Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-03 / 9. szám

KESZELI FERENC: „AZT HISZEM, KINŐTTEM MÄR AZT A KORT, AMIKOR SZERELMI VERSIKÉKET IRDOGALTAM LEVÉL HELYETT." Az idézetet egy levélből vettem, tavaly írta egy huszonhárom éves fiatalember, aki már fél esztendeje halott. Tragikus üzemi baleset érte. A címzett egy lány a megnevezett tizenkettő s megnevezetlen többszáz lány közül, akiknek sorsrokonsága vi- tatífiatatlan. A levél a megboldogult fiatalember utolsó levele. M. Kató azóta is irat­tárcájában hordja. Mellette két fény­kép. Az egyik a halott vőlegény ka­tonakori képe, a másik egy amatőr felvétel a fiatalember friss, koszo­rúkkal borított sírjáról. Ez a fiatalemiber M. Kató vőlegé­nye volt. Ha a véletlen tragikus halál nem Vól közbe. Kató ma már asz- szon\i_ feleség. Januárra tervezték az eskWlL A fiatalember meghalt, ja­nuár elmúlt. És M. Kató...? Boldogtalan. Pedig már volt bol­dog. Lehet, mindezt csak azután tu­datosította, mikor már késő volt. De 6 semmiről nem tehet. És egyelőre nem is akar mást, csak annyit, hogy egy évig, kettőig még itt dolgozhas­son, itt lakhasson a lányok között. Neki ez jó. Felejteni akar, kikapcso­lódni. Itt a tizenkét lány között ta­lán sikerül. Kató gyászol. Méltón, tisztelettel. Boldogtalanságának oka viszont nem csup>án a gyász. M. Kató is a többi lány sorsát éli: hajnalban ébred, dol­gozni megy, délután hazamegy a kis szobába, és nincs tovább. Ami ezután történik, nehéz egyetlen szóval meg­mondani, mert tulajdonképpen nem történik semmi. A lányok csak van­nak. „Munka után csak hülyülünk itt". Ez nem Kató véleménye, hanem azoké, akik mondanak valamit ön­magukról. Kató ilyesmiről nem be­szól. Érthető, másképpen gondolko­dik, mint a többi lány. Azt viszont még ö sem fedezte fel, hogy ez a „hülyülés" abból áll, hogy munka után hazamennek a hajnalban feldúl- tan hagyott rideg kis szobába, befü- tenek, harisnyát mosnak, esznek és máris este van, reggel ötkor csörög a vekker. —O— Kató elvégezte a kilencéves isko­lát. Nem is a legrosszabb bizonyít­vánnyal. Utána dolgozott, száz kilo­méternyire falujától — egy állami birtokon. Scácat dolgozott ö is, de nem annyi pénzért ám, mint Bori. Kató csak egy szerény ezrest kapott havonta kézhez, s bizony ez éppen csak kitartott a következő fizetésig. Aztán feljött Pozsonyba. Egy öregasszonynál lakott. Estén­ként barátnőjével el-elment néha va­lamelyik kávéházba. Ott ismerkedett meg a fiúval, akit most gyászol. Há­rom éven keresztül hetente többször találkoztak, pedig a fiú ez alatt a három esztendő alatt kétéves kato­nai szolgálatát is letöltötte. Szeren­csére itt Pozsonyban. Ennek akkor mindketten nagyon örültek. Kató az öregasszonynál lakott, a fiú rangfo­kozata nem volt a legalacsonyabb, gyakran kapott eltávozást, gyakran felkereshette Katót. Boldogok voltak. Kató óriási hőségben dolgozott há­rom műszakban ezernyolcszáz koro­náért. Öt hónapig bírta. — Soha nem akartam sok pénzt keresni. Nekem az az ezres is elég — ne hazudjak, ezerkettö, amennyit keresek. Most ott dolgozik, ahol a lányok nagy része, 6 keres a legkevesebbet, mert csak két hónapja, hogy ideke­rült. Pozsonyban ez a harmadik mun­kahelye. A hőséget akkor otthagyta, és ment egy másik gyárba, szintén három műszakra, szintén ezernyolc­százért. De aztán meghalt a vőlegénye, nem bírta. Társaság kellett, emberek kö­zött akart lenni, idejött a lányok kö­zé. Tárgyilagosan mond magáról né­hány mondatot, aztán sóhajt. — Nekem megéri. Nem baj, ha kevesebbet keresek. Itt legalább va­lamivel könnyebben telnek a hetek. .A fiúk nem érdekelnek. Nem tudom, hogy lesz a továbbiakban. Talán ha­zamegyek a falumba, illetve biztosan hazamegyek, csak nem tudom, mi­kor. Ott majd varrónő leszek, az unokatestvérem mellett kitanulom a mesterséget. —O— Tizenkét lány közül hatról írtam. Valóban? Nem. Hat lány sorsán keresztül próbáltam többszáz lány sorsáról ír­ni. Hat lányról írtam. Abban a tol- dott-foldott falusi házban pedig ti­zenkét lány lakik. Kettő nem nyilat­kozott, ők ketten már nem tizen, ha­nem huszonévesek. Az egyik, aki már huszonhét, egyetlen mondatot mondott: „Nagyon jól tudhatná, az én éle­tem más. Ők még fiatalok.“ Ö volt ebben a házban a legelső lakók egyike, ö lakik itt legrégebben. Igen. az ö élete más. Tényleg tu­dom, hiszen nyilvánvaló. E különb­ség meghatározója viszont semmi más, mint a korkülönbség. Feltehe­tően ö is úgy élt néhány évvel eze­lőtt, mint ma ezek a tizenéves lá­nyok. Elképzelései is hasonlóak vol­tak. Ma is úgy él, csak az elképzelé­sei mások. És ezek a tizenévesek? Közülük hányán jutnak majd legidősebb la­kótársuk sorsára, pontosabban há­nyán akarnak még esztendőkig így lakni, így élni? Nyilvánvaló, hogy egyikük sem. De ez nem jelenti azt, hogy nem így történik majd. —O— Ha tizenkettőből elveszünk nyolcat, maradt négy. MarOTt még négy lány, akikről ed­dig nem írtam. Ez a négy lány főiskolás. Nem él­nek elszigetelten a többiektől, mégis elszigetelten élnek. Ami a határt megvonja köztük, azt nagyon egysze­rű meghatározni. Elsősorban az, hogy főiskolások, hogy könyvespolcaik nem csupán tankönyvekkel vannak tele, hogy ruhaszekrényük készletének ér­tékei között legalább olyan nagy a különbség, mint a ruhák között. Bo­ri tarka, mint a papagáj, vasárnap magára ölti három fizetését. Ez a négy lány az ösztöndíjáből szépen, szolidan öltözködik. Ellentét, félreértés nincs köztük, de kapcsolat is alig van. Rosszat nem mondanak egymásra, nem is na­gyon törődnek egymással. Ez a négy lány szlovák nemzetiségű — de mind tizenkettöjüknek köszönhető, hogy nemzetiségi ellentétek nincsenek köztük. És ez voltaképpen nem is meglepő. A magyarázat? Nincs közös témá­juk, nincsenek közös problémáik. Csupán a háziasszonyuk közös, a sze­neskamrájuk 3 ideiglenes lakáscímük. AMIT EZ AZ IRAS TÜKRÖZNI KlVÄNT — NEM EGYEDI .7ELENSÉG. AZT SEM MONDHATO.M, HOGY ÁLTALÁNOS SZOCIOLÓGIA! VALOSAG. AZ ALABBI SORSOK — KISEBB- NAGYOBB ELTÉRÉSEKKELL UGYAN -, DE HASONLÍTANAK TÖBBSZAZ FIATAL LANY SORSÁRA. AZ OLVASÖ SAJÄT ISMERETANY.AGA ALAPJÄN DÖNTSE EL, ALTALÁNOSITHATÖ-E EZ A VALÖSÄG? —0— A PROBLÉMA RÉGI. AZ ÚJ CSAK AZ BENNE, HOGY SO­KAN VANNAK EZEK A LANYOK. HÁNYÁN? MIÉRT? Vége K épzeljenek el egy pontot, ahol találkozik a lengyel- csehszlovák határvonal. a kelet—csehországi és az északmor- vai kerülettel. Ez a pont Náchod. A legtöbb nó a könnyed ingtélék és a fehérnemű gyári jelzöcskéi- röl ismeri e város nevét. A gyárat, ahol a nők számára annyira nélkülözhetetlen holmit gyártják Topnának hívják. Körü­lötte alakult ki a város, és nem fordítva. De nem most: már na­gyon régen, a korabeli évekről csak az üzem gépei tudnának mesélni. A gyárban kb. 2000 fiatal dolgo­zik — jobbára lányok, asszonyok, 16—25 évesek. Négy-öt százalékuk magyar. 25 százalékuk lengyel nemzetiségű. A lengyel nők — kb. .500-an — naponta lépik át a ha­tárt, autöbusszal jönnek-mennek. Nélkülük a Náchod környéki tex­tilipar szinte elképzelhetetlen. rónába kerül. Itt kezdődnének hát A városka csodálatos szép tem­Ez a kétezer asszony és lány a gondok? plomában láttam ezt a feliratot: Náchod lakosságának több mint Itt is, de ahogy a közben össze- A szeretet (szerelem) soha el nem egyharmada. gyűlt lányokkal a gyárat jártam, fogy! így van? Évente sok lány _0 _ magam is meggyőződtem egy má- itthagyja a szerelem nélküli vé­sik nagy ,,kórokozó" létezéséről: a rost. és ugyanannyi tanul az ese- A város vasúti állomás várótér- géppark elavultságáról. tűkből. Elkerülik Náchodot, Jelen­méhez hasonlít. A tengernyi em- Nagy részük mesélni tudna a leg 500 alkalmazott hiányzik ah- ber meg sem melegszik — kere- Marinerek. Wandorferek és Benc- hoz. hogy a gyár teljes kapacitá­sét után jön — és máris elmegy, koráról, akik dicsősége a sa ki legyen használva, hogy soha többé vissza se .Ibjjbn. monarchia idejébe nyúlik vissza, —O— A gyár fluktuációja néha eléri az pg^sae ma az akkori termelés Mint szerte az országban, itt is 50 százalékot. De erről később, mennyiségének kétszeresét kell kevés a lakás. Ezt a problémát Engem mindenekelőtt a Tepna fia- giémi ezeken a gépeken. Ha vala- csak az tudja igazán megérteni, taljal — még pontosabban —. ma- melyik elromlik, alkatrész csak egy aki évekig internátusbán, albérlet- gyar fiataljai érdekeitek. Amíg másik rossz gépből kölcsönözhető, ben lakott, vegetált, és a végén összejött belőlük egynéhány, a gyár úgyhogy legalább egy masina min- jómaga sem tudta, mi az, ami hi- igazgatőja — legalább 17 ránc van ^jg kénytelen ,.sztrájkolni". ányzik az életéből. 1966-ban Ná­a homlokán, pedig még messze van ^ lányok mesterükhöz visznek, chodban 80 újszülött látott nap- a negyvenhez — fohászok és néhány magyar mondatot is világot. 1969-ben már .50-al keve­söhajok kbzöt kitbntötte szive bá- -niegtanult tőlük. sebb. Ez is összefügg a lakáskér­natát: — A gyár alkalmazottaiban nincs déssel és a gyárral. — 1960—68-ig 485 inast taníttat , jgijj, erőtartalék. Ha nem jön hat- Aztán ki elégedett ma a fizeté- tunk ki. A múlt év decemberében figtús segítség a gépek modern!- sével? .A Tepnában a textilipar ezeknek mér csak 60 százaléka volt rgjása terén, már semmin sem fo- diszkriminációjáról beszélnek. Az a Tepna alkalmazottja. Főleg a más csodálkozni. alkalmazottak átlagkeresete bruttó kerületből valók hüticnkednek. —O— 1500 korona körül mozog. Egy inas évenként 7000 koroná- A CSKP összüzemi elnöke 27, a Mindehhez még hozzájárul a jába kerül a gyárnak; ebbe persze szakszervezeti elnök 29 éves, és szakmai képzés idejének a hossza, még nincs benne a tanítók fizeté- a Tepna egyik üzeme nemrég 26 Évekkel ezelőtt a szövőnők csak se, amit az állam fedez, a külön- éves igazgatót kapott. A húsz üzem egy évig tanulták szakmájukat, pia féle propagáciős kiadások, valamint igazgatóinak átlagkora 38 év. Ez kettőig. A tantárgyak fele elmé­sz internátusok karbantartása, a- igen! De Náchod környékén mégis leti és szaktantárgy, a másik fele mely évente csaknem 3 millió ko- kevés a férfi. cseh nyelvűn is Irodalom, matek, EGY NAP E$ EGY ÉJSZAKA A NŐK I vArosAban kémia, ami nem is lenne rossz, ha a lányokat érdekelné. A két év alatt ugyanis csak átismétlík azt, amiből az alapiskolában már jó né» hányszor ,,bebundáztak**. Egyébként a gyár inasískolájá- ban sziszifuszi munka folyik. Sok» szór a második elemi anyagánál kell kezdeni, mert a kisasszonyok még az ábécével sincsenek tisztá» ban. £s ahol a fejecskékből hiány­zik az egyszeregy, ott bizony ne­héz logaritmusokkal foglalkozni... — Pedagógus vagyok — mondja PotmésíI elvtárs, az iskola igazga­tója —, mégis a textilipar^ jelen­legi problémáira és országunk gaz­dasági helyzetére való tekintettel, inasaink kettő, illetve hároméves tanulási idejét az állam pénzével való hazárdjátéknak tartom. A lányok kőzbevetik, hogy néhá- nyan az alapiskola befejezése után azonnal géphez álltak. A betanítás 3-—6 hónáig tartott, és mire a ,,ki­tanultak** a gyárba kerültek, ők már óránként Ö^IO koronát is ke­restek. Kérdem, hol tehát a különbség a két kategória között? Munka­termelékenységben, minőségben, munkafegyelemben? Semmi különb­ség! Ha csak az nem számit kü­lönbségnek, hogy a kitanultak meg tudják magyarázni mesterüknek, ml történt a géppel, ha az elrom­lott. Megéri ez azt a rengeteg pénzt? —O— £s a munka nehéz-e? — Látta, milyen nyersanyagot dolgozunk fel? Trágya, ganéj. Az ebédlőben szinte leroskadunk a székre a fáradtságtól. A lábunkat alig érezzük, a szemünk ég, az idősebbek hátgerincfájdalmakra pa­naszkodnak. És az a zaj az egész gyárban! Azt mondják 1975-ben valamilyen nagy modernizálás vár­ható, de hát hol leszünk mi már akkor! —0— Persze az ember nem a gyárban tölti egé.sz életét. Va.lon mit csi­nálnak ..átmeneti*' otthonukban, az internátusbán? És úgy hallottam, üzemi klubjuk is van. — Ha táncmulatságot rendezünk, a fiúkat autóbusszal szedjük ösz- sze a környéken. Ez még érdekli őket. de a különféle kurzusok... Próbálkoztunk már mindennel. A lányok szabad idejük nagy részét az internátusi ágyakon töltik. Pletykálnak, heverésznek, vagy mo­ziba mennek. Mi mást tenne ma­ga az ó helyzetükben? Van Náchodban egy kávéház is, a Beránek. Kérdem a lányokat, já- rogatnak-e oda? — Öregurak fészke az. Nem va­gyunk mi olyanok... «-0—-Az ínternátus neve ,,U nádrazí". Végighúztam ujjamat a szekrény tetején: nem poros. Csaknem min­den ágyon a szentimentalizmus jelképe a plüss mackó, kutya, Könyvek, újságok után kutatok, sok szobán hiába. Az internátus valóban takaros. Minden emeleten kis konyhák vannak (25 szemé­lyes). mosógépek. varrógépek. u| ifjúság 3 Miért ugatok? Kérem nekem az az átkom, hogy tiszteletben tartom azt a népi igazságot miszerint a tej élet, erő, egészség. Ezért tejet iszom. Mivel sanyarú lakásvi­szonyom nem engedi meg. Hogy tehenet tartsak, kénytelen va­gyok a tápláló folyadékot aa állami kereskedelem szakosított üzletében vásárolni. A’ tejked- velök népes tábora nagyon jól tudja, hogy hazánkban többféle tej vásárolható. igy például üvegben literenként három ko­ronáért, ízletes műanyagzacs- kóban literenként három koro­na tíz fillérért. Nos kérem, ne­kem ez a tíz fillér borította fel a lelki egyensúlyomat, ezért a tíz fillérért sírom teld köny- nyelmmel a keszkenőmet és a’ párnacihát. Mert ugyebár azzal a kis tu­datlan buta fejemmel úgy kép­zelem, hogy az üvegben árusí­tott tej — közgazdasági szak­nyelven mondva — munkaigé­nyesebb. Az üvegeket mosni kell, szállításuk és összegyűj­tésük nehezebb. Aztán az üveg törékeny, nemcsak akkor megy ripityomra ha leejtik, hanem akkor is, ha téli zimankó Ide­jén a benne lévő finom fejecs­ke jéggé fagy és szétrepeszti. (Ez történt a múlt héten azzal az üveg tejjel is, amit én vet­tem, és akkor láttam, hogy egy liter tejben milyen kevés a tej, és milyen sok a víz!) Ezzel szemben a műanyag zacskó minden szempontból könnyeb­ben szállítható, nem kel! az üres zacskókat összegyűjteni, nem törik össze, nyilván keve­sebb munkával, kevesebb és ol­csóbb nyersanyagból állítható elő. Mégis drágább tíz fillér­rel! Miért? — kérdeztem' á kö­zelmúltban egy okos embert és az okos ember körülbelül ezt a magyarázatot adta; A' kedves vev5 tejjel bkarja megtömni feneketlen bendőjét. Megtöltheti üvegezett tejjel há­rom koronáért, vagy zacskóban árusított tejjel három korona tíz fillérért. Tehát a kedves ve­vő válasszon, fizessen. Igyon, de ne szóljon bele a kalkulá­cióba, mert úgyis hiába, úgyan- is az is egy régi közmondás, hogy a vevő ugat, a karaván pedig halad... Azt tetszik kérdezni, hogy akkor miért ugatok?. Csak! PÉTERFI GYULA himzögépek. telefon és tv-készU- lék — mindez naponta egy koro­náért. Az igazgatönő nem szereti az újságírókat. — Ugye szófogadatlanok és ren­detlenek a lányok? — Dehogy is! Rendesek, és úgy szeretjük őket, mint saját lánya­inkat. — De úgy hallottam, hogy so­kat dohányoznak, isznak, elherdál­ják keresetüket, és gyakran ön­gyilkossági gondolatokkal foglal­koznak. — Ilyesmire én nem emlékszem, pedig már tíz éve vagyok itt. So­kat költenek parádéra. Igaz. De hát istenem, ók keresik meg az árát! Vannak, akik gyűjtenek, tíz­ezrekkel hagyják el a gyárat. — Milyenek a magyar lányok? — Róluk csak szépet mondha­tok. A lengyel, szlovák és cseh lá­nyok példát vehetnének tőlük. A legrosszabbak az Ostrava környé­kéről származók... — Leányanyák vannak-e az In­ternátusbán? — Csaknem tíz éve egyetlenegy sem fordult meg nálunk. —O— Az üzemi klubban este tánc lesz, A terem úgy tele vas felesleges decibelekkel, hogy minden pillanat­ban várható a robbanás. Ordít a bÍB-beat. vonaglanak a 15—19 éve­sek. Többségük egész nap a gép mellett állt. A zajtól egymás sza­vát sem értjük. Most „Üdülnek és pihennek“... .A lányok vékony harisnyáján át­üt lábuk pirossága és a kék ütő­erek. Mcgeróltetettség, Későn végződik a tánc: éppen akkor, amikor a gyár szemben le­vő kapujából özönlenek az éjjeli műszakosak. Az épület magas ab­lakai, amelyek emlékeznek a ná- chodi vár utolsó tulajdonosára. Shaumburg Lippére, egymás után hunyják be szemüket. A városra sötétség borul, csak a hó világit. De ez sem zavarja az internátus ajtaja előtt búcsúzkodő szerelmeseket... ZÄCSEK Erziébet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents