történt. Az eme­léseknek, különleges fogásoknak és más, a klasszikus táncból átvett elemeknek még a nyomait, sem találjuk az eredeti táncokban. A modoros, negédes lassú tétel, szentimen- talizmusánál fogva még egy balettben sem férne el. A tánc motivikája semmilyen nép­rajzi tájegységbe sem helyezhető bele. Egyébként az Együttes fennállása óta több ilyen csárdást láttunk már, és ezek nem sokban különböztek egymástól. Inkább csak a zene változott Ennek a csárdásnak a ze­néje viszont kiváló, és jobb koreográfus! munkát érdemelt volna. Gyapjas István magyarországi koreográ­fus müve a „Pásztortánc“ nem új száma az Együttesnek. Már néhány éve szerepel műsorukon és a legjobbak közé tartozik. Bár Gyapjas mupkája sem klasszikus re­mekmű, nézetünk szerint ez az út, ame­lyen az Együttesnek haladnia kellene. A martost Gyertyástánc népi hagyomá­nyunk egyik gyöngyszeme. Szinte monu­mentális a maga megkapó egyszerűségében. Minden dicséretet megérdemel a koreográ­fus, hogy műsorra tűzte. A tánc első ré­szében benne volt Martos sava-borsa. Kár. hogy a II. felében erősen Berjozkára emlé­keztető térformái kísérletezésbe kezdett, A tánc nemességére vall, hogy a koreográ­fus térformái ekvilibrisztikája ellenére szép maradt. Egy cikk keretén belül kevés a hely mé­lyebben elemezni a Te vagy a legény... cí­mű. kuruckori kompozíciót. Kár. Nagyon sok érdekes következtetést lehetne belőle levonni. Ez a hagyomány, melyet az Együt­tes a „Feketekői kastéllyal" alapozott meg. Ezen lehetne kimutatni a fejlődés lefelé ívelő görbéjét. A „Te vagy a legény" mesz- sze elmarad a „Feketékói" színvonalától. A tánchoz talán csak annyit, ha a koreográ­fus a szlovák fiú lábára eredeti tánc-mo­tívumokat kreált, miért nem tette ezt a magyar fiúk esetében Is? Miért kellett azoknak „hasból" kitalált motívumokat tán- colniok?' Kvoöák József elrugaszkodását a népi ha­gyománytól talán az Ördöglagzi című kom­pozíción lehet leg jobban lemérni. Az se nem lakodalmi (mint ahogy a műsorfüzet fel­tűnteti), de nem is tardoskeddi szokás. Ma­gyarország egyes területein Így hívják a menyecskék farsangi, férfiak nélküli mula­tozását, és a tardoskeddi tánccsoport ezt annak idején átvette a volt Felső-csallókö­zi Népi Együttes műsorából. De ha már a koreográfus kikiáltotta tardoskeddi szokás­nak, akkor miért szőtt megint fantázfájá- ból elővarázsolt táncanyagot közbe, amikor Tardoskedd az a község, ahonnan a leg­több felgyújtott táncanyag áll rendelkezé­sünkre? Hangsúlyozom, rendelkezésre áll, tehát még a gyűjtéssel járó fáradtságot Is megtakaríthatta volna a koreográfus. A Tamburo romano keserű utóizt hagyott a táncot szakmai szemmel néző szemléle­tében. Szinte fölöslegessé válik megállapí­tani a jellegzetes cigány táncanyag és a szinkopás „Cigányritmus“ hiányát olyan kompozíciónál, amelynek előadásmódja a jóizlés határát súrolja. Ripacskodás egy harmadrangú amatőr együttes előadásában is kellemetlen, de elfogadható. Egy élegy- gyüttesnél semmiképpen sem fogadhatjuk el Takács András „Vasvári verbunkos"-a és a „Kelet-szlovákiai táncok" két üdítő szín­foltja volt az estének. Bár Takács a tánc első részében nem tudta maradéktalanul kiaknázni Sári József nagy igénnyel meg­komponált zenéjének minden lehetőségét, a második rész felépítése szorosan igazo­dik a zene szerkezetéhez és visszatükröz! ennek hangulatát. A „Kelet-szlovákiai tán­cok" az est folyamán bemutatott Kvoéák kompozíciók legsikeresebbje. Hamisítatlan folklórt vitt a színpadra, a színpadi tör­vényszerűségnek megfelelően átötvözve. És siker volt! Miért nem lehet azt a többi táncnál is így csinálni? Az est befejező száma a „Lucajárás" volt. A téma megválasztása nem szerencsés. Az igaz, volt ilyen hagyomány, de Luca napja a karácsonyt megelőző adventra esik, és bigott vallás! erkölcsökkel irányított falu­ban akkor tilos volt a tánc. A Lucajárók mint már a név is utal rá, lányok voltak. Ha férfiak jártak, ezek is nő! öltözetet vi­seltek. A színpadon látott maszkok inkább farsangra utaltak. Amellett — hogy mint a többi számokban - a táncanyagot a fantá­zia szülte, volt a táncnak egy érdekes moz­zanata, Az emberben helyenként olyan ér­zés támadt, mintha már látta volna valahol. Azután rájöttünk — a „Fonó". Sajnos a koreográfus helyenként megismételte ön­magát. Lehet, valaki elfogultsággá! vádol majd minket. A felsorolt hiányosságok ellenére a műsornak sikere volt a közönségnél. De ne feledjük, az Együttes feladata, a közönség szórakoztatásán túl, a népi hagyomá­nyok ápolása. Ha ezt nem teszi, és sajnos mostanáig nem tette, akkor csak félmunkát végez. Ennek orvoslására emel­tük fel szavunkat. Jó volna, ha az ügy ér­dekében mások is kifejtenék nézetüket eb­ben a kérdésben. A szerkesztőség megjegyzése: Quitt­ner János és Horváth Rezső polemi­kus cikkére beküldött válaszokat vagy hozzászólásokat szerkesztőségünk szí­vesen közli. Mi lesz a Csallóközi Színházzal? 'Az fáén harmadszor ke­rült sor a nyugat-szlovákiai kerület mfíkedvelS sziniát- 'sz'6 csoporttainak sereg­szemléjére, és egyben n Sá­muel 'JurkotdS koszorú har­madszori kiosztására. A ko­szorút a trnnval Vvsokoüko- lák elnevezésit lálskolákh'éd állá esonort nyerte el. A má- so'dlk helyre az uavancsak nagyszombati Konánka szín­játszó csoport kerillt, 'de a harmadik 'díjat viszont má' magyar egvilttes. a Csema- 'dok nnszvadi hehil szerve­zetének színlátsz'á rsovort- jn kanta. Haltuk kíinll a nyugat-szlovákiai miikedve- Ití színjátsz'6 csoportok se- reaszemléién résztvett még a lévai Caramvnlgyi színház, amely a naszvadi együttes­sel karöltve nemcsak mél- táan képviselte a magyar 'színeket, hanem néhány ér­tékes 'díiat is elhozott a fesztiválról. A seregszemle egyik állan­dó résztvevője, bíráló bizott­sági tagja, Hiedl Sándor, a műkedvelő színlátszó cso­portok szövetségének elnök­ségi tagja, a Csallóközi Szín­ház egykori rendezője, i^el- kerestiük. hogy megérdek­lődjük. hogyan sikerült a fesztivál, és hogy megkér­dezzük, van-e remény arra. hogy a közeljövőben ismét találkozunk a Csallóközi Színházzal. Előrebocsátva méa annyit, hogy a fesztivált 1070. má­jus 7—S—<J—10-én rendez­ték Trnaván és üunaszer- 'dahelyen 'úay. hogy a ma­gyar együttesek az utóbbi a szlovák együttesek vedia az előbbi városban téptek fel Ül: Milyen volt a sereg­szemle színvonala? RS: Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy acso­Az alkotóverseny rendez­vénysorozata a komáromi járásban lassan a végéhez közeledik. Az amatőr kép­zőművészek kiállítását meg­előzően sor került az ének­karok és népi tánccsoportok járási fesztiváljának meg­rendezésére. Hátra van még az amatőr fényképészek ki­állítása, mely az országos fényképkiállítással egyidO- ben, a Jókai Napok kereté­ben lesz megrendezve. Az alkotóverseny fénypontja­ként említeném a járási győztesek gálaestjét, melyre június elején kerül sor. A gyermek- és ifjúsági énekkarok járási fesztiválja kellemes meglepetést oko­zott. A múltban ugyanis még nem fordult elő, hogy a járási fesztiválon 9 ének­kar lépett volna fel. Az énekkarok tagjainak száma meghaladta az 500 főt. Örömmel állapíthatjuk meg. hogy a mennyiségi fejlődé­sen kívül az énekkarok re­pertoárja gazdagodott és művészi színvonala is fejlő­dött. Az idei fesztiválon két kezdő énekkar mutatkozott be, mégpedig a mocsi alap­fokú kilencéves iskola és a esallóközaranyosi kilencéves iskola énekkara. Az énekka­rok három kategóriában versenyeztek és.a következő helyezést értek el: első ka­portok megtartották tavalyi színvonalukat. Egyiknél-má- siknál módosult a darabvá­lasztás, de lényegében meg­birkóztak feladataikkal. Ül: Hogyan állta meg a helyét a két magyar cso­port a szlovák csoportok kö­zött? RS; Mind a két csoport kiváló teljesítményt nyúj­tott, amiről nemcsak a nasz- vadiak harmadik díja ta­núskodik. hanem az egyéni alakításokért elért első he­lyek. kitüntetések is. ügyan- is a férfi egyéni alakításért a naszvadi Fekete Zoltán és a női alakításért pedig Ka­bát Gabriella, a lévai cso­port Warrenné mestersége című darab főszereplője ke­rült az első helyre. Külön kiemelném a naszvadiak nagy közönségsikerét, és a lévaiaknál pedig azt, hogy minden évben újabb és újabb tehetségeket fedeznek fel az óvónő képző iskolában és szerepeltetik őket. Ez rend­kívül hasznos tevékenység, mert az általuk felfedezett és szerepeltetett fiatal te­hetséges műkedvelő színész­nők bár legtöbbször elhagy­ják Lévát, nem fordítanak hátat a műkedvelő színját­szásnak, hanem másutt is művelik azt. Ül: Hogyan fogadta a szerdahelyi közönség a két előadott darabot? RS: A Fényes Szabolcs — Szenes István: Lulu című darab zenés vígjáték. Érthe­tő hogy nagy közönségsi­kert aratott. Viszont bosz- szant, hogy a lévaiak előa­dását, G. B. Shaw darabját, a Warrenné mesterségét nem értették meg, és a kö­zönség sbkszor egészen bot­rányosan viselkedett. Nagy kár, mert elsősorban saját tegória, első hely: a komá­romi Munkás utcai AKI énekkara, második hely: a mocsi AKI énekkara, har­madik hely: a csallók'ózara- nyosi AKI énekkara, máso­dik kategória, első hely: megosztva a bátorkeszi AKI és a komáromi II. lakótelepi AKI énekkara között, máso­dik pedig az ógyallai AKI énekkara lett. A harmadik kategória győztese az ógyal­lai gimnázium énekkara. A jövőre vonatkozóan javasol­nám az alkotóverseny kere­tén belül, a magyar énekka­rok országos fesztiválját megrendezni. A karmesterek közül kü­lön dicséretet érdemel Ka- rátsonyi Imre. a bátorke.szi énekkar karmestere, akinek vezetése alatt a 70 tagú énekkar már évek óta je­lentős .sikereket ér el. Bőgi Béláné sokoldalú és odaadó munkásságát mi sem igazol­ja jobban, mint az a tény. hogy Ogyallán három ének­kar vezetését, azonkívül a Járási Dal- és Táncegyüttes énekkarának vezetését is vállalta. A népitánc-csoportok já­rási fesztiválja ismét iga­zolta, hogy fiataljaink még ma is nagy érdeklődést ta­núsítanak a népitáncok iránt. A szebbnél szebb népviselet magukról állítottak ki rossz bizonyítványt! Ül: Dunaszerdahelyen a műkedvelő színjátszásnak régi hagyományai vannak, a közelmúltban sokat hallot­tunk a CsaltŐközi Színház­ról, de mintha megszakadt volna a fonál, és valami nem lenne rendben a színház kö­rül. Ml az oka ennek? RS: Sok oka van. A Szín­ház művészeti vezetője el­ment a Szakszervezeti Ház­tól. no meg az is, hogy egyik fiatal rendezőnk Érsek György a kassai Thália Szín­ház hivatásos színésze lett és így magától is megsza­kadt a vonal. Én azonban a főbb okot abban látom, hogy a színház gazda és patrónus nélkül maradt, amikor a Szakszervezeti Házat a 'Já­rási Művelődési Otthon vet­te át. Valahogy a szerződé­sekben és minden hivatalos okmányban megfeledkeztek róla, a járási kulturális o.sz- tály sem foglalkozott a kér­déssel eléggé, és így hiába állítanak meg engem a volt szereplők, műkedvelő szín­játszók, a közönség, egyelő­re nem játszik a színház. Szerintem Dunaszerdahelyen a lehetőség továbbra is meg­van: továbbra is kiváló e- gyütfes lenne a Csallóközi Színház, csak éppen az a hi­ba, hogy nincs aki megszer­vezze, aki lelke és motorja legyen a csoportnak. Ül: Ezen a válaszon ki­csit elcsodálkoztunk, mert hiszen tudturdckal a Járási Művelődési Otthon hivatalos feladatai közé tartozik a műkedvelő színjátszó cso­portok támogatása, és kicsit furcsa, ha épp az ő jóvol­tukból szűnne meg ez a jó- hírű, nagymúltú együttes.-n­szoknya még hangulatosabbá tette fellépésüket. A fesztiválon összesen 10 tánccsoport 1S6 táncoskedvű fiatalja mérte össze erejét. Az első kate­gória győztese a bátorkeszi AKI tánccsoportja lett. A második helyet megosztva a mocsi és a csicsói AKI tánc­csoportjai nyerték. A máso­dik kategória győztese a he- tényl AKI tánccsoportja, mely Dékány Györgyné ve­zetése alatt nagyon színvo­nalas, technikailag jól meg­oldott tánckompozícióval in­dult a fesztiválon; második helyezést pedig a bátorkeszi AKI tánccsoport ért el. A harmadik kategória első he­lyezettje a komáromi ha­jógyár szaktanintézetének tánccsoportja lett. Eddigi tapasztalataink a- lapián leszögezhetjük, hogy járásunkban az alkotóver- seny álra tömegmozgalom­má vált Ez azért is örven­detes tény. mert népműve­lőink és pedagógusaink szo­ros együttműködését bizo­nyítja, és fiataljairdt ver­senyzési vágyának helyes irányú kihasználása újabb pozitívumot jelent ifjúsá­gunk iskolán kívüli nevelé­sében. Rlgíer János Szállt a dal, röppent a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents