Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-17 / 7. szám
I U|lf|US3g 9 NINCS Számoltam, a zenegép negyvenkettedszer látszotta el aznap a Doktor Zslvágót. Zaombék, a pincérlány. asztalomhoz ült. — Nincs véletlenül egy koronásod? Volt. A géphez lépett, bedobta. Az automata, mintha mt- tam történt volna tovább forgatta a tOnkrenyúzott lemezt. Aztán kattant egyet és megkezdte negyvenharmadszor. A gyufás- dobozra még egy vonást húztam. Zsombék nevetett. — Volt egy barátom. 0 az ágy végére csinált mindig egy rovást. Muris pofa volt. Aztán tönkrement. Megnősült. Azóta van vagy négy gyereke. Pedig terveink voltak. Micsoda terveink... Ügy volt, hogy kimegyünk nyugatra. — Aztán mtt csmáitál volna nyugaton? — Volt egy ötletünk. Persze, nem Sanyié volt, hanem az enyém. Sztripttz-ötlef. Ügy neveztem el, hogy: fordított sztriptíz. A Sanyinak ilyen nem futott volna eszébe soha. Csak azt tudta... semmi mást. — És mondd, mi az'a fordított sztriptíz? — Titok. De ka van véletlenül egy koronásod, neked elmondom. Rendben, előbb bedobom a gépbe. Hát a fordított szrip- ífi a kővetkező: a nő meztelenül megy be a porondra... *— .Allfl Ezt valaki már kttalíüta előttetek... — Nem találta kit Nem találta kit Ne vedd el a kedvemet, ítadd folytatom... Egyszóval: meztelenül bemegy a porondra. Aztán fokozatosan felöltözik. Csizmába, bundába... Mát nem érdekes? Manem... komolyan mondtad, hogy ezt már kitalálták? Ugye, csak kitaláltad, hogy már kitalálták? Mondd, hogy csak kitaláltad! Ne szomoríts eíl — No fői van, nem szomorítalak el. — Rendes fiú vagy. Mlndfárt gondoltam, hogy az ilyen ötlet csak az én kőkős agyamban születhetett meg. A pénzeszsákoknak nincs akkora fantáziáfuk. /4 pénzeszsákok általában tahők, nehéifelfogásúak. Csak az a baj, hogy az olyan lányok, mint én... Mondd, nincs véletlenül egy koronásod? Van? Rendben van. Elmondom, mikor voltam utőliára boldog. Amikor egyszer megeredett a wurlitzer gyomra. Bedobtam egy koronást, és egy zseb pénz hullott kt belőle. Akkor hafnalig hallgattuk a Doktor Zsivágőt, Ekkor főtt oda a Kis fant. Olyan földszintes volt, akárcsak a neve. Gépészmérnök volt akkor már valami tizenkét éve, de ahányszor csak szót váltott vele Zsombék, mindig elpirult. — Mondja fanlka, maga még mindig szűz? No várjon, büntetésből egyszer majd... Nincs véletlenül egy koronája? Zsombék a koronával elrohant, mert a zenegép automata karja már éppen váltásra lendült. — Mondd, miért nevezik a lányt Zsombéknak. — Hülye vagy? Már legalább tizenötször elmeséltem. — Meséld el tizenhatodszor. Szívesen hallgatom... Kis Jani reménytelen eset, hát bedobtam megint a szöveget. Közben úgy éreztem magam, mint a zenegép, amelyik aznap öívenhetedszer játssza el a Doktor Zslvágót. Zsombék becsületes nevére már kevesen emlékeznek. Akkor még egyetemista volt, amikor ez a név ráragadt. Valakinek közülünk pénze volt, a lány becsípett és azt mondta: Nézzétek, olyan a fenekem, akár egy kis zsombék. Tudfátok, ml az a zsombék? fant Napóleon konyakot rendelt. Előre tudtam, ml következik. — Mondd, a bugyiját Is lehúzta? — Ühümi Pedig nem húzta le. Egyszerűen csak megállapította, hogy milyen a feneke. — Izé... az... a mellét ts láttátok? — Láttuk. Táncolt Is. Az asztalon. És pikáns francia sanzonokat énekelt. — Franciául? — Franciául. • Janit ez még jobban felvillanyozta. Homlokán ujjnyi vastagra dagadtak az erek, arca tüzelt. Megfenyegetett: — Hamis vagy. Ezt eddig miért nem mondtad? Titokzatosan mosolyogtam. Ügy, mintha még mást is tudnék a dologról. Üjra inteti a pincérnek. — Tudd meg, hogy azért nekem Is van ám fantáziám. Csak- hát mi, technikusok... — Tudom, bólintottam. — Mondd, milyen színű volt? Fekete? — Nem, méregzöld. A melltartója meg lila. — A múltkor azt mondtad, hogy fekete volt. és hogy a melltartója — semmilyen se volt, mert állítólag nem visel melltartót. Hát akkor voltaképpen milyen volt? Üjabb Napóleont rendelt. — Tudod, nálam az a helyzet, hogy... számomra a szónak varázsa van. De... Te mtrOl beszélsz a nőkkel? — Hát mírOll? AkármfrOV — Teszem azt, Idejön egy vadidegen lány. Ide, ehhez az asztalhoz, és a lány — tetszik neked. Mivel kezded? — Hááát, ott az a kép. Valami ütődött festőműmész freskója. Freskó a világmindenségről. Minden van benne. Táncoló szerelmespár és traktor és műhold és virág. Te mit látsz még raita? — M-i-t-tt? Egy-kettő-négy... valami hat meztelen embert. Lebegnek az égitestek között. — Lebegnek az eszed tokja. Nem látod, hogy a világmindenséget uraló embert szimbolizálják? Tehát: a nőnek azt mondod: érdekes az a szimbolista kép. — Mire a nő...? — Mire a nő azt mondja: Imádom a szimbolista képeket... — Ml lesz, ha azt mondja: utálom a szimbolista képeket? Ml történték akkor, ha kijelenti, ő csak áttételek nélkül kedvelt a művészetet? — Annál jobb, mert akkor vitába szállhatsz vele. Veszel magadnak egy művészeti lexikont, megtanulsz belőle százötven kifejezést és tízezer ember közül kilencezer ktlencszáz kilencvenkilenccel elcseveghetsz a képzőművészetről. — És ha éppen a tízezredikkel hoz össze a sors? — Még akkor se biztos, hogy vesztettél. Ha a második mondat közepén sarokba szorít, valid be neki töredelmesen, hogy te csak a szakmádnak élsz. Hogy te csak gépelem-szerkesztéssel foglalkozol éjfél-nappal. Lehet, hogy éppen az ilyen sültgépészmérnököt kedvelt. — Tegyük, fel, hogy a kislány azt kérdi tőlem, hogy kt a kedvenc íróm... — Akkor rávágod, hogy Remarque... — Mire a lány: — Mire a lány azt mondja: hiszen akkor rokonlelkek vagyunk. Te még nem tudod, de az van, hogy száz tizennyolc éves lány közül kilencvenkilenc írója Remarque. — De én Remarque-ot nem ismerem. Egy könyvét se olvastam... — A ktlencvenküenc lány kétharmada se olvasott soha Remarque-ot. Viszont Remarque-ot szeretni — az manapság a jól- ncveltséghez tartozik. Zsombék hetvenkettedszer tette fel a Doktor Zslvágót. Ap egyik kávéházi törzsvendég — középkorú férfi — idegösszeroppanást kapott. Mentőkért telefonálták. A mentők rövidesen megérkeztek. A középkorú férfira kényszerzubbonyt húztak. Tíz perc múlva mindenki megfeledkezett erről a kis epizódról. Zsombék újra odajött hozzánk. — Nincs véletlenül egy koronásod? — kérdezte Janitól. Jani előhalásiott zsebéből két egykoronást. Doktor Zsívágó. Nyolcvankilencedszer. — Klassz ez a festmény — mutatott Jani a freskóra. ~ Klassz! — Szimbolista mű... Zsombék bólintott: Szimbolista... — Szereted a szimbolistákat?! — Utálom! Én a közvetlen hatású, áttételmentes realizmust szeretem. —Látod, én a szimbolistákat. — Hát az Irodalomból? — kérdezte Zsombék. ' — ROmark a kedvencem. — Utálom Remarquet... — Sajnálom, hogy utálod. Tudod, én sült-gépészmérnök vagyok és... — Egyszer majd... Ha jó leszel... — Mikor? — Nincs véletlenül egy koronásod? Doktor ZslvágC. Százharmadszor. Nepoleon konyak. — Tudod-e, Jani, hogyan fejezzem ki magam... — At a szerencse, ha elokádja magát a wurlitzer és kidől belőle két zseb egykoronás. Doktor Zslvágó, száznegyvenharmadszor. Napoleon konyak. Gépelemek. Két zseb egykoronás. Zsombék. Remarque. Napoleon konyak. Szimbolizmus. Sült realizmus. Sötétzöld bugyi, Mellek melltartó nélkül... Hálátlanság Megjelent a nyitott ajtóban és gyenge, vékony, de behízelgő hangjával jelezte a jelenlétét. A férfi az ajtó felé fordult és nevetett. Kitárt karral hívta, de a vendég csak lehajtotta a fejét és két bátortalan lépést tett előre. A legédesebb, leghízelgőbb hangján hívta, de a küszöböt nem akarta átlépni. Gyorsan odasietett hozzá, a karjába kapta és gyengéd csókot lehelt a fülére. Leült vele •gy heveröre és szeretetének minden jelével elhalmozta. A férfi térdén ült, nagy fénylő szemel a férfi arcát pásztázták, kifakult, laza nyakkendőjét, gyűrött ingét, s enyhe elégedetlenség tükröződött bennük: „Megint úgy jársz, mint egy csavargó!“ é A férfi megértette a korholó pillantást; széles kézmozdulattal jelezte, hogy rendbeszedi magát. Az előbb még korholó szemek megszelídültek, de a férfi hangulata száznyolcvan fokkal elváltözott, durván ledobta a térdéről és kikergette az esős éjszakába. Ugyanis az az öreg elkényeztetett elhízott macska apró, sáros lábnyomokat hagyott a nadrágján. Bereck József két mikronovellája Egy kapcsolat véae tan. A sző nehezen hagyta el az ajkát, mintha csak az izgatott, felborzolt lelkiállapota minden terhét magával cipelné. „Csak téged, érted, csak téged...“ Annak ellenére, hogy suttogöra fogott hangja a végén teljesen elfulladt, a nö tisztán, mintha csak hangosbe- szélön keresztül hallotta volna: „Csak téged...“ A nő is izgatott volt, s válasza az előbb kiejtett szavak visszhangjaként feszült közéjük: „Én is csak téged, csak téged...“ Gyönyörű este volt. Boldogok voltak. Egyszerre csak, — prááászk! Mindennek vége! A telefonközpontban a tökrészeg technikus kivetette a főbiztosltékot, s Így minden, beszélgetést megszakított a városban. Két költő—két kötet A csehszlovákiai magyar irodalom a közelmúltban újabb két verseskötettel gazdagodott. »Megjelent B.ATTA GYÖRGY TESTAMENTUM és GÄL SANDOR SZABAD VONULÁS című kötete. Olvasőinknak ezekből a köt«- tekböl mutatunk be most néhány verset: BATTA GYÖRGY: ESŐ, HALÁLLAL hajdani emberszemek magjai. Én is csak addig hiszem, amíg kitalálom, de ennek a látomásnak ts van egy fekete szála, az elmúlásról tekeredő. Esernyős embert látni A fekete fonal ráhurkolödik, s az Imént még Inga möd Rtozgő alak megplllantbatő dermedten a koporsóban. Borzalmas játék' Esőcsepp gördül az ablal^vegen. A holtak most esnek át az égi leltározáson. A szemgolyőkra semmi szükség már, azokat egy erélyes kéz visszadobálja a földre. Mint Orhajő burka, úgy ég !e a szemről is egy réteg. .Ami megmarad, esögolyők formájában hull. Senki sem hinné, hogy az esőcseppek SÓHAJ Az írás olyan füst, amely a titokzatos koponyából szivárog, megmagyarázva egy-két sőhajt: KÉK SZEMŰEK! ZÖLD SZEMŰEK, ha már Így, együtt élünk e planétán, ahol egyetlen hőpihe fehérre festheti hajszálainkat, t melyek nem egyebek, mint finom, koporsóleeresztő kötelek, testvérek legyünk legalább! G.AL SANDOR: Arcom eltakarták a kddők Arcom eltakarták a ködök. A part alatt már csak az ember árnyéka figyel. Omlik ez éj. tintás cseppek Inognak. A sűrű erdők előtt állva hallgat a tompa csend, melyből a vadak csörtető csülkei elöiramlanak, s a békés égövek fölé dőlnek falak, tetők. Üreges szemek kergetik a holdat. S a földön éhes falkavágy fogsora csattog. A TAVASZ FORDULÁSA Már pirkad a föld, újra tavasz van, otthon készülődik apám, kapát reszel, fényesen villan az éle, apró vasmorzsát pörget a ráspoly, az ablakok Is lassan kinyílnak, csak úgy, a maguk kedvére, , szárnyas üvegükre rácsap a napfény. Megrogyott a szőlősorok púposra fedett takarása, apró erecskéket mosott rá a hőié, s a kert végén, a temető külön birodalmában , tuja- s ecetfák tövében pattog a fű, apró, fehér virágok lándzsája mozdul, s a holt avar néma tetemén friss élet lobban. Messziről nézem ezt a tavaszt már, józanul, mint a kitaposott utak, és csendes mosoly buggyan ajkam szegletén fanyarkeserűn. Hát idejutottam! Az idő nekem se kegyelmezett. Menekültem ettől a perctől, de lám, amit kimért a sors, az idő betölti lassan! Észrevétlenül növekszik bennem a világ, a tegnap kitárul, s befogadja emlékeimet, helyére rakja tetteimet, megmérve mindent, és nehéz értelmet ad a szónak s minden mozdulásnak. S a szavak nem zümmögnek könnyű ritmusokban, egyre ritkábban fut a papíron a toll Is, mintha nehezülne a kéz, pedig a gond több csak tavasz múltával, s távolabbra néz a szem, az ismeretlent kutatja, s próbálja felfedni, amit a ködök suta közönye takar. Más 8 szerelem is, nem perzsel úgy, csak csendben lobog, nem öl, de megtart, hasonló lett a földhöz, a szőlőtövekhez, szőlőbogyókhoz. Megértünk valahogy együtt a múló időben, s holnap nyomainkat a szél könnyű kezével betakarja. latos párnák között Boldognak érezte magát. „Imádlak", suttogta izgatotMár mindketten ágyban voltak. A férfi izgatott várakozását végül siker koronázta. „No, végre“, sóhajtott fel és ernyedten nyújtözkodott el az il-