Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-23 / 8. szám

ú|if|úság 3

KESZELI FERENC:

Riportsorozatom első részének megjelenése óta Verával és Elvirával most találkoztam először. Kopogok a hat leányszoba egyikének ajtaján. Elvira tornatrikóban nyit ajtót, felismer: férfiarc, — visszarántja. Felöltözik, aztán beenged. Vera az ágyban fekszik. Este nyolc óra van. A lányok haragosak.

Elvira felsorolja kifogásait, mit nem kellett volna elárulnom róluk. Az utolsó két találkozásunk között a riport megjelenése után láttak a városban, de nem mertek megszólítani. Elvira elemez. Szinte minden részletre sor kerül. A lényegről, a döntő kérdésről — boldogok- e ezek a csallóközi, mátyusföl- dl, gömöri vagy bodrogközi lányok? — nem esik szó, mert ők nem beszélnek róla.

Aztán kibékülünk, elbúcsúzom, de a másik szobába nem kísérnek át. Haragszanak. Nem rám, a mästk szoba egyik lakójára, Borira.

— Mert raplls — jelenti ki Elvira, aztán elköszönök.

Kopogok.

— Ki az?

Mit mondjak?

A kérdés megismétlődik, aztán kinyílik az ajtó. Bori kócosán, gyűrötten nyit ajtót, ruhástól aludt az ágyon.

Kölyöklány.

— Rólam nincs mit írni.

— Azt hiszi?

— Igaz is, rólam egy regényt lehetne írni.

Bori tizennyolc éves.

— A lányoknak tetszett a riport, nekem is. De én csak any- nylt mondhatok, hogy boldog is vagyok, meg nem is.

« •

— Én nagyon komoly voltam — kezdi monológját Bori, — Itt a városban nagyon kinyílt a szám, megbátorodtam. De különben semmi sem érdekel, a fiúk meg egyáltalán. Tudom milyenek, a bátyámról tudom. Huszonhárom éves, második felesége van, öt gyerek apja. A mostani felesége tíz évvel idősebb nála. Hét évig volt kitagadva a bátyám a családunkból. Az öreg nő miatt, akit úgy vett el, hogy volt már egy tízéves lánya. Aztán a múltkor megbetegedett az apám. Irtunk a bátyámnak, hazajött, elhozta a másik feleségét is. Olyan az a nő, mint a macska. Három gyereke van és olyan, mint a macska. Anyám hetvenegy éves. apám hetvenkettő. Nyolcán vagyunk testvérek, én vagyok a legfiatalabb. Tanulni akartam. Pilóta, nem is pilóta, izé..., nna..., stewardes akartam lenni.

Az Igazgató Is eljött hozzánk, hogy tanuljak tovább...

Nem tudom mit akart az I- gazgató Boriból nevelni. Ha az alapiskolában nem tanulta meg, hogy az Aranyembert nem Petőfi Sándor Irta, mint ahogy ő tudja, s a Piros bugyellárist, — amelyben még a faluban szerepet játszott — nem Toldi Irta, gondolom, a gimnáziumban sem tanították volna meg vele.

Én nem kérdeztem Boritól, hogy ki Irta az Aranyembert, amelyet háromszor nézett meg a moziban, és azt sem kérdeztem, ki a Piros bugyelláris szerzője, amelynek állítólag főszereplője volt a falusi műkedvelő előadáson. Magától mondta, azon igazának állítására, miszerint ő sokat olvas és művelődik.

Különben azt sem kérdeztem tőle, olvas-é, művelödlk-e?

Az Igazgató tehát feleslegesen igyekezett.

És Bori sorsa ezek után úgy alakult, mint nagyon sok falust lányé.

Hajnali fél háromkor ébredt, mert jó félórányi járásra volt házuktól a dohányföld, s ha fél négykor, hajnali fél négykor kezdtek, bizony már az is késó volt. Délelőtt kilencig törték a dohánylevelet, mert azt csak harmatosán szabad érinteni. Aztán kilenctől este kilencig fűzték, szállították a szárítóba. Az asszonyok között Bori volt a legfiatalabb. Azon a nyáron fejezte be az alapiskolát. Este kilencig dolgozott. Nyolcvan fűzért csinált naponta hajnali három és esti kilenc óra között, s korona nyolcvanat kapott füzérjéért. Persze mindezt letörni is neki kellett, mint azoknak az asszonyoknak, akikkel egy éven keresztül bírta a versenyt. Amikor a szezon véget ért, a szárítóba települtek át. Ott már csak reggeli fél hattól esti kilencig kellett dolgozni. Persze a pénz is kevesebb volt.

Ruháit szülei vették. Neki I- lyen munka mellett nem volt sem ideje, sem ereje a városba menni, ruhát vásárolni. Igaz, az erő felesleges is volt, ha nem volt ideje. Hogy is lett volna, ha szombaton is háromkor Indult, kilenckor végzett. Vasárnap pedig azzal a különbséggel, hogy délre, fél egyre kerékpáron már hazatért a do- hányföldröl. Megmosdott, megebédelt, aztán felöltözött, s barátnőjével, aki már akkor Pozsonyban dolgozott, kimentek sétálni a faluba.

Hogy maradt-e erre ereje, az „lényegtelen“, hiszen a ruhákat, amelyeket a saját keresetéből nem is ő vásárolta, valahol, valahová, valamikor csak fel kellett venni.

Mert megvásárolni volt miből. A dohányföldön kétezer koronánál is többet keresett, a szárítóban ezerötnél soha kevesebbet. Így maradt máig is húszezer koronája a bankban.

— Ott mentem tönkre. Ha egy dohánylevél leesett, a dohányos még a családos anyákat Is oda küldte, ahonnét kicsöppentünk. Ha megmutatnám a kilencedikes koromban készült képemet, az Istennek se ismerne meg, meg nem mondaná, hogy az én vagyok. Egy évig bírtam. Az N.- i búcsút is a dohányföldön töltöttem.

Bori barátnője, aki már akkor Pozsonyban dolgozott, pénteken délután, meg szombaton ki-kiment Bori után a dohány- földre és nevetett rajta, próbálta rábeszélni, hogy hagyja abba, jöjjön Pozsonyba. Azt mondta: „Bori, te olyan buta vagy, mint a fal.“ Boyit izgatni kezdte a dolog, meg aztán közeledett az újabb, a következő, az

N.-l búcsú, s még tavaly elhatározta, hogy erre már szabadot csinál magának, ha addig él is.

Elment a mulatságba, táncolt, haza is kísérte egy fiú. Aztán ismét hétköznapok jöttek. Egyhetes huzavona után nagy nehezen elengedték a dohányföldről, pontosabban hivatalosan is engedélyezték, hogy elhagyhassa, hogy többé ne kelljen oda visszamennie. Orvosi bizonyítványra volt szüksége, hogy ez elintéződjék. Gazdag volt akkor a termés, és kellettek az olyan kezű lányok, mint Bori. És a dohány sem várat magára.

Ekkor úgy érezte, szabad, és boldog volt.

Akkor ennyi is elég volt a boldogsághoz. Tervek forrtak benne, na meg egy kis félelem, félelem a várostól. Feljött, és egy héten belül munkába állt. Harmadnap lakást is kapott. U- gyanitt, ahol máig is lakik. Az ember, ismervén a helyzetet, csodálkozik, Szinte lehetetlen szerencsének tűnik, hogy még ilyen lakáshoz is hozzájutott. Ezeknek a lányoknak könnyű. Sokan vannak. Egy faluból, egy vidékről, egy vonatról, egy munkahelyről. Ismerik hát egymást, s aki már itt dolgozik, az lakik is valahol, s a sok közül egy tud is valamit. így jutott Bori lakáshoz, így került abba a házba, ahol Vera, Elvira és Cs. Katalin, és a többiek laknak vagy laktak.

Mert az elmúlt évek folyamán nagyon sok vidéki lány

megfordult ebben a házban. Hat pici szobát bérel itt tizenkét fiatal lány. Egy szobában nincs több két lakónál — el se férnének. Egy szekrény, két ágy, esetleg szék vagy asztal, az ágy alatt mosdőtál, a vécé az udvaron.

Bori eljutott a búcsúi mulatságba, táncolt, haza is kísérte egy fiú, eljutott Pozsonyba, eljutott a gyárba s ebbe a szobába, ahol nincs levegő.

Most ezerháromszáz koronát keres. Annyit, mint a gyári munkáslányok általában. Fél ötkor ébred, kettőig dolgozik a gyárban, drazsét osztályoz egy óriás rostán. Messze lakik a gyártók munka után ennivalót vesz magának. Négyre, félötre hazaér, befűt a szobában, vacsorázik, aztán ruhástól ledől az ágyra, elalszik. Mire elaludna, megérkezik Zsuzsa is, aztán beszélgetnek egy keveset, esetleg átmennek egy fél órára valamelyik szomszédos szobába, vagy onnét jönnek át hozzájuk, aztán nyolckor, fél nyolckor lefekszenek. Zsuzsa és Bori egy ágyban alszanak. Igaz, egy heverő is van a szobában, de kénytelenek együtt aludni. Reggelre befagy az ablak, mert az este még meleg szoba reggelre olyan, mint a jégverem. Ezért alszanak együtt, melegítik egymást.

Ennyi Bori boldogsága.

És a hét végén hazamegy.

Vasárnap este visszajön, be- fűtenek, megkínálják egymást Zsuzsával a hazaiból, aztán elmondják, mi újság az otthoni fiúk körül, lefekszenek fegymás mellé az ágyba, mert hajnali ötkor ébrednek.

• •

Zsuzsa ma túlórázott. Háromnegyed kilenckor érkezik.

Egy majorból Jött, ahol hetvenen laknak. Egy kerek esztendeig bejárt, naponta oda- vissza százötven kilométert vonatozott, négyet gyalogolt. Az alapiskola utolsó két osztályát nem járta ki. Az ötödiket, hatodikat és az utolsót, a hetediket a majortól tíz kilométerre eső kisvárosban Járta.. Ekkor tizet vonatozott, s nyolcat gyalogolt naponta, mint a többiek. Az Iskola olyan távolságra volt az állomástól, mint Zsuzsáék lakása attól a másik állomástól. Festő akart lenni. Rengeteg emlékkönyvbe rajzolt. Színes ceruzái most is vannak, de nagyon ritkán veszi elő. örül, ha levélírásra jut ideje. Igaz, ezeket a leveleket már el sem küldi. Nem beszél a fiúval. Azért Is szakította meg a bejárást, a- zért Is költözött fel Pozsonyba, mert összevesztek. A fiú mielőbb nősülni akart. Zsuzsa meg félt a házasságtól. Várni akart még. Szerette a fiút, most is szereti. Mert a beszélgetés a- lapján bármilyen meglepőnek is látom, Zsuzsa így gondolkozik: „feleségül vesz tizenhat évesen, húszéves koromban három gyerekem les£ aztán verni és inni fog. Nálunk ez így van. Én ezt nem akarom. Szeretem, de éppen ezért még várni akartam, még jobban megismerni.“

Nagyon sok hiteles, de nehezen leírható momentumot lehetne felsorolni, amely azt bizonyítja, Zsuzsa ezt nem hallotta senkitől, nem pózból mondja, tudja. Ezt hallotta ott a hetven ember között, meg azon a vidéken. ,

És leveleit sem szégyelll megmutatni. De csak azokat, amelyeket ő Irt.

Kisiskolás, nagy betűk. A szerelmes levél, isten tudja hány százszor, hány száz lány által, hány száz fiúnak elküldött módosított formula szerint Íródott és módosult naiv, szinte primitív, bárgyú zsengeféleség. Zsuzsa megmutatja 6- ket, aztán Bori Is.

Idézek: „De nagy fájdalommal ülök egy asztalnál. Mint

egy árva gyermek jó anya sírjánál. Papír van előttem, toll van a kezemben. Bánatom rajzolom ' kedvesem tenéked...“ Majd; „Már hatodik hónapja hogy és szeretlek s eddig az ideig kínoztad szívemet. Elég fájós szívvel mondonl ki nevemet. De el foglak feledni akár- hogyis tégedet. De csak most írom néked ezt a nagy terhet. Pedig szerettelek tégedet. Kész voltam meghalni, hogyha rósz szóval megbántott valaki. Benned volt reményem és minden büszkeségem örült az én szívem, hogy te vagy az én kedvesem. Sajnálom tetteidet de meg fogod bánni. Hitem a szavadnak, azért kell most lennem elhagyott árvának...“ Irta a mesze távolyból egy barna lány.“

Némi módosítással Bori is elküldte ugyanezt a levelet valakinek. De megmutat egy másikat, amelyet ő kapott.

Idézem:

„Én már azt szeretném, ha már egymásé lehetnénk és e- gyüt tölthetnénk az északákat, ftiár egymás mellett az ágyba hát most hogy írom a levelet úgy érzem hogy Itt vagy menetem pedig ha így volna hát akor nem kelén írnom Igaz.“

S egy harmadik, amelyet Bori írt:

„Megkezdem a levelem írását mint a rózsa a nyílását — Levelem érkeztével kívánok számodra frls jó egéséget, ami tőlem sen hiánzik. Leveled megkaptam, amit úgy vártam. Híd el nem tudom mit írjak, inkáb veled lenék.“

Fernando Pessoa Szerelemes levelek című versének négy sora jut az eszembe:

„A szerelmes levelek mind

nevetségesek,

nem is szerelmes levelek, amik nem

nevetségesek.“

így Igaz. Érvényes ez az idézett levelekre is, de akarva- akaratlanul Is arra kell gondolni, ami ezekben a levelekben nem nevetséges. Arra, hogy ezeket a lányokat az iskolában még írni sem tanították meg tisztességesen. S azokat a fiúkat sem, akikhez válaszlevélként érkeztek. Hogy még sokan közülük az alapiskolát sem járták ki...?

Miért nem?

Zsuzsa apja betegsége mtatt otthagyta az iskolát, s ment helyettesíteni az apját. Éjfélig disznókat- etetett. Volt olyan hónap, hogy kétezer négyszáz korona fizetést kapott. Akkor tizenöt, tizenhat éves volt, most a tizennyolcadikban van. Még mindig nem nagykorú, ö is keresett annyit, mint Bori, az a- latt az egy év alatt, sőt talán többet, de neki csak négyezer korona megtakarított pénze van. Ha van. Mert apja azóta is beteg. Anyja szintén betegeskedik. Azt az ezret, ezerszázat, amit a városban keres, azt el is költi, alig tud belőle valamit hazaadni. '

Valaminek kapcsán megkérem Zsuzsát, hogy majd a jövő héten hívjon fel a szerkesztőségben.

Nem tud telefonálni.

Nem, nem gülyolódom. Bori kilenc évig járt iskolába.

@ 9

Éjfél van. Én az egyik ágy szélén ülök. Bori meg Zsuzsa a másikon. Érezzük egymás leheletét.

Észbe kapok: ezek a lányok már biztosan nagyon álmosak. Elnézésüket kérem.

— Most már nem is érdemes lefeküdni — mondja Zsuzsa.

— ?

— Fél ötkor kelünk. Ml már máskor nyolckor ágyban vagyunk. Hülyéskedünk egy kicsit, aztán elalszunk.

Egy ágyban, egymás mellett, mert reggelre nagyon kihűl a kis szoba.

SÍDEN A helyzet VÁLTOZÓ!

fülektől köhalUásnyira kelet felé fekszik Síd község. Általában arról nevezetes, hogy a múltban a munkásmozgalom egyik legerősebb bástyá- fa volt. A Füleken, Illetve a korlátí kőbányában dolgozó munkások hozták magukkal a forradalmi gondolatokat. A falu lakosságának túlnyomó része — beleértve a fiatalokat — ma ts Füleken dolgozik. Egyrészt fó, hogy a község közvetlen közelében talál munkalehetőséget, másrészt van ennek némi hátránya. Megbénul a falu kulturális és társasági élete. A fárasztó munkából hazatérő emberek nem óhajtják a társasági életet, s ha Igen, akkor Füleken keresnek szórakozást, ahol mégiscsak jobbak a lehetőségek.

Nem működött az ifjúsági szervezet sem, pedig a községben nagyon sok a fiatal. A közelmúltban azonban — legalábbis remélhető — változott a helyzet. Néhány élénkebb fiatal kezdeményezésére úf vezetőséget választottak a régi helyett, amely már jóformán csak papíron létezett. Az Ifjúsági szervezet élére Koroncsl Klárát, a losonci egészségügyi iskola harmadéves tanulóját választották.

Melyik rétegszervezet híveinek vallják magukat?

— Furcsán hangzik, de egyikének sem. Egyelőre az volt a célunk, hogy egy kicsit felrázzuk a fiatalokat, és közelebb hozzuk őket egymáshoz. Meg aztán várjuk, hogy járási szinten ts kikristályosodjon a helyzet.

Ml az,', amivel felrázzák a fiatalokat?

— Természetesen a könnyű műfaj: beat, teádéiutónak, a későbbiek során táncdalfesztivált és indulásnak egy kabarét tervezünk. Minden pénteken összejövünk, és a kezdeti hivatalos értekezés után kedélyes beszélgetéssel töltjük az estét. Egyelőre körülbelül negyvenen látogatják rendszeresen az összejöveteleket. A jelen helyzetben már ez is haladást jelent, és bíztató a jövőre nézve.

Vagyis a jövőre nézve,..?

— A jövőben szeretnénk komolyabb akciókat is rendezni: színdarabokat tanulni, egész estét betöltő Ki mit tud-ot, szellemi tornákat, vetélkedőket rendezni, nevelési céllal. Egyelőre a kultúr- házban tartjuk az összejöveteleket, de van a HNB épületében egy üres, takaros helyiség, szeretném megszerezni — ha lehetséges —, és állandó klubot létesíteni benne. S talán az állami gazdaság részéröl is remélhetünk némi támogatást.

(syi)

A galántai állomáson

Vasárnap délután, gálán« tai állomás. Utazik az ország egynegyede. Hosszú sor a jegyváltó ablak előtt, aki most érkezett, és rögtön indul a vonatja — szemtelenség ide vagy oda — az egyetlen üzemelő ablakhoz áll, tolong, hogy jeggyel szállhasson fel a vonatra. Vonat indul közben Nagyszombat és Újvár felé is. A Pozsony felé igyekvő utasok nyugodtan kivárják a hosz- szú, kígyózó sor végét, megváltják a jegyet és ténfe- regnek. Topognak, körbejárják a peront, de kint hideg van, melegebb kuckót próbálnak keresni maguknak. Néhányan a büfébe szállnak be — piszkos, ma- szatos ibinden, nem hiszem, hogy valami is .iemenne a torkomon. Itt sem jó, keressünk magunknak másutt helyet! A váróterem tele van. Bemenjünk, vagy ne? — Egy idősebb, szikár parasztasszony a kályhához húzódott, derekán kockás nagykendő, lábán szörcsiz- ma. A kályha másik oldalán ugyancsak idősebb, ám kicsit testesebb néni ül. Mellette még egy. Az első olvas, a másik a táskáját i- gazgatja. .Az öt, vagy hat tábla csokoládé ide-oda csúszkál. Bizonyára az unokáknak viszi. Mellettük a sarokban néhány fiatal egyetemista, odébb tőlük fiatal házaspár. A férfi áll, az asz- szonyka ül, jobb lába a bal térdén. .A miniszoknya alatt rikoltoz az izgatóan feszes, formás combja. A sarok és a váróterem fél oldalát vagy tizenöt lány tölti be. Ipari tanulók lehetnek, erre vall a viselkedésük és az öltözékük. Táskájuk megtömve motyóval, szájuk egyre, jár, de egyébként némák. Olykor-olykor megfújják a ballont, a rágógumi fél arcukat eltakarja. A többi, ha elpattan a ballon, felkacag. A széken középkorú cigányasszony rázza a gyermekét; nem a- kar elhallgatni, sír, mocorog. Az asszonyka, hol kimegy, hol'bejön, de a pó- lyás csak nem hallgat el. Nem is csoda, szemben vele egy fiatalember a tranzisztoros rádióját bömbölte- ti. Itt-ott még néhány jólöltözött, kellemes külsejű, szép fiatal lány: az egyiken rikító piros „vetrovka“, a másikon egy fehér, bundával bélelt ízléses felöltő. .A terem közepén is sokan állnak, de ez csak kis töredéke azoknak, akik így vasárnap délután útnak eredtek. Egyébként feltűnően sok a fiatal közöttük, idősebb alig van, munkás egyáltalán. Vagy csak később utaznak. Galántáröl már nem utaznak annyian, mint Újvár, Surány és Párkány környékéről.

Egy idősebb vasutas jön be a váróterembe, vidáman mond valamit ide, oda, aztán a kályhához megy. Megrázza a klubkályha rostélyát, néhány darab szenet szó" a tűzre, az füstölni kezd. A kendös néni zsebkendővel tartja az orrát, a vasutas még megveregeti a csövet, a kályha még jobban füstöl. Én pedig azt kérdem magamtól, mi ez, modernség vagy talán ez a meztelen valóság, a szegénység?

.A leírást és a meditációt folytathatnám, hiszen ahogy mondtam, a peron tele utasokkal, és az állomás e- gyetlen váróterme valóban szegénységre vall — még gyermekváróterem sincs az állomáson — de mit tegyek az egyetemistákkal, a középiskolás utazó fiatalokkal, a tábla csokoládékkal? Szóval ilyen vegyes az életünk.

<nji