Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-23 / 8. szám
PIERRE GAMARRA: ielSU elutaztam oolna a Déli-sarkra, felkerestem /I /M Onezine barátomat. Két teljes évet akartam ott el- / m/ B tölteni, nem Indulhattam hát útnak, hogy el ne bú- / W csüzzam drága barátomtól. Önök jól Ismerik, arc- * * képe bejárta a világsajtót, Klasszikus tudósarca van, olyan, amelyről nehéz megmondani: szórakozott-e vagy figyelmes, hatalmas tar koponyája, agyafúrtsága árulkodó orra, apró, cipógombhoz hasonló, fekete szeme, nyakigláb esetlen alakja. Hajlongva üdvözli az embereket, s nem lehet tudni, zavart-e vagy ironikus, tréfál-e vagy komolyan teszi. Egyébként megmondhatom, barátom a legkedvesebb lélek a világon. '' Szóval megérkeztem hozzá. Bevezetett limlommal teli dolgozószobájába, s én mesélni kezdlem úti előkészületeimről, zoológiái kutatási terveimről Udvariasan hallgatott, de annyira sem figyelt, mintha c.sak a nénikémhez készültem volna vidékre. Hirtelen elfordult, lehajolt, fekete dobozi vett föl, s az asztalon szétszórt papírlapok közé állította. — Látod — mondta ünnepélyesen —, elértem, amit akartam. Kész, működik! — Miről beszélsz? Ml ez a doboz? — Hát nem emlékszel író-gép tervemre? — kérdezte kissé ■ ingerülten. — Író-gép? — Igenis. író-gépi S ekkor tényleg eszembe jutott. A barátom mindig feltalál valamit, rengeteg ötlet nyüzsög a fejébenl — Ml az ördögi Csak nen\ akarod azt mondani, hogy megcsináltad... Boldog mosoly virult az arcán: — De bizony, feltaláltam. Ez a gép remekművet ír. Készen van, működik. — Működik? — Kitűnően. Utasítást adsz neki, és teljesíti. A sebességére vagyok a legbüszkébb. — A sebességére? , — Harmincöt perc alatt kaphatsz tőle Sagan modorábanMrt kisregényt. Szonettet Bonsard szellemében — húsz másodperc alatt. Hosszabb lélegzetű műveknél a ráfordított idő egy-más- fél óra között Ingadozik. Tegnap este vadonatúj Comellle-tra- gédlát kaptam negyvenöt perc alatt, egy hosszú Rimbaud-ver- set huszonnyolc másodperc alatt... Képzeld élt Elképzeltem. — Hihetetlen! Fantasztikus! Hogyan működik? — Elektronikával. Nagyon egyszerű. Nézd itt, jobboldalt, ezt a billentyűsort. Mindegyik billentyű egy műfajt jelöl: mese, regény, poéma, vers, dráma, filozófiai esszé stb. Baloldalt kis mikrofon van. Megnyomod a kiválasztott billentyűt, a mikrofonhoz hajolsz és bemondod: Eabelats, Racine, Victor Hugo... Szóval, amit akarsz. Aztán vársz. A kész kézirat a másik oldalon főn ki két példányban. Csak el kell látni a gépet tiszta papírral... Égnek emeltem a karom. — Ha nem tudnám, hogy komoly ember vagy... — A legkomolyabban mondom; mOködikI Kérlek, megnézheted a kéziratokat. Itt vannak... Gondosan gépelt paplrlaprakásra mutatott. Rávetettem magam, lapozgattam, barátom nem hazudott. Legalább tíz remekmű hevert ott. Egy szenzációs Balzac! Giradoux-egyfelvonásos, óriást terjedelmű, történelmi tárgyú Druon-regény, fél tucat Victor Hugo-vers... — Húsz óra kellett Druonhoz, és gyönyörű a szöveg! Harminchét perc Giradoux-hoz... Kielégítő termelékenység. Nyomasztónak éreztem, ezt a csodahalmazt. — Mit akarsz vele csinálni? Aláírod ezeket a kéziratokat? Hisz mind . a tied. A te műveid, nem Victor Hugóé, sem Gl- radoux-é... Híres leszel Bezsebeled az összes irodalmi díjat. A kiadók értetlenül bámulnak majd, a kritikusok még inkább. De mégis, szeretném tudnt. miképpen működik ez a gép? Azt mondod, elektroniká... jó. jó, de mégis... Elmosolyodott. — Nagyon bonyolult műszer. Nem hiszem, hogy megértenéd. Nem ismered eléggé a matematikát. Egyet mondhatok: működik... — Hogyan? Telepes vagy hálózati? — Mindegy. Energiaszükséglete minimális... Hanem most igyunk a te sikeredre és az enyémre is. Egy pohár whiskyt? — s kiment a konyhába. Elképedve, megkövültén álltam s hallgattam barátom csörömpölését a hűtőszekrénynél. Végül Is nem válaszolt a kérdésemre; hogy mit csinál ezekkel a remekművekkel? Elárasztja velük a kiadókat? ..Beléjük fullasztja az irodalmi zsűriket? Nemsokára útra keltem. Utazásom szerencsésen, zavartalanul folyt le. Tudományos munkámba mélyedve meg is feledkeztem barátom csodálatos tanulmány árói. Nem jutott Időm '•ádlOhallgatásra, s amikor hallgattam, őt nem említették. Az újságok mindig nagy késéssel érkeztek. Távollétem vége felé aztán hirtelen elkezdte a sajtó dicsőíteni barátomat. Megjeleni az életrajza, az arcképe. Beleolvastam a cikkbe s közben ez forgott a fejemben: „Felfedte hát a titkát. Most az egész világ tudja, hogy szériában gyárthat remekműveket... Ha akar, saját kiadóvállalatot alapíthat... Balzac és Co. Ez igen, ez siker!“ Igen, Onezlme nagy sikert aratott. Csakhogy... a cikkben szó sem esett irodalomról. Barátom különleges elektronika, tűzhelyt talált föl. Egyaránt lehetett rajta sütni csirkét, btfszteket, báránybordát. A kitűnő, csodálatos tűzhely azóta megtette világ körüli dladalútjátl Ma már mindenki ismert a híres reklámjelszót: „Ne barlangi módon süsse ebédjét, használja ön is Onezime iűzhelyétt“ Bs az irodalom? A remekművet író gép felmondta volna a szolgálatot? Mihelyt hazaérkeztem Párizsba, rohantam hozzá. — Hogy vagy? — Jól. Sőt nagyon jól. Virulok az egészségtől. A pénzem több, mint elég... Renováltatta a lakását, új bútort vásárolt, új öltönyt csináltatott. — Ezt mind a tűzhely hozta? — Az ■— mondta a barátom szerényen. — Kitűnően működik. Szerződést írtam alá. Es te? Milyen a Déli-sark? — Nagyon érdekes — feleltem —, könyvet írok a pingvinekről... — A! — mondta elragadtatva. — Már van kiadöd? — Még nincs. A könyv nincs befejezve. De mondd, kérlek, mi van a géppel? — A géppel? — Igen, a csodagéppel. Elromlott? Nem használtad? — Dehogyis romlott el. ellenkezőleg, jól működik. — Hanyagul a könyvszekrényre mutatott: — Néhány tucat gyönyörű müvet gyártott nekem... Tessék, rendelkezésedre állnak. Ha megtn elutazol a Déli-sarkra, vidd magaddal... — Hát nem ajánlottad fel őket a ktadOknak? Vállat vont. Belesápadtam. — Csak nem akarod azt mondani, hogy visszautasították? Micsoda? A kiadók visszautasították a remekműveket? Lehetetlent Talán még sincs rendben a gép, az elektronika felmondta a szolgálatot...? A barátom ridegen közbevágott: ■ _ Mondom, a gép kifogástalan, de a kiadók visszautasítanak. Megmutatom a leveleket. GiUtmard, Julltard stb. Mindenünnen ugyanaz a válasz: „Figyelmesen elolvastuk a kéziratot, amelyet szíveskedett nekünk beküldeni. Sajnos, számunkra nem megfelelő...“ — Miért? — Mindig ugyanaz a válasz: ,fireznl Balzac hatásóí...“, „kétségtelenül túl sokat olvassa Maurice Druont...“, „Ont nyilvánvalóan rendkívül érdeklik Nathalie Sarraute regényei...“, „Hervé Baztn müveit Cn safnos úgy ismeri, mint a tenyerét... Sajnos, sajnos. Folytonosan: sajnos. — Szóval, mind egy sziäig visszautasították? — Mind egy szállqt — Rettenetes. De halgass Ide van egy ötletem. Fogd a gépedet, hajolj a mikrofon fölé. Es ahelyett, hogy azt mondanád: Corneille, Zola, Sagan, mondd: Onezlme. Akkor, világos, Onezime-müveket kapsz. Elmosolyodott. — Azt hiszed, nekem nem jutott eszembe?' Megnyomtam a filozófiát művek billentyűjét és bemondtam a nevemet. — Na és? — Negyvenhárom perc múlva százlapos kéziratot kaptam. — Mi a címe? — „Néhány gondolat a csirke, bifsztek és bárányborda sütésének új, elektronikus módszeréről.“ GOMBÖ PÄL: KÉZMOSÁS Amerikában sok gépkocsiba kis magnetofont építettek be, pont igazgatója lett. Mint Ilyen, amelyből 120 kilométeres sebesség felett megszólal Szent további jelleinváltozást észlelt Kristóf, a gépkocsivezetők patrónusa; „Mostantól kezdve magán, nevezetesen azt, hogy mosom kezeimet, rám többé ne számíts!" tartani kezd alárendeltjeitől, és emiatt Ingert érez, hogy őket Amikor Temérdek Márton Minden társadalmi emelkedés befeketitéssel eleve harcképte- megházasodott, apósa. Szenti kötelezettségelckel Jár és e kő- . heosztottlalKrlstóf, a Főközpont Anyagkiu- telezettségek kiadásokkal. Ily talásl Szervezeténpk vezetője mödon eljött a nap, mikor Te- rágalmait fogalmaz a, egy lezárt dobozt adott neki át, mérdek egyáltalán nem vette megint csak szorongást érzett a a következő szavakkal: rossznéven, hogy egy bizonyos dobozka miatt, ám az néma ma— Édes fiam, Marci! Hiszen szövetkezeti anyagbeszerző a- radt. Ezek után nyugodtan ter- tudom én, hogy a lányomat a nyagklutalásl ügyben támoga- Jesztette helyetteséről, hogy az legtisztább idealista szerelemből . kifolyólag vetted feleségül, ám mégis én de facto és de jure teljes súlyommal mögötted állok. Csak csupán arra hívom fel a figyelmedet, hogy ezt a kis dobozt, melynek titkát nem árulom el, hord mindig magad- tást kért tőle, ama varázssza- szenilis, helyettese helyettesé dal és arra ügyelj, meg ne szó- vak kíséretében, hogy: „Nem le- röl pedig, hogy az huligán, laljotk szék hálátlan.“ Mihelyt az aMárton megköszönte az apó- nyagbeszerzó eltávozott, maga sl szókat, a dobozkát zsebre elé tette a dobozkát és feltárdugta és felhajtott egy pohár csázta Szentit. A dobozka nem pezsgőt, mert az asszonyka szólalt meg. s erre bizonyos ® szép volt és a Jövő rózsaszínű, nyugalommal előadta apósának először készült engedni, s már Temérdek egyébként az Al- az anyagkiutalási kérelem tá- ®'®^* központban gyorsan emelkedett, mogatására Irányuló kérelmét, őüs és fehér keblei, előrántotta s hogy ez a sebesség meg ne És íme, Kristóf a kérelmet tel- ® néma törjön, az előtte állókat elegyes jesltette, és a szövetkezeti meg- ® ürügyekkel megfúrta. Időnként bízott valóban nem maradt hl- borult a dús és eközben elfogta a lelkiismeret- látlan. Ezek után Temérdek ezt teuer keblekre, nek nevezett aggodalom, s I- a Járt utat a Járatlanért el nem lyenkor szorongva vette kézbe hagyta. a dobozkát, ám az néma ma- Az előrehaladás sebessége fo radt. kozödván Temérdek az AlkőzTelt-múlt az idő. és Temérdek Márton igazgatót holmi jó külEgyszerre aztán beütött a baj. A Főközpontban KNEB vizsgálat folyt, és ennek kapcsán terhelő adatok merültek fel Szenti Kristófra nézve. Bizony rettegett Temérdek is, többször pillantott a dobozkára, mint az órájára, pedig azt Is sűrűn nézte. Temérdek azonban az ügybe nem keveredett bele, bár kétségtelenül kellemetlen volt. hogy apósát egy- esztendei börtönbüntetésre ítélték. A fogházból azután Szenti levelet írt vejének, amelyben csomagot és egyéb támogatást kért. Temérdeket ez a szemtelen kérés felháborította, és mivel neje az apja pártjára állt, dühében tettlegesen felpofozta. A nagy Izgalomban csak akkor figyelt fel, amikor a dobozkában elrejtett magnetofonszalagról harmadszor "Ismételte Szenti Kristóf hangja: — Mostanától kezdve mosom kezeimet, rám többé ne szá- mltsl Temérdek Marci meghallván a hangot, sátáni kacajra fakadt és így szólt: — Erre voltál tehát beprogra- mozva?! No Jól És 8 dobozkát szépen becsomagolta és elküldte Szenti Kristófnak a fegyházba. Cseke Gábor versei:’ SZERELMEM, VIUGOM Hegyen erdőtűz, mezőn árvíz, néha gyötrelem, lehet láz is. Olyan erősen gondolok rád, ahogy a harmat tapad hozzád. Olyan távol vagy — megkereslek, felhő fut így a gyökerekhez. Végzem ezer emberi dolgom, más sóhaját vérembe oldom, más örömét dajkálva védem, s rabul ejt valami szemérem, amint felhőket messzehordó szélben ágáll a napraforgó, botolva lép feléd a járás, testemnek minden hangja szállás — gondjaim közös földbe hullnak, gyűrűt vetnek, majd elsimulnak, renddé zökken a fejveszettség, feszülő egem — kötelesség! Szeress, életem, kínom illan, makacs a szerelem gondjaimban. KAPÁLOM, MONDJA VALAKI... Kapálom, mondja valaki, a krumplit, reggel óta csinálom. Gyom és gyom, motyogom — a krumplit kapálom. Néha? Eszembe jut, mondjuk, egy álom... ESZKABÁLUNK VALAMIT... Eszkabálunk valamit, s az újkori paradicsom ránk irigyen pisi' Kezem, mely eddig alvö rögre támadt, s nyirkossá nyalta füstölő utálat, szépen idomúi új szerszámaimhoz — aranyat ér a kalapáccsal, fűrésszel vakolókanállal, fogóval, csővel, agyaggal, téglával, léccel, dróttal, szigetelővel... Kényszerű békét építek körétek, izzadok — s vigyorogva intek utánad. IDEGEN VÁROS Idegen városban járván, szüntelen hajladoztak bennem az otthoni fák — pucér, öltözködő ágak, gyantás törzsek, ingó koronák. Üzletek halszemében törpe világunk kerestem, ámultam a tülekedésen, itthon vagy — mondom epés n s kihúnyt a nap felettem. Nők jöttek, gyenge csípőt riszálva, . fel a fejjel, emelt mellel, kinek cserepes, kinek rúzsos a szája. Jármüvek — a gyomromon kopognak, egyéb sem kell egy Ilyen gyomornak, görcsbe szorul ökölbe, mint a kéz, s nehéz a láb, meg — ' lélegzeni nehéz. Név nélkül surrantam, csak úgy, erre-arra; vagy nyugalmat agitáló rózsák közé ültem, fűre, kőre, padra. Hosszú lábam az úton elbotolt, izmaimban bújt meg a reggel, — reuma — tudtam, mégis bíztam, akár egy állat... .Aztán csak hazaértem, vésártiát is hoztam — háromnapos szakállat. •Mai számunkban egy tehetséges fiatal romániai magyar költőt mutatunk be olvasóinknak. Cseke Gábor 1941-ben született, Kolozsvárott. Jelenleg a Bukarestben megjelenő Ifjúmunkás című testvérlapunk főszerkesztője. '
